A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 15. szám - A kimerített bűntett

120 A JOG romlottsága nyilatkozik meg mint a bevégzett bűntettben. Ezenkivül megállapítjuk még azt is, hogy a Barsanti elmélete sem a jogi, sem a politikai alapelvvel nem ellenkezik. H. Mielőtt a kimerített bűntett elméletének a gyakorlatban történő megvalósulását vizsgálnék, bizonyára nem lesz érdektelen, ha visszapillantunk e tan történetére. A kimerített bűntett rendszeresen kifejtett elméletével — mint már emiitettük — eddigelé csakis Barsantinál találkozunk. O előtte csak mintegy futólag megemlítve találjuk a kimerített büntettet, úgy egyes törvényekben, mint egyes íróknál. Thót László dr. i Befejezése következik.) Nyilt kérdések és feleletek. A hagyományosok jogköre. — Kérdés. — Néh. Cs. K. Budapesten 1905. február 7-én végrendelet hátrahagyásával 90 éves korában halt el. Circa 52,000 K. értékű vagyona nagy részét különféle hagyományosoknak, a circa 2Q0*K. felesleget pedig általános örökösének M. I.-nak hagyta. A hagyaték közjegyzői tárgyalásakor 1903. május 13-án megjelent T. I. és a szenvedőség közé felvétetni kérte azon 6,Q00 K. követelését, melyet az örökhagyó T. 1. javára kezelt és 15 év előtt M. I.-nak, az általános örökösnek kölcsönadott. A jelen volt érdekeltek a bejelentés tudomásulvételét kifogásolták. A közjegyző felszólította ugy a hitelezőként fellépett T. L-t, mint a jelenvolt ált. örököst M. I.-t, hogy a követelés jogcíme és fennállása tekintetében bővebb felvilágosítást adjanak. Erre mindkettő egyező előadása alapján inegállapittafott, hogy az örökhagyó által 15 év előtt kezelt 6,Ö00korönát M. I. — az általános örökös — T. I.-től kölcsönkérte ; mire az örökhagyó a 6,000 koronát a tulajdonos T. I. beleegyezésével M. I.-nak át is adta. Ennélfogva a hagyatéki tárgyaláson M. I. kijelentette, hogy a 0,000 koronával k:zárólag ő tartozik T. I.-nek, utóbbi pedig jegyzőkönyvbe foglalt kijelentése szerint elismerte, hogy neki tényleg már nem az örökhagyó, hanem M. I. a kizárólagos személyes adósa; minek folytán követelését nem is kívánta Cs. K. szenvedősége gyanánt felvétetni. M. I. nemsokára minden vagyon hátrahagyása és a nélkül halt meg, hogy T. I. követelését kifizette volna. T. I. most arra a merész lépésre határozta el magát, hogy Cs. Ki időközben elhalt ált. örököse M. I.-nak az újvidéki törvényszék területén lakó gyermekeit, mini néh. Cs. K. ismert és ismeretlen örököseit 6,000 helyett 11,135 K. és ennek 1894. május 6-tól járó 60,o-os kamatai erejéig beperelte. Az ismert örökösök — mivel egyéb okoknál fogva sem örökölnek — nem védekeztek ; az ismeretlen örökösök ügygondnoka dedig informatio hiányában és mert nem volt alkalma a távolfekvő hagyatéki iratokat betekinteni: szintén nem védekezett; minél fogva marasztaló ítélet hozatott és ennek alapján utójjb a végrehajtás is elrendeltetett és a Cs. K. hagyatéka javára birói letétként kezelt készpénz-tömeg lefoglaltatott. Erről a végrendeleti végrehajtó és a hagyományosok puszta véletlen folytán csakis a kiutalás stádiumában értesültek. Kérdés mármost az, hogy az ekként megrövidített hagyományosok érdekeinek megóvására miféle jogorvoslat áll rendelkezésre, amidőn az ösmert, de anyagilag nem érdekelt örökösök esetleg jóakaratú passiv magatartása lehetővé teszi azt, hogy bárki makacssági Ítéletet és végrehajtást eszközöljön ki a még be nem szavatolt és kizárólag hagyományosokat illető hagyatékra; amidőn a végrendeleti végrehajtó és a hagyományosok beavatkozási avagy perujitási joggal nem birnak. A kérdés annál is inkább égető, mert a konkrét esetben több hasonló kisajátításra van kilátás. .Megjegyzendő, hogy az állítólagos követelésekre vonatkozólag a végrendeleti végrehajtónak mi írásbeli adat sem áll rendelkezésére, mert az ált. örökös M. I. az örökhagyó összes iratait és számadásait még temetés előtt jónak látta elégetni. Mihdlovics Béla dr., budapesti ügyvéd. Irodalom. Büntetőjogi tanulmányok (1882—1906). Irta Baumgarten Izidor dr. koronaügyész-helyettes. I. kötet. Budapest, Grill Károly kiadása. 1907. A hazai jogászság — mondhatni véleménykülönbség nélkül — szerzőt mint a büntetőjog egyik leghivatottabb művelőjét ismeri. Dolgozatait — még azok is, kik nem mindenben osztották az azokban vallott nézeteket — mindenha a legnagyobb elismeréssel fogadták, mert azokban egy nagy tudású, általános műveltségű, éles itéletképességü tehetség megnyilatkozásait látták, melyek mind tartalomra, mind az előadás formájára nézve az előkelőség bélyegét hordják magukon. Habár tehát ezen munka nem hoz ujat, mit már az olvasó akár önálló füzetekben, akár folyóiratokban vagy a törvényszék tárgyalásai után nem ismerne, azok összegyűjtve mégis az újdonság benyomását teszik és ugyanazon élvezetet nyújtják az olvasónak, mintha most jelentek volna meg legelőször. Ez mutatja