A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 15. szám - A kimerített bűntett

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 15. számához. Budapest, 1907. április 14. Köztörvényi ügyekben. Midőn az ügyvéd szolgálatait külön tiszteletdíj mellett bizonyos cselekmények végzésére előre leköti, alkalmazotti viszony jön létre. Minthogy pedig állandóan alkalmazott csakis felmondás mellett bocsátható el és semmi törvényes indok nincs, hogy szerződéses viszony alapján állandóan alkalmazott ügyvédnek felmondási időre igénye ne lehetne, ennélfogva állandóan alkalmazott ügyvédet is felmondási idő illet meg. Arra való tekintettel pedig, hogy a felmondási idő annál nagyobb, mennél magasabb képzettséget igénylő állást tölt be az illető, ennélfogva az ügyvédet is 1 évi felmondás, illetőleg ennek megfelelő dijazas ítéltetik meg. A budapesti kir. törvényszék (1905. április 6-án 8,740/905. sz. a.) M. S. dr. ügyvéd budapesti lakos felperesnek T. B. dr. ügyvéd által képviselt «Magyar földrajzi intézet részvénytársaság* alperes ellen az 1904. évi július hó "27-án 28,592. sz. a. beadott keresettel 2,218 K. és jár. iránt folyamatba tett és 500 K.-val leszállított rendes perében az alulkitett napon megtartott nyilvános ülésében a következő Ítéletet hozott: A kir. törvényszék végrehajtás terhével kötelezi az alperest, hogy a felperesnek 15 nap alatt 1,718 K. tőkét, ennek és pedig 2,218 K. után 1904 július hó 9-től 1904. évi augusztus hó 31-ig és 1,718 K. után 1904 augusztus hó 31-től járó 5°/0-os kamatát és 371 K. 50 f. perköltséget fizessen stb. Indokok : A valóságra nézve nem kifogásolt A. alatti jegyzőkönyv 9-ik pontja szerint az alperes az ott meghatározott, hetenként ismétlődő teendők ellátásával is megbízta felperest, akkor, amikor öt azon jegyzőkönyv szerint évi 2,000 K. tiszteletdíjból álló javadalmazás mellett jogtanácsosává felfogadta. Az alperes tehát felperest nemcsak a nagyon csekély, a viszonválasz szerint csakis 2—3 sommásper ellátására, hanem előre meghatározott, hetenként ismétlődő eljárásokra alkalmazta ugy, hogy felperes az alperesnek állandó alkalmazottja volt. Ugyanis maga az a körülmény még, hogy egy ügyfél számos per vitelével esetről-esetre mindig ugyanazt az ügyvédet bízza meg, a megbízó és megbízott között alkalmaztatási viszonyt még nem hozza létre, mert mindegyik megbízás külön ügyletet képez,_ melyek létrejötte esetről-esetre a megbízás elfogadásától függ. Ámde olyan esetben, mikor az ügyvéd külön tiszteletdíj mellett szolgálatait előre leköti, bizonyos meghatározott cselekmények elvégzésére itt már alkalmazotti viszony jött létre, melynél a megbízó a szerződés keretén belül végzendő munka teljesítését megkövetelheti és az ügyvéd ennek elvégzését tetszésétől függővé nem teheti, hanem szerződésből folyólag a szolgálatok egész sorozatát köteles elvégezni. Ezekre való tekintettel, minthogy az ügyvédi rendtartásban nincsen olyan intézkedés, mely szerződésileg alkalmaztatást vállalt ügyvédnek felmondási igényeit szabályozná, a jelen per — melynél különben a kereseti követelés mennyisége nem vitás, — nem az ügyvédi rendtartás, hanem az alkalmazottak jogviszonyait tárgyaló törvényes intézkedések szemmeltartásával bírálandó el. Ugyanis az ügyvédi rendtartás 42. §-ának azon rendelkezése, amely szerint a fél az ügyvédtől a képviseletet felmondás nélkül is bármikor elvonhatja, ezen törvényszakasz szavaiból, valamint ezen törvényszakaszt megelőző és azt követő rendelkezésekből következtetve csakis akkor alkalmazható, hogyha az ügyvéd az illető fél képviseletében eljár, ámde nem alkalmazható akkor, amikor az ügyvéd nem képviselő, hanem mint megbízó fél alkalmazottja végez jogtanácsosi és olyan teendőket, amilyenekre a felperes az A. alatti értelmében vállalkozott. A jelenleg érvényes jogszabályok és az azokon alapuló joggyakorlat pedig megállapította, hogy állandó jelleggel felfogadott alkalmazott, tekintet nélkül arra, hogy az alkalmaztatása kimeríti-e egész tevékenységét vagy sem, saját hibáján kivül és ellenkező megállapodás hiányában csakis felmondás mellett bocsájtható el, és pedig ez a felmondási idő annál nagyobb, mennél magasabb képzettséget igénylő állást tölt be az alkalmazott. Ezen intézkedésnek különben igen alapos és méltánylandó oka is van — amennyiben a magasabb képzettséget igénylő állások aránylag ritkábbak, tehát az ujabbi alkalmaztatás szerzése is nehezebb — szükséges tehát, hogy hoszszabb idő álljon rendelkezésére az ujabbi alkalmaztatás keresésére. De mennél reátermettebb és mennél képzettebb valaki, a dolog természeténél fogva annál inkább bizalmi állást foglal el és mert ennek dacára az ilyen alkalmazottaknak hosszabb idejű felmondáshoz van igénye, ebből következik, hogy az a körülmény, hogy valaki bizalmi állást tölt be, még nem ok arra, hogy ezen állásából hibáján kivül