A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 21. szám - A végrehajtási törvény 174. §-áról - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 10. [r.]

107 pedig, amely a rendes hadseregek kérdését tárgyalta, azt a határazatot hozta, hogy a segélyt a királynak megszavazza, de uj javaslatot lógnak előterjeszteni a «militia megszilárdítására.» A király persze látta, hogy ez azt jelenti, hogy a rendes hadsereg eszméjét a ház elejtette. Az ellenzék felszólalt, hogy a militia fentartasa miatt nem kellett volna az adót megszavazni; mert a subsidiumot megtagadhatták volna és a militián csorbának nem kell emiatt esni. Egyáltalában addig nem szabadna pénzt adni a királynak, amig sérelmeiket nem orvosolja. Érdekes, hogy bármily szemérmetlenül űzte a megvesztegetést a kormány, a szavazás eredménye 182—183 ellenében volt s így az állandó hadsereg kérdése megbukott. Dacára, hogy a tagok tizenegy tizenketted részét jóformán a király nevezte ki, mégis a kormány vereséget szenvedett. Ezután a király beszédének második része került tárgyalás alá november 13-án. Elkeseredett vita után feliratban állapodlak meg, melyben mintegy remonstrálva, a királyt törvénytelenségére figyelmeztették. A Witehallba vitték a királynak a feliratot, melyre Jakab ridegen és megvetően válaszolt. Az alsóház érezte, hogy ^ a király meggondolatlanságában válaszával még az eddig a trónhoz szító cavalicr-eket is elidegenítette magától. A további vita íolyamán Coke János tüzes csóvát dobott beszédével a puskaporba, ugy hogy a militia kérdésében lehetetlenség volt szavazásra hozni az ügyet. A Ház elnapolta ülését. Az elnapolás alatt a választások alkalmával történt visszaélések megtorlásáról kezdtek suttogni s mindinkább elterjedt ez a követelés. A nemzet elégtételt kivánt. A lordok házában fellép Mordaunt Károly, a későbbi hires Peterborough gróf, aki az alsóháznak szemére veti, hogy nem mer elég erélyesen fellépni, nem mer szólani. II. Jakab személyes jelenlétében Jeffreys ellen lépteic felalordok, s a király jelenlétével sem birta lordjait megfékezni. A parliamentet elnapolja, s azon lordokat, kik az udvar ellen szavaztak, elbocsátotta a közszolgálatból. Delamere felmentését a nemzet szívesen fogadta, mintha jobb aera közeledését látta volna ebben. Rochester és Clarendon a királyt kérlelik, hogy hívja egybe a parliamentet s tegyen eleget kívánságának, így jóra fordulhat minden. A király szük agyában — úgymond Macaulay — egy államtani elv fészkelte meg magát. Általában nem volt hajlandó hallgatni a józan észre. «Nem engedek, atyám adott engedményeket a parliamentnek és lefejezték> — szokta mondogatni. Ez azonban sophisma, mert ha I. Károly az 1640-ben összegyűlt «rövid» parliamentnek csak felényi engedményt tesz, mint amennyit néhány hóval utóbb a hosszú parliamentnek tett, ugy hatalma szilárd lett volna s nem halt volna meg oly dicstelen halállal.^) A király februártól májusig elnapolta a parliamentet, de ekkor megint novemberre halasztotta, mert ő olyan politikát űzött, mely a parliamentet felingerelte s legalább, ha újra megnyílik a parliament, addig valami fordulat állhat be. Az elődeitől öröklött két kiváltság, a fölmentési jog és az egyházi feisőség kész volt az állami és egyházi szerkezetet megmásítani. Az első jognál fogva a pápistákat is a hivatalokba bocsátja, a másiknál fogva az angol egyház híveit eszközévé akarta tenni. A cabal türelmi nyilatkozata ellen az összegyűlt alsóház protestál. A sollicitor generál tömegesen adja a pápistáknak a felhatalmazásokat. A következő év ápr. 29-én az Edinburghban összegyűlt parliamentben a király egyik leiratát olvasták fel, melyben felhívja a parliamentet, hogy adjanak engedélyeket római katholikus alattvalóinak s kölcsönben szabad kereskedést ajánlott s az általános politikai amnesztiát. A válaszfelirat-bizottság alázatos kifejezésekkel bár, de megtagadta a király kivánatát. A