A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 12. szám - A lelkiismeret- és vallásszabadság a magyar közjog keretében

90 A JOG az a jogi álláspontja sem, hogy az érvényesen kikötött ügyvédi jutalomdíj leszállithatása kérdésében, az ügyvédi rendtartás 55. §-án kívül más anyagi jogszabály, nevezetesen az optkv. 1,155. §-a és a visszterhes szerződések kölcsönös teljesítésére vonatkozó, vagy a szerződésszegés kártérítési következményeit rendező általános magánjogi szabályok nyerhetnének alkalmazást)). Az ügyvédi rendtartás (1874: XXXIV. t.-c.) 55. §-a a) és b) pontjában tüzetes és kimerítő felsorolást tartalmaz abban a kérdésben, hogy a megbízásnak időközben történt megszűnése okából a megbízó, a kikötött jutalomdíj leszállítását mely esetben kívánhatja. Ebből következik, hogy a leszállítást a megbízó más esetben, mint csupán az ott megállapított a) és b) pont esetetben jogosan nem is igényelheti: minden más a törvényben nem említett, tehát áz ezúttal fennforgó abban az esetben is, az egész jutalomdíj jár ki, midőn a megbízó a megbízást időközben indokolatlanul vonja vissza. Kijár pedig a jutalomdíj minden az 55. §. a) és b) pontja alá nem tartozó esetben olyképp, hogy abból, a szerződésileg vállalt teljes ügyvédi munkának nem az ügyvéd, hanem a fél hibájából történt el nem végzése okából sem aránylagos, sem bármiféle leszállításnak helye nem lehet. Ezekhez képpest felperest alperes ellenében megilleti a behajtott kamat összegének megfelelő és a felebbezési bíróság részéről számszerűleg irányadóan megállapított, mert meg nem támadott mértékű egész kereseti 458 K. 82 Ali. jutalomdijösszeg.» Azt nem kutatom, hogy vajon a két perben szerepelt 5,000 és 458 K. 82 f. közötti nagy különbség is nem járult-e hozzá az ítéletek különböző eltérő voltához, mert bizony manapság kevés biró ítél meg szívesen 5,0(10 korona jutalomdijat — ügyvédnek. A constitutiv ítéletek tana. Kritikai széjjeltekintés az irodalomban. Irta BALOG ELEMÉR dr. ügyvéd, Bács-Bodrog vármegye stb ügyész.'. Irodalom. Dr. Arndts Lajos : Lehrbuch der Pandektcn. 13. kiadás Stuttgart 1886. Dr. Crome Károly: System des dcutschen BürgerÚchen Rechts I— II. kötet. Lipcse 1900-1902. Dr. Dernburg Henrik: Das Bürgerliche Recht I—II és V kötet. Halle 1901-19C5. Dr. Dernburg Henrik: Pandektcn I—III. kötet. Berlin 1902-1903. Dr. Gaupp Lajos és Dr. Stein Frigy*Die Civilprocessordmui" für das deutsche Reich. 4. kiadás. Lipcse 1900-1.102. Dr. Grosschmid Béni: Fejezetek kötelmi jogunk koréból. 1. kötet. Budapest 1901. II. kiadás. »„c««Jíí Dr He 11 m a n n : Klagerecht, Feststcllungsklagc und Anspruch (Jhering: Jahrbücher für die Dogmatik des heutigen römischen und deutschen Privatrechts. 31. kötet. 78-136. 1.). Dr Hellwig Konrád: Anspruch und Klagerecht. Jena 1900. Dr'. Hellwig Konrád : Wesen und subiective Begrenzung der Rechtskraft. Lipcse 1901. Dr. Hellwig Konrád: Lehrbuch des dcutschen Civilprocessrechts. Lipcse 1903. • .:: .. , . . . Dr. Hellwig Konrád : Erlöschung des Scheidungsrechts in der Revisionsinstanz (Dcutschen Juristen-Zeitung. 