A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 2. szám - Ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése

12 A JOG való megküldése, szat atosabban: annak a végzésnek meghozatala, mely a jogerős kiutaló végzésnek az adóhivatallal való közlését elrendeli. A közlést elrendelő végzés hozatala előtt indított per tehát elkésettnek nem tekinthető s az ily perben — a törvényes előfeltételek fenforgása esetén — éppen a közlést rendelő végzés meghozatalát kell felfüggeszteni. Megáll ez a nézet visszárverés esetében is. A bíróságok ugyan több esetben akként döntöttek, hogy visszárverés elrendelése és megtartása ellen használható jogorvoslatok közé az 1881 : LX. t.-c. 168. %-ában szabályozott kereset nem sorozható. indoka az, hogy visszárverést bárki, — tehát a végrehajtástszenvedő is kérhet, — s ily keresetet csak a végrehajtatóval szemben lehet indítani. Hogy ez az indok nem helyes, már az idézett törvény 144. §-ának utolsó bekezdéséből is következik, amely szerint az árverés elrendelését a végrehajtást szenvedő is kérheti. Alig hiszem, hogy ily esetben a végrehajtás alól való elvonásért indított kereset elutasítható volna azon az alapon, hogy a végrehajtás folytatását nem a végrehajtató kérte. A visszárverés is folytatása annak a végrehajtásnak, mit a végrehajtató folyamatba tett; s minek következményeit a végrehajtató viselni köteles. A kereset tehát a végrehajtató ellen indítandó akkor is, ha nem ő kérte az árverést, s így áll ez visszárverés esetében is. A visszárverés elrendelését és foganatosítását azonban megakadályozni még akkor sem lehet, ha a keresetnek felfüggesztő hatályát ki lehet mondani. Mert a már megtartott alap-árverést ily keresettel nulli fikálni nem lehet, s az a helyébe lépő visszárverést a dologi jogaiban sértett harmadik semély is tűrni köteles. Ennyiben tehát helyes a fentebb emiitett döntés. Ha azonban ennél többet akar, — s az indokolásból következtetve többet is akar mondani, nem bir törvényes alappal. Meg kell különböztetni azt az esetet, midőn sikereseiét a társtulajdonos vagy haszonélvező indítja. Ugy a társtulajdonosnak, mint a haszonélvezőnek ugyanis szintén az a célja, hogy a haszonélvezett ingatlan, illetőleg a tulajdonjutalék mentesittessék az árveréstől. Árverés után azonban a per ily értelemben tárgytalan, annak nincs már célja. A társtulajdonos és haszonélvező pere tehát csak az árverésig indítható, — azontúl már céltalan s mint ilyen alapnélküli. Ily értelemben döntött a mvásárhelyi kir. ítélő tábla 1,829—905. sz. ítéletében. Hosszura nyúlt vitákat észleltünk az ilyen perekben az elbirtoklás kérdése fölött. A végrehajtató alperes részéről azon az alapon tett elbírt oklási kifogással, hogy ő zálogjogát három éven tul elbirtoklás utján is megszerezte, könnyen végezhetünk. Mert ha a biró azt mondhatja ki, hogy zálogjog nem volt szerezhető, vagy az már megszűnt, a végrehajtónak, — akinek minderről tudomással kell bírnia — a rosszhiszeműségét is megállapította, — minélfogva elbirtoklásról nem lehet szó. Más esetben azon az alapon tesz végrehajtató elbirtoklási kifogást, hogy a tkönyvbe bejegyzett végrehajtást szenvedő birtokolta el az ingatlant három évet meghaladó tkvi bejegyzettség által. Ez a kifogás már szélesebb alapon vizsgálandó: s annak elbírálásánál az említett bejegyzettség megtámadhatóságát kell eldönteni. Ha ez a bejegyzettség pld. az 1888. évi 947. sz. I. mrendeletre, vagy az 1892. évi XXIX. t.-c. 8. §-ára, vagy más jogszabályra tekintettel, már meg nem támadható, s ennélfogva a tkönyvbe bejegyzettet kell tulajdonosnak tartani, a tkönyvön kívül álló felperes dologi jogát érvényesíthetőnek kimondani nem lehet, s igy nem tekinthető dologi jogaiban sértettnek. Kereseti joga tehát nincs. így aztán alperesnek jó vagy rosszhiszeműségét sem kell vizsgálni. Előfordulhat oly eset, hogy a végrehajtás alá vonás megszüntetése iránt föllépő felperes ellen a tkvi tulajdonos az ingatlan birtoka iránt indított külön keresetet. Az a kérdés, hogy szükséges vagy célszerü-e bevárni a birtokpernek, s ebben a tulajdonjog kérdésének eldöntését ? i Igaz ugyan, hogy a birtokper eldöntésének bevárása sok fölösleges munkától óvhat meg, — de nincs kizárva az, hogy a végrehajtató helyesebb és kimerítőbb védekezése alapján a kereset megdűl. Továbbá azt, hogy a tkönyvön kívül álló felperes a tulajdonos, a végrehajtatóval szemben is meg kell állapitni: s a végrehajtási eljárásban folyamatba tehető megszüntetési perek gyorsabb elintézést igényelnek, — döntéssel tehát nem lehet várni, mig egy másik, gyakran több éven folyó per eldöntést nyer. Különben, ha az 1881. évi LX. t.