válaszfehrat keresztülment, bár egy kisebbség kifogásolta a tul-udvarias kifejezéseket. Jakab ezt a választ a «Gazette»-ben nem engedte kinyomatni, sőt az általa kinevezett «lords of Articles> is a király ellen nyilatkozik. Mire a király az ellenszegülőket elbocsátja és megfosztja őket nyugdijaiktól. Az 1687 március 18-án kiadott türelmi nyilatkozatáról a tory- és whig-párt egyezően kijelentette, hogy az alkotmányellenes s a parliament oly értelmű határozatot hoz, hogy a királynak nincs joga a törvények alól kivételt tenni egyházi ügyekben. II. Károly belátta ilyen értelmű oklevelének törvénytelenségét és önkezűleg tépte le arról a királyi pecsétet, ellenben Jakab erre nem is reagált. Az oraniai herceg és Jakab király között a viszony mely eddig benső volt, megváltozik. A herceg is a valláskérdésben ellentáll a királynak, mert az alsóház és a nemzet többségének az akarata ugy kívánta. A pápa iránt viseltetett jóindulatából való félelmében a parliamentet 4-én feloszlatja, pedig ez a parliament volt a legengedelmesebb az összes a Stuart-ok alatt egybehívott parliamentek között. A 1687-iki választások bár elkeseredettek voltak, a kormányellenes képviselők diadalával végződtek. A szabad birtokosok testülete, azon városok, ahol a szavazati joga községi adófizetéstől vagy birtoktól függött, a helyhatósági testületek jelöltjeinek egyike sem volt az udvari jelöltek közül, ezek itt nem is mertek mutatkozni. A lordok házában a világi peerek többsége a király ellen lépett fel. Jakab azonban hallani sem tágításról, a parliament szentesítése volt szükséges rendszeréhez, s emiatt vesztegetni és megfélemlíteni kezdi a képviselőket, hogy a király bármely rendeletét határozattá emeltethesse a parliamentben. Választási tisztviselőkül olyanokat rendelt ki, akik kötelesek voltak a legkisebb ürügyet felhasználni, hogy az udvari párti jelölteket megválasztottaknak nyilvánítsák. Ettől tették függővé a tisztviselőknek állásukban való maradását. A főispánok szigorú utasítást kaptak az udvartól, hogy t>3) Macaulay: i. m. I. k. 60. 1. minden tisztviselőt és helyettes biztost ki kell kérdezni, hogy ha a parhamentbc választják, a türelmi nyilatkozat elvei szerint szerkesztett törvény mellett szavaz-e, továbbá, mint választó, fog-c az udvari párti jelöltre szavazni, végre, hogy a jelölt magánéletében is elősegiti-e a király jó szándékú terveit. A válasz-mintákat körözték az országban, ennek tartalma a következő1"): -1 Mm' alsóházi tag, ha nekem jut a szerencse ott ülni, kötelességemnek tartom fontolóra venni az okokat, amelyek az engedélyi torvények fölött a vitákban, mindenik részről felhozatnak s aztán lelkiismeretes meggyőződésem szerint szavazni. II. Mint választó, oly jelölt mellett leszek, akinek fogalmai a képviselő kötelességeiről az enyéimmel egyenlők. III. Mint magánember, mindenkivel békében és felebaráti szeretetben kívánok élni.* A lovagok határozottan kijelentik a király ilyen erőszakoskodásaira, hogy megyéjük nem fog oly képviselőt küldeni a parliamentbe, aki a protestáns vallás védbástyáinak lerontására szavaz. Még a lancashire-i kerületben sem győzött a kormány, pedig az hires volt a kormánypárti elveiről. 1688. ápr. 27-án a király egy második türelmi nyilatkozatot ad ki, amelyben hosszasan tárgyalja az áprilisi nyilatkozatot, amely eleinte alig keltett mélyebb benyomást, mig aztán a papság, élén a püspökökkel, ellene szervezkedett, melyet a nemzet rokonszenve kisért. Erre a király ujabb nyilatkozattal felel s az ellenszegülőket megfenyegeti. A püspökök perbefogása is páratlan lévén Anglia történetében, nem csoda, hogy a király iránti ellenszenv mind nagyobb, mérvet ölt. A püspökök felmentése a királyt még kegyetlenebbé tette, engesztelhetetlen gyűlölettel volt eltelve az esküdtek iránt is és elhatározta, hogy megkezdi az ellentállók üldözését. A hadsereg, a gentry, a papság a király ellen lép fel, s az orániai ház