A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 17. szám - A jogegység megóvása a kolozsvári királyi itélőtáblán

A JOG igazolva van a nemzeti egyéniség kifejtésének, a nemzeti evo­lúciónak a joga. Am a küzdelem tovább foly. Ejog éppen ugy joga a gyöngébbnek is addig, ameddig a természet fejtege­tett nagy törvényével ellentétbe nem jut. De hiába is igyek­szik ellenkezésbe jutni, mivel a természet a maga törvényein erőszakot meg nem tür. Éppen azért nem panaszkodhatik jog­talanságról ! Ha tehát egy nemzetté tömörült embercsoport létezését meg nem változtatható természeti erőkre vezetheti vissza, akkor elismertük létezését annak a jognak is, melynek birtokosa amaz összesség: a nemzet. A nemzeti érzés, mely e jogból meriti táplálékát, nem akadálya semminek, hiszen nélküle nem volna miért a társadalomnak küzdeni, hiszen e nélkül holt pontra jutna az emberiség haladása, enélkül csak kóbor duva dak módjára harcolna ember ember ellen a táplálékért, és nagyot és az emberiség ügyére hasznosat alkotni se tudna. Ám hiába is tagadjuk a nemzeteknek az egyetemes világrend­ben gyökerező jogát, azért mégis ennek a jegyében folyik min­den harc ; a szellemi fegyvereknek egész arzenálja csak ennek védelme alatt válhatik közkincscsé, azért mégis e zászló alatt indulnak harcba a szabadságért. A munka szabadsága mit sem ér különben, mert az embernek szive is van, mely az egész emberiséget csak a saját szűkebb körzetén által képes átölelni ; jellemző egyénisége is van, mely másként formálódott ki itt és amott; ösztöne is van, mely ellenállhatatlan erővel vonzza azokhoz a rögökhöz, amik mintegy beszélnek hozzá, felcsigázzák vágyait, reményeit, amely rög nem senkié, nem valamely államé vagy közös táplálkozást lehetségessé tevő közületé, hanem az övé, a családjáé. Valamíg az őserők által létrehozott nyelvek szerint helyezkedik el az emberiség a föld felületén, mindaddig hiába ostromolják tudo­mányos elméletekkel a nemzetek jogát. A nemzetnek akaratszabadsága, amennyire a természet erői megvalósítását megengedik, ugyanazon törvények alatt áll, mint az egyes emberé. Az állami akaratot kijelentő törvény a nemzet egyéniségéből származott és ez az egyéniség ott kell hogy csillogjon minden betűjén, mert hivatását csak ekként töltheti be, mert a boldogulhatásnak eszközévé, a megtámadott jogoknak védőjévé csak ekként lehet. Vajon mik történnek ott tul az óceánon, keletre és nyugatra egyaránt ? Vajon csak államok alakulnak ott ki ? Nem! Nemzetek keletkeznek ott, amelyek kezdik kidom­borítani egyéniségüket. Nem anyagi javakért kizárólag, hanem mert ezeket sem tudják megtartani vagy gyarapitani másként. Mint egy üstben kavarog a mindenünnen összehordott ember­anyag, látszólag a vagyonszerzés bálványa körül jár őrült táncot, azonban mint a kijegecesedni akaró folyadékot, egy láthatatlan erő tartja bilincseiben, viszi, ragadja egy cél felé, melyet talán még csak sejt, de amely rendeltetésként meg van szabva előtte, ragadja a nemzetté tömörülés célja felé. Á mindenségen uralgó erő rajta is beteljesül. Az emberiség csak határozott nemzettestekben töltheti be a maga hivatását. És fegyvert fog ragadni, bármennyire harcoljon is a tudomány az embert pusztitó oktalan háború ellen, mert az egyesnek ugy, mint a tömegnek eszköze a boldogságra a harc, az összeüt­közés, a győzelem. A gyönge, a hátramaradott pusztulni fog, mert mint a polip magához szivja az erősebb és a saját élet­nedvét belébocsátja. (Vége köv.) A jogegység megóvása a kolozsvári királyi Ítélőtáblán. Irta TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. A döntvényjogra vonatkozóan ezúttal csak azt kívánom megjegyezni, hogy a kontinens összes államai között — már ameny­nyire a rendelkezésemre álló forrásmunkákból megállapíthattam — a magyar döntvényjog a legszétágazóbb és a legrendszer­lelenebb. Az 1881: LIX. t.-c. 4. §-ban, valamint az 1890: XXV. t.-c. 13. §-ban foglalt törvényes intézkedéseken kívül a büntető ügyek­ben hozott kúriai döntvények alapját a vonatkozó rendeletek ké­pezték s bár a szaksajtóban már régen sürgették annak törvény­hozási uton való szabályozását, mégis csak az 1907. évi XVIII. t.