A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 21. szám - A feltételes elitélés. 2. [r.]

164 A JOG tározott, az állami és társadalmi rendre szerfelett veszélyes izgatások gonoszul számitó vagy fanatikus tetteseit éppen napjainkban, amikor a szociáldemokrácia az állami és társadalmi rend felforgatására tör, a büntetlenségnek bár legha'aványabb reményével, kecsegtetni. A második eldöntendő kérdés, hogy az Ítéletben konkrété kiszabott fogházbüntetésnek mekkora legyen a maximuma, amelyen tul a büntetés felfüggesztésének helye nem lehet. Ilyen maximum gyanánt a belgiumi és svájci tvény 6 hónapot, Victoria állam törvénye 3 évet, az ausztriai 3 hónapot jelöl meg, s a mi tervezetünk az osztrák törvény álláspontját fogadta el; inig a franciaországi, luxemburgi, a portugál és norvég törvények ily megszorítást nem ismernek. A törvény álláspontját e tekintetben helyesnek kell tartanunk. Azok a vétségek, melyek a konkrét esetben 3 hónál súlyosabban büntettetnek, mindenesetre súlyosabbak s a vétség subjectiv vagy objectiv elemeinél fogva a társadalomra veszélyesebbeknek mutatkoznak. De már az intézmény és a birák iránti bizalmatlanságnál egyébnek nem tarthatom, hogy a jogászegylet büntetőjogi bizottsága ezt a 3 hónapot egy hónapra szeretné lenyomni. Ezzel nagyon meg volna szorítva az egész törvény alkalmazhatóságának lehetősége s a gyakorlatban oda vezetne, hogy a biró, amikor csak a végrehajtást feltüggesztendőnek tartja, kénytelenségből egy hónapi fogházat szabna ki. Nagyon fontos kérdés, hogy mily időtartamban állapíttassák meg a felfüggesztés tartalma. A belgiumi, a francia, a luxemburgi és svájci törvény szerint a minimum meghatározása nélkül 5 évet, a norvég törvény szerint 3 évet ez az idő tul nem haladhat; a portugál törvény szerint a halasztás tartama nem lehet 2 évnél kevesebb, s 5 évnél több; az ausztriai szerint 1 évtől 3 évig terjedhet a próbaidő. Minthogy a büntetési rendszer annál tökéletesebb, minél nagyobb mérvben lehetséges a bűntettért individualizálni, s a Btkv.-nek soha sem szabad abszolút büntetési tételekkel dolgozni, ezért sokkal célszerűbb lesz, ha a felfüggesztés minimumát és maximumát határozza meg csak a törvény s azon belül adjon szabad teret a birói mérlegelésnek. A tervezet 3 évi felfüggesztési idejét ez okból nem tudom helyeselni. Lesznek esetek, amelyekben szükségesnek mutatkozik az erkölcsi büntetés extenzitásának emelése, mikor a tettes erkölcsi javulására hosszabb próbaidő szükségeltetik, mert az elitélt a hosszabb próbaidőn át mintegy megszokja a jó magaviseletet. Véleményem szerint a felfüggesztés idejét 3 évi minimum- és 5 évi maximumban kellene megállapítani. Ami a kedvezményben részesithető tetteseket illeti, inkább csak negatíve állithat fel a törvényhozó szabályokat. «A különös méltánylást); érdemlő okokat felsorolni, meghatározni nagyon nehéz volna, de lehet a kivételeket. Ez a felsorolás legyen aztán lehetőleg szabatos és kimerítő. A tervezet e tekintetben azonban nem kimerítő. A részleteket illetőleg helyes azon rendelkezése, hogy a svájci törvényhez hasonlóan kizárja a kedvezményből azt, aki tettét aljas indokból követte el. Az aljas inditó ok az erkölcsi züllöttség oly fokát mutatja, amely kivételes bánásmódot nem érdemel, mikor a tettes züllöttségét csak hathatósabb eszközökkel lehet megjavítani. Én magam az aljas indokot éppen nem tartom «kétes fogalomnak)), amint állítja ezt Bálás Elemér előadásában. Az uralkodó vallás, társadalmi és erkölcsi felfogások erre nézve mindig megadják a helyes direktívát. Hisz maga a Btkv. sem egyéb, mint az uralkodó társadalom felfogásának, erkölcsi, szociális, jogi világnézetének hű tükre. S itt jegyzem meg, hogy az uzsora egyike a legaljasabb vétségeknek,^ s mint ilyen expressis verbis ki volna zárandó a kedvezményből. A büntetés feltételes elengedésének ethikai alapon kell nyugodnia, s céljának részben etnikainak is kell lenni. Ezért azt tartom, hogy a büntetés elengedésének legalább hosszabb időn belül csak egy izben lehet helye. Ha valaki újból vétkezik rövidebb időn, pl. 10 éven belül, a büntevésre különös hajlandóságát árulja el, s mint ilyen e kivételes bánásmódra méltatlan, de veszélyessége miatt is vele szemben a társadalomnak hatékonyabban kell védekezni. Velük szemben a büntetés elengedésének ethikai és célszerűségi alapja nyilvánvalóan hiányzik. Ezért kizárnám e kedvezményből azokat, akiknek büntetését egyszer már felfüggesztették s a próbaidő elteltét követő 10 éven belül követtek el ujabb bűncselekményt. Méltatlannak találom e kedvezményre ezt a tettest, aki a bűncselekmény elkövetését nem ismerte be, «őszinte, kimeritő vallomást)) nem tett (norvég tv. 1. §.) A bűnösség beismerését és az őszinte bűnbánatot a javulás első feltételének tartom ; e nélkül a javulás reménye is ki van zárva. Hát még azok, akik valótlan bizonyítékokat is koholnak, mindezek megrögzöttségüknek, s degeneráltságuknak oly fokáról tesznek tanúságot, hogy nem tanácsos őket kivételes bánásmódban részesíteni. A B. P.