legmeggyőzőbben, hogy ezek a dolgozatok igazán maradandó értékűek. De azok így összegyűjtve még egy más irányban is értékesek. így egymás mellé állítva mutatják voltaképpen a szerző nagy irói qualitásait, sokoldaluságát és otthonosságát a büntetőjog problémáinak különféle területein, hol tehetségeit mindig a nagy kérdésekre szereti irányítani. Az egész gyűjtemény két kötetre van szánva. A most megjelent vaskos kötet 8 dolgozatot tartalmaz, melyek közül a sajtójogi felelősségre, az esküdtszékekre és az előzetes letartóztatásra vonatkozó dolgozatok egyenesen aktuális kérdéseket ölelnek fel. Szerző valóban nagv hálára kötelezte a hazai jogászságot, hogy megkönnyítette a minden jelentősebb munkájához való hozzáférhetésl. s. m. dr. Vegyesek. Fayer László emlékezete a Magyar Jogászegyletben. A Magyar Jogászegylet e hó 14-én vasárnap d. e. 11 órakor az Ügyvédi Kamara disztermében (V. Szcmere-utca 10. sz.) emlékünnepélyt rendez Fayer László emlékezetére, melyen Balogh Jenő dr. egyetemi tanár fogja méltatni az elhunyt jogtudós érdemeit. Fayer László a Magyar Jogászegyletnek megalapítása óta, tehát közel 30 éven át buzgó és fáradhatatlan tagja volt. Előbb mint titkár, majd mint alelnök működött és ugy személyes felszólalásával, mint buzdításával a Magyar Jogászegylet előadásait magas színvonalra emelte. Az ő működésének köszönhető, hogy a jogászegylet jogtudományunknak általánosan elismert központjává vált, melynek ülésein legkiválóbb jogászaink mutatják be tudományos működésük eredményét. Csemegi mellett Fayer volt az, akinek a jogászegylet felvirágzását köszönheti. Az egylet múlt évi közgyűlésén, melyen Vavrik Béla elnök gyönyörű szavakban méltatta az elhunyt érdemeit, elhatározta az egylet, hogy Fayer László arcképét megfesteti és emlékezetére alapítványt létesít. A jövő vasárnap tartandó emlékünnepet Balogh Jenő dr. előadása fogja kitölteni, aki mint a boldogult tanárnak kollégája a budapesti egyetemen, leghivatottabb arra, hogy ama kegyelet adóját lerója, melylyel az egylet Fayer emlékének tartozik. Fayer egész jogászgenerációt neveit fel és tanítványai kiváló pozíciókat foglalnak el a birói s hivatalnoki karban és az ügyvédségben. Előreláthatólag valamenynyien ott lesznek az emlékünnepélyen, melyen az egyetemi hallgatók is nagy számban fognak megjelenni. Meghívta az egyesület az ünnepélyre a Magyar Tudományos Akadémiát, a jogi kaitanárait, a büntetőjogi szemináriumot és az ifjúsági egyesületeket. Helyettesítéssel megbízott ügyvéd mily esetben követelheti költségeit a féltől. A kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (19 5. szept. 11-én, 57,179. sz.) felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Azokban a váltóperekben, amelyekből felperes kereseti költségjegyzékkövetelését származtatja, az alperes nem felperest bizta meg képviseletével, hanem. dr. S. Gy. kiskőrösi ügyvédet. . . . . Csupán a kifogásokban jelöltetett meg felperes helybeli képviselő gyanánt. Ebből a tényállásból nyilvánvaló, hogy a peres felek között közvetlen megbízási viszony nem keletkezett, felperes tehát az alperestől a kereseti összeget nem követelheti. A budapesti kir. ítélőtábla (1905. december hó 1-én, 3039/v. sz.) az elsőbíróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. A kir. Kúria (1907. február hó 14-én, 1906. évi 145/V. sz') a másodbiróság Ítéletét helybenhagyja felhívott indokainál fogva és azért, mert:... abból a tényből, hogy az U. B. alperes képviseletében S. Gy. közvetlenül megbízott ügyvéd részéről. . . . beadott váltókifogásokban a bíróság székhelyén lakó helyettes ügyvédként dr. D. B. felperes neveztetett meg, a most nevezett ügyvéd és U. B. közti közvetlen megbízási viszonyra csak abban az esetben lehetne következtetni, ha az a helyettesítés az U. B. alperes előzetes értesítésével és beleegyezésével történt volna, ezt azonban a felperes nem bizonyította. Joggal való kérkedés kérdése. E. 'és W. cég a vasúttal fennállott szerződését felperesre ruházta át; felperes a szerződés alapján járó összeget a vasúttól fel akarta venni, alperes, mint a megszűnt E. és W. cég egyik volt tagja, tiltakozott a kiadás ellen; a vasút erre letétbe helyezte az összeget; a bíróságnál is ellenezte alperes a pénz kiadását. Felperesnek kérkedés miatt indított felhívási keresetét az elsőbiróság elutasította, mert alperes nem állította, hogy a pénz őt illeti, és igy joggal való kérkedés esete fenn nem forog. A felsőbíróságok helyt adtak a keresetnek, mert alperes magatartása azt jelenti, hogy ő, mint a feloszlott cég egyik tagja az összegre igényt tart, tehát kérkedik azzal, hogy az összegre neki is joga van. (A m. kir. Kűria 1907 febr 14 4*54/906 v. sz. a.) 'HÍM RéSZv(K»TÁMUÁO wrOVDJÜA -UOtltgT A szerkesztésért felelősek : Révai Lajos dr. M ^ Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. >f^ y., Rudolf-rakr art 3.