A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 10. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 2. [r.]

munkások és tanulok vannak s ha a fiatalok közt, pl. vezetőmunkás nem akadna, kénytelen volnék ilyet az idősebbek vagy a visszaesők közül oda tenni. Jön a séta. Sétához most már nem iparág, hanem erkölcsi osztály szerint mehetnek a fegyencek. Kezdik az összes műhelyekből a fiatalok, azután később az idősebbek, legutóbb a visszaesők. Ha volna elegendő közös hálószoba és ez az elegendő közös hálószoba nem volna nagyon nagy és nem volna egyszer-másszor igen magas a létszám, hanem olyan kicsiny, mint most egy-két év óta; akkor éjjel és munkaszünet alatt az osztályozást mégis csak keresztül lehetne vinni, de akkor is csak nagy áldozatokkal, mert a nappal mindenféle különböző iparágaknál dolgozó fegyencek éjjelre összekerülnének, ami csempészet, hirhordás és egyéb szempontok miatt szintén kerülendő. Bátran bevallhatjuk tehát, hogy az erkölcsi osztályozás dolgában nagyon szegények vagyunk, bátran bevallhatjuk, hogy a 24 éven aluli fegyenc nálunk együtt dolgozik a visszaesővel és nagy vívmánynak kell tekintenünk, ha legalább azt tudjuk mega kadályozni, hogy egy szobában aludjék vele. Hogy aztán osztályozás hijával szűkölködvén, miképpen érjék el fegyintézeteink javitó hatásukat, nehéz volna megmondani. Örülnünk kell, ha legalább nem rombolunk ott, ahol építeni is lehetne még. Pedig a dolgon könnyű volna segíteni. Országos büntető intézeteink mindaddig nem fognak javitó feladatuknak megfelelni, amig az osztályozást ott követeljük, ahol az lehetetlen s nem ott kezdjük, ahol az könnyen lehetséges. Ertem a beosztást. Mindaddig nem lesz erkölcsi javitó hatásuk szabadságvesztésbüntetéseinknek, mig az intézetekbe különféle erkölcsi minőségű elitéltek együvé utaltatnak be. Hogy mik lehetnek ennek az osztályozásnak a következményei? Nemcsak lehetne, de bizonyosan lenne is az a következménye, hogy minden intézet körülbelül egyenlő erkölcsű minőségű embereket fogadván be, KÍkerültetnék az a veszedelem, hogy a még eléggé ép erkölcsű fiatal vagy idősebb fegyenceket a teljesen züllöttek megrontsák s eléretnék az, hogy a romboló ellenséggel való küzdelem nélkül működhetnének az arra hivatott intézeti tisztviselők a javitó elemek javitásán.» így tarthatjuk mi is csak megoldandónak az erkölcsi osztályozást, melynek nehézségei a fennálló rendszerek, a rendszerek nem helyes végrehajtása, egyszóval gyökeresebb okok, amelyek egy csapásra nem szüntethetők meg. Csak nagyon lassan fog az erkölcsi osztályozás ugy megvalósulhatni, hogy kielégítő eredményeket felmutasson, egyelőre meg kell elégednünk azzal, hogy fontosságát mindenki egyaránt elismeri, a congressusok igyekezenek, habár, mint láttuk nem is részletes, de főbb irányelveket kijelölni. IX. Ha amint kifejtettük a törvényi individualisatiót a moti vnmok alapján nem találjuk keresztülvihetőnek és maga Finkey, aki a motívumok felhasználásának oly lelkes hirdetője, a novella tervezetében bizony nagyon keveset értékesiti a saját eszméjét, ugy az objectiv igazság annak kijelentésére is késztet, hogy a birói individualisatio, mely már keresztül vihetőbb volna, mint a törvényi, szintén nem vitetik keresztül. Sajnos, az a főtárgyalási elnök, aki a tulhalmozott munka súlya alatt görnyed, vajmi ritkán van abban a helyzetben, hogy ítélhessen a felett is, hogy minő mativumból követte el a tettes tettét és elégnek tartja, ha a tényálladékot lehetőleg kimerítheti az ítélet indokolásában. Ha mindezeket bevallottuk, nem fogjuk magunkat tartóztatni a végrehajtási individualisatióról is bevallani, hogy ez is messze, nagyon messze van még a megvalósulástól, hasztalan hangoztatják, csak — ugy látszik — jelszó marad a tétel, hogy a büntetés végrehajtásában egyénesiteni kell. A javítóintézetben az egyéni nevelés és feltéve, hogy a magán zárka keresztül van víve,10) abban az egyéni oktatás és megfelelő munkáltatás, a progressiv rendszerben a közös munkáltatás a nagy arányú és helyes osztályozás, itt különösen annak figyelembevétele, hogy az, aki embergyülöletből követett el büntettet s az, aki szánalomból követett el, elválasztassnak, vagyis itt a motívumokra való tekintés, a visszaesőkre határozatlan tartalmú büntetés s a pénzbüntetés helyes alkalmazása volnának azok az elvek, melyekről bővebben szólottunk, de amelyek alig vannak megvalósítva. Az egyéni bánásmód pedig, amely fő postulatuma az 10) Hazánkban örvendetesen emelkedik a magánzárkák száma, ugy, hogy 1903-ban a letartóztatottaknak több mint fele volt magánzárkában, holott 5 évvel előbb egy negyedének is alig jutott külön'zárka. individualisatiónak, még