A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 17. szám - A kimerített büntett

A JOG 135 A drezdai «Bezirks-Verein für Fürsorgo p. o. annyi kerületre osztja a várost, ahány a parochia; minden kerületben több gondviselőt rendel ki, kik a családtagokat látogatják és erről jelentest tesznek. A választmány aztán elhatározza, hogy van-e szükség támogatásra és ha igen — minőre ? Pénzsegély ritka, ellenben szokásos a házbér kifizetése, munkaszerzés, ruha, munkaeszköz, tüzelőanyag, élelmiszer, a gyermekek nevelési költségének fedezése, az elzálogolt tárgyak kiváltása stb. Berlinben is pár év előtt létesült az egyesületek külön osztályaként az «AbtheiIung für Familien-Fürsorge und weibhehe Straf-Entlassene», mely csupán a családsegélyezést tűzi feladatául és pedig nem a család kéi elme alapján, hanem a letartóztatási intézetek igazgatóságának beküldött jelentése alapján, mely azon letartóztatottak névsorát közli, akik valószínűleg támogatásra szoruló hozzátartozókkal birnak. Itt is, valamint minden más esetben, szabály : a szükséges adatok közvetlen beszerzése. E célból az egylet kiküldöttje meglátogatja a letartóztatottat, kipuhatolja személyi és anyagi visszonyait és jóakaró pártfogóként szerepel; szükség esetén felkeresi kibékítés céljából az elitélt családtagjait, — szóval megállapítja az anyagi segély szükségét és módját és erkölcsi támogatásban részesiti a szabadulás után a társadalomba visszatérőt. Poroszországban egy 1902-iki miniszteri rendelet felhatalmazza a letartóztatási intézetek felügyelő hatóságait, hogy a központi egyletek egyes tagjainak engedélyt adjanak a letartóztatottak meglátogatására. A nürnbergi magánzárka-intézet a felügyeleti bizottságba beválasztja a nürnbergi és fürthi egyletek ügybuzgó tagjait, akik sürün is látogatják az elitélteket. Belgiumban a patronage már 70 éves múlttal bir. eredményt azonban csak 1888 óta mutat fel. Ez időpontig a tevékenység hivatalos jellegű volt, holott az sikeresen csak társadalmi uton oldható meg! Egy 1835. évi rendelet a «Les Commissions administratives de surveillance des prisons» cimü hatóságot utasítja a szabadulandók támogatására, — de vajmi kevés sikerrel, mindössze néhány nő és kiskorú részesült az évek folyamán némi pénzsegélyben. Egy 1848-iki kir. rendelet minden békebirói területen bizottságok alakítását rendeli, melyek a patronage ügyével foglalkozzanak. Elnökük egy biró, titkárjuk egy irodatiszt, tagjaik pedig a tartományfőnök által javaslatba hozott és az igazságügyminiszter által kinevezett egyének voltak. De itt sem mutatkozott eredmény. A további 40 év alatt csakis a szabadult kiskorúakrészére történt valami, akik többnyire valamely megbízható munkaadónál elhelyeztettek. A mai kedvező helyzet összefüggésben áll a Le-Jeune igazságügyminiszter által beterjesztett, a feltételes szabadságrabocsátásról szóló 1888-iki törvénynyel. A miniszter már akkor is kijelentette, hogy e törvény helyes patronage nélkül mit sem ér és ennek érdekében 188lJ-ben nemcsak körrendeletet bocsátott ki, hanem személyes agitatiót is fejtett ki. Csakhamar megalakultak a hegei, bruxellesi, gand-i és louvain-i egyletek, melyek példáját majd a legtöbb nagy város és főleg azon városok követték, ahol letartóztatási intézet van. Ma már 30 a «Comité»-k száma, melyeknek ugy férfi-, mint női tagjai önként lépnek be az egyesületekbe, — és ezek a tagok a munkában is részt vesznek. Az egyletek állami segélyt nyernek; ezenkívül az. igazságügyminiszter jóváhagyja a letartóztatási intézetek látogatására kijelöllek névsorát, akik személyazonossági igazolványt nyernek. Ugyanazon területen más hasonló célú egylet nem alakulhat. 