A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 9. szám - A dolus fogalma az olasz büntetőjogi irodalomban

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 9. számához. Budapest, 1807. március 3. Köztörvényi ügyekben. Ha a vasúti munkást ugy érte baleset, hogy amidőn a raktárból a vasúti kocsiba akart csomagokat berakni, egyik csomag emelésközben a lábára esett: megállapíttatik a vasút kár­térítési kötelezettsége, meit az áruknak a vasúti kocsiba való berakása az 1874 : XVÍII. t. c. i. §-ában körülirt üzem tekintete alá esik és így az annak teljesítése közben előállott balesetre az id. törv. határozatai alkalmazandók. A budapesti kir. törvényszék. (1904. december hó 30-án 38,407. sz.) Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes kártérítés iránt indított keresetét arra alapítja, hogy fia, ifj. Cs. A. alperes megbízásából végzett munka teljesítése közben, midó'n öt társával együtt a raktárból a vasúti kocsiba három csomag sodronykötelet akart beraktározni, egy csomag sodronykötélnek, annak emelése közben lábára esése folytán lábszártörést szenvedett. A kihallgatott Sz. J., D. P., Sch. I. és Sch. J. tanuk vallomása alapján a törvényszék tényként megállapítja, hogy a baleset akként történt, hogy amidőn a raktár deszkafalához közel az ajtóhoz támasztott három darab sodronykötélcsomag közül a legfelül lévő faháncscsal burkolt sodronykötélcsomagot fent említett tanuk V. I.-nal és ifj. Cs. A.-sal függőleges állásba helyezték és a raktár kapuja felé fordítás után kiguritani kezdték, egy-két lépésre gurí­tás után a sodronykötélcsomag ismeretlen okból megcsúszott, jobboldalt a falhoz fektetett másik két sodronykötélcsomagra rádőlt, ifj. Cs. A.-t elütötte, minek folytán nevezett hátra, a sod­ronykötélcsomag pedig a fektetett 9 csomagon lecsúszás folytán, ifj. Cs. A.-nak lábára esett, tényként megállapítja továbbá a bíró­ság azt is, hogy a sodronykötélcsomagot, mely körülbelül 9 mm. sulyu volt, sem ifj. Cs. A., sem munkástársai nem emelték, hanem csak a raktár falához történt fektelés folytán rézsútos helyzetben volt sodronykötélcsomagot egyenes függőleges állásba helyezték és gurítani kezdték ; hogy ezen munkának végzéséhez 6 embernek az ereje elégséges, s hogy 6—7 embernél több ezen munka végzéséhez nem alkamazható, mert több ember a kérdéses csomaghoz hozzá nem férhet; hogy több ember alkalmazása esetén is a szerencsétlenség elkerülhető nem volt, mert ha egyszer a sod­ronykötélcsomag dőlni kezd, azt fenntartani nem lehet s csak elugrással lehet menekülni; végül, hogy ifj. Cs. A., Sz. J. tanú vallomása szerint a kérdéses munka elvégezésében segédkezés­hez senkitől utasítást nem kapott, hanem önként segített. Ezen tényállás alapján pedig felperest keresetével elutasí­tani kellett. A perbeli baleset ugyanis, habár alperes vasút üzlete körébe tartozó szolgálat közben történt, nem sorozható azok közé, melyekre az 1874 : XVIII. t.-c. a vasutak különleges felelősségét megállapítja, mert ezen különleges üzemi felelősséget a járművek erőmíívi és pályához kötött menetelésével kapcsolatos veszély indokolván, az csak oly balesetekre alkalmazható, melyek menete­lés közben történvén, ezen különleges veszélylyel okozati össze­függésben vannak. És minthogy a sodronykötélcsomag beraktározása rend­szerint veszélylyel nem jár és így az állandó veszélyeztetéssel járó foglalkozásokra fennálló felelősség alkalmazásának nincs helye, alperes felelősségének kérdése az általános magánjog szabályai szerint volna elbírálandó s annak eldöntésétől volt függővé teendő, hogy alperes részéről a baleset keletkezte körül mulasztás forgott-e fenn vagy sem ? . . . Minthogy azonban ... a fentebb megállapí­tott tényállás szerint a kérdéses munka elvégezéséhez 6 ember elégséges volt és 6 — 7 embernél több nem is volt alkalmazható, és minthogy 6-náI több ember alkalmazása esetén is a sodrony­kötélcsomag elesése, ha az dűlni kezd, meg nem akadályozható és így a baleset csak sikeres elugrás utján lett volna elhárítható, alperes és illetve meghatalmazottjai részéről mulasztás fennforgása megállapítható nem volt. . . . A budapesti kir. ítélőtábla (1905. június 26-án 4,968. sz.) Az elsőbiróság ítéletét a benne felhozott indokok alapján helyben­hagyja. A m. kir. Kúria (1907. jan. 17-én 7,664/905. sz.) Mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja. Alperes kártértési kötelezett­ségét felperessel szemben megállapítja s az elsóbiróságot utasítja, hogy a kárkövetelés mérve tekintetében hozzon uj határozatot. Indokok: Nem vitás, hogy a felperes fia ifj. Cs. A. az alperes szolgálatában állott a budapesti nyugoti pályaudvaron, mint rak­tári munkás. Az elsőbiróság ítéletében megnevezett tanuk vallomása sze­rint pedig 1903. december 24-én ifj. Cs. A.