A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 15. szám - A kimerített bűntett

118 A JOG de jogilag még ma sem nyugodott ebbe bele.") A fenti határozat pedig egyenesen kimondja hogy: «mindenféle költségek, még az ó Felsége számára a, parliament által megajánlandó segélyek is csupán a képviselőház szavazatától függnek és minden ilyen költségek és segélyek megszavazására vonatkozó törvényjavaslat a képviselőháznál adandó be .... s ezeket a lordok házának nem áll jogában megváltoztatni. Az'alsóház ébren volt, dacára királypárti elvének, mert nem akarta, hogy a parliament ismét a Tudorok idejében birt csekély erejii színvonalára visszasülyedjen. Clarendon Strafford módjára ellenszenvet szül s a gvenge király öt is hajlandó feláldozni, hanem Clarendon érezve ezt, megszökött idejében. Károly tékozló életmódja mindnagyobb számú képviseló't hajt át az ellenzéki táborba s ezekhez aztán a király nehezebben férkőzhetett. Az alsóházban szóváteszik, hogy a király mennyit költ szeretőire s a király önér zetét ez bántja. Coventry János ellenzéki képviselő orrát felhasittalja a király példaadásul, hogy igy jár az, aki a király magánügyeibe avatkozik, azonban csakhamar az alsóház nagyrészének orra veszélyben forgott s a király ártott megint magának, hogy terrorizálta a szólásszabadságot. A királynak szent-és sérthetetlensége elvénél, mely szerint «akirály nem vétkezhetik*,'7) hogy ez az ellentmondás kiküszöböltessék s a király tettei miatt mégis joga legyen a parliamentnek valakit felelősségre vonni, — elvet produkált s áthatva az angol közjogot, a magyar is követte és pedig azt az elvet, hogy : a korona bármily eljárása csupán a parliamentnek felelős miniszter közbenjöttével, ellenjegyzésével történhetik. Ezt az elvet véglegesen csak II. György fogadja el.78) II. Károly, hogy a parliament ellenőrzése alól magát és kormányát felmentse, minthogy otthon nem talált segítséget, külföldön keresett s ekkor jóformán XIV. Lajos király hűbéresévé sülyedt le s attól évi subventiót kapott. Otthon pedig nyolcszázezer font segélyt akart kicsikarni a parliamenttől, azt állítván, hogy Franciaország nagyravágyásának és Angliára való befolyásának féket akart adni. Az alsóház végig hallgatta ezt scépen, de nem hitte el neki, nem szavazta meg. A király elnapolja az üléseket, hogy lelkiismeretét megnyugtassa, igy a parliamentnek ideje, se joga nem lesz tetteit ellenőrizni. Ezt mondhatja ugyan egy meggondolatlan férfi, de nem a király, aki nemcsak a jelenben, hanem a jövőben is, a történet Ítélőszéke előtt is felelni tartozik. Ily viszonyok között a «Cabal»70) sem merte az önkéntes adókive tést és hajópénzszedést javasolni. Pedig a Cabal, mely három évig állott fenn, nagyon népszerűtlen volt. Ezen nem is csodálkozhatunk, mert általuk egy titkos oligarchia kezébe került a hatalom, amely egyrészt a királynak nem mert ellentállani, másrészt a királyra a legátkosabb befolyással volt.*1) A király egymásután oly proclamatiókat adott ki, melyek őt a parliamenti határozatok alól feloldják, továbbá olyant rendelt el azokban, amit a törvény és szokásjog csakis a parliament jogának ismert el. Ekkor adja ki a «Declaration of Indulgence»-t, mely a pápisták ellen hozott büntető paragrafusokat mellőzi, s hogy valódi célját palástolja, a «nem-conformisták> ellen hozott törvényeket is felfüggeszti. 