1889-ben létesült a «Federation des sociétés,Belges pour le patronage des enfants et condamnés Jibérés* cimü központi szövetség, mely Brüsszelben székel és évenként közgyűlést tart, melyre minden egylet 2 képviselőt küld Királyi rendelettel létre jött továbbá 1894-ben a «('ommission royale des patronages» cimü ujabb központi szerv, mely felügyel az egyletek működésére, gyűjti az adatokat és javaslatokat tesz a kormánynak. Tagjainak száma 29. Az elnököt a király nevezi ki; rendszerint az igazságügyminisztert éri e kitüntetés. A szabadulók itt is munkával, munkaeszközökkel, nyers anyaggal, útiköltséggel vagy vasúti jegygyei láttatnak el, esetleg ideiglenesen menhelybe lesznek elhelyezve; családtagjaik lakbérkifizetéssel, ruhanemüekkel, tüzelőanyaggal, gyermekek neveltetésével lesznek segélyezve. A látogatásra jogosítottak sürün keresik fel a letartóztatottakat és kibékítik velők a családjukat. E látogató tagok jelentése alapján lesz megállapítva az anyagi segély módja. Pénzsegély ritka. A feltételes szabadlábra helyezett az ő jelentésük alapján nyeri el a szabadságot ; ők gyakorolják a felügyeletet és ellenőrzik azt, vajon betartja-e az a törvényes tiltó szabályokat (eltiltás valamely helyen való tartózkodástól, korcsmatilalom ; a fiatalkorúak köteleztetése, hogy szüleiknél lakjanak). Hollandiában a patronage teendőit végzi az 1825-ben alapított «Genootschap tot Zedelyke Verbetering der Gevangenen* cimü központi egylet, továbbá az először Amsterdamban, majd másutt is létrejött «Pro Juventute* cimü egyletek. Az első egyletnek mindazon városokban, ahol letartóztatási intézet van, fiókegyletei létesültek. Minden nevezetesebb büntetőjogi, de főleg börtönügyi kérdést központi választmányában megvitatja és állandó érintkezésben áll a kormánynyal, mely elé javaslatait terjeszti. A rabsegélyzést maguk az egyletek végzik. Ezek évi jövedelmük egy részét a központnak juttatják, viszont ennek részéről is subventióban részesülnek. Az állam évi hozzájárulása csak évi 1,500 hollandi forint. A nagyobb városokban női egyletek is létesültek, melyek kizárólag a kiszabadult nők anyagi és erkölcsi segélyezését tűzik céljukul. A «Pro Juventute» egyletek csakis fiatalkorúakkal foglalkoznak. Tagjaik 3 osztályba soroztainak; az első osztály inkább elméleti jellegű ; tudományos alapon tárgyalja a vonatkozó reformkérdéseket, így közreműködésének köszönhető az 1905-ben életbe lépett 3 uj gyermekvédelmi, illetőleg fiatalkorú bűnösökre vonatkozó törvény. A 2-ik osztály ellátja a vádlott fiatalkorúak jogsegélyét ; a kiküldött tag által beszerzett adatok, az erkölcsi állapot, testi fejlettség, környezet minősége, előélet stb. tekintetében. Ezen adatok javaslatok kapcsán az ügyészség, vizsgálóbíró, vagy bíróság elé terjesztetnek. A körülményekhez képest inditványoztatik a nevelő intézetben való elhelyezés, megbízható családhoz utalás, vagy ha nincs veszély, a gyermeknek saját szüleinél való hagyása, és elvállalják egyúttal a felügyelet gyakorlását. E felügyeletet gyakorol ják védnöki minőségben a 3-ik osztály tagjai. r. I. (Folytatása következik.) Külföld. Külföldi irodalom. A kimerített biintett. (Befejező közlemény.