A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 21. szám - A feltételes elitélés. 2. [r.]

A JOG 165 esetben célszerűbb volna a tettest a rövid fogházbüntetés helyett magas, de igazságos kártérítésre kötelezni, s a munka képes iparos, földmives tetteseket kényszeríteni, hogy munkájuk által is járuljanak hozzá a közrenden és a sértetten ejtett sérelem helyreállításához. Amint a queenslandi s a délausztráliai törvény 4. §-a szerint a biró a felfüggesztés mellett is a tettest az okozott vagyoni kár megtérítésére és kártérítésre kötelezheti, sőt a norvég tv. szerint a biró köteles figyelembe venni, hogy a tettes ((károsultnak. . . . elégtételt és kártérítést nyujtott-e, vagy késznek nyilatkozott-e legjobb tehetsége szerint kártérítésre» — ugy én is a büntetés feltételes elengedésének egyik feltételéül a kártérítést tekintem. Aki a sértettnek okozott kár megtérítését megtagadja, s magánjogi elégtétel adására még készséget sem mutat, oly erkölcsi defektusban szenved, mely méltatlanná teszi öt a kivételes elbánásra. Az e törvény alapján hozandó ítélet azért mindig határozza meg a kárt és azt, hogy a tettes mikor, kinek és mily részletekben tartozik fizetni ; sőt, ha tettes kiskorú, vagy felügyelet, nevelés alatt álló személy, az ítéletben marasztalandó legyen «a tettes atyja, anyja vagy gondozóján (Délausztrália). Ha tehát a tettes kárt okozott és kártérítésre képes, — s itt ne a vagyoni állapot, hanem a tettes fizikai és szellemi képessége és családi körülménye legyen a döntő, — a kár megtérítése mindig egyik feltételül szabassék ki és ha a büntetés felfüggesztésének ez is volt az egyik feltétele, a büntetés rögtön hajtassák végre, ha az elitélt a kiszabott határidő alatt szándékosan és önhibáján kívül nem tett eleget kártérítési kötelezettségének. Célszerűségi indokból kizárandóknak tartom a külföldieket, akiknek jövőbeli magaviseletüket nincs módunkban ellenőrizni, de múltjukat sem ismerhetjük tisztán s a magyar haza polgárai, vagyoni és testi épségük ellen intézett merényleteik megtorlatlanul maradhatnának, anélkül, hogy a büntetés elengedésének erkölcsi eredménye volna. * * * A tervezet 41/b) 6. §. nagyon helyes intézkedése szerint «összbüntetés kiszabásának csak akkor van helye, ha a felfüggesztés ideje alatt oly cselekmény miatt indíttatott meg az eljárás, amelyet a vádlott a felfüggesztést kimondó elítéltetése előtt követett el.» A tervezet jogászegyleti érdemes előadója Bálás Elemér kifogásolja ez intézkedést, mert ellenkezik az összbüntetésre vonatkozó szabályokkal, de meg értelme sincs az ilyen kicsi büntetések folytatólagos végrehajtásának. «Az összbüntetésbe való foglalás tehát — úgymond — minden esetben alkalmaérintetlen marad. További 3 hó leteltével jogában áll az igazgatónak a szerződést azonnal és minden kárpótlás nélkül felbontani. Ha a betegség félévnél rövidebb ideig, de 3 hónapon tul tart és a tag működését újra megkezdi, de félév lefolyása előtt újból beteg lesz és ezen betegség orvosilag visszaesésnek nyilvánittatik, akkor az elmulasztott időszakok együvé számíttatnak és ha félévet tesznek ki, a szerződés azonnal felbontható. Különböző betegségek tartama együvé nem számitható. (Opera szerz. 16. p. b).) A betegség kizárólag csak színházi orvos bizonyítványával igazolható és csakis ennek ítélete döntő. Vidéken vagy külföldön való tartózkodás közben a betegség hatósági orvosi bizonyitványnyal igazolandó. (Opera szerz. 17. p.) (A Vigszinházi szerződés 11. pontja szerint : az, aki gyöngélkedés, rekedtség, betegség vagy más ok miatt szolgálata teljesítésében akadályoztatik, ezt nyomban bejelenteni és 6 óra alatt a színházi orvos által láttamozott orvosi bizonyítványt küldeni köteles, — «legyen bár ama napon a színháznál elfoglalva vagy sem-i>. A betegség csak e bizonyítvány kiállítása napjától kezdve tekintetik fennforgónak. A más orvos által kiállított és a színházi orvos által nem láttamozott bizonyítvány érvénytelen. Minden esetben, amidőn a tagnak orvosi bizonyítványra és véleményre kell hivatkoznia, csak a színházi orvos kereshető meg. Bíróság előtt, vagy azon kívül, a beállott betegség csakis színházi orvos bizonyítványával igazolható. (Bíráink e kikötés tekintetében talán más véleményen lesznek!) A 12-ik pont értelmében a tag járandóságaiból «minden két napi betegség után, akár lett volna dolga a színházban, akár nem» ÍM) — ugyanolyan összeg lesz levonva, mint amenynyit tulfellépésért kapott volna. (Folytatása következik.) Révai Lajos dr. \ zandó szabályul lenne felállítandó, ha már ránk szakad a felj tételes elitélés*! (59. 