1678-ban két évi szünet után ismét összeül a parliament. Ez azt indítványozza, hogy a királynak a külpolitikáját támogatni fogja, ha viszont a belpolitikát a parliament kívánságához képpest fogja folytatni. Legelőször is a nekik nem tetsző és nélkülök hozott Ueclaration of Indulgence, türelmi rendelet visszavonására akarják a királyt rábírni. A király nem vonja vissza, kormánya ellene volt a visszavonásnak s igy a parliament megtagadta a felmentés jogát tőle s értésére adták, ha le nem mond e jogáról, ugy a holland háborúra szükséges subsidiumot nem szavazzák meg. Végre is a király kényszerűségében kijelenti, hogy az általa kiadott proclamatio törvénytelen volt. Az alsóház azonban ezzel sem elégszik meg, most már nemcsak a Declaration of Indulgence eltörlését kívánja, hanem ráveszi a királyt a -Test act» jóváhagyására. Ez a pápisták ellen foglalt magában ellenséges indulatú kifejezéseket, de a törvény tényleg alig volt kevésbbé kedvező a pápisták, mint a puritánok legszigorúbb osztálya irányában. A puritánok azonban megrettentek az udvarnak a részrehajlásán. Az udvar biztatta a puritánokat, hogy amint a pápistáktól nem kell tartani, a «nem conformistákon» könnyíteni fognak. Az alsóházban a király pénzen vásárolt szavazatokat, de bár pénzt szívesen adott volna, többséget a szavazatokból nem tudott összehozni. A király egyik minisztere, Dauby lord megvetőleg emliti, hogy az alsóházi királypárti tagok ugy sereglenek hozzá, minden ülésszak után zsebrerakni szavazataik diját, <mint tolvajszarkák a sajtra>.82) Sőt később annyira sülyedtek egyesek, hogy a Wnitehall kincstári osztályában egy különszobát rendeztek be a megvásárolt képviselők zsoldjainak kifizetésére. Ez az áilapot pedig addig tartott, mig a nemzetben átváltozott az erkölcs s '«) Act\ 27. és 28. Vict. C. 40. - Todd i. m. II.8. ") Haliam: Constitutional History III. k. 388 1. :e) L. Átmos: English Constitution in the Reign of Charles II., II. k. 11 — 19. 1. '*) Padi: History, X. k. 1,138. 8J) Cabal szó nevét az öt miniszter nevének kezdőbetűjéből vette. C1 ifford, A r 1 i n g t o n, Buckingham, Ashley. Lauderdale. Cabel = kabinet. »«J Todd i. m. U. k. 31G. 1. B) Fülgrave Reginr.ld: The housc of commons. 18G9. 129 old, megvetéssel sújtották egymás között a megvesztegetett tagokat. II. Károly nem tudott többségre szert tenni s igy kényszentették a fenti lépésre is. (Folytatása következik.) Belföld. A Magyar Jogászegylet folytatta f. hó 6-átí megtartott teljes ülésén a ^sztrájk jogalapjáról> megindított vitát. Szakolczav Árpád dr. a sztrájkjogot a munkás alkotmányának, azon hatalmi állapotnak tekinti, melyet az ipari munkásság fontos gazdasági pozíciójánál, fokozódó műveltségénél és szervezettségénél fogva magának kivívni képes volt. A jogalkotó tényezők tehát hiábavaló munkát végeznek, ha egy meglevő és vissza nem csinálható hatalmi faktort vissza akarnak csinálni A törvényhozó feladata, hogy a munkások szervezettségét, a munkások bérharcát beállítsa a békés fejlődés folyamatába. Ez pedig semmiféle erőszakos intézkedés által el nem érhető. Megpróbálták ezt a külállamok, Anglia, Franciaország, Németország, de sikertelenül. Az erőszakos rendszabályok elmérgesitették a bérharcokat, forradalmivá, rendszertelenné tették azokat és az ipart folytonos megrázkódtatásoknak tették ki. Csak midőn elismerték, támogatták a szakszervezetek békés fejlődését, állott be az ipari béke. A legjobb sztrájktörvény