A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 9. szám - A dolus fogalma az olasz büntetőjogi irodalomban

A JOG 35 nck az elsöbiróság Ítéletében helyesen mérlegelt vallomásából azt kell megállapítani, hogy a gép tüzszekrényének fallemezve már akkor rendellenes állapotban volt, amikor a gép az alperesnek átadatott, már pedig a szakértő véleménye szerint éppen arra való tekintettel nem állapitható meg, hogv a felelősség kizárólag az alperest terheli, mert a szemlénél nem volt igazolva, hogy a kazánnak különösen ez az alkatrésze teljesen jó állapotban került az alperes kezébe. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az alakuló közgyűlés által megállapított alapszabályok szerint «szervezési költségekre az alakuló közgyűlés utáni részletfizetéskor részvényenkint 2 korona fizetendő>. Felperes visszaköveteli a részvénytársaság által e cimen tőle mint 2 részvény tulajdonosától visszatartott 4 koronát, mert a K. T. 168. ^-a szerint a részvényestől csakis a részvények névértékének befizetése követelhető. A K. T. 168. §-ából nem következik, hogy a részvényes által a részvény névértékén felül egyéb vagyonjogi szolgáltatás iránt vállalt kötelezettség hatálytalan volna. A Kúria elutasítja a keresetet, mert felperes az eredeti részvényjegyzőtől az alakuló közgyűlés után szerezte a részvényeket, igy tehát az alapszabályokról tudomásssl kellett bírnia és azokat a részvények megszerzésével kötelezőknek elismerte. A budapesti kir. törvényszék (1904. december 30-án 58,945. sz.) Alperes köteles a felperesnek 4 korona tőkét, stb. fizetni. Indokok: A felek között nem vitás a következő tényállás: Felperes az alperesi részvénytársaság alapításakor annak részvényeiből két darabot jegyzett. A két részvény összesen 200 korona névértékét tévedésből 40 koronával tulfizette, az alperes azonban ebből az összegből csak 36 koronát küldött vissza, négy koronát pedig szervezési költségei címén megtartott. E négy koronának, mint amivel felperes álláspontja szerint jogtalanul gazdagodott, visszafizetésére irányul a kereset. A hivatalból megtekintett alperesi alapszabályok 4. §-a értelmében «szervezési költségekre az alakuló közgyűlés utáni részletfizetéskor részvényenkint 2 kor. fizetendő>. Minthogy azonban a K. T. absolut hatályú 168. §-a értelmében a részvényesek a társaság céljához és kötelezettségeihez egyébbel, mint a részvények névértékének az alapszabályok által meghatározott befizetésével járulni nem tartoznak; minthogy a törvény szervezési költség és egyéb kötelezettségek közt különbséget nem tesz, a szervezési költség tekintetében pedig a 199. §. 3. pontja irányadó szabályt tartalmaz s minthogy az a körülmény, hogy az alapszabályok idézett tartalmát a közgyűlés elfogadta és a céghivatal az alapszabályokat bejegyezte, nem szolgál akadályul annak, hogy a bíróság az alapszabályok idézett szakaszát az adott esetben a törvénybe ütközőnek mondja ki és e tekintetben az, hogy felperes az alakuló közgyűlésen részt vett-e vagy nem, közömbös: a törvényszék az alperesnek a 4 korona visszatartásához való jogát megállapíthatónak nem találta. Ennélfogva stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1905. április 12-én, 560. sz. V.) Az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A K. T. 168. §-ában foglalt abból a rendelkezésből, hogy a részvényesek a társaság céljához egyébbel, mint a részvények névértékének az alapszabályok által meghatározott befizetésével járulni nem tartoznak, nem következik az, hogy a részvényes által netán elvállalt olyan kötelezettség, melylyel a részvénytársasággal szemben részvényének névértékén felül