1903. évfolyam M. szám, 285—286. 1.) \ • . _ .. 1QU1 Dr H ö l d e r Ede: Pandekten : Allgememc Lehren, r reiburg IH.il. Dr. H ö l d e r Ede : Anspruch und Klagerecht (Zatschnft fur dcutschen Civilprocess. 29. kötet 50-86. I.). Dr Kipp Tivadar: Die Verurtheilung für Abgabc von Willensérklárungen und Rechtshandlungen (Kieler Festgabe für Rudolf von Jhering S. 41-157. Lipcse 1892. Dr Ki s ch Vilmos: Beitriigc zur Urteilslehre. Lipcse 190á. Dr. K i s c h Vilmos : Recension : Über die Anderungen des Civilprocessrechts nach den Novellen 1898. Ergánzung zu dem Lehrbuch des Civilprocessrechts von Prof. Dr. Richárd S h m í d t. (G r u nhut: Zeitschrift für das Privát- und Öffentliche Recht der Gegcnwart 28. kötet. 261—63. 1.) , _ ,. toon Dr Kohler József : Proccssrechtliche Eorschungen. Berlin 1889. Dr. K o h 1 e r József: Ungehorsam und Vollstreckung ím ( ívilprocess. (Archív für die Civiliistische Praxis 80. kötet. 141 — 301. I.) Dr. Kohler József : Proccsshandlungen mit Civilrechtswirkung (Zeitschrift für deutschen Civilprocess 29. kötet 1—50 1.). Dr. L a n g h e i n e k e n Pál : Der Urteilsanspruch. Lipcse 1899. Dr. Magyary Géza : A magyar polgári peres eljárás alaptanai Budapest 1898. Dr. Magyary Géza: A perbeli beismerés. Budapest 190o. Dr. M e íi d e 1 s o h n-B a r t h o 1 d y A. : Grenzen der Rechtskraft. Lipcse 1900. Dr. Oetkcr Frigyes: Konkursrechtlichc Grundbegrifte. Stuttgart 18)1. Dr. Oertmann Pál: Das Recht der Schuldvcrháltmsse Berlin 1899. Dr. PlanckG.: Bürgerliches Gesetzbuch nebst Einführungegesetz. III., IV., V. Berlin 1901-190?. Dr. Planck Vilmos Gyula: Lehrbuch des dcutschen Civilprocessrechts I-II. kötet. Nördlingen 1887, 1891 — 1896. Dr. S c h m id t Richárd : Lehrbuch des deutschen Civilprocessrechts. Lipcse 1898. Dr. S c h m i d t Richárd : Die Anderung des Civilprocessrechts nach den Novellen des Jahres 1898. Lipcse 1898. Dr. Schollmeyer F : Das Recht der einzelnen Schuldverháltnisse Berlin 1904. II. kiadás. Dr. S e c k e 1 Emil: Die Gestaltungsrechte des Bürgerlichen Rechts In der Festausgabe der iuristischen Gesellschaft zu Berlin zum 50 jáhrigen Dienst-jubileum ihres Vorsitzenden, des wirklichen geheimen Rats Dr. Richárd Koch. Berlin 1903. Dr. Seuffert Lothar: Kommentár zur Civilprocessordnung I—II. kötet. München 1901—1903. 8. kiadás. TÁRCA. A lelkiismeret- és vallásszabadság a magyar közjog keretében.*) — A. Jog eredeti tárcája. — (Az 1608: L t.-c, 1616: V. t.-c, 1681: XXV. t.-c, 1790 91 • XXVIt.-c, 1792: XXVII. t.-c, 1843/44: III. t.-c. 1848: XX. t.-c, 1868: Lm. t.-c, 1895: XLIII. t.-c. alkotmánytörténelmi hátterc. . Világtörténelmi, mondjuk inkább művelődéstörténelmi fontosságú azon tény, hogy «a magyar alapitá meg e honban a vallási szabadságot)). Már a reformatio előtt is Európában a magyar katholika egyház volt Róma irányában a legfüggetlenebb ; a reformatio után viszont a magyar volt az, ki többször fegyverrel védte a lelkiismereti szabadságot, biztosítván azt ünnepélyes békekötésekkel*). (L. Szemere Bertalan : «Pesti Hirnök» 1861. 