A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 20. szám - A constitutiv Ítéletek tana

vizhányásból állott. Ez a foglalkozás tehát állandó veszélylyel jaró ipari foglalkozásnak nem tekinthető. Már pedig felperes az ót ért munkaképesség csókkenése miatt alperestől kártérítést csak akkor követelhetne, ha azt bizonyította volna, hogy az a foglalkozás, amelyre alkalmaztatott, olyan volt, ami már magában véve a munkás testi épségét állandóan veszélyezteti, vagy pedig alperesnek valamely mulasztását kimutatta volna. Ily körülmények között, figyelemmel felperesnek fent érintett tevékenységére és az orvosszakértőknek arra a véleményére, hogy felperesben a hajlandóság megvan a sérv kifejlődésére, alperest kártérítési kötelezettség nem terheli azért, ha felperes alkalmaztatásának ideje alatt kétoldali sérvet kapott, mert Sz. J., Zs. F., B. F. tanuk vallomásával az is bizonyittatott, hogy felperes mindig kapott segítséget, ha nehezebb munkát kellett végeznie. Ezek szerint felperest keresetéve! elutasítani kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (10,479/905. sz.) az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok : A meghallgatott szakértők véleménye szerint valószínű, hogy felperes a sérvet alperesnél való alkalmazása alatt, a dereglye kormányzása, vasmacska leeresztése és felhúzás folytán kapta, mert e foglalkozás a hasrész erősebb működését teszi szükségessé. De egyszersmind arra is utaltak a szakértők, hogy a hasfal gyengesége is befolyással lehetett a sérv keletkezésére. E véleménybői következik, hogy a felperes által végzett munka oly természetű, mely a felpereshez hisonló szervezetű egyént a sérv veszélyének tesz ki. Az ily módon bekövetkezhető, tehát részben a munkás szervezetével, részben az üzem természetével összefüggő betegség nem tartozik egy tekintet alá az üzemi balesetből eredő betegséggel és nincs oly jogszabály, mely ily esetben a munkaadó tartás iránti kötelezettségét megállapítaná. Minthogy c szerint felperes követelése akkor sem alapos, ha bizonyítottnak fogadtatik el, hogy felperes sérve az alperesnél végzett munkaközben származott, ennélfogva és ezekkel nem ellenkező indokaiból az elsöbiróság Ítéletét helyben kellett hagyni. A m. kir. Kúria (1906. dec. 12. 3,234, 1900. sz.) a másodbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. A vasúti alkalmazottnak járó kilométerpénz a balesetből kifolyólag neki megítélt tartásdíj megállapításánál csak 60 éves koráig vehető figyelembe, mert ezen életkor elérte után a vasút őt a szolg. rend. 59. §-a értelmében elbocsáthatta és ekkor a tényleges szolgálattal egybekötött kilométerpénztől úgyis elesett volna. A m. kir. Kúria (1907 jan. 10. 9,763/905. sz.) a másodbiróságnak ítéletét azzal a részbeli változtatással hagyta helyben, hogy alperes felperesnek a kilométerpénz fejében a felperes részérc megállapított évi 312 K. 22 f.-nyi életjáradékot csak felperes 60 éves életkora elértéig köteles megfizetni. Indokok: A másodbiróságnak 1907/1905. sz. Ítéletét a kir. Kúria megfelelő indokolása alapján hagyta helyben. A becsatolt szolgálati rendszabályzat 59. §-ának 1. pontja értelmében az alperes alkalmazottjai teljes munkaképesség esetén is a szolgálatból elbocsáttatnak, hacsak 60. életévüket betöltötték. Ebben az esetben a dolog természetéből folyólag az alkalmazottak elvesztik a tényleges szolgálathoz kötött kilométerpénz iránti igényüket is. Erre való figyelemmel felperes részére is az általa élvezett kilométerpénz után megállapított évi 312 K. 22 f.-nyi életjáradék csak a felperes 00. életéve elértéig lévén megállapítható, a másodbiróságnak L906. évi május hó 18. napján 1,151. sz. a. hozott Ítéletét, ennek megfelelő megváltoztatásával és mellőzve azt a rendelkezését, amely által a pervesztes és a perköltség viselésére köteles alperes a szegényjog alapján bélyegmentesen perlő felperesnek perbeli cselekményeire esc bélyeget és illetéket a kir. kincstárnak megfizetni köteleztetett, mert ennek a kérdésnek az eldöntése, tekintve, hogy alperes a bélyeg- és illetéki szabályok 85. tétel 6-dík pontja alapján szintén bélyegmentességet élvez, a pénzügyi hatóságok hatáskörébe tartozik, egyébként vonatkozó indokai alapján kellett helybenhagyni. Az a körülmény, hogy a munkásnak szemvédő üveg rendelkezésére állott, magában véve nem mentesiti a munkaadót a munkást ért baleset következményei alól. (M. kir. Kúria 1U07 január 31. 7,001/906.) Tartozatlan fizetés esetében a fizetés előtt fennállott állapot lévén visszaállitandó : az, akinek részére a fizetés tartozatlanul teljesíttetett, nemcsak az illetéktelenül felvett összeget, hanem annak a felvétel napjától tolyó törvényes kamatát is megfizetni köteles. (M. kir. Kúria l 906 május 1. 7,5( 6 904. sz. a. A Kúria V. tanácsának 2. sz. elvi jelentőségű határozata.) Az a kárkövetelés, mely a kiskoiut, az őt valamely balesetből kifolyólag elveszett vagy csökkent munka- és keresetképessége kártalanítása fejében megilletheti, mint a sérült életfentartásának alapjául szolgáló, a kiskorura nézve a törzsvagyon jogi természetével bírónak lévén tekintendő, efelett a kiskorúnak apja cs maga a kiskorú, tekintettel az 1877 : XX. t-c. 20. §-ának d pontjában foglalt rendelkezésre, gyámhatosági jóváhagyás nélkül érvényesen nem rendelkezhet; következésképp az ily követelés egy részének ügyvédi dij fejében bár okirattal történt előzetes lekötése, gyámhatósági jóváhagyás hiányában érvénytelen (M. kir. Kúria lt-.ÜG május 15. 2,227/905. sz. a. A Kúria VII. tanácsának 1. sz. elvi jelentőségű határozata.) Ügyvéd titoktartási kötelezettsége, és ezzel kapcsolatban tanúvallomás megtagadási joga kiterjed az ügyfele ügyére vonatkozó, a képviselet folytán tudomására esett tényekre is, és nem csupán arra, amit ügyfele vele közölt. (Bpesti kir. ítélőtábla 1907. február 27. 4KÍ/1907. V. sz. a) Az olyan örökösödési egyesség, amelyben a kiskorú nevében az őt megillető hagyaték egy részéről gyámja, ellenérték nélkül lemond, megtámadható akkor is, ha az egyesség gyámhatósági jóváhagyást nyert. i,M. kir. Kúria 1807. február 28. 6,889/906 sz. a, VI. p. t j A hagyatékátadó végzés nem képez ugyan itélt dolgot, de abból, hogy az ezzel megállapított jogviszony mindaddig fennáll, mig az a törvény rendes utján meg nem változtattatik, önként következik, hogy a hagyatékot átadó végzéssel megállapított jogviszony megváltoztatását kivánó fél ebbeli jogát a perben érvényesíteni tartozik Valamely végrendelet érvényességét vagy érvénytelenségét csupán azon az alapon lehet megbírálni, amely alapon annak érvényessége a keresetben megtámadtatott. (M. kir. Kúria 1907. február 20. 9,063/905. sz. a. VIII. p. t) A gazdasági üzemben a kártérítési kötelezettség alól a géptulajdonos csak akkor menekül, ha a munkás a balesetet vagy szándékosan idézte elő, vagy részegségében szenvedte, rie a szenvedett balesetnek következményeiért, ha a géptulajdonos az illető munkásnak kötelező biztosítását elmulasztotta, a géptulajdonos csakis azon segélyösszeg erejéig felelős, amelyre a munkásbiztositás esetében az 1900: XVI. t -c. 22., illetve 13-17 §-ai értelmében igényt tarthat. (M. kir. Kúria 1907. január 30. 8,103. sz. A Kúria IV. tanácsának 28. számú elvi jelentőségű határozata.! Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A feleknek a szerződés megkötése iránt fennálló szabadsága dacára nem lehetne érvényesnek tekinteni oly szerződést, mely az alkalmazottat egész életére vagy aránytalanul hosszú időre elzárja a felmondástól vagy egyáltalán olyan kikötést tartalmaz, amelyből nyilvánvalóan az tűnnék ki, hogy a főnök a szerződés megkötése alkalmával a maga előnyösebb helyzetét felhasználva, kötötte ki az alkalmazottra nézve aránytalanul terhes felmondási feltételeket. Nem tekinthető azonban ilyennek az a szerződés, mely szerint a pénzbeszedő alkalmazott az állasát 6 évig fel nem mondhatja, ellenben főnöke azt neki 14 napra felmondhatja. A budapesti kir. ítélőtábla, mint felülvizsgálati biróság (1907. jan. 24-én 172/1906. sz. a.) felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A felebbezési biróság ítéletében megállapított tényállás szerint alperes a felperest 1904. évi március havától kezdve pénzbeszedőnek alkalmazta azzal a kikötéssel, hogy felperes a szerződést 6 évig fel nem mondhatja, ellenben alperes felperesnek 14 napra felmondhat. Felperes ezt a kikötést erkölcstelennek tartja és a felebbezési biróság ítéletét elsősorban azért támadja meg, mert anyagi jogszabályt sértett a felebbezési biróság az által, hogy ezt a kikötést érvényesnek fogadta el. Ez a panasz azonban alaptalan, mert a jelzett kikötés tiltó törvénybe nem ütközik, ellenkezőleg, miután az ipartörvény 92: §-a értelmében a feleknek jogukban áll a felmondás idejét a törvénytől eltérő módon szabályozni, hatályos az oiyan megállapodás is, amely a felmondást az alkalmazottra nézve hosszabb időhöz vagy terhesebb feltételekhez köti, mint a főnökre nézve. Kétségtelen ugyan, hogy a feleknek a szerződések megkötése iránt fennálló eme szabadságánál fogva nem lehetne pl. érvényes oly kikötés, amely az alkalmazottat egész életére vagy aránytalanul hosszú időre elzárja a felmondástól, vagyis az olyan kikötést, amelyből nyilvánvalóan az tűnnék ki, hogy a főnök a szerződés megkötése alkalmával a maga előnyösebb helyzetét felhasználva, kötötte ki az alkalmazottra nézve aránytalanul terhes felmondási feltételeket, ámde ilyen következtetést az itt szóban forgó szerződésből pusztán csak azért, mert alperes a bizalmi állásra szerződtetett felperest 6 évre lekötötte, tekintve, hogy ez a 6 év aránytalanul hosszú időnek nem tekinthető, jogszerűen levonni nem lehet. De alaptalannak találta a kir. ítélőtábla felperesnek egyéb panaszait is, mert a szerződésnek abból a rendelkezéséből, hogy a felperes által letett óvadék a szerződés minden pontja pontos betartásának biztositékául adatik, helyesen vonta le a felebbezési biróság azt a jogi következtetést, hogy felpeics nem csupán a szolgálati viszony tényleges tartama alatt az alperesnek esetleg okozott károkért, amint azt felperes vitatja, hanem mindazon károkért felelős, amelyeket jogtalanul s idő előtt történt kilépése által az alperesnek okozott és helyesen mondotta ki, hogy e kárigény megállapításáig alperes az óvadékra megtartási joggal bír végül arra való tekintettel, hogy a szerződésileg kikötött határidő letelte előtt nem állapitható meg, vájjon az idő előtt '"^f Jogtalan kilépés folytán alperes a kikötött határidő alatt eloállhato összes eshetőségek figyelembe vételével általában károsodott-e s mily mérvben, helyesen döntött akként, hogy felperesein 3r °v*dek v>sszaadása iránt előterjesztett kereseti kérelme 1910. február ho vége előtt idő előtti. Ezek szerint felperesnek ielulvizsgálati panasza minden irányban alaptalan lévén: őt azzal