-c. 3. §-ban nyert ily szabályozást. A szabályozás kritikáját akkorra tartom fönn, amidőn a vonatkozó rendeletek is kibocsátva lesznek, de örömmel üdvöz­löm a fölhívott törvény 4. §-ában foglalt amaz újítást — illetve a Kúria határozataira vonatkozóan 1822—-1848-:g, illetve 1861. és 1862-ben fennállott ama gyakorlat fölelevenitését, — hogy az elvi határozatok gyűjteményét hivatalosan fogja nagy sajnálatomra nem a m. kir. Kúria elnöke, hanem az igazságügyi miniszter közzétenni. Ezzel Grill — ez a kétségtelenül kiváló kiadó cég — a nagy jogászok sorából kiesik. Igazán szomorú, amidőn nap-nap után azt látja és olvassa az | ember, hogy a kiváló elméleti jogászok műveinek az idézése helyett I a «modern kor* szaktekintélyére, Grill-re történik minduntalan a hivatkozás. Eme kis kitérés után - eredeti célomat tartva szem előtt — ! első sorban is utalnom kell e lap 1904. évi folyamában megjelent ily j cimü cikkemre: «Az erdélyrészi jogszolgáltatás döntvénytára*, amely­ben részletesen ismertettem volt, hogy a kolozsvári kir. Ítélőtábla | elnöke már 1895. évi május hó 18-án kelt intézkedésével elrendelte a kolzsvári királyi ítélőtáblán megfordult és a m. kir. Kúria által i végérvényesen elintézett ügyekben tett elvi kijelentések gyűjtését. Ezzel az intézkedésével azonban Fekete Gábor kir. ítélőtáblai elnök még nem látta a jogegység szükségszerű megóvását eléggé biztosítottnak s elrendelte, hogy a döntvényhozás szükségének a meg­előzése céljából is a királyi Ítélőtábla által hozott elvi jelentő­ségű határozatok is gyűjtessenek Emez intézkedések utasítás alakjában foglalva a következők szerint szólanak. A kir. ítélőtábla által hozott, elvi kijelentést tartalmazó határozatok gyűjtése azt célozza, hogy ellentétes határozatok keletkezését lehetőén kikerülhetővé tegye, és — anélkül, hagy a kívá­natos fokozatos jogfejlődést akadályozná, — a jogszolgáltatás egyönte­tűségét előmozdítsa. Ennélfogva a következő intézkedéseket kívá­nom a már eddig is követett eljárás figyelembevételével és ennek kiegészítéseként életbe léptetni: 1. A kir. ítélőtáblai bíró urak — a hozzájuk egyidejűleg intézett fölkérésem folytán - az általok előadott ügyekben és különösen azokban az esetekben, amelyekben a kir. ítélőtábla utolsó fokban határoz, — az ülésben ki fogják emelni, hogy az általuk készített előadmány elvi kijelentést is tartalmaz és ezt az előadói íven is jelezni fogják. A méltóságos elnök urak fölkérésem folytán szintén ügyelni fognak, hogy a vezetésük alatti tanácsban keletkezett elvi kijelen­tést tartalmazó határozat előadmányi ivére ezen körülmény felje­gyeztessék. 2. Az ily határozatok lemásolásakor a kiadóhivatal és a jegyzői iroda kezelője figyelemmel lenni kötelesek, hogy az első bírósághoz, illetőleg sommás felebbviteli bírósághoz leküldendő példányokon felül a gyűjtemény számára — pro domo — a) a polgári és felülvizsgálati ügyekben még két példány, és b) a büntető ügyekben még egy példány készíttessék. 3. A kiadó, illetve jegyzői iroda kezelője a «pro domo» készített példányokat a kiadás alkalmával visszatartja, és egy e célra készítendő számjegyzék mellett minden hó 1-én az addig gyűjtött példányokat át fogja adni, és pedig : a) a bűnügyi határozatokat a büntető tanács mindenkor jegyzőjének, b) a polgári ügyszakokra, illetve a sommás felülvizsgálati szakra vonatkozó határozatokat a mindenkori könyvtárnoknak. 4. A könyvtárnok ur a neki kézbesített polgári ügyszakok­beli, illetve sommás felülvizsgálati határozatokat megosztva tovább adja az I. és II. polgári tanács kézi könyvtárát kezelő tanácsjegyző uraknak, ugy, hogy minden egyes elvi kijelentést tartalmazó határozat mind a két kézi könyvtárban elhelyezve levő gyűjteménybe bekerüljön. Amennyiben a kiadó, illetve jegyzői irodakezelő nem kellő számú példányt kézbesített volna, a főkönyvtárnok köteles a pótlás iránt a nevezetteknél intézkedni. A polgári tanácsok jegyzői a nekik kézbesített határozatokat gondosan átolvassák és az alábbi ügyszakok szerint csoportosítva a gyűjteménybe elhelyezik. A tételes törvény szakasza a határozat előlapján színes irónnal rájegyzendő, igy pl. (1875. XXXVII. t.-c. 172 §.) Ezen kívül egy tárgymutató nyitandó, amelyben az elhelye­zett határozatok rövid tartalma, vezérszók alatt, feljegyzendő lesz (Index). A határozatok a következő csoportok szerint osztandók be: I. Polgári anyagi jog: a) az osztrák ptkv. szakaszainak sorrendjében, b) úrbéri és birtokrendezési ügyek, Í) a bányajogi és d) házassági jog és eljárási határozatok a vonatkozó törvé­nyek rendszeréhez képpest. II. Polgári alaki jog : a) Perjog. (1868. LIV. alapt.) b) Sommás felülvizsgálati ügyek. (1893. XVIII.) c) Végrehajtási eljárás. (1881. LX.) d) Telekkönyvi rendtartás. e) Örökösödési eljárás. (1894. XVI. t.-c.) III. Hiteltörvényekre vonatkozó határozatok. a) Váltó-, alaki és anyagi jog. (1876. XXVII.) b) Kereskedelmi anyagi és alaki jog. (1875. XXXVII.) c) Csődjog és eljárás. (1881. XVII.) 6. A büntető tanács mindenkori jegyzője pedig a határo­zatokat a következő csoportokba fogja beosztani : IV. a) Anyagi büntető jog. (1878. V.) /') Alaki büntető jog. (1896. XXXIII. t.-c.) c) Pénzügyi kihágási ügyekre vonatkozó határozatok. Egyebekben ide vonatkozólag az 5. pontban jelzett teendő­ket szinten végzi.

Next

/
Thumbnails
Contents