*) így, a római jog a katonai hűtlenségnél emelte ki a kimerített bűntett fogalmát, amint az a következő idézetből kitűnik : « . . sed et si fuerit ultra reversus, non cum necessitudine, non erit ejusdem sortis.» (L. 5. p. D. XV. de re militari).—Clarus is különbséget tett a bevégzett és a kimentett bűntett között, amint ezt az eretnekségről szóló fejtegetéseiben kifejezésre is juttatja : quando haereticus non relapsus ante sententiam poe)iiterc et abjurare parattis est, non modo evitat poenam, sed etiam confinationem bonorum, licet ipso jure a die commissi delicti sit imposita». Tiraquellonál pedig ezeket olvassuk: «Qui erimen commisit, statim tatnen foenitens omnia in pristinum statum reposnit, licet sit puniendvs . . . mitius, tamen cum eo agendum est per id quod pulchre decidit». Majd ismét: «. ... quod si quis bannitum receptaverit, duobus, vei tribus diebus, et post ea poenitens, eum prodiderit, piaesentaveritque auctoritati, licet sit puniendus, ex forma statutorum hujusmodi receptationem punientes, per illa jura et alia, quae allegat, poena tamen mitigabatur». Az ujabbkori irók közül Faranda is megemlékezik a kimerített bűntettről. Ugyanis a bevégzett bűncselekményről irt jeles értekezésében — többek közt — igy szól : «Különbséget kell tennünk a bevégzett (consumato) és a tökéletes (kimerített) bűntett között. Végrehajtott bűntettről azonnal beszélhetünk, mihelyt a jog megsértetett ; ellenben tökéletes, vagy | kimerített csak akkor lesz bűntett, ha minden hatása előállott. Carrara is a bevégzett bűntettről szólva, igy ir: «A bűntett mozzanatai alapján annak négyes fölosztását különböztethetjük meg, u. m. a megkísérelt, a hiányos, a bevégzett és kimerített büntettet. Ha valamely törvény ezen négyes fölosztást bölcsen tudja értékesíteni, megérdemli, hogy mindenütt utánozzák, mert bizonyára hasznos újítást vezetne be a büntetés helyes mértékére nézve.» Faranda és Carrara a bevégzett és a kimerített bűntett közötti különbséget csupán a büntetés, nem pedig a bűntett szempontjából tartották figyelemre méltónak s azt csupán egyes kivételes esetekben vizsgálták. Ezzel szemben Barsanti szerint a bűncselekmény ki nem merítését igen sok esetben tapasztalhatjuk s ezt nem a büntetés, hanem a bűntett szempontjából kell tanulmányozni. Érdekes, hogy Barsanti ezen állítását később (1886) Carrara is magáévá tette. Barsanti elméletét — az olasz irodalomban — elfogadta még Nocito és Cesarini is. Az előbbi a hazaárulásról irt tanulmányában — többek közt igy szól: «Vannak olyan bűncselekmények, amelyek, noha jogilag, vagy materialiter bevégzettek, elérésük után, egészben vagy részben megsemmisítik azon kárt, amelyet előidéztek.)) Ugyanígy irt Cesarini is. III. Ami a kimerített bűntett distinkciójának a jogi jelentőségét illeti, ugy arra nézve a következőket emiitjük meg. A bevégzés és a kimerítés közötti különbség a politikai bűncselekményeknél, a gyujtogatásnál, a bűnszövetségnél, a tulajdón elleni bűncselekményeknél, a hamis tanuzásnál, a hivatali sikkasztásnál és a pénzhamisításnál fontos. A kimerheti bűntett a bevégzett bűntettel szemben többet, aki nem merített bűntett pedig a kimerített bűntettel szemben kevesebbet jelent és igy a büntetés mértékének is azon, a bűncselekményben mutatkozó, több-, vagy kevesebbnek a kritériuma szerint *) Előző közlemény a 15. számban.