A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 18. szám - Színházi jogunk. Az Országos Színészegyesület alapszabályai. 4. [r.]

A JOG 139 volna a csalódás, a szenvedés, a vágy, törekvés, eszmény, család, honszeretet és dicsőség, az emberiség pusztulását jelentené. Nem ! Az az erő, mely egy népet a szabadság után lel­kesít, mely millióit hajtja a harcmezőre, ha kell; mely a saját anyagi és szellemi tökéletesedésének irányába kényszeríti, az az erő ama jog, melyet számára a természet parancsszava nyúj­tott. E jog nem vitatható el, az él, él még akkor is, mikor erőszak sújtja porba, sőt akkor él igazán. A nemzet egyénisé­gét ugyanazon fizikai és pszinikai alkotórészek konstruálták meg, mint az egyesekét; a nemzet a maga érvényesítésének jogát, szabadságának biztosítékait, intézményeinek létjogosult­ságát ugyanazon jogból származtathatja le, mint az egyes a magáét. A nemzetnek személyisége van, születik a mindenség méhéből, millió tagjai által él, lélegzik, táplálkozik s az enyé­szet csak akkor teriti reá szemfedelét, ha az universum öszhang­jához szükségtelennek Ítéli, ha elvénhedtek szellemi erői, ha azokat életképesebbnek Ítélt más nemzeti erők fölsziv'ták, magukba olvasztották. A nemzeteknek egymás mellé sorakozott csoportjai azért egy cél felé törekedhetnek. S valamint ugyanazon cél az eszközöknek végtelen sokféleségével érhető el, ugy a nemze­teknek saját külön szabadságjogai részei amaz egyetemes jog­nak, amelyet az «emberi jogok» gyűjtő fogalma alá sorozott a tudomány. Nem lehet más az emberileg megközelithető végcél, mint az, hogy valamint minden ember kifejtheti a maga erőit az őt megillető jogok határain belül, ugy a nemzetek is ezen az uton haladjanak a tökéletesedés felé. Más ut nincs is. Az egész földön egyforma érzéseket, tudást, vágyat támasztó tudomány vagy eszme soha sem fog születni, ám a nemzetek szellemóriásai azok a méhek, akik különböző utakon, akadá­lyokon keresztül hordozzák össze a tudás mézét, melyből kiki a maga vérmérséklete, egyénisége, képessége szerinti részt élvezheti, hasznosíthatja és tovafejlődésének eszközéül választ­hatja. Csak a külsőség tekintetében igaz tehát az a tétel, hogy a tudománynak nincsen hazája, mert ellenkezőleg azért válhatik köztulajdonná a tudomány, mert hirdetőinek van hazájuk. A művészet varázsereje abban rejlik, hogy a nemzettestbő! táplál­kozó művész belélehelte egész egyéniségét, egyik azért külön­bözik a másiktól, azért tud kifejezni annyi érzelmet, azért hat oly erővel és mégis az egyetemes igazságoknak az apos­tolai mind. A szabadsághoz való joga minden embernek egy forrás­ból ered, mégis e jog megvalósulásának utja a földgömb egyik felén nem ugyanaz, mint a másikon. A jog élvezete attól függ, megfelel-e az én egyéniségemnek, egész lényemnek. A magyar nemzet karakterisztikuma nem azonos az ango­léval, az olasz- vagy a mohammedánéval. Egy és ugyanazon jog mindeniknél más alakban érezteti a hatását. Amidőn tehát az államhatalom jogot teremt, változtat vagy az életbe átvisz, neki ismernie kell a nemzet egyéniségét. Nem ültethet át intézmé­nyeket annélkül, hogy önmagához ne idomítsa, hogy reá ne lehelje annak a népnek gondolatvilágát, mely felett a hatalmat gyakorolni hivatva van, mert különben idegenül áll a nemzet I egyeteme előtt amaz intézmény és cselekedeteinek irányitója nem lehet, csak nyűg, melytől szabadulni törekszik. Az intéz­mény ugyanaz lesz, mégis más. Az Andesek lábai alatt is vi­rágos rét terül el, mint a Kárpátok lábainál, mégis mind a kettő más. A becsület és tisztesség ideális fogalma egy, mégis más a képzete róluk minden népnek. A jogalko­tás művészete éppen abban rejlik, hogy a tövényhozás el­lesi saját népének jellemét, érzéseit, felfogását, cselekedetei­nek formáját; hevülésének csiráit ismeri és azokon az uta­kon vezeti előre, amely utakat már ő maga kitaposott, melyeket ismer, melyeken tájékozódni tud. Es vajon az a lényegében azonos, de a nemzethez hozzásimult intézmény i nemcsak igy töltheti be hivatását ? S miféle csorba esett az ! emberi jogok érvényesülésének nagy elvén, ha a magas észa­kon élő népeket nem kényszeritjük sátorokban élni, mint ahogy azt az egyenlítő környékének lakói kénytelenek tenni ? Lám a világűrben apró és mérhetetlen nagyságú égi J testek forognak egymás mellett békében, mindeniknek más az életfeltétele ; ha van, bizonyára mindeniken más a tenyészet, az élet, a megsemmisülés, — mégis együttvéve alkotják a j mindenség összhangiát. Ott is harc folyik és pillanatok alatt I égi testek semmisülnek meg, egyik uralmat vesz a másikon s ! a végtelen idő mégsem áll meg. A föld is csak a maga külön j harcai közepette forog tovább. Minden él és mozog rajta, ! egymás ellen tör, hogy maga