A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 12. szám - Az ügyvéd és a biróságok

Huszonhatodik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 12. szám. A JOG Budapest, 1907. március 24. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér mentve küldve: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. DCTiL1P AZ m^ ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MQR clr. )!, ÜGYÉSZI ÉS ÚlMm HR KOZLŐ.NYE. Negyed évre Fél « Egész 4 korona 8 Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Ogyvídctú Megjelen minden vasárnap. ... iü « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Az ügyvéd és a bíróságok. II. Irta W e i s s Ignác dr., brassói ügyvéd. — A konstitutív Ítéletek tana. Irta Balog Elemér dr. — Fizetéselöleg levonása a lefoglalt fizetésből. Irta Bernhard Miksa dr., budapesti ügyvéd. - Az angol alsóház küzdelme a parlamentarizmusért Irta Reich Péter Kornél, Budapest. — Belföld (Az ügyvédi rendtartás módosítása a képviselőházban.) - Külföld (Külföldi irodalom. Irta Thót László dr., budapesti kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. — Osztrák birák egyesülete.) — Irodalom (Mikler Károly dr.. Magyar evangélikus egyházjog. - Fayer Gyula és Balog Arnold i'{ Fayer László. - Nagy Zoltán: Telekkönyvi vizsgára készülök kézikönyve). — Vegyes. TÁRCA : A lelkiismeret- és vallásszabadság a magyar közjog keretében. Irta Horváth János dr., egyetemi magántanár. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. V Az ügyvéd és a biróságok. Irta WEISS IGNÁC dr., brassói ügyvéd. Két közlemény. II. Már évekkel ezelőtt reámutattam arra, hogy a biróságok hallatlan szűkmarkúsággal állapítják meg az ügyvédi dijakat, hogy emiatt az ügyvédek igen nagy része keserves keresetében jogtalanul megrövidíttetik és eladósodik, hogy ezen uton és módon maguk a biróságok teremtik meg és növelik az ügyvédi proletáriátust, mely proletáriátus lesz elsősorban hivatva a mult cikkemben említett szociális forradalom élére állani és azt alapos tudásánál és elkeseredésénél fogva eredményhez is juttatni. Nem csak én, de az ügyvédi kar számos tagja emeltük már fel szavunkat a nyilvánosság terén az ügyvédi dijak megállapítását illetőleg, követeltük, hogy az ügyvédi dijak megállapitása vétessék ki a bíróság kezéből, már csak azért is, mert az ügyvéd, mint a jogszolgáltatás ellenőre, számtalan esetben kell, hogy a bíróval ellentétes állást foglaljon el, mi a költségek megállapításánál okvetlenül érvényre jut és hatását az ügyvéddel szemben érezteti és mindezek dacára évtizedek óta tapasztaljuk azt, hogy bíróságainkban hiányzik a sérelmeink iránti érzék, nemcsak, de az ügyvédi dijak megállapítása körüli birói károsítás romboló hatásában napról napra fokozódik. Az eddigi eszmefuttatásra a Kúriánál f. évi január hó 16-ikán 6,638'905. szám alatt elintézett ügy késztetett. Ezen ügyben egy ügyvéd Kolozsvárott dijlevélben 5,000 korona tiszteletdijat kötött ki felével szemben, ha a per megnyeretik, vagy kibékittetik. Az ügyvéd kliense azonban a per beíejezése előtt keresetétől elállott és az az ügyvéd 5,000 korona iránt keresetet indított felével szemben. Az elsőbiróság — a kolozsvári kir. törvényszék — az ügyvédet elutasította keresetével, mert a dijlevélben foglalt azon megállapodás, hogy pervesztés esetén semmi költséget sem igényelhet felétől, turpis causát képez. A kolozsvári kir. Ítélőtábla a követelést alperes azon esküjétől tette függővé, hogy követelésére nézve ellenfelével nem békült ki, és egyúttal az ítéleti indokokban kimondja, hogy «a pernyerés feltétele kikötése szerencse-szerződés jellegével biro és az eskü letétele esetére alperest a kikötött dij felének kifizetésére kötelezi. A Kúria felperesnek 300 koronát állapított meg teljesített munka és kiadás címén és kimondja, hogy a kikötött feltételek be nem következvén, az ezen feltételek bekövetkezte esetére kikötött tiszteletdíj nem volt megítélhető és mert alpeies nem volt kötelezhető arra, hogy a pert végigfolytatni