egyéb vagyonjogi szolgáltatást teljesíteni tartozik, hatálytalan volna, hanem csak az, hogy az ilyen teljesítés a részvénytársaság által csak abban az esetben követelhető, ha azt a részvényes kifejezetten elvállalta. A K. T. 150. §-ának 3. pontjában, 151. §-ában és 157. §-ának 5. pontjában foglalt intézkedésekből pedig az következik, hogy ilyen kifejezett elvállalás hiányában olyan alapszabályi intézkedés, mely a részvényeseket részvényeik névértékén felül bármi cimen (pl. szervezési költség cimén) még további befizetésre kötelezi, azokra a részvényesekre nézve, akik részvényeiket részvényaláirás utján az alapszabályoknak az alakuló közgyűlés által való megállapítása előtt szerezték, joghatálylyal nem bir. Minthogy pedig felperes két darab részvényét a per adatai szerint részvényaláirás utján az alapszabályok megalkotása előtt szerezte ; továbbá minthogy alperes nem is állítja, hogy az alapítási tervezetben bennfoglaltatott volna, hogy a részvényesek részvényeik névértékén felül részvényenkint két koronát szervezési költség cimén fizetni tartoznak s igy felperes ennek megfizetése iránt kötelezettséget részvényjegyzéssel sem vállalhatott: végül minthogy ilyen körülmények között alperesnek nincs törvényes jogcíme ahhoz, hogy felperesnek az ő birtokába került pénzéből négy koronát szervezési költség cimén visszatarthasson, .... az elsöbiróság ítéletét az itt felhazott indokok alapján helyben kellett hagyni. A m. kir. Kúria (1907. január 18-án 1905. évi 881/V. sz.) Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítja. Indokok: Helyes a tábla ítéletének indokaiban tett az a kijelentés, hogy a K. T. 168. §-ának rendelkezéseiből nem következik az, hogy a részvényes által részvényének névértékén felül egyéb vagyonjogi szolgáltatás iránt a részvénytársasággal szemben elvállalt kötelezettség hatálytalan volna. Minthogy ily kötelezettség elvállalásának fenforgása tett nyilatkozatból, vagy concludens tényekből is megállapítható ; minthogy továbbá felperes azt vitatta és tanukkal bizonyitani is kívánta, hogy V. A. az általa jegyzett részvényekből felperesnek az alakuló közgyűlés megtartása után két részvényt engedett át, amiből egyszersmind folyik az, hogy felperesnek a kérdéses két darab részvény szerzése idejében a részvénytársaság megalakulásáról megtartott közgyűlésen elfogadott alapszabályok 4. ij-ának arról az intézkedéséről, hogy szervezési költség fejében részvényenkint még külön két korona fizetendő, tudomással kellett birnia és igy a részvények megszerzésével az alapszabályok 4. §-ának kötelező voltát is magára nézve elismerte : nyilvánvaló, hogy felperes a két darab részvénye után járó és általa részvényeinek névértékén felül teljesített fizetésekből alperes részéről szervezési költség fejében visszatartott négy koronát vissza nem követelheti. A felhozott okokból kellett mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni és felperest keresetével elutasítani. Ha az ajánlatban javítás nyoma észlelhető, illetve ha az ajánlatban a kérdésre adandó feleletre szánt helyen vonás látszik, amely fölé más szöveg van irva, az ajánlat aggályos voltánál fogva a biztosító köteles bizonyitani azt, hogy a közlési kötelezettség megsértését involváló szöveg a biztositott aláírásakor már ott volt, vagy hogy utóbb, de az ö beleegyezésével íratott oda. (A m. kir. Kúria 1906. okt. 30. 1,229. sz ) A bizonyítás céljából adott fedezeti váltó a váltóban kitett lejárat dacára a valóságos, később bekövetkezendő lejárat előtt nem perelhető. (A m. kir. Kúria 1906. okt. 25. 