A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 19. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 9. [r.]

78 A JOG és az azzal egy tekintet alá esö felebbezési költség megfizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Kúria (134/1907. V. szám alatt 1907 évi március hó 21. napján) következő Ítéletet hozott: A m. kir. Kúria a másodbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A közjegyző irodájában alkalmazva levő segédeknek óvatolás végett átadott váltókért, hacsak ezek a közjegyzőnek nem törvényes helyettesei, a kir. közjegyzőt felelősség nem terheli. A budapesti kir. törvényszék (1905. jun. hó 9-én 22,658/905. V. szám alatt) D. B. dr. ügyvéd által képviselt B. K.-né szül. T. K. felperesnek, M. A. dr. ügyvéd által képviselt G. I. alperes ellen 15,000 K. és járulékai iránti perében következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja és kötelezi, hogy 720 K. perköltséget 3 nap és végrehajtás terhe alatt alperesnek fizessen. Indokok : Felperes kártérítési címen indította keresetét, arra alapítva azt, hogy megbízottai 1899. június 30-án alperes közjegyzői irodájában Z. Zs. ottan alkalmazott Írnoknak egy 5,000 frtos váltót adtak át óvatolás végett, alperes azonban sem a váltókat, sem az óvásleveleket többszöri felszólítás dacára vissza nem adta. Alperesnek kártérítési felelősségét az 1874 : XXXV. t.-c. 172. és 17. §-ai alapján kérte megállapítani, de ezenfelül azt is állította, hogy alperes Cz. Zs.-ot külön is meghatalmazta az óvatolandó váltók átvételére és nyugtázására ; végül, hogy alperes a szóbanforgó váltókat tényleg átvette és az óvásokat fel is vette. Alperes mindezt tagadta, az azonban nem vitás a felek közt, hogy Z. nem volt közjegyzőhelyettes és hogy alperes akkor, midőn a váltók E.-nek állítólag átadattak, jelen nem volt. A közjegyző irodájában alkalmazva levő segédeknek — kik a közjegyzőnek nem törvényes helyettesei — az ügyfelek által óvatolás végett átadott váltókért a kir. közjegyzőt a törvénynél fogva (1874. évi XXXV. t.-c. 17. és 177. §.) felelősség nem terheli; mert a váltóóvásfelvétel a törvény által a kir. közjegyző, ennek távollétében helyettesei részére fentartott személyes eljárások közé tartozik, tehát a közjegyzői irodában alkalmazott segédek által joghatálylyal nem teljesíthető és mert az óvatolással való megbízás elfogadása az óvásfelvételi eljárásnak egyik részét képezi, tehát ugyanazon tekintet alá esik, mint maga az óvásfevétel. Felelősség terhelheti a kir. közjegyzőt azonban abban az esetben, ha az irodájában alkalmazva lévő segédek valamelyikét az ügyfelek által óvatolás végett hozott váltók átvételére felhatalmazza, mert abban az esetben a váltóknak az illető meghatalmazott segéd által való átvétele ugyanolyan tekintet alá esik, mintha az óvás felvételére vonatkozó megbízást maga az illető közjegyző fogadta volna el. Jelen esetben azonban alperest még akkor sem terhelné kártérítési kötelezettség, ha Cz. váltóknak óvatolás végett való átvételével meg is bizta volna. Mert felperes, illetve az ő megbízottai, jóllehet Bpesten több közjegyzői iroda van, a váltókat perbeli előadása szerint is annak a Cz.-nek adták át, ki a váltókon elfogadóként, s kinek neje kibocsátóként, apósa, anyósa pedig forgatóként szerepeltek és akiről tudta, hogy végrehajtásokkal üldözik, kinek tehát érdekében állhatott, hogy ezek a váltók megsemmisüljenek, amire felperes megbízottját K. dr. Sch. B. előzetesen figyelmeztette is, meit felperes alperestől a váltókat másfélhónapig nem kérte és csak Cz.-nek Amerikába szökése után vonta kérdőre, mikor alperesnek már nem állott módjában Cz.