A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 21. szám - A végrehajtási törvény 174. §-áról - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 10. [r.]

A JOG legyen határozni s az esetleges botlást vagy birói önkénykedést helyrehozni. Ezért akár adatott hely a felfüggesztés iránt előterjesztett kérelemnek, akár nem, a kir. ügyésznek adassék meg a felebbezés joga az elitélt javára is, továbbá az elitéltnek és hozzátartozóinak, összhangban a B. P. vonatkozó rendelkezéseivel (383. §). S a birói önkény és részrehajlás ellen nyújt biztositékot a törvény az által is, ha magának az elitéltnek megadja mind a 3 fokon a perorvoslat jogát. Ezért a VII. cikk harmadik bekezdését akként módosítanám, hogy a felfüggesztés tárgyában hozott I. fokú birói ítélet ellen mindenkor felebbezésnek van helye. A negyedik bekezdést pedig akként, hogy a II. fokú itélet ellen semm. panaszt használhat a közvádló, ha a büntetés végrehajtását a törvény ellenére függesztetik fel; az elitélt pedig akkor, ha a büntetés végrehajtását a törvény ellenére nem rendelte el a másodbiróság. Ily módon, haa lehető biztosítékokkal körülbástyázzuk ezt a humánus törvényt, azt hiszem, hogy teljes megnyugvással bocsáthajtuk a gyakorlati alkalmazás útjára, s hozzá fűzött reményeinkben nem fogunk csalódni, A végrehajtási törvény 174. §-áról. Irta HAMAR GYULA, szakolcai kir. járásbiró. A végrehajtási törv. 174. §-a a meghatalmazott által való árverési vételről rendelkezik, kijelentvén, hogy a megbízott, ki más nevében árverel, tartozik az árverés befejezésekor megbízóját azonnal megnevezni, s a jegyzőkönyvet ezen minőségben aláírni. A §. második bekezdése szerint: «ha ily nyilatkozat azonnal nem tétetik, valamint akkor is, ha nyilatkozat tétetett ugyan, de a meghatalmazó vagy tulajdonostárs által kiállított és szabályszerűen hitelesített külön meghatalmazás azonnal át nem adatott, | vagy legkésőbb az árverés napjától számított 8 nap alatt a bíróságnak be nem mutattatott, egyedüli vevőnek az tekintetik, ki az árverésnél a legmagasabb ígéretet tette». A gyakorlat emberei nagyon jól tudják, hogy a kérdéses §-ra bizonyos visszaélések kikerülése és meggátlása szempontjából szükség van, de bizonyára azt is tudják, hogy a §. második bekezdése a visszaélésekre módot nyújt. Nem ritka az az eset, hogy az árverésnél közreműködők közt olyanok is akadnak, kik az árverésen minden alkalommal részt vesznek, ingatlanokat sok esetben látatlanul s esélyre vesznek, s ezzel üzletszerűen foglalkoznak. Ezek nem riadnak attól vissza, hogy az árverés befejeztekor, de csak röviddel azután, az ingatlant az azt megvenni szándékozónak haszonnal tovább adják, S még az árverés teljes befejezte előtt kijelentik, hogy nem a saját, hanem megbizójuk — az uj vevő — nevében árvereltek s kérik, hogy az ingatlan ennek a nevére kebeleztessék. Csak egy kis jóakarat kell a bírósági végrehajtónál s ez igy minden nehézség nélkül keresztül is megy. Mehet, a visszaélésnek még csak látszata nélkül is, mert az árverési jegyzőkönyvek szokásos alakja megengedi ugy az árverelők, mint a leütési záradékot magában foglaló rovatban ezt a pótlást utólag beszúrni. A telekkönyvi hatóságok ezekről a visszaélésekről tudomást csak később szereznek, de ezt is — nagyobbára — ugy, hogy a tényt bizonyítani nem lehet, mert aki nem riad vissza ezen visszaélések elkövetésétől az bizonyára attól sem irtózik, hogy az esetleges vizsgálatnál nem mondja