338. sz.) Tudakozódó levélre adott az a válasz, hogy az aláirás rendben van, méj nem bizonyítja a váltóaláirás valódiságát. (A m. kir. Kúria 1906. okt. 26. 1,060. sz.) Fizetés végett be nem mutatott váltón alapuló tartozását az elfogadó birói letétbe helyezvén, kötelezettsége alól menekül. (A m. kir. Kúria 1H06. nov. 14. 940. sz ) Bűnügyekben. A magánlak megsértésének büntette az erőszakos nemi közösülés kísérletének bűntettével nem eszmei, hanem anyagi bünhatalmazatban áll, habár a célzat az erőszakos nemi közösülés elkövetésére irányult. A m. kir. Kúria (1907. évi január hó 8-án 122 1907. büntető sz. a. magánlaksértés büntette, erőszakos nemi közösülés kísérletének büntette és könnyű testi sértés vétsége miatt vádolt M. Gy. elleni bűnügyben) következő Ítéletet hozott: A semmisségi panasznak hely adatik, minek folyán mindkét alsóbbfoku bíróság ítéletének a cselekmény minősítésére és a büntetésre vonatkozó része, a B. P. 385. §. I. b) pontja alapján, B. P. 437. §. 3-ik bekezdése értelmében megsemmisíttetik, vádiolt a btk. 20. §-nak felhívásával ugy a btk. 330. ij-sa ütköző és a 331. §. 2-ik pontja szerint minősülő magánlaksértés vétségében, valamint a btk. 232. §-ába ütköző erőszakos nemi közösülés vétségének a btk. 65. §-a szerinti kísérletében bűnösnek kimondatik és e miatt a btk. 92. és 96. §-oknak alkalmazásával, az itélet foganatbavétele napjától számítandó három (3) havi fogházra mint összbüntetésre Ítéltetik. Indokok : A kir. ítélőtábla azokat a tényeket fogadta el valóknak, hogy vádlott Gyergyószentmiklóson 1905. évi ápr. 19-én éjjel 10 óra tájban az özvegy B. I.-né bezárt lakásába behatolt akként, hogy a szobának rcleszszel bezárt ajtaját benyomta és sértetten az erőszakos nemi közösülés véghezvitelét megkezdette, de tőle nem függő akadály miatt be nem végezhette. Ezen megállapítások szerint tehát vádlott sértett lakásába éjjel erőszakkal behatolt, ennek megtörténte után pedig sértetten erőszakot akart elkövetni. Minthogy pedig a magánlak megsértésének büntette az erőszakos nemi közösülés kísérletének a bűntettével nem eszmei, hanem a btk. 96. §-a értelmében anyagi bűnhalmazatban áll azért, mert habár ugyan a célzat az erőszakos nemi közösülés elkövetésére irányult, a jelen esetben mindamellett a magánlak megsértésének elkövetésére, vagyis a zárt ajtó betörésére és igy ennek az akadálynak legyőzésére külön eme bűntettre irányuló akaratelhatározásnak kellett vádlottban fenforogni, amely a nemi közösülés végett kifejttetett, a sértett személye ellen használt erőszak alkotó elemét nem képezi, hanem az. az emiitett bűntettől teljesen különálló büntetendő cselekményként jelentkezik. Minthogy e szerint a jelen esetben a btk. 96 i;-a szerinti anyagi halmazat esete forogván fenn, mindkél alsóbbfoku bírósága büntetőtörvény megfelelő rendelkezését nyilvánvalólag tévesen alkalmazta akkor, mikor a vádbeli cselekményeket egy rendbeli magánlak megsértésének bűntettével eszmei halmazatban levő erőszakos nemi közösülés kísérlete bűntettének minősitette: mindezeknél fogva a közvádló semmisségi panaszának helyt adni, mindkét alsóbbfoku biróság ítéletének a cselekmény minősítésére és a büntetésre vonatkozó részét megsemmisíteni, vádlottat ugy a btk. 330 £-ba ütköző, és tekintettel arra, hogy a vádlott a magánlaksértést éjjel követte el. a btk. 331. §-nak 2-ik pontja szerint minősülő magánlaksértés, valamint az erőszakos nemi közösülés kísérlete bűntettének anyagi halmazatában bűnösnek kimondani, és figyelemmel büntetlen előéletére, valamint szeszes italtól felhevült állapotára mint nyomatékos enyhítő körülményekre, őt a btk. 92. tj-ának alkalmazásával a rendelkező részben kiszabott büntetéssel sújtani kellett.