az, mely kiterjeszti a politikai jogokat az összes állampolgárokra, mely biztosítja a szakszervezetek jogait, az egyesületi jogot, mely véget vet az administrativ kiutasitási jognak, mely a kihágások feletti bíráskodást a rendes bíróságokhoz utalja. Pap Dávid dr. reámutat a legújabb gazdasági törvényjavaslatra, melynek szakaszai a mezőgazdasági munkást igazságtalanul elnyomják, munkaszünetelését delictumnak minősitik, szerződési kötelezettségeinek teljesítését pedig büntetésekkel akarják biztosítani. Rátér tételes törvényhozásunkra és kimutatja, hogy a sztrájkot sem az ipartörvény, sem a büntetőtörvény nem tiltja. Előbbi pusztán érvénytelennek nyilvánítja az ily irányú összebeszéléseket, utóbbi pedig csak a magánosok elleni erőszakot bünteti. Az oly sztrájk tehát, amely a felmondási idő betartásával történik, a munkás szabad elhatározására tartozik. Ennek dacára belügyminiszteri rendeletek folytán gyűlések feloszlatása, eltoloncolások és a szakszervezetek korlátozása folytán a gyakorlati megoldás számos repressiv intézkedést mutat, ami nem hogy megszüntetné, hanem még csak elmérgesiti a bérharcot. A szakszervezetek mellett szabad szervezetek alakulnak, amelyek a sztrájkokat hatósági ellenőrzés nélkül vezetik és segélyezik. Rátér azután arra, hogy egyéni munkabérszerződés és szabad egyezkedés a mai bérviszonyok közt nem lehetséges és reámutat arra, hogy Angliában a kollektív szerződés, a munkaadó és munkás szervezettsége folytán sikerült a békét helyreállítani és a sztrájkokat megszüntetni. Az előadók nagyérdekü fejtegetéseit s jogászegylet helyiségeit zsúfolásig megtöltő közönség nagy érdeklődéssel és tetszéssel fogadta. A sztrájkjogról szóló vitát az egyesület c hó 20-án tartandó ülésén folytatja. Külföld. Külföldi irodalom. kimerített bűntett. (Foyltatás.) Itt egy fölvüágositással tartozunk. A «büntett» szóval — absztrakt értelemben — csak azt akarjuk már mondani, hogy a formális bűncselekményeknél, elkövetésükkor, nem mutatkozik társadalmi sérelem; ha pedig társadalmi sérelem az elkövetés pillanatáig nem mutatkozik, akkor bizonyára nem beszélhetünk bevégzett bűncselekményről ; vagyis: a formális bűntettben okozott sérelem nem változik át materiális és látható valósággá akkor, amidőn a cselekménynek nem mutatkozott eredménye. Igy pl. a vizáradás okozásának a tényében a szerencsétlenség bizonyára sérelem a társadalmi biztonságra és a biztonságról való hitre s ez elég a büntetőjogi repressiónak az igazolására ; de az is bizonyos, hogy azon sérelem között, amelyet az áradástól és szerencsétlenségtől való félelem okozott s melyet a bekövetkezett áradás és veszedelem idézett elő: éppen olyan nagy különbség van, mint amilyet a '.ehető és a valóságos, egész terjedelmében és teljes hatályosságában megvalósult kár között találunk. A jogi iskolának a bűntett absztrakt és konkrét eszméjének az összeegyeztetését célzó törekvését méltányolnunk kell. A törvény, valamely cselekménynek bűnös jelleggel való fölruházásakor s a büntetésnek a meghatározásakor, nem f'eledkezhetik meg a ténykörülményekről és az azokra vonatkozó kárról. Ha ezekre figyelemmel vagyunk, akkor könnyen megérthetjük, hogy miért helytelen a két emiitett iskolának a fölfogása. Mert az első nem veszi tekintetbe a ki nem merítés folytán bekövetkezett kisebb kárt, a második pedig nincs fgyelemmcl a jogrendnek már megtörtént megsértésére,