felmondás nélkül elbocsátható legyen. Arra nézve pedig semmiféle törvényes indok nincs, hogy szerződéses viszony alapján állandó munkára vállalkozott ügyvédnek felmondási időre igénye nem lehetne, illetőleg, hogy az erre vonatkozó törvényes intézkedések az állandóan alkalmazott ügyvédekre is ki ne terjeszttessenek, hiszen még az ügyvédi rendtartás 55. §-a is azt az elvet fejezi ki, hogy szerződésileg valamely képviseletre vállalkozott ügyvédtől — az önhibáján kivül, — a képviselet csakis megfelelő kártalanítás mellett vonható el, annál is inkább lehet felmondási időre a felperesnek igénye, aki az A) és B) alatti szerint állandó jogtanácsos volt, azonfelül az A) alatti 9-ik pontja szerint olyan állandó munkakörre is vállalkozott, amely bár az ügyvédi foglalkozással nem is ellentétes — mégis a rendes ügyvédi gyakorlattól eltérő foglalkozást képez — aminek elvégzésére, ha például nem ügyvédet, hanem esetleg mást alkalmazott volna az alperes — az ezen alkalmazottnak felmondási időre való igénye az 1875:XXXVÍI. illetve 1884 : XIV. t.-cikk rendelkezése alapján még vita tárgyát sem képezhetné. Azok az okok, melyek indokolttá teszik azon intézkedéseket, hogy a szolgálati viszony felmondás nélkül csakis az alkalmazott hibájából bontható fel, kétségtelenül fennforognak akkor is, ha az illető alkalmazott ügyvéd, akinek éppúgy kell azt számolásba venni: hogy miféle munkát vállalhat, mennyi segéderő és milyen irodai berendezésekre van szüksége az elvállalt munkák elvégzésére stb. mint más alkalmazottnak. A birói joggyakorlat eddigelé magállapitotta, hogy a legmagasabb képzettségű alkalmazottak felmondása külön kikötés nélkül egy esztendő és mert az ügyvéd kétségtelenül ily alkalmazottak közé sorolandó, következésképpen az állandóan alkalmazott ügyvédet is egy épi felmondás illeti meg. Ezek alapján a felperes felmondási időhöz való igénye is egy évben volt megállapítandó és az is, hogy az alperes törvényes indok nélkül bocsátotta el a felperest, mert viszonválaszban felhozott okok a felmondás nélkül való elbocsátásra okul el nem fogadhatók. A felperes kereseti követelése, amiből 216 K. megszolgált dija, 2 K. kiadás, 2.000 K. pedig felmondási időre járó munkadija, mennyiségileg nem is volt vitás. Ez az összeg 1904. július hó 9-én esedékes volt. Ugyanis az alkalmaztatás megszűnésével az addig megszolgált munkadíj és az addig felmerült kiadás feltétlenül esedékes, de az 1884: XVII. t. c. §-ában foglalt joghasonlóságnál fogva az állandóan követett joggyakorlat szerint a felmondási időre járó illetmény is esedékes lett, mert ez a felmondás elbocsátás alkalmával egy összegben és előre fizetendő ki, az alperes pedig az M. alatti levelében felajánlott 500 K.-t is végkielégítésképp akarta fizetni, de ezt a felperes a kifejtettek szerint elfogadni nem tartozott és helyesen vehette az egész követelését a keresetbe. A kifejtettek alapján az alperest a per folyama alatt fizetett 500 K. levonása után még fenmaradó tőke, az összes kamat ás mint pervesztest 1868 : LIV. t.-c. 251. $-a értelmében az okozott perköltség megfizetésére kötelezni kellett. A budapesti kir. Ítélőtábla (1905. okt. 3-án 4,864/995. P. sz. a.) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, a felperest leszállított keresetével elutasítja s a perköltséget a peres felek között kölcsönösen megszünteti, stb. Indokok : A keresethez A. alatt csatolt okirat tartalma szerint az alperes részvénytársaság igazgatósága a felperest évnegyedenként utólagos részletekben fizetendő évi 2,000 korona tiszteletdíj mellett 1901. évi december 3-án a részvénytársaság jogtanácsosává megválasztotta s ezzel kapcsolatban a felperest az igazgatósági ülések jegyzőkönyveinek vezetésével s az A. alatti 9-ik pontja szerint a társaság pénzkezelésének ellenőrzésével is megbízta. A nem vitás tényállás szerint az alperes a B. alatti levele szerint 1904. július hó 7-ik napján felpereshez való jogviszonyát előre bocsátott felmondás nélkül megszüntette, minek folytán a felperes egy évi felmondási időre járó tiszteletdijának megítélése iránt indított keresetet az alperes ellen, s ebben egyszersmind a tényleg eltöltött időre aránylagosan eső tiszteletdíját is követelésbe tette az alperes ellen. Minthogy a felperes nem is állítja, hogy az alperesnél elfoglalt jogtanácsosi állása összes ügyvédi tevékenységét igénybe vette volna ; minthogy továbbá megválasztatása nem előre meghatározott időre, nem is évi fizetés, hanem évi tiszteletdíj mellett történt; s a felek között kölcsönös felmondási idő sem köttetett ki: az ily módon felperes és alperes között létrejött jogviszony nem szolgálati szerződésnek, hanem megbízási jogviszonynak tekintendő, amely szerint a felperes elvállalta, hogy az alperes részvénytársaságnak mindazon ügyeit, amelyek ügyvédi közbenjárást, jogi tudást és képzettséget igényelnek, állandóan