engedje és nem tartozott felperesnek minden esetre módot es alkalmat nyújtani arra, hogy a dijlevélben kikötött feltétel bekövetkezzék, ennélfogva nem lehet kétség az iránt, hogy alperes jogosítva volt a felperes által beadott keresetet visszavonndi, e Lapunk mai száma mert a kereseti kérelemben felperes által az alperes részére teljesített ügyvédi munkadíj bennfoglaltatik, ezeket 300 koronában megállapítva — kiitélte. íme 3 ítélet, az első hozatalánál 3, a másodiknál 5, a harmadiknál 7 bíró — tehát 15 bíró ült össze — ítélni és a három ítélet háromféle nézetet vall, ami a jogegységre gyönyörű világot vet és egyúttal az ügyvédi kereset iránti bírói felfogást is jellemzi. A törvényszéki ítéletről nem szólok, mert hogyan lehet valamely ügyvédet kikötött dij iránti követelésével azért elutasítani, mert pervesztés esetére, — ha az ügyvédi állással meg sem is egyeznék, — költségkövetelésről lemondott ? Ez igazán megfoghatatlan. A kir. ítélőtábla indoka már érdekesebb, egyrészt, mert a %pernyerést-!> szerencsének jelenti ki, bizonyára azért, mert nálunk véletlen szerencseszámba megy, ha valaki pert nyer ; és tán mert megerősíteni akarja azon biró kijelentését, ki fegyelmit kapott, mert azt mondta, hogy a per nálunk lutriszámba megy, és másrészt, mert ugyanazon ügyvédi munkadijat és kiadást, melyet a Kúria 300 koronában talál lelkiismeretesen megállapíthatónak, ugyanily lelkiismerettel 2,500 koronára becsüli, mi nagyon jellemző arra nézve, hogy milyen lehet azon mérték, melylyel a biróságok a költségeket mérlegelik. Legérdekesebb azonban a kúriai Ítélet indokolása, mely a követelést azért utasítja el, mert alperes jogosítva volt a pertől elállani és mert nem volt köteles módot és alkalmat nyújtani arra, hogy a dijlevélbeli feltétel bekövetkezhessen és mert ha alperes a kereset visszavonásának jogával élt, a kifejezetten csak pernyerés vagy egyesség esetére kikötött dij fizetésére nem kötelezhető. Ezen indokolás nem indokolást, hanem kijelentéseket foglal magában, amint nálunk nagyon is általánossá vált birói ítéletekben indokok helyett kijelentéseket tenni és ezen kijelentésekből sem lett a logikus, helyes következtetés levonva. Mert ha joga is volt alperesnek a pertől bármikor is elállni és ha nem is volt köteles a dijlevélben irt feltételek bekövetkeztére módot és alkalmat nyújtani, de ha már dijlevelet adott és ebben pernyerés esetére díjfizetésre kötelezte magát, igen is kötelességévé vált, olyasmit nem tenni, mi a kölcsönösen kikötött feltétel bekövetkeztét lehetetlenné teszi és ha ezen kötelességét megszegte és a feltétel bekövetkeztét meghiúsította, ezért felelős és ennek konzekvenciáit viselni tartozik. Hogy ezen esetben nem a kikötött dij, — mint ilyen — hanem mint kártérítés, a díjnak megfelelő összegben lenne megítélhető, ez más kérdés, amint kérdés lehet az is, hogy egy ily kártérítési követelés esetében a biróságok elbírálni volnának-e hivatva azt, hogy a per megnyerhető volt-e vagy sem. A kúriai ítélet azonban még más szempontból is hibás azért, mert szem elől téveszti az ügyvédi rendtartás 54. és 55- §-ait. Az 54. §. szerint az ügyvéd munkadiján és kiadásain kívül illő tiszteletdijat is követelhet. Ezt a Kúria nem ítélte meg. Az 55. §. szerint pedig a fél az előleges egyezkedésben meghatározott jutalomdíj aránylagos (tehát ekkor sem az egész) leszállítását per utján kérheti: a) ha előre nem látott véletlen esemény folytán az ügy, vagy a képviselet megszűnt; b) ha a fél az ügyvédtől a megbízást a fegyelmi bíróság által megrótt hiba miatt visszavonni kényszerült. Ezen esetek a közölt perben fenn nem forogtak, már pedig a tiszteletdíj leszállításának csak ezen esetben van helye. Szerencse, hogy a marosvásárhelyi tábla felülvizsgálati tanácsa más álláspontot foglal el, mint ezt az ugyancsak most januárban G. 141 '3. sz. alatt hozott ítéletnek következő indokai — és nem egyszerű kijelentései — igazolják : «Nem fogadható el helyesnek a felebbezési bíróságnak 12 oldalra terjed