-nak s a birói praxisnak egyik kardinális hibája, hogy kevés súlyt helyez a magánjogi elégtételre, a kártérítési kötelezettségre, mint büntetésre. Ezt olyan alkalmatlan koloncnak tartjuk, s a magánjogi igény érvényesítését szívesen utasítjuk külön perutra. Meggyőződésem szerint nagyon helytelenül. Sok A férfitag minden újkori, u. n. polgári öltönyt, az igazgató vagy rendezőség utasítása szerint, saját költségén tartozik készíttetni. (Az Opera jelmeztára (10. pont.) a tag részére az előadásokhoz szükséges jelmezeket szolgáltatja. Kivétel a fehérnemű, ékszer, fejdísz (toll, tü, virág, gyöngy), keztyü, csizma és egyéb lábbeli, fehér, fekete és testszinü trikók, és az újkori u. n. polgári öltönyök, melyeket a tag saját költségén beszerezni és a rendező utasítása szerint használni tartozik. A Vígszínház szerződésének 21. pontja szerint a jelmezeket az igazgatóság szolgáltatja, kivéve a fehérneműt, a jelenkorban használatos lábbelit, ékszert, virágokat, tollakat, keztyüt, harisnyát és bármily színű trikót, melyeket a tag a saját költségén a rendező utasítása szerint tartozik beszerezni — Női tag a férfi polgári felső ruhát is kapja. A tagnak nem áll jogában a jelmez vagy ruha szövetének megválasztásába vagy készitésmódjába beleavatkozni. — Jelenkori polgári öltözéket, minden hozzátartozóval (kalap, fehérnemű, keztyü, virág, nap- és esernyő, sétapálca, harisnya és lábbeli) tartozik a tag (a 22. pont szerint) az igazgatóság utasítása szerint saját költségén beszerezni és ezek felett szabadon is rendelkezhetik. A Népszínház szerződésének 7-ik pontja szerint köteles a tag magát polgári és salon-ruhával, fehérneművel, keztyüvel, trikóval, harisnyával, lábbelivel és tollakkal utasítás szerint ellátni és (csaját ruhatárából» ugy ruházkodni, amint ezt az igazgatóság megszabja. Az igazgató által készítendő jelmezekhez tartozó külön toilette-cikkeket (lábbeli, keztyü,kalap, köpeny, belépő, legyező, stb.) a tag saját költségén készítteti. A Királyszinház szerződésének 7. pontja szerint köteles a női tag magát «mindenfajta modern teljes női ruházattal, egy magyar és egy francia parasztruhával, nyakcsokorral, keztyüvel, harisnyával, cipővel, köténynyel, nyakkendővel, fejkötővel, színpadi festékkel, tollakkal, fehér, fekete és testszinü trikóval ellátni». A férfi tag köteles magát mindenfajta modern férfiruhával, frakkal, egy rend magyar parasztruhával, nyakfodorral, nyakkendővel, a láthatólag viselni szokott fehérneművel, cipővel, egy rend fekete csizmával, keztyüvel, fehér, fekete és testszinü trikóval és színpadi festékkel ellátni. Minden tag köteles «az igazgatóság, a rendezőség, vagy a karmester utasítása szerint tisztán és rendesen öltözködni)). (Igazán furcsák lehetnek a visszonyok a színpadokon, ha ugy a Szinészegyesület, mint a Királyszinház, a tagokat még ilyesmire is szerződésileg kötelezni kénytelenülnek.) Az itt fel nem említett ruhát és felszerelést az igazgatóság szolgáltatja, kizárólag színpadi használatra. h) Nyugdíj. A 11-ik pont: minden szerződött tagot a nyugdíjintézet szabályaiban részletezett jogokban és kötelezettségekben részesiti. (Azonos az Opera szerződésének 9. pontja: a tagnak a járandóságaiból levont nyugdijszázalékot és illetéket visszakövetelnie nem szabad; a Vigszinház szerz. 23. pontjával, Népszínház szerz. 8. pontjával.) i) A színházi törvények kötelező ereje. A 12-ik szakasz a színházi törvényeket és szabályrendeleteket ugy a jelenre, mint a jövőre nézve (?!), amennyiben azok a miniszter jóváhagyásával ellátatnának, a tagra nézve kötelezőnek és a szerződés kiegészítő részének nyilvánítja, melyeket pontosan és ellentmondás nélkül megtartani kötelesek. (Azonos az Opera szerz. 8. pontjával, a Vigszinház szerz. 24. pontjával, a Népszínház szerz. 9. pontjával, a Királyszinház szerz. 1. pontjával. A Vigszinház tagja kifejezetten kijelenti, hogy az e színház törvényei és fegyelmi szabályzata által alkotott színházi bíróság jogerős ítéleteinek magát aláveti és megengedi, hogy az ezekkel reá kiszabott pénzbüntetések, járandóságaiból bármikor levonassanak.) k) Betegség jogkövetkezményei. Igen humánusak, de ily nagy mérvben csak a nagy állami subventióval rendelkező Nemzeti Színháznál és Operaháznál fennállanak : a 13-ik pontban érintett betegség jogkövetkezményei. Ha a tag egy hónapon át egyfolytában akadályozva van kötelességei teljesítésében, — ezen időn tul, addig, amig újból fel nem léphet, elveszti ruhapénzét. Ha az akadály 3 hónapig tart, elveszti fizetése és fellépti dija Vs-át, de lakbérilletménye.