be a valót. Visszaélésnek jeleztem azt, hogy az árverési vevő néhány perc múlva tovább adja az imént nevére leütött ingatlant, mert nyilvánvaló, hogy a kir. kincstár megrövidítésével jár, amennyiben egy vételi illeték lesz kiróva, holott kettő járna. Mégis akadnak, kik ugy OKOskodnak, hogy törványbiztositotta joguk van igy eljárni, mert idejük van az árverés befejeztéig a megbizó nevét bejelenteni, már pedig az árverés nem a kikiáltott részlet leütése, hanem az összes ingatlanok eladása után van befejezve, eddig a meghatalmazás hitelesítése és bemutatása is pótolható. Nehéz lenne még csak megközelítőleg is megállapítani, hogy hány esetben volt ily visszaélés, de azt a mindennapi életben a gyakorlat emberei gyakran hallják, hogy igenis ily esetek nem ritkák. Meggátlásukra csak egy módot tudnék, s ez az, hogy az árverés megkezdése előtt kívántatnék be a hitelesített meghatalmazás, s ki ilyet felmutatni nem képes, az mint meghatalmazott fel nem léphet. Semmi körülmények közt sem engedném meg a meghatalmazásnak 8 nap alatt való igazolását, mert ez különben is zavarokra szolgáltat alkalmat. Ellenvetésül azt lehetne felhozni, hogy ez oly rendelkezés lenne, mely a versenyt korlátozná, s hogy ezzel nem sokat segítenénk a kincstárnak, de eleget ártanánk a érdekelteknek. Igaz ugyan, hogy a hitelesített külön meghatalmazás be szerzése költség és időmulasztással jár, de hiszen ez így, is ugy is meg van, s az által, hogy az esetleges árverési vevőket már eleve figyelmeztetjük arra, hogy mivel kell felszerelve lenniük, a versenyt nem korlátozzuk. Ez az ellenvetés tehát nem áll meg. A fentebb emiitett zavarok akkor állnak elő, ha a megbízott a meghatalmazást záros határidő alatt nem mutatja be, de az árverési vevő az árverési feltételeknek eleget tesz. Tegyük fel, hogy a meghatalmazás 8 napon belül nem lett bemutatva, de ugyancsak 8 napon belül a megbízott a megbizó nevében az árverési feltételeknek eleget tett, s lefizeti az egész vételárt. \ A törvényszakasz 2. bekezdése szerint árverési vevőnek nem ő, hanem a legmagasabb árt igérő tekitendő, s igy a telekkönyvi hatóság — ha a törvény szerint akar eljárni, — a lefizetett vételárt birói letétül el nem fogadja, s a legmagasabb ígéretet tevőt nem tekinti ugy, hogy ez az árverési feltételeknek eleget tett. ; Ha most már a késedelmes árverési vevő ellen az érdekeltek közül valaki viszárverést kér, a késlekedő legmagasabb Ígéretet tevő ellen el kell rendelni az árverést. Erőszakoljuk őt, hogy tulajdont szerezzen, pedig ő ezt nem akarja s csak az a hibája, hogy a meghatalmazást nem terjesztette be. A most felhozott esetben a telekkönyvi hatóság eljárását helyesnek nem találom, s abban az esetben, ha a megbizó rendes időben az árverési feltételeknek eleget tett, még ha a meghatalmazás hiányzik is, a tulajdonjogot az ő nevére kebeleztetném. Más kérdés, hogy financiális szempontból mi legyen ilyenkor az eljárás? A közigazgatási biróság két határozata is forog közkézen. Az egyik 12,855/99. sz., mely szerint, ha a részvénytársaság igazgatója a részvénytársaság részérc meghatalmazotti minőség igazolása nélkül ingatlant vesz: árverési vevőül az igazgató saját személyében tekintendő. A másik 11,627/901. sz., mely szerint, ha az árverelő meghatalmazotti minőségét s azt, hogy az ingatlaut egy harmadik személy részére vette, csak az árverési jegyzőkönyv lezárása után jelenti be, vevőnek tekintetik akkor is, ha a meghatalmazást