-t számadásra vonni; s mert ezek szerint azt az állítólagos kárt, melynek megtérítését követeli, saját nagymérvű gondatlansága idézte elő és igy a következmények egyedül őt terhelhetik. De különben a kihallgatott tanuk sem bizonyították, hogy alperes óvatolás végett hozott váltóknak átvételére E.-t megbízta. Nem tud ilyen megbízásról K. Á.,ki a váltókat az irodába vitte és aki ott azelőtt is gyakran megfordult váltók óvatolása végett, nem tud arról Sch. és L. sem, aki pedig három évig volt az irodában alkalmazva. F. Á. dr. vallomásából pedig kitűnik, hogy ő előtte alperes Cz.-nek semmiféle speciális meghatalmazást nem adott és igy vallomása, hogy Cz. azon feltétlen bizalomnál fogva, melylyel alperes irányában viseltetett, váltók átvételére is jogosítva volt, figyelembe nem jöhet. Felperes még azt is állította, hogy alperes a váltókat tényleg át is vette, az óvásokat fel is vette és ez alapon is kérte alperest marasztalni. Alperesnek felmutatott vonatkozó óváskönyveiből azonban megállapitotta a bíróság, hogy a szóbanforgó váltókat alperes nem óvatolta, azok az óváskönyveiben elő nem fordulnak, a felperes által ezekre a körülményekre alperesnek kínált egyoldalú főesküt a biróság még azért is mellőzte, mert olyan körülmények fel nem merültek, melyek felperesnek állítását, az egyoldalú föesküvel bizonyítani szándékolt tényeket valószínűsítenék, enélkül pedig ennek a bizonyításnak, figyelemmel a prts. 235. §-ára, nincs helye. Az előadottak alapján felperest keresetével elutasítani és mint pervesztest a prts. 251. §-a alapján a perköltségben marasztalni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1905. évi november hó 28-án 2,359. V. sz. alatt) következő ítéletet hozott: A kir. Ítélőtábla áz elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, alperes kártérítési kötelezettségét megállapítja, ehhez képpest az ítéletnek a perköltségre vonatkozó részét hatályon kívül helyezi ,s az elsőbiróságot utasítja, hogy jelen Ítélet jogerőre emelkedése után a kártérítés mennyisége felett hozzon a perköltségre is kiterjedő i i Ítéletet. Indokok • A magyar kir. Kúriának 32/902. V. szamu feloldó végzése folytán kihallgatott K. Á., Sch. B. és L. I. tanuknak a Sl E T 04 §-a szerint mérlegelt vallomásával és a Cz. Zs. álta. alperes cirnbélyegzőjével és saját aláírásával kiállított A. alatti elismervénynyel bizonyítottnak találta a kir. Ítélőtábla, hogy alperes segédje (irodavezető írnoka) Cz. Zs. az A. alattiban körülirt egy darab 5,000 forintos s egy darab 2,500 forintos váltókat, melyeken Cz. Zs. elfogadó neje kibocsátó, S. S. és ennek neje pedig forgatók voltak, s amelyeket S. B. az átadás előtt kitöltött, megóvatolás végett K. A.-tól alperes közjegyzői irodájában átvette. Ugyancsak az emiitett feloldó végzés, folytán kihallgatott B. K.-nak, a felperes férjének, továbbá K. A.-nak felperes unokájának, de főleg az érdektelen, sőt a bizonyító felperessel perben álló Sch. B.-nak, végre alperes volt közjegyzői helyettesének dr. F. Á.-nak mint tanuknak a S. E. T. 64. §-a szerint mérlegelt vallomásaival bizonyítottnak találja a kir. ítélőtábla azt is, hogy Cz. Zs. máskor is vett át váltókat óvatolás végett, melyeket alperes vagy helyettese által tényleg meg is óvatoltatott, sőt B. K. tanú vallomása szerint olyanokat is vett át, amelyeken Cz. maga is váltókötelezett volt. Minthogy pedig alperes Cz.-nek ezt az eljárását be nem szüntette, Cz. Zs. ha nem is kifejezetten, de alperesnek hallgatag beleegyezése által felhatalmazottnak tekintendő alperes részéről arra, hogy a közjegyzői irodába óvatolás végett hozott váltókat, s még olyanokat is, amelyeken maga Cz. váltókötelezettként volt aláírva, átvehesse, amit megerősít F. Á. dr. tanúnak az a vallomása is, hogy alperes távollétében a letétek, értékek és váltók kezelését is Cz.