párthívei a zsarnok ellen tüzelik a népet. Lajos király segítséget ígér Oraniai Vilmosnak. II. Jakab szorongatva Oraniai Vilmos által, azt hitte, hogy a nép szeretetét még megnyerheti. A korlátnok utasítást kapott, hogy készítse el az összehívó leveleket a január tizenharmadiki parliamentre. Kiáltványokat adatott ki, melyben a király mindazoknak, akik feikeltek ellene, bocsánatot ad, s a parliamentbe választhatóknak jelentette ki. Annyira félt a király, hogy még a fegyverletételt se kívánta. Az engedmények oly hihetetlenek voltak, hogy a választók érezték, hogy a valódi okot elrejti a király és csakugyan a választók szemeit akarta befogni ezzel. Az általános amnestiát is cselnek tartották. A király szökni akart. December 11-én reggeli három órakor sikerült a szökése, a király a nagy pecsétjét a Temsébe vetette. Jakab kényszerűségből Londonba visszatért, de anynyira elfajultak a viszonyok s a király hitele oly gyenge lábon állott s különösen Vilmossal szemben nem birván magát fentartani, utolsó erőfeszités után meg kellett adnia magát és a sok törvénytelenség miatt lakolnia. A whig peerek Vilmoshoz felírtak, hogy rendelje el a körlevelek szétküldését, hogy a választó kerületek küldjék a képviselőket a Westminsterbe. A szent Istvánkápolnában egybejött alsóházi képviselők véleménykülönbség nélkül ellenezték a II. Jakabbal való alkuba bocsátkozást, mert az alsóház kijelentette, hogy Vilmos nejét trónkövetelőnek tekinti s nekik csak őt ki kell kiáltani, s a királyné a parliament beleegyezésével Vilmost király lyá teheti. E nagy kérdés eldöntésének ideje elérkezett. Az alsóházban sok olyan képviselő volt, kik már II. Károly alatt is bent ültek, Littleton, Sacheverelt, Foívlle és a többi nagy szónokok, a kormányzóság kérdésében nem tudtak megnyugodni, nem fért össze az angol közjogi fogalmakkal, látszott, hogy a parliament Jakabot többé nem tekinti királynak, s az alsóház határozatot hozott, melyben kimondotta: «//. Jakab király, a fejedelem és nép közötti szerződés megszegésével az ország alkotmányát felforgatni törekedett, az alaptörvényeket megszegte, — az országból eltávozván, az uralkodásról lemondottnak tekinti s igy a trón megürült.* Sharp ez irányban hosszabb beszédet tartott s az alsóházban a határozatban foglalt szók felett támadt vita. Különösen a whigek őrködtek, hogy ne legyen abban olyan kifejezés, mely az ő elveiket sérti és kifogást tettek ezért, de a határozat szövegén nem változtattak. A toryk és a whigek különösen azért vitatkoztak, mert a whigek azt javasolták, hogy azokat a szókat, amelyekben a trónt megürültnek mondák, hagyják el és a herceget és hercegnőt egyszerűen királynak és királynőnek nyilvánítsák ki, ebben pedig a tory-elv szenvedett volna vereséget. A whigek itt is vereséget szenvedtek. Az alsóház a lordok házával nézeteltérésbe jut a határozat felett, s ezt igyekeznek elsimítani, végre megegyeztek a közös tanácskozmányban, hogy meghívják Máriát és férjét Oraniai Vilmost a trónra. 1689. febr. 13-án szerdán a trónt elfoglalják. Anglia forradalmai soh'sem irányultak arra, hogy a már meglevő alaptörvényeket megváltoztassák, hanem ellenkezőleg arra, hogy a régieket felújítsák és megerősítsék. Normandiai Vilmostól Oraniai Vilmosig minden király újra megerősíti a törvényeket ami nem azonos a mi királyunk által adott hitlevéllel, mert nálunk a király koronázásakor adja ki azt s Angliában az uralkodás közben, rendesen erőszakkal tudták kivívni a megerősítést. A régi jog nagyobb mértékű megállapításán fáradoztak s az elméletileg elfogadott elveket gyakorlatilag megvalósítva a parliament hatalmi túlsúlyát gyarapították. A Common Law rendszerint Statute Law-vá lett s ez adja meg azt a a szilárd alapot az angol törvényeknek. A parliament a király és közötte felmerülhető félreértéseknek elejét veendő, a Bili of A'i^lits nevü okmányt állítja ki s fogad»*) M a caul a y í. m. 11. k. Hl 1. 1.