A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 7. szám - Revisió vagy novella - Nemzetközi egyezménytervezet az illetékesség tárgyában tengeri hajók összeütközése esetén

A JOG 51 tett felekezeti anyakönyvekre vonatkozólag az utólagos bejegyzések és kiigazítások tekintetében mily eljárás követtesséíc : az 1894: XXXIII. t.-c. változtatást nem tett.» Ez a rendelet tényleg kiadatott; a bíróságok és a nagyméltóságú Kúria azonban tudomásul nem vették, sőt talán el sem olvasták. Olvassák el tehát legalább most! Jancsá György a magyar házassági és házastársi öröklési jog cimü könyvében (1901. évi kiadás) a 204. lapon, a Ifi. jegyzetben idézi. A m. kir. Kúria álláspontjának ferdeségei még inkább kitűnnek a következő esetben. M. Márián hosszú időn át külön élvén feleségétől, 1904. évben bontó pert tett folyamatba. A perben a kolozsvári királyi it. tábla 915/905. sz. Ítéletében az első bíróság Ítéletét igy egészítette ki: «az ítélet a gyertyámosi állami anyakönyvvezetővel helyesen : a treveskói anyakönyvi kerület anyakönyvvezetőjével az 1894:XXXlH. t.-c. ffl. §-a értelmében rendeltetik közöltetni; egyszersmind a Gyertyámoson 1884. X/5-én sz. János, 1886. VIII/15 én sz. Mária, 1888. V/l-én sz. Paraschiva, 1890. VI/7-én sz. Lucretia, 1892. XI/16-án sz. Tódor és 1902. lX/7-én sz. Rozália nevü gyermekek születésére vonatkozó anyakönyvek akként rendeltetnek kiigazittatni, hogy János, Mária, Paraschiva, Lucretia és Tódor anyakönyvébe a ((törvénytelen» (neleginit) szó helyett «törvényes» jelző és azokban, valamint a Rozália születésére vonatkozó anyakönyvbe mint atya: Csókán Miklós helyett M. Márián felperes vezettesék be s eme kiigazítások teljesítésére a János, Mária, Paraschiva, Lucretia és Tódor anyakönyveit illetően a gyertyámosi gór. kath. lelkészi hivatal, a Rozália anyakönyvét illetően pedig a torockói anyakönyvi kerület állami anyakönyvvezetője utasíttatnak ; s ezek teljesítésének ellenőrzése céljából az illetékes anyakönyvi felügyelő hatóság is tudósíttatni rendeltetik. A m. kir. Kitria 2.834/905. p. számú ítélete szerint: A II-od bíróság ítélete azzal a helyreigazítással^ hogy az ítéletek nem a gyertyámosi, hanem a Torockó kerületi állami anyakönyvvezetővel közlendők, végül, hog> az anyakönyvi felügyelő hatóság csupán a Rozália nevü gyermeket illetően értesítendő — helybenhagyatik. A másodbiróság Ítélete kétségtelenül helyesen rendelkezett, amidőn a fontos körülmények kiigazítása és a szükségszerű följegyzések eszközlése végett intézkedett és logikus ama további rendelkezése is, hogy a feljegyzések keresztül vitelének ellenőrzése céljából ugy a felekezeti, mint az állami felügyelő hatóságot értesíteni rendelte. Föltűnik azonban, hogy a m. kir. Kúria a gyertyámosi gór. kath. lelkészi hivatalnak adott utasítást nem érintette, ellenben kiemeli, hogy csak az állami anyakönyre felügyelő hatóság értesíttessék az ellenőrzés eszközlése céljából. Nem tudom, hogy itt elnézés esete forog-e fenn, vagy pedig a régi gyakorlattal szemben valamelyes engedékenyebb álláspont jutott kifejezésre, de akármint van, a Kúria ítéletét nem tartom ez esetben sem — a fentebb kifejtettekből folyólag — egészen helyesnek. A felekezeti anyakönyvek vezetőinek szintéi, lévén felettes hatóságuk — e felettes hatóságok értesítését nem találom mellőzhetőnek. Szóval a kir. Kúria merev álláspontjából nem igen enged; pedig ebben a paktumos világban ugy szeretném, ha legalább a kir. Kúria különböző tanácsai paktumra lépnének és — ha már másként nem lehetne — állapodjanak meg abban, hogy a törvény szellemének és a Kúria gyakorlatának eleget teendő, jövőben küldessék meg az ítéleteket — ha már az ítéletben mindenképpen megküldetik — adott esetekben a felekezeti anyakönyvvezetőnek is és az állami anyakönyvvezetőnek is. Érzem, felfogom, átlátom a kir. Kúria eddigi álláspontjának indokát, de nem tudom elfogadni akkor, amidőn az állam suprematiáját tételes törvény alakjában érvényre vélem juttathatni. Végezetül pedig még egyszer utalok az elől hivatkozott törvényszakaszra. Valamely alapbejegyzésre vonatkozó utólagos fóljegyzést hogyan is kellene egyebütt eszközölni, mint éppen az alapbejegyzésnél ? , Revisió vagy novella. Irta HALMI BÓDOG, máramarosszigeti tszéki aljegyző. A legnagyobb magyar kodifikatorius képesség, akinek a közéleti visszonyok ezúttal az igazságügy vezérletét adták kezébe, végre valóra váltani törekszik a jogi journalismus legtöbbet és legkétségbeesettebben sürgetett óhajtását, felfrissítését az 1878. évi V. t.