-t a baleset 3 db «F. & G.» cég részére érkezett és e cég által vidékre még aznap továbbittatni kivánt sodronykötélcsomagnak a raktárból a vasúti kocsiba való berakása körül teljesített munka közben akképp érte, hogy — mint az elsőbiróság ítéletének indoklásában is helyesen megállapítva van — a függőleges állásba helyezett s a raktárból kifelé gurítani megkezdett első csomag oldalt, a másik két csomagra s onnan ifj. Cs. A.-nak, ki az elugrásnál megcsúszva hanyatt esett, lábára dőlt s azt szárban eltörte. Minthogy Sz. J. tanúnak azt a vallomását, hogy ifj. Cs. A. a kérdéses munkához utasítást nem kapott, arra önként ajánlkozott s távozásra felszólittatott volna, a többi tanú nem támogatja, sőt ezek vallomásából az tűnik ki, hogy a fentebb emiitett s egyen­ként 9 mm. sulyu csomagoknak a vasúti kocsiba való berakásá­hoz az alperes saját alkalmazottjai közül M. E. feladási raktáros utján ifj. Cs. A.-t is kirendelte; minthogy az áruknak szállitás céljából vasúti kocsikba való berakása, következőképp a kereseti cselekmény az 1874. évi XVIII. t.-cikk 1. §-ában körvonalozott üzem tekintete alá esik s így az annak teljesítése közben előállott baleset a vaspálya üzeménél szenvedett sérülésnek minősül, amely által okozott károkra nézve a vaspályavállalat felelősségének kérdésében idézett törvényszakasz határozmányai szolgálnak irányadóul: ennélfogva alperesnek ezzel ellentétben előterjesztett alap­talan kifogása mellőzendő s mindkét alsóbiróság Ítéletének meg­változtatásával az alperes kártérítési kötelezettsége a felperessel 1 szemben az idézett törvényszakasz alapján megállapítandó azért volt, mert alperes mig egyrészről elhárithatlan eseménynek vagy egy harmadik személy elhárithatlan cselekményének fennforgását maga sem vitatta, addig másrészről azt, hogy a testi sértést a sérültnek saját hibája okozta, nem bizonyította. Az 1876: XVI. t.-c. 4. g-a értelmében irai és olvasni tudó tanúnak csak azt a tanút lehet tekinteni, aki azt, amit ir és olvas, megérti : vagyis aki az okirat nyelvét ugy szó- mint írásban abban a mértékben bírja, hogy annak tartalmát saját közvetlen észleletéből képes megállapítani. iA m. kir. Kúria 1906. dec. 12 8,065, 905. sz. a. I. p. t.) Tulajdonjog telekkönyvi bekebelezésének tűrésére vo­natkozó kérelem abban, hogy az alperesek a tulajdonjog telek­könyvi bekebelezésére alkalmas okirat kiadására köteleztessenek, a dolog természete szerint beanfoglaltatik. (A m. kir. Kúria 1901). dec. 5. 8,034. sz) A pinceásás már természeténél fogva az ennél az üzemnél alkalmazott munkásokra nézve különös veszélylyel járván, az ily ipart folytató vállalkozó (amint ezt az állandó birói gyakorlat megállapította: Kúria 743/905. v , 1,082/901. v , 2,403/904. p. sz. a.) a vállalat üzeménél előforduló károkért, a vétkességre való tekin­tet nélkül felelős, ha csak nem bizonyítja, hogy a balesetre a munkás vigyázatlansága szolgáltatott okot. (A m. kir. Kúria 1906. szept. 26. 5,574/906. IV. p. t.) Közigazgatási hatóságnak saját hatáskörében hozott marasztaló határozata folytán teljesített fizetés tartozatlannak nem tekinthető. (A m. kir. Kúria 1906. máj. 2-án 10,610/904. sz. a.) Az árverési vevő irányában nem bizonyittatván, hogy ö akkor, amidőn a belsőséget a hozzátartozó épületekkel birói árve­résen megvásárolta, tudomással bírt volna arról a körülményről, hogy az épületek és illetve ezeknek falazata a felperesnek szom­szédos ingatlanaiból elfoglalt részén építtetett fel, az ö jogi hely­zete az elfoglalt és beépített területi részek tulajdonosával szem­ben súlyosabb nem lehet, mint azé a félé, aki jóhiszemüleg idegen telekre épit; ettől a féltől pedig az e részben irányadó jogsza­bályok szerint az építmény lebontása és eltávolítása nem, hanem csakis a beépített ingatlan terület értékének a megtérítése igé­nyelhető. (A m. kir. Kúria 1906. dec. 4,128/905. sz. a. VII. p. t.j A vagyonközösségnek árverés utján való megszüntetését a tulajdonostárs kiskorú képviselője csak ugy kérheti, ha erre az 1877. XX. t.-c. 20 §-ának d) pontja értelmében az illetékes gyám­hatóság jóváhagyását kikéri; ha a felperes ennek a perben nem tett eleget, ugy erre neki póttárgyalás kitűzése által alkalom adandó. (A m. kir. Kúria 1906. nov. 20. 8,957. sz. VII. p. t.) Az 1868 : LIV. t.-c. 89. §-a értelmében bemutatandó ügyvédi meghatalmazásnak minden kétséget kizáróan arra a parre vonat­( kozóan kiállitottnak kell lenni, amely per ennek a megbízásnak az alapján megindittatik Ha tehát a meghatalmazás a hagyatéki ügyben való eljárásra adatott és az okirat nem foglal magában meg­bízást arra nézve is, hogy a megbízott ügyvéd ennek a megha­talmazásnak az alapján az érintett hagyatéki ügyből folyó örökösödési pert is megindíthassa, akkor az ügyvéd a per vite­lére feljogosítottnak nem tekinthető. (A m. kir. Kúria 1907. jan 8 > 7,805/90?' sz. a.)

Next

/
Thumbnails
Contents