messzebb van, mint az előbbiek s ráillik az elnevezés, hogy az «távol jövőben derengő utopia». És ha kérdezzük, miért van ez igy, sajnos, akkor feleletül csak azt lehet adni, hogy íegyházi hivatalnokaink nem tudnak akár képzettségük hiánya, akár közönyösségük vagy elfoglaltságuk miatt arra a magaslatra emelkedni, ahova emelkedniök kellene, nem tudják elhagyni a katonai fegyelem téves eszméjét, s nem tudnak nevelő szerepre vállalkozni. Nagyon jól mondja Vambérv: «Nem képzelhető szembeszökőbb ellentét, mint az, mely az uniformisba öltöztetett szellemi irány és individualisatio között fennáll. »"JT Ugyancsak ezzel kapcsolatban fejti ki, hogy fegyintézet! hivatalnokaink képzettségének hiányán múlik.' hogy az individualisatio üdvös hatásai nem érvényesülhetnek. (-Anélkül, hogy a büntetési célok meddő vitájába nyúlnánk irja — egyszersmindenkorra le kell számolnunk azzal a nézettel, mintha a íegyintézeti hivatalnok csak a házszabályok gépies végrehajtója lenne. Ha a nevelési célokra büntetés végrehajtásából ab ovo ki vannak zárva, akkor mit keres a lelkész a letartóztató intézetben és hogyan egyeztethető össze a megtorlással az iskolai oktatás ? Ha pedig az ilyen velleitások megfelelnek büntetési rendszerünk szellemének, ugy mért zárnók ki azok megvalósításából a tisztviselőt ? Sajnos, hogy fegyházi hivatalnokaink kiképzése ez irányban követelésekre még mindig nem jogosít fel bennünket és a gyakorlat az elméleti tudást teljesen nem pótolhatja? Ugyancsak Vámbéry az, aki megpróbálja felsorolni, hogy a büntetés végrehajtásában hol lehet individuali! salni, felhozza a fegyházi munkáltatást, az élelmezést, a ruházat kérdését és a fegyelmi büntetéseket, melyeket az egyénhez kiván alkalmazni, az utóbbiaknál különösen «a mathematikai értékskála betartása még végzetesebb, mint magánál a büntetésnél*. Nem folytatja azonban a részletezést és ezt oly találóan okolja meg azzal, hogy «meddő dolog volna egy oly rendszer végrehajtására direktívákat adni, melynek nálunk még alapelve sincs elismerve^.12) A jövő iránya a nevelő, megtorló, gondozó systema lesz és erre kell a börtönügy hivatott művelőinek figyelemmel lenni és a büntetés végrehajtásában különösen az individualisatio által ennek a rendszernek útját mint biztosabb alapokon kiépíteni. A lelkészek és tanitóktól várjuk igen sokszor, hogy áldásos munkájuk nyomán a féregtől megtisztulva hulljon vissza a gyümölcs a társadalomba. Higyjük, hogy nem fog sokáig váratni a végrehajtási individualisatio sikeres kiviteléhez a gyakorlati férfiak törekvése, akik támogatást találhatnak a nagynevű tudósok munkáiban, a congressusok előadásaiban ; de leginkább támogatást képzettségükben, rátermettségükben, komolysággal és szigorusággal párosult nevelésükben, az emberszeretet magasztos igéiben, melyekkel eltelve végezhetik csak áldásos munkájukat. Az angol alsóház küzdelme a parlamentarizmusért. Irta REICH PÉTER KORNÉ1, bpesti kir. törvényszéki alapítványi joggyakornok. (Folytatás.)*) Idővel aztán a királyok saját uralmuk szilárdítása végett iparkodtak meggátolni a hűbérurak hatalmi túltengését s nem engedi nekik át a közjogi hatalmat s igy az alhűbéreseket, kik a hűbérurak körül sereglettek, a királytól függöeknek mondotta ki, mert a hűbérurak jogaikat a királytól nyervén, ez utóbbi sem adhat más jogot át, mint amilyent ö nyert s ezzel az alhübéresek félelmes nagy táborát magához erősítette. A normán királyok a törvényhozói hatalmat kezökben tartják, a törvények nem mint a gyűlések végezményei, hanem a királyok nevében jelentek meg, tehát nem mint a gyűlés által hozott, hanem általa szentesített jogok, olyanokként, melyeknek forrása nem a nép kezében, hanem a király souverainitásában van. Természe'tes fejlődés következménye az volt, hogy a régi angol jog a normán joggal össze fog ütközni, mert a normanok hatalmukban tartván a szigetet, érvényre akarták juttatni saját jogukat, de viszont nem zárkózhattak el a régi, bevált angol jogok gyakorlása elől sem s a normán királyok arra igyekeztek, hogy az előjogot a szokásjoggal egybeolvasszák, mert a normán jog túlsúlyába úgyis előbb-utóbb az angol jognak be kellett volna olvadnia.13) Az összeolvasztó szerepet a királyi hatalom vezeti.1*) Anglia a hastingsi csata óta gyáva uralkodó keze alatt van. János király utóbb Normandiából kiűzetvén, a normán nemesek kénytelenek voltak választani a sziget és száraz ") Vámbéry: Büntetőpolitikai követelések, 104. 1. l3) Vámbéry: Büntetőpolitikai követelések, 105 1. *) Előző közlemény a 9-ik számban. ") G n e i s t: Verfassungsgeschichte, 203—206. ") toncha: Újkori alkotmánvok II. 233. — Gneist: Verfassungsgeschichte, 203.