-c. 168. §-a szerint indított pert a birtokper elintézéséig felfüggesztenők, arra adhatnánk alkalmat, hogy a végrehajtást szenvedő és a tkönyvön kivül álló harmadik a birtokper által a végrehajtás befejezését évekig elodáznák, mire a bíróság segélyt nem nyújthat. Gyakori panasztárgy az ily perekben a perköltség viselésének kérdése. Különösnek is tűnhet föl a jóhiszemű végrehajtató előtt, — mert hisz a rosszhiszemű végrehajtató elmarasztalása kétséges nem lehet, — hogy a tkönyvbe több év óta bevezetett egyén ellen vezetett végrehajtás nem jár sikerrel, s még perköltséget is kell fizetnie. Ma már azonban általánosnak mondható az a joggyakorlat, mely szerint az a köteles gondosság, melyet ügyei ellátásánál mindenki kifejteni köteles, a végrehajtató féltől is megköveteli, hogy győződjék meg arról, miképp a végrehajtás alá vonandó ingatlanok valóban a végrehajtást szenvedő tulajdonát képezik. Ha a végrehajtató ezt elmulasztja, a következményekért felelős, tehát a perköltséget is viselni köteles. Előfordulhat azonban az, hogy kellő gondosság mellett is más, nem a végrehajtást szenvedő tulajdonát képező ingatlan lesz végrehajtás alá vonva. így pld., midőn a tkönyvbe bejegyzett tulajdonos közelebbi meghatározására szolgáló melléknevei, gúnynevei, ifj. vagy idősb megjelölés azonos az életben a végrehajtást szenvedővel szemben rendszerint használt közelebbi megjelöléssel, vagy pld. maga a községi elöljáróság bizonyítja — mint később kitűnik, tévesen — az azonosságot. Ily esetben a méltánylást érdemlő okok különösebb megfontolást- igényelnek. Hasonló esetben a mvásárhelyi kir. it. tábla 2,402—903. sz. a. kelt ítéletében akként is döntött, hogy: «olyan eljárás mellett, mely a nyilvánkönyvi rendszer mellett egyedül helyes és gondos eljárásnak tekintendő, a közérdekű intézmények természetszerű hiányából fölmerülhető hátrány mindenik félnek önként érthetőleg egyaránt való terhét képezi». Ha a végrehajtató a per során végrehajtási jogát törülteti, a végrehajtás alá vonás megszüntetése iránti per tárgytalanná lesz ugyan, — a költségviselés szempontjából azonban az ügy érdemét is — mint más perekben — meg kell vizsgálni. Arra a kérdésre, hogy a több végrehajtató ellen végrehajtás alá vonás megszüntetése iránt indított perben hozott ítélet ellen egyik alperes részérő] beadott felebbezés folytán az ítélet más alperes részéről is felebbezettnek tekintendő-e? — a kir. Curiának 1900. évi május hó 25-én 2,870 sz. alatt hozott, véleményem szerint helyes alapon nyugvó ítéletével felelek. Ez ítélet szerint: «A kereset több hitelező ellen indíttatott végeredményként abból a célból, hogy azok zálogjoga törültessék; minthogy ahhoz kétség nem fér, hogy az egyes hitelezők követelése nem lenne külön-külön önálló, s amennyiben a nyilvánkönyvileg jogosult hitelezők érdekei nem is lehetnek egységesek, hanem legtöbb esetben éppen egymással ellentétesek : ezeknél fogva nyilvánvaló az, hogy az alperesként perbe vont hitelezők nem egy és ugyanazon alapon állanak, s hogy ennélfogva a köztük és a felperes között külön fenforgó vitás kérdés nem egységesen, hanem mindenik féllel szemben külön oldandó meg.» (Jog 1900. 158. 1.) Végre még azt a kérdést vetem föl, hogy van-e az ily perekben perújításnak helye. Mert megtörténhetik az, hogy az alapper még árverés előtt befejezést nyer, s perújítással megakadályozható lenne legalább az árverési vételárnak végrehajtató kezére jutása, sőt esetleg az ujitott per is befejezhető még árverés előtt. Magam ilyen perujitási keresetet nem láttam; ily kérdésben döntő felsőbirósági határozatot sem ismerek; s az ily perek megújításának meg- vagy meg nem engedésére vonatkozóan a törvény nem rendelkezik. Az 1881. évi LX. t.-c. 97. §-ában foglalt szabály szerint ingósági végrehajtás esetében indítható igényperben a perújítás ki van ugyan zárva, — ez a jogszabály azonban az id. törv. 168. §-a alapján indított perben hasonszerüségnél fogva — véleményem szerint — azért nem nyerhet alkalmazást, mert — amint már fentebb is jeleztem — mint kivételes jogszabályt, ezt sem tarhatom kitérj eszhetőnek. A kérdés eldöntésénél — ugy hiszem — az ily perek természetéből kell kiindulni. Ezek, a végrehajtási eljárásban indítható, a megítélt követelések behajtását akadályozó perek gyors eldöntést, a fölmerülő kérdések sürgős megoldást igényelnek. Különben illusioriussá