érvényesülhessen. Erőt merít J rajta minden az egyesülésben, az áthasonulásban. Csoporttá, | tömeggé, néppé, nemzetté verődik össze a magában meg­i állani képtelen ember. És az önfentartásnak ez az ösztönszerű | megnyulvánulása jog, a természeti erők egyetemesen ható [ örökszabványain alapuló jog. Nem véletlen esély szülte emberi tákolmány az emberi­I ségnek népekre, nemzetekre való tagozódása, hanem szükség, melynek még eddig fel nem fejtett alapoka az egyensúlyozás természeti törvényeiben keresendő. Meddő dolog ezt theoriák­kal ostromolni. A természet magán erőszakot meg nem tür. Ha tehát a nemzeti erő létezése egy pozitív életfolya­mata a földnek, mi lehet az emberileg elérhető feladat más, zolvány, hogy kellő pénztőkével és megfelelő színpadi felsze­reléssel bir, d) hogy a vezetésre kellő képzettséggel bír, vagy alkalmas művezetőt szerződtetett, e) a meghatározott biztosí­ték letételének igazolása. Ez I. rangú igazgatónál 2,000, II. r.-nál 1,000, III. r.-nál 400 K., f) igazolvány, hogy az egyesülettel és szerződött tagjaival szemben fennálló kötelezettségeinek telje­sen eleget tett (68. §.). Hogy igazolhatja ezt az igazgató, aki még csak engedély iránti kérvényét benyújtja ? Ezen f) pont világosabban lesz szövegezendő. Az engedély megújításánál a kérvényhez az e) és f) pon­tok alatt felsorolt igazolványok csatolandók és hitelesen kimu­tatandó, hogy a színpadi felszereléseinek birtokában van még (69. §.). A biztosíték a kérvény benyújtásával egyidejűleg az egye­sület pénztáránál leteendő. Ez elsősorban az igazgatónak az egyesülettel szemben, másodsorban szerződött tagjaival szem­ben fennálló kötelezettségeinek biztosítására szolgál és csak ezek fedezésére használható fel. Amennyiben jogérvényes hatá­rozat alapján egészben vagy részben igénybe vétetett, az meg­felelően kiegészítendő. Az engedély lejárata megszűnte vagy visszavonása előtt ki nem adható (70. §.). Érdekes jelenség, hogy a színházigazgató által leteendő óvadék nálunk Magyarországon minden más államot megelő­zőleg behozatott. Ausztriában még csak törvénytervezet léte­zik, mely Ofner dr. és társai képviselők által, Burkliardt volt udvari színházi igazgató jelentése alapján, a képviselőháznak beterjesztetett és a színházi engedélyek, színházi censura és a szinházi szerződésekről rendelkezik Az osztrák javaslat szerint a szinházvállalkozó köteles egy oly összeget a hatóság kezei­hez letenni, mely az évenkint a színi személyzetnek és a szinmű­iróknak fizetendő évi költségvetés egyharmadának megfelel és arra szolgál, hogy ezek igényeit fedezhesse. Az engedély visszavonható : a) halál, b) csőd vagy becs­telen bűntényért jogérvényes elitélés esetére, c) ha kötelessé­gének háromszori felszólítás dacára sem tesz eleget, d) ha az igazgatóságot az engedélyezés alkalmával bármely módon félre­vezette (71. §.) Ha a képzett művezető a társulattól megválik, tartozik az igazgató azonnal, engedélye visszavonásának terhe alatt, oly művezetőt bejelenteni, kit a tanács alkalmasnak és képesnek tart (72. §,). Színigazgató egyidőben csak egy társulatot tarthat és csak egy színházat vezethet. Más város színházának vezetésé­vel — engedélye elvesztésének terhe alatt, — sem erkölcsi, sem anyagi felelősséget nem vállalhat (73. §.). Az engedély visszavonása esetén a színtársulat további vezetésére nézve az orsz. szinészegyesület rendelkezik, — a kormányhatóság jóváhagyásának fenntartásával (74. §.) Ha ezen visszavonás a színi évad befejezte előtt történt, a szín­társulat jogosítva van az igazgató összes felszereléseit hasz­nálni — a tanács által megállapítandó kártalanítási összeg fejé­ben (75. §j). Színigazgató csak egyesületi rendes tagot szerződtetheti vagy azt, aki a Tanácstól gyakorlati engedélyt nyert (76. §.)• Köteles, legfeljebb 2 havi nyári szünet kivételével egész éven át társulatot tartani (77. §.). Tagjainak szerződéseit, működé­sük megkezdésétől számított 8 nap alatt, lebélyegzés végett a központi irodába beterjeszteni tartozik (78. §.). Minden állomás­változás ugyanide 48 óra alatt bejelentendő (80. §.) Szerződések kötésére csak az országos szinészegye­sület közgyűlése által elfogadott minta használható és csakis ezek részesülnek az egyesület védelmében. A különös megálla­podások és kölcsönös megegyezéssel létrejött kikötések, csak annyiban érvényesek, amennyiben azok a szerződés megállapí­tott szellemével és az alapszabályokkal nem ellenkeznek. Ennek mérlegelése a Tanács, illetve elnökség joga. — Az egyesület és nyugdíjintézet fegyelmi és alapszabályai a szerződés kiegészítő és jogilag kötelező részét képezik (82. §.). Nő nem lehet színházigazgató, kivéve működésük idejé­ben elhalt érdemesebb színigazgatók özvegyei, ha arra elegendő

Next

/
Thumbnails
Contents