1.) Ezzel a felkiáltással elfogultságát árulta el, s talán azért keres annyi gáncsolni valót a tervezeten, de elfogultsága az oka tévedésének is. Összbüntetés kiszabásának nincs helye sem a francia törvény, sem a luxemburgi törvény szerint (3. §). Az előbbi szerint ((mindenekelőtt az első büntetés hajtandó végre, anélkül, hogy a másodikkal osssezavártathék? (1. §.); az utóbbi szerint is ((mindenekelőtt az első büntetés hajtandó végre, a második büntetéssel való egybeolvasztásnak nincs helye.» (3. §.) S ez így is van a helyén. Az összbüntetésbe való foglalás már ujabb kedvezmény volna, éppen annak számára, aki arra érdemetlennek bizonyult. Hogy ellenkezik az összbüntetésre vonatkozó általános szabályokkal, ez sem áll, mert ez a szabály csak kivétel az általános alól ; amint maga az egész intézmény kivétel a megtorlás alapján álló Btkv. szabályai alól. S az összbüntetésre vonatkozó elvet is tiszteli a tervezet, mikor összbüntetést rendel a felfüggesztés ideje előtt elkövetett cselekmény miatt történt elitélés esetén. Hogy pedig a nagyobb (egy pár évi börtön vagy fegyház) és a kisebb, mondjuk 1—2 heti fogházbüntetés folytatólagos végrehajtásának semmi értelme sem volna, azt éppen nem mondhatnám. Különben is szükséges demonstrálni, hogy a törvény a jó magaviseletre mily nagy súlyt helyez, s lássa a tettes is, s lássák mások is, hogy ujabb bűnbe eséskor a jó magaviselet és javulás reményében elengedett vétségért is eleget kell tenni. S ebben rej lik az intézménynek visszatartó ereje. A tervezet 41/b) §. utolsó bekezdése szerint a felfüggesztés hatálya nem terjed ki a Btkv. 55., 59. és 60. §-aiban meghatározott mellékbüntetésekre. Igaza van teljesen Bálás előadónak, «egyenesen drákói kegyetlenség lenne, ha a törvény ilyen mértékben megszorítaná a feltételesen való elitélés kedvezményét') (Id. h. 60. I.). Igaz ugyan, hogy e drákói szigoron a biró enyhíthet, s a Btkv. 54. §-át alkalmazhatja, ám ez nem elegendő, de nem azért, mert «hátha nem alkalmazzák)) — teljesen elképzelhetetlen, hogy indokolt esetekben ne alkalmazza a biró — hanem főleg azért, mert a betümagyarázaton alapuló 42. sz. teljesülési döntvény szerint a viselt hivatal elvesztésének kimondása a Btkv. 54. §-a alapján nem mellőzhető. Mindenesetre a kirí Kúriának kellene ezt a rossz döntvényt végre valahára megérdemelt helyére a lomtárba helyezni, vagy a törvényhozásnak a Btkv. 54. §-ának utolsó bekezdését megfelelően megváltoztatni. A mi tervezetünk, mint minden törvényünk, ezúttal sem tudott szabadulni a német, s különösen az osztrák befolyás alól, amelynek törvénye szerint a mellékbüntetés mindig végrehajtandó. Pedig a tervezet készítői széttekinthettek volna a külföldi törvényalkotások közt, ahol találtak volna az osztráknál jobb, okosabb és humánusabb intézkedést. így a francia törvény szerint a büntetés felfüggesztése nem terjed ugyan ki a mellékbüntetésekre és a képesítések elvesztésére : ((Mindamellett a mellékbüntetések és képesítések elvesztésének hatálya azon a napon megszűnik, melyen. ... az elitélés meg nem történtnek tekintendő.» (2. §. ut. bek.) A luxemburgi tvény 4. §-a hasonlóan rendelkezik. S ez teljesen logikus rendelkezés, nem lehet ellene vetni mást, minthogy lehetnek esetek, mikor még ez is tulszigoru. Napjainkban, mikor a megélhetés feltételei olyannyira megnehezültek, mindig súlyos büntetésnek tartjuk, ha meg kell fosztani a vádlottat rendes keresetforrásától vagy elmozdítani élethivatása gyakorlatától. Azért véleményem szerint a Btkv. 54. §-ában foglalt rendelkezés analógiájára a tervezet kérdéses rendelkezése akként volna módosítandó, hogy minden egyes esetben a bíróság ez eset körülményei és legjobb belátása szerint határozza meg, hogy a Btkv. 55., 56., 60. és 484. §-aiban meghatározott mellékbüntetésekre kiterjedjen-e a fogházbüntetés felfüggesztésének hatálya. Tekintettel a bűnismétlésnek a próbaidő alatt beálló fontos következményére, rendelje el a törvény kötelezőleg, hogy a bíróság köteles figyelmeztetni és kitanítani az elitéltet a tervezet 41/b) §-ában megjelölt következményekre, amint ezt elrendeli a francia és norvég törvény. Végezetül azt hiszem, hogy az intézmény ellenzőinek megnyugtatására és a bírói függetlenség nagyobb biztosítására fog szolgálni, ha a törvény kötelezőleg elrendeli, hogy az ítéletben a biró a büntetés felfüggesztésének tárgyi és személyi okait mindenkor tüzetesen jelölje meg. A tervezet VII. cikkének második bekezdése tehát akként lenne módosítandó, hogy «a felfüggesztés az ügy érdemére vonatkozó ítéletben , (nem határozatban, mint a tervezet mondja) mondandó ki, s I abban meg kell jelölni a büntetés felfüggesztésének okait.» A felfüggesztés kérdésében hozott ítéletet a perorvoslat i i jog minden megszorítása nélkül a lehető legnagyobb ellenőrzésI nek vessük alá, hogy abban a felsőbb bíróságnak mindig módja