A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 10. szám - J. Hagströmer: Svensk Straffratt. Första Bandet. Upsala Ahnquist och Wiksells Boktryekeri

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 10. számához. Budapest, 11)07. március 10. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Biztosító biztosítottnak azt igerte, hogy a kötvényre kölcsönt fog adni, melyből azután a díjrészlet fizetendő lesz. Biztosító a kölcsön adását azután megtagadta és biztosított a díjrészletet nem fizette meg, miáltal a biztosítás megszűnt. Ez esetben a szerződés megszűnte a biztositónak hibájából történtnek veendő és a biztosítottnak joga nyílott a K. T. 486. §. 2. pontja alapján visszakövetelni a biztosítási dijakat. A kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1905. márc. 13. 16,4ö5. sz.) felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes 1894. október 1-én alperessel életbiztosítási szerződést kötött uegyedévenkinti dij fizetése mellett. Felperes az 1901- október 1-én esedékessé vált dijat meg nem fizette, hanem eló'adása szerint, az eltol számított 30". napon belül, október 30-án megjelent alperes irodájában és ott G. Zs. társulati intézőhöz kérdést intézett az iránt, vajon a társulat részéről nem folyósittatnék-e kötvényére kölcsönként az 1901. október hó 1-én esedékessé vált dijnyugta összege? Mire nevezett társulati intéző ezt feleletében biztos kilátásba helyezte és felperes további kérdésére kijelentette azt is, hogy felperest nem éri joghátrány abból Köztörvényi ügyekben. A vasúti baleset folytán szenvedett agyrázkódásból kifolyólag szükségessé vált gyógyítási költségeket a vasút tartozik fizetni a munkaképesség csökkentéseért járó kártérítés mellett. A. gyógyítási költségek közé a dolog természeténél fogva nemcsak a kezelő orvosok részére fizetendő dijak és a gyógyszerek ára értendő, hauem azon további gyógyeszközök és gyógy eljárások költségei is. melyekre a sérültnek egészségének helyre állíthatása céljából szükséges volt; ilyenek nemcsak a sérült felgyógyulására szükséges, a szokottnál jobb élelmezés költségei, hanem üdülése szempontjából a kihallgatott orvosszakértök szerint szükséges falura, jobb levegő élvezhetése végett tett utazás és ott tartózkodás költségei is. A budapesti kir. ítélőtábla (1905. évi jun. 20 án 5,480/905. P. sz. a.) a magyar kir. államvasutak alperes ellen "26,918 korona tőke és járulékai iránt következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének a felperes keresetének részbeli elutasítására vonatkozó részét felebbezés hiányában nem érintvén, annak többi felebbezett részét helybenhagyja, stb. Indokok : Az elsőbiróság Ítélete a felperes részére 1,086 K.-ban megállapított kártérítés összegére vonatkozó és alább indokolt változtatástól eltekintve, vonatkozóan felhozott indokai alapján és azért hagyatott helyben, mert Cs. A. dr. és H. Gy. dr. orvosok, mint szakértő tanuk vallomásából, valamint a per során kivett orvosszakértői véleményből kétségtelenül megállapítható egyrészt az, hogy felperes betegsége cs ennek következtében előállott részleges munkaképtelensége a felperest ért vasúti balesetnek és azon alkalommal elszenvedett agyrázkódásnak közvetlen következménye; másrészt pedig az, hogy felperesnek munkaképessége az elszenvedett baleset következtében oly mérvben csökkent, hogy ennek folytán a mozgópostai teendőket, melyek- I kel azelőtt foglalkozott, ellátni nem képes ; ezekből folyóan pedig az I 1874. évi XVIII. t.-c. 2. §-ának 1. pontja alapján alperes a fel- | peressel szemben kárpótolni tartozik azokat a vagyoni hátrányo- J kat, melyek a nevezettre keresetképtelenségének ily módon való ] csökkenéséből hárultak ; továbbá, mert alperes a most idézett törvényhely rendelkezése szerint a gyógyítás költségeit is megtéríteni tartozik, ezek közé a költségek közé pedig a dolog természeténél fogva nemcsak a kezelő-orvosok részére fizetendő dijak és a gyógyszerek ára értendő, hanem azon további gyógyeszközök és gyógyeljárások költsége is, melyekre a sérültnek egészségének helyreállithatása céljából szüksége volt; az pedig, hogy felperesnek gyógyulása céljából a szokott közönséges élelmezésnél jobb élelmezésre hat hónapon át szüksége volt és hogy egészségének helyreállithatása céljából üdülésre is szüksége volt és evégből Székesfehérvárra való utazása és ott tartózkodása indokolt volt, a kihallgatott Cs. A. dr., H. Gy. dr. és P. M. dr. szakértő-tanuk vallomásával bizonyítva van ; miből folyóan alperes felperesnek az ezzel felmerült költségeket is megtéríteni tartozik, stb. A m. kir. Kúria (1907. jan. 23-án 7,614. P. sz. a.) következő ítéletet hozott i A m. kir. Kúria a másodbiróság ítéletét helybenhagyja azzal a részleges változtatással, hogy a kereset I. pontja alatt felszámított tételek cimén felperes részére megítélt 936 K. helyett 1,036 K. kártérítési tőkét és ennek kamatát itéli meg. hogy a kölcsön késői folyósítása folytán a