11/19.) Giesebrecht kiemeli, hogy annak idején, midőn csak a nyugati és keleti egyház létezett, Magyarország volt akkoron az egyetlen állam, ahol a római katholikusok és a keleti egyház hívei békében éltek egymással. (L. Geschichte der deutsch. Kaiserzeit. I. 741. 1.) Tegyük azonban azt is hozzá, hogy amiképp a vallási üldözések itt többnyire «a hideg politikai számítás által okoztattak» — (1. «1848» cimü napflap 1869. V/7, sz.), — tehát nem a magyar nemzet lelkületében nyerték indokukat. — Marczali emliti fel, hogy: «a vallásos érzelmek, amennyiben a két felekezet egymás elleni küzdelmét előidézték, annyira telítve voltak politikai indokokkal, hogy azok hiányában, mihelyst t. i. a hivatalok a protestánsok előtt megnyíltak, gyűlöletnek már alig volt tárgya». (// József I. kötet 311. lap). E föltevésnek Eötvös József báró is igazat ad, mondván: «hogy c nemzet, mely még akkor is, *) HORVÁTH JÁNOS dr., egyetemi m tanár előadása 1907. február 22-én. mikor külső befolyások következtében vallási kérdésekért fegyverben állott, soha nem feledkezett meg arról, hogy különböző egyházakban csak az egy hazára kért Istenáldását; hogy ezen nemzet, mely oly korszakban, midőn a vallás következtében Európának majdnem minden népei ketté váltak, egységének érzetét soha sem vesztette el.» . . . (1868. VI/24.) . . . Apponyi Albert gr. 1900 nov. 4-én mondott beszédében a most hivatolt történelmi tényeket következőképp kapcsolja össze a nemzeti múlttal és jelennel, mely azonban jövőre is iránymutatóul szolgál: «A keresztény magyar birodalom megalkotójának idejében és még sokáig az államhatalom hivatalos kereszténységében volt letéve és ebben kereste biztosítását, mert akkor — kevés kivétellel — az állampolgárok zöme szívesen követte a hivatalos vallást. Az embernek ez a lélektani dispositiója az idők folyamán gyökeresen átváltozott: a modern ember — és itt a modernséget a legtágabb értelemben veszem és egy olyan szellemi fejlődést jelölök meg, amely századokra terjed vissza — nem fogad el tanokat, legkevésbbé vallási tanokat a hatalomtól: benső meggyőződést kiván s ennek a benső meggyőződésnek útját állja — nemhogy azt elősegítené — a külső hatalomnak bármi beavatkozása valamely tan mellett ; ezzel a pártfogolt tan csak gyanússá válik és ellenszenvessé ; ... Az emberiség e lélektani átalakulásá?iak föl nem ismeréséből pusztító és eredménytelen vallásháborúk keletkeztek, melyekkel édes hazánkban a nemzeti önállóság és szabadság körüli harcok is összevegyültek. Bocskay István 1606 febr. 11-én a lengyel királyhoz intézett levelében, melyben a békealkudozások hosszadalmas voltát panaszolja, azt hozza föl, hogy: «a nemzeti s vallási jogok biztosításáról azonben, mi mégis a fődolog, mélyen hallgatnak.»*) Bethlen Gábor 1619 október 7-én II. Ferdinándhoz irt levelében fölhozza, hogy támadását semminemű magánérdek nem befolyásolja, a népek s országok, kivált pedig a magyar nemzet java, az *)L. Katona: Hist. XXVIII. 489.1 s t v á n f f y : Lib. XXXIV. 840-