-re bizta, s e célból a Wertheim-szekrény kulcsát is neki adta át, ugy hogy ehhez a szekrényhez tanú mint közjegyzői helyettes is csak ugy férhetett, ha Cz. azt kinyitotta és megerősíti maga az A. alattin látható cimbélyegző, melyet Cz. nem használhatott volna, ha az az alperes távollétében nem áll az ő rendelkezése alatt. Ennélfogva alperest a meghatalmazott segédje által óvatolás végett átvett, de alperes saját óvási könyvei szerint meg nem óvatolt és felperesnek vissza nem adott váltókért az 1874: XXXV. t.-c. 17. §-a szerint felelősség terhelvén, kártérítési kötelezettségét megállapítani kellett, mert a felhozottakkal szemben az a körülmény, hogy a kérdéses váltókon maga Cz. Zs. elfogadó neje kibocsátó, apósa és anyósa pedig forgatók voltak, alperes felelősségét nem szünteti meg, mivel Cz. alperes megbizottjaként szerepelvén, felperesnek nem volt oka arra a feltevésre, hogy Cz. az óvatolás végett átvett váltókat elsikkasztja, s igy felperest gondatlanság nem terheli. A kártérítés mennyisége felett az elsőbiróság saját álláspontjánál fogva nem határozván, ez irányban jelen ítélet jogerőre emelkedése után ítélet hozatalára volt utasítandó. A perköltség iránti intézkedés azért helyeztetett hatályon kívül, mert ez a véghatározatra tartozik. A m. kir. Kúria (1907. évi február hó 6-án 243. sz. a.) következő ítéletei hozott: A m. kir Kúria a másodbiróság ítéletét megváltoztatja és az elsőbiróság ítéletét azzal a hozzáadással, hogy felperes köteles alperesnek 105 K. 30 f. felebbezési költséget is 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni: helybenhagyja. Indokok: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete volt helybenhagyandó indokaiból és azért, mert felperes a kihallgatott tanuk vallomásával egyáltalán nem bizonyította, hogy alperes a per tárgyát képező váltóknak óvatolás céljából való átvételére Cz. Zs.-nak külön felhatalmazást adott volna, felperes és alperes között tehát akkor, amikor felperes a szóban forgó váltókat Cz -nek átadta, megbízási szerződés létre nem jött és igy alperesnek kártérítési kötelezettsége ezen az alapon meg nem állapítható, mert F. Á. dr. alperesnek volt helyettese mint tanú azt vallja, hogy nem bir közvetlen tudomással arról, hogy az alperes váltóknak óvatolás céljából való átvételére Cz. Zs.-t egyáltalában felhatalmazta volna, csak abból a körülményből, hogy alperes Cz. irányában nagy bizalommal viseltetett és reá vagyonértékeket is bizott, következteti, hogy Cz. váltók átvételére fel volt jogosítva, ezzel a vallomással tehát az sincs bizonyítva, hogy Cz. váltók átvételére egyáltalán fel volt jogosítva, de ha ez a körülmény bizonyítottnak vétetnék is, ebből okszerüleg semmiesetre sem következtethető az alperesnek beleegyezése és jóváhagyása arra nézve, hogy távollétében Cz. Zs. oly váltókat vehessen át, amelyeken maga Cz. váltókötelezett, s igy saját személyében érdekelt volt, midőn tehát felperesnek megbízottja a Sch. B. tanúnak figyelmeztetése dacára is a Cz. által elfogadói, ennek neje által kibocsátói, apósa és anyósa által pedig forgatói minőségben aláirt kereseti váltókat Cz. Zs.-nak átadta óvatolás végett, oly gondatlansággal járt el, hogy ennek következményeiért alperes felelőssé nem tehető és mert a felperes által alperesnek kinált esküvel bizonyítani kivánt az a körülmény, hogy alperes a váltókat megovatoltatta és könyveibe bevezette, az alperes által biróság előtt felmutatott óvási könyvekkel megcáfoltatván, az erre vonatkozó eskü megítélése helyesen mellőztetett. akár ftn}ÓZ^eÍ ,árk«lönbözeti ügyletből származó tartozásra hetiUí"\!íwfizeté8ül adott váltók ellenében érvényesíthető a tőzsdejáték kifogása, olyan felperesként fellépett harmadik