-cikknek. Az igazi kodifikator szakszerűségével mindjárt a bevezető tanácskozás alkalmával a munkálat elméleti határait tette tanácskozás tárgyává és felvetette azt a fokozati kérdést, vájjon a büntető törvénykönyv revisiója, a törvénykönyv egész rendszerének reformálása, vagy csak a garmadába a kodifikació asztalán több mint két évtized óta felhalmozódott részleges novella-tervezetek egyes intézményét illesszék bele korrekciókép az anyatörvény testébe. Lányi Bertalan dr. a gyakorlati érzék koditikacionális működésében megbecsülhetetlen élességével a novelláris reformot tartja helyesnek és ezen álláspontja szerintem nemcsak az égető szükséglet kívánta gyors sanálás követelménye, hanem a büntetőjog szelleme és specialiter a magyar büntető törvénykönyv szempontjából teljesen helyes és megnyugtató. A büntetőjog, amely az életvisszonyok legkülönbözőbb drámái és összeütközéseinek törvényes erkölcsi rendjét szabályozza, nem olyan szerves egyöntetű compositió, mint a civilis jogok. A büntetőjog intézkedései kiszakított lapok az életből, az emberi gonoszság és szenvedelmek erkölcsrendészetileg tiltott drámái és visszaélései, a cselekmények piacán történő apró zavarok és az elvakult lélek kitörései, amelyek teljesen önönmagukban támadnak, hajtatnak végre és hoznak létre hatásokat. A civilis jog egy nagy corpus, amelynek szerves alkotó részei az egyes jogintézmények, evolucionalis és történeti összefüggésben állanak egymással rendelkezései, ellenben a büntető jog anyaga külön erkölcsi és forgalmi perifériákon mozogva, minden egyes intézményét külön mérlegelve, képezheti bírálat tárgyát és egyes rendelkezéseinek tökéletlensége nem érintheti az egész törvény rendszerét és egyes törvényszakaszok módosítása nem involválja a büntetőtörvénykönyv szellemének olyan terjedelmű átformálását, amely a törvényrevisió határát lépi- át; hanem az egyes gyakorlati szükségletek egyes bűncselekmények elkövetésének gyakorisága az erkölcsrendészet gyeplőinek szorosabbra fogása, illetve a novelláris módosítás megfelel az akut szükségleteknek, de nemcsak annak, hanem a kodifikatorius igényeknek is. Egy cikksorozatban ugyanennek a lapnak hasábjain, körül utazva az anyagi törvény egész területét, mindenütt reá mutattam azokra a szakaszokra, amelyek a gyakorlat tüzpróbáját meg nem állják. Ott mutattam reá arra, hogy a Csemegi törvénye kissé merészen objectivista karakterű, és hogy a jelen irányzat a subjectivismus áramlatait lopja bele a büntetőjogba, de ezzel korántsem mondottam azt, hogy a két ellentétes irányzat közül a subjectivismus győzelme végérvényesen eldőlt, hogy a subjectivismus kiskátéja szerint kell átformálni a törvényt, mert ez a két áramlat még küzd egymássel, mindkettő támogatására súlyos és erőteljes érveket hoznak fel védőik, amelyek felett még nem mondott döntő ítéletet az elmélet és gyakorlat. Az én egyéni véleményem követelte ugyan a subjectivisták egyes nagy, humánus tételeit belevinni a törvénybe, de ezzel korántsem mervén javasolni a subjectivizmus szerint teljes átformálását az 1878. évi V. t.-cikknek. Maradjunk a novellánál tehát. Teljes lelkesedéssel üdvözlöm azonban a büntetőtörvény állandó kodifikacionalis bizottságát, a hivatalos közvéleményét, legmélyebb, tisztább és intensivebb testületét a tudományos közvéleménynek, — értékelő faktorát mindannak a dissonanciának, tévedésnek, ingadozásnak és homályosságnak, amely a büntető törvénykönyv rendszere és a gyako.lat terén az idők folyamán lázas munka, hibás interpretatió, vagy a törvény hézagos intézkedése következtében beáll. Nemzetközi egyezménytervezet az illetékesség tárgyában, tengeri hajók összeütközése esetén. * . Közli KRÁL MIKLÓS dr., bpesti kir. tszéki jegyző. Az igazságügyi minisztérium már közzétette a tengeri peres ügyekben követendő rendtartás tervezetét s igy módjában van az érdeklődőknek összehasonlítani a magyar javaslatnak az illetékesség kérdésében elfoglalt