dijnyugta 30 napi határidőn tul lesz fizetve. Majd pedig utóbb az A. • . alatti levél vétele után is G. Zs. ismételten, annak kijelentésével, hogy az A. . alatti levél tévedésből íratott, a dolog rendben van, újból megígérte, hogy a-kölcsön felperes kötvényére folyósittatni és ezután az 1901. évi október hó 1-ei díjrészlet kiegyenlittetni fog. Ennek dacára azonban a kölcsön nem folyósittatott, hanem a biztosítási szerződés díjfizetés elmulasztása okából hatálytalannak nyilváníttatott. A felperes által előadott ezen tényállás valósága mellett, mégha bebizonyíttatnék is, hogy G. Zs. társulati intéző, a felperes által neki tulajdonított kijelentések és ígéretek tételére alperes részéről felhatalmazással bírt, csak annyi volt megállapítható, hogy alperes felperesnek a dij fizetésére a kérdéses kölcsön kiutalványozásáig, esetleg amennyiben a kölcsön megtagadeatnék, erről való értesítésig halasztást adott, ugy, hogy addig az időpontig a díjfizetés elmulasztása mellett is, a biztosítási szerződés hatályában fennállott. Mihelyt azonban felperes a kölcsön megtagadásáról értesült, — véget érvén ezzel az adott halasztás, — az 1901. október 1-jei díjrészletet, nehogy a biztosítási szerződés hatályát veszítse, azonnal megfizetni tartozott. Nem mentette fel felperest ezen kötelezettsége alól az a körülmény sem, hogy alperes a kölcsön megtagadásával egyúttal a díjfizetés elmulasztása miatt a biztosítási szerződést is hatálytalannak nyilvánította. Mert a biztosító a szerződést egyoldalúan felbontani jogositva nem lévén, alperesnek ez a kijelentése nem gátolhatta felperest abban, hogy a maga részéről a biztosítási dij lefizetése vagy birói letétbe helyezése mellett, a szerződés fennállásához ragaszkodjék és mei t felperesnek abból, hogy a dijnak kötvényére nyújtandó kölcsön folyósításával leendő kiegyenlítését alperes ez iránt tett Ígérete dacára sem foganatosította, csak ahhoz nyílott joga, hogy alperes- , tői a dijnak utólagos lefizetésével a szerződés hatálybantartását ( követelhesse. Minthogy azonban alperes sem ezt a dijat, sem a kereset beadása előtt már lejárt és a per folyama alatt is lejárt későbbi dijakat sem nem fizette, sem birói letétbe nem helyezte, ami által lehetővé tette azt, hogy a biztosítási szerződés a K. T. 505. ij-ának 3. pontja alapján hatályát vesztette, a biztosítási szerződés megszűntét felperes okozta, a K. T. 186. §-ának 2. bekezdése alapján tehát alperes ellen igényt sem támaszthat. . . . Ezek szerint, minthogy a biztosító a K. T. 486. §-a értelmében a befizetett dijakat csak akkor nem tarthatja meg, ha a biztosítási szerződés az ő hibájából vált hatálytalanná; minthogy a fenforgó esetben a biztosítási szerződés, a K. T. 505. §-a értelmében díjfizetés elmulasztása miatt vesztette hatályát és minthogy az ez okon beállott hatályvesztés a kifejtettek alapján alperes terhére nem róható : felperest keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. Ítélőtábla (1905. október 10-én 1,639. sz.) az elsőbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1907. január 9-én 1905. évi 1,602. v. sz.) mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatja és arra az esetre, ha felperes leteszi a pótesküt arra: «hogy 1901. évi október hó 30-án abban állapodott meg az alperes társaság intézőjével G. Zs.-dal, hogy az 1901. évi október 1-én esedékes volt díjrészlet akképpen törlesztetik, hogy alperes társaság a felperes biztosítási kötvényére megfelelő összegű kölcsönt előlegez és ezzel a kölcsönnel törleszti az esedékes díjrészletet*, az alperest arra kötelezi, hogy felperesnek 4,171 K. 90. f. tőkét stb. fizessen. Ellenesetben felperest keresetével a Kúria is elutasítja. Indokok: A K. T. 486. §-ának 2. bekezdésében foglalt rendelezés értelmében abban sz esetten, ha a biztosítási szerződés megszüntet a biztosító okozta, a dijat vissza nem tarthatja és e mellett a biztosítottnak az okozott kárt megtéríteni tartozik. A jelen esetben nem vitás, hogy a felek között fennállott biztosítási szerződés megszűnt. Csakhogy mig felperes azt vitatja, hogy a szerződés megszűntét az alperes idézte elő az által, hogy a közöttük létrejött megállapodás dacára nem fedezte az 1901. évi október hó 1-én esedékes volt díjösszeget a biztosítási kötvényre adandó volt kölcsönből, és igy jogtalanul jelentette ki a biztosítási szerződést a dij nem fizetése folytán hatályvesztettnek, addig az alperesnek az az álláspontja, hogy a szerződés megszűntét a felperes okozta azáltal, hogy a fent megjelölt esedékes díjrészletet sem a lejáratkor, sem a törvény által meghatározott 30 napi halasztási idő alatt le nem fizette. A felperesnek a K. T. 486. §-a fent idézett rendelkezésérc alapított keresete elbirálásánál tehát elsősorban az a kérdés döntendő el, hogy a biztosítási szerződésnek mintkét fél által állított megszűntét a felek melyike idézte elő. E részben pedig a pernek sorsa attól függ, hogy való-e a felperes az az előadása.