az árveréstől számítandó 8 napon belül be is mutatja, Pénzügyi szempontból tehát helyes s méltánytalanságról sem panaszkodhat a mulasztó, ha a vételi illetékkel terhelve lesz, mert hiszen módjában állt ezt kikerülni, ha a törvény rendelkezését betartja. Nem igy jogi szempontból. Azoknak az alakiságoknak, melyeket a törvény csak azért rendelt, hogy az esetleges visszaéléseknek lehetőleg eléjük vétessék: nem lehet oly hatályt tulajdonítani, hogy késedelem miatt annak adunk tulajdont, ki azt nem akarja, s elütjük a tulajdonjogtól azt, ki minden feltételnek eleget tett. Természetes, hogy az a körülmény, hogy a telekkönyvi hatóság a meghatalmazás bemutatásával késlekedő megbízónak nevére kebelezteti a tulajdonjogot, — nem prejudikálhat a pénzügyi hatóságoknak, hogy ezek kétszeri vételt lássanak s a meghatalmazást be nem mutató késlekedő megbízottra is kiróják a vételi illetéket. Az angol alsóház küzdelme a parlamentári zmusért. Irta REICH PÉTER KORNÉ1, bpesti kir. törvényszéki alapítványi joggyakornok. (Befejező közlemény.*) A pénzt a király megkapta s ugy gondolkodott: «a híí nemesség és a gentry sokkal több hasznot tehet a megyék ben, mint a Westminsterben», a tanácskozás befejeztével szétbocsátja őket; elnapolta a parliamentet. II. Jakab jövedelme túlhaladta elődeiét, határtalan gőgös lett s azt hitte, hogy Istenhez hasonló magasságban áll a parliament felett, mintha megfeledkezett volna I. Károly kivégeztetéséröl, Crumwcll haláláról. Nemzetközi bírónak akart fellépni, melyet a józan alsóház ellenzett. II. Jakab bizott a vidéki cavaliere-pártban s első feladatául tűzte ki a Habeas corpus act visszavonását, mert ezzel a zsarnokság láncát törte volna szét és határtalan hatalomra tett volna szert. Ezt az actot azonban sem a tory-, sem a whig-párt nem akarta eltörölni s ezen az állásponton volt az egész ahóház. Jellemző vonása az angol parlamentárizmusnak, hogy ily esetben félre tettek haragot, gyűlölséget és a különben legnagyobb ellenségek is solidaritást vállaltak pártkülönbség nélkül. Különös ez az act, mely olyan törvény, amely nem közvetve, hanem közvetlen uton eszközli az ország minden lakosságának biztonságát és jólétét."1) Johnson szerint: «a Habeas corpus a legátalkodottabb tory, egyedüli előnye kormányformánknak más országoké felettViszont ekkor mára parliament souverainitása az évszázados gyakorlat által oly kétségtelenné tétetett, hogy Jakabnak számolnia kellett volna a következményekkel s a parliament hatáskörét hiába akarta határok közé szorítani, mert az annyira transcendens és absolut volt, hogy azt sem az ügyek, sem a személyek tekintetében korlátozni már nem lehetett.92) II. Jakab az adók felemésztése után ujabb segélyt akart kérni, sőt az állandó hadseregtartásról tesz említést, mely a tory-többség előtt is odiosus, mert ez őket a respublicára és a protectoratusra emlékeztette. A november 9-én ismét egybegyűlt parliament a király trónbeszédjében a «militia» ellen foglalt állást s nehogy megelőzzék, tudtára adta a parliamentnek, hogy több tisztet, akik a «Test act» értelmében nem tettek esküt, alkalmazott. Az alsóház MiddIcton indítványára a király beszédét tárgyalás alá vette. A pápai nuncius figyelmeztette a királyt, hogy mily káros következményei lesznek annak, ha szakadást idéz elo a korona és a parliament között. //. Jakab erre nem sokat adott. Az alsóház 9I) Macaulay i. m. II 6. 6Jj Edu árd C o k e : Fourth Institute 3(5. 1.