A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 19. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 9. [r.]

A JOG 79 személyivel szemben, akire a váltók csak színleg forgattattak, illetőleg aki a váltók megszerzésekor azok eredetét ismerte. Felperes a váltókon alapuló követelését az egyenes adós ellen birói uton nem érvényesíthetvén, nem érvényesítheti azt a kezes ellen sem. (A m. kir. Kúria lt>07. február 13. v. 1,501/906. sz. a. IV. p. t.) A kereskedelmi törvény 165. §-a nem zárja ki, hogy a részvényaláiró a részvénytársasággal szemben részvényének névértékén felül más vagyonjogi szolgáltatást vállaljon magára. A kötelezettség elvállalása nemcsak kifejezett nyilatkozattal, hanem konkludens tényekkel is történhetik. (A m. kir. Kúria 1907. január 18. 881/905. v. sz. a. IV. pt.) A fedezeti váltónak váltói uton érvényesítését nem zárja ki az, hogy a váltóbirtokos a váltóval fedezett követelését köztörvényi uton perelte és ebben a perben pervesztessé lett. A köztörvényi uton hozott elutasító ítélettel szemben azonban a felperes tartozik követelése fennállását bizonyítani. (A m. kir. Kúria 1907. március 6. 54/V06. sz a. IV. p. t.) Az alapszabályoknak a társasági vállalat tárgyára vonatkozó olyan módosítása, mely kívül esnék a társaság tervezetében megállapított célok és üzletágak keretén, a tervezetből az alapszabályokba átvett intézkedés lényeges módosítását jelentené, ami a kereskedelmi törvény 179. §. utolsó bek. szerint közgyűlési határozattal nem eszközölhető. (A budapesti kir. Ítélőtábla 1906. november 28. 2,798/906. v. sz. a.) A szerződés, amelyben valaki arra kötelezi magát, hogy a jövőben megalakítandó részvénytársaságtól bizonyos számú részvényt fog átvenni, és annak névértékét meghatározott módon az alakítandó részvénytársaság által megállapítandó fizetési helyen felszólításra befizeti, harmadik személy javára teljesítendő szolgáltatásról szóló szerződésnek tekintendő. Minthogy e szerződésből kivehetőleg a felek akarata arra irányult, hogy a kötelezettől maga a részvénytársaság kapja meg a befizetéseket, a részvénytársaság mint kedvezményezett közvetlenül van jogosítva a befizetés teljesítését követelni. — Német birodalmi ítéletnek, minthogy Magyarországon viszonosság hiján végre nem hajtható, nincs itéltdolog-ereje. (A m. kir. Kúria 1907. február 7. 1,498/906. v. sz. a. IV. p t.) Bűnügyekben. A Btk. 177. §-a rendelkezése szerint a munkabér felemelése vagy leszállítása miatt valamely munkás ellen elkövetett erőszak e §. alá esik. A munkás ellen elkövetett erőszak mindenesetre a munkaadóra is kihatván, ez irányban is elkövetettnek tekintendő. A m. kir Kúria (1907 március 19. 2,763/907. sz. a. IV. Bt.) a semmisségi panaszt elutasítja. Indokok: A kir. törvényszék másodfokú ítélete ellen a védő a Bp. 385. §. a) p. alapján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert a munkás a Btk. 177. §. 1. bek. meghatározott magánosok elleni erőszak vétségét csak a munkaadóval szemben, nem pedig munkástársa irányában is követheti el s igy a jelen esetben bűncselekmény fenn nem forog. Minthogy azonban a kir. törvényszék H. I. vádlott terhére azt a tényt fogadta el valónak, hogy 1906 április 19-én este y27 órakor, midó'n L. I. sértet munkája végeztével a műhelyből kiment, a vádlott és még két ismeretlen faesztergályos-segéd L. L munkás ellen, munkabér felemelése végett erőszakot követett el és annak testét szándékosan tettleg bántalmazta az által, hogy azt, a sértettet megtámadták és «sztrájktörő> kiáltások közt agybaba-főbe verték s késsel vagy más kemény tárgygyal a fején nyolc napon belül gyógyult sérülést okoztak; H. I. vádlottnak ez a tette nemcsak azért, mert a Btk. 177. §. rendelkezése szerint a munkabér felemelése vagy leszállítása miatt valamely munkás ellen követett erőszak e. §. alá esik, hanem még annálfogva is megállapítja bűncselekmény tényálladékát, mert ez az erőszak mindenesetre a munkaadóra is kihatván, ez irányban is elkövetettnek tekintendő; minélfogva a bíróság a BP. 385. §. 1. a) pontja alá eső semisségi okra alapot nem szolgáltatott, midőn a vádlott ellen a Btk. 177. és 301. §-ába ütköző vétségek tényálladékának fenforgását mondta ki s nem is alkalmazta a Btk. megfelelő rendelkezését e tekintetben tévesen : a semisségi panasz tehát, mint alaptalan, el volt utasítandó. A Btk. 176. §. szerint az e §-ban meghatározott bűncselekmény tényálladékához nem szükséges, hogy a csoport erőszak elkövetése céljából alakult légyen ; e bűncselekmény tehát a csoport alakulásának céljára való tekintet nélkül létesül, ha a csoport nyílt helyen akár személyeken, akár dolgokon erőszakot követ el. A m. kir. Kúria (1907 február 20. 1,684/907. sz. a. IV. Bt.) a semmisségi panaszt elutasítja. Indokok: A kir. tábla Ítélete ellen a védő a BP. 385. §. 1. a) p. alapján jelentett be semmisségi panaszt azért, hogy mivel a csoport nem erőszak elkövetése céljából alakult, a vádlottak cse- \ lekménye a Btk. 176. §. meghatározott bűncselekmény tényálladékát nem állapítja meg. Ez az alaptalan panasz azért utasíttatott el, mert a Btk. 176. §. szerint e §-ban meghatározott bűncselekmény tényálladé- ' kához nem szükséges, hogy a csoport erőszak elkövetése céljá- 1 ból alakult légyen; e bűncselekmény tehát a csoport alakulásának céljára való tekintet nélkül létesül, ha a csoport nyílt helyen akár személyeken, akár dolgokon erőszakot követ el, ezt pedig az a csoport, melynek vádlottak tagjai voltak, elkövette az által, hogy B. I. képviselőjelöltet és kíséretét az utcán botokkal és hógolyókkal megtámadta s a községből kiverte. Nem állapit meg zsarolást vádlottnak az a tette, hogy az általa képviselt biztosító társulat sérelmére fenforogni látszó, s az ő meggyőződése szerint tényleg fenforgo csalás miatt, a sértettet feljelentéssel való fenyegetéssel birta reá a csalás utján megkötött biztosítási ügyletnek hatálytalanítására s illetve az attól való elállásra. A jelen esetben a jogos vagyoni érdek megóvása céljából használt feljelentéssel való fenyegetés és ezzel történt kényszerítés jogtalan eszköznek nem tekinthető. A m. kir. Kúria 1907. március 13. 2-521/907. sz. a. IV. Bt.) Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. 2. Az 1881: LX. t.-c. Kid. és 167. %-ainak csatlakozott végre hajtatóra vonatkozó magyarázata. Szám: 508/1900. A csatlakozottnak kimondott végrehajtató, kinek érdekében pót-árverési hirdetmény is ki lett bocsátva, mint a végrehajtási törvény 166. és 167. §§-aiban körülirt végrehajtató oly mértékben birja a korábbi végrehajtató jogkörét, hogy az árverésnél közbenjárhat, az érdekében a 167. §. utolsó bekezdése esetében megtartatik, dijai a végrehajtást szenvedett ellenében nemcsak megállapitandók, hanen ezek kiegészítő részét képezik — az idézett törvény 185. §. a) pontja szerint — az elsőbbséggel biró árverési költségeknek. (A kolozsvári kir. Ítélőtáblának 508/1900 p. sz. ítélete alapján.) 1,991/897. I. 3. Az elsőbiróság végzése, amennyiben az árverés el nem rendeltetett, helybenhagyatott, amennyiben azonban a csatlakozás sem rendeltetett el, megváltoztatott s az 1881 : LX. t.-c. 166. §. alapján a csatlakozás EZ előbbi árveréshez kimondatott, mert az árverés a 3,393/97. sz. végzéssel már elrendelve lévén, ugyanazon ingatlanokra árverés újból nem rendelhető el. Tekintve azonban azt, hogy az árverési kérésben az a kisebb keres is, hogy /elfolyamodó a már elrendelt árveréshez csatlakozni kiván, benfoglaltatik, ez a csatlakozás kimondandó volt. Az 1881 : LX. t.-c. 166. §. szerint ugyanis a későbbi végrehajtató a korábbi végrehajtatóhoz csatlakozottnak kimondandó. Ez a amás végrehejtatóv nem csupán egy szorosabb értelemben vett más személyt jelent, hanem ez alatt ugyanazon személy és más követelése tekintetében értendő, mivel a törvényhozásnak célja nem lehetett az, hogy oly hitelező, kinek egy adós ellen több rendbeli követelése van és ezeknek behajtása végett vezet végrehajtást, a más hitelezőnek adott jogban ne részesítse, sőt a csatlakozási jogból kizárja. (1897. július 29 ; azonos 1897. dec. L3. 3,194). Eszel ellentétes határozat: 1,320/898. 1. Ebben ugyanis a kir. ítélőtábla azt jelenti ki, hogy ha ugyanazon ingatlanra ugyanazon hitelező később egy más követeléséért végreh. zálogjogot szerez, a csatlakozás kimondásának nincs gyakorlati jelentősége, mert érdekeit e nélkül is megvédheti. («Ujabb eset felmerülése esetén teljes ülési határozat hozandó»). 171. §. Szám: 2,051/1906. I. Végzés: 1. Az elsőbiróság végzése helybenhagyatik, mert: végrehajtató a «páncélcsehi takarékpénztár részvénytársaság)) az 1906. évi április hó 1-én 1,313/906. szám alatti kérésében, annak előrebocsátása mellett, hogy végrehajtást szenvedettel bíróságon kívül kiegyezett, az árveréstől elállott : kérte annak beszüntetését, ennélfogva tekintettel arra, hogy az 1881. évi LX. t.-c. 171. §-a a végrehajtató felet az árverés felfüggesztésének jogosítványaival felruházza és másfelől az idézett törvénycikk 170. §-a értelmében csak akkor foganatosítható az utóajánlat folytán kitűzött ár veres, ha végrehajtást szenvedett a végrehajtató követelését nem egyenlíti ki — amint ezt az m. kir. Kúria is 1895. március 29-én II. számú polg. döntvényével kimondotta, — ennélfogva az elsőbiróság helyesen járt el akkor, amidőn a fenn megnevezett végrehajtató fél kérésére az utóajánlati árverést beszüntette, miért is végzése, tekintettel arra is, hogy a többi végrehajtatok az árverés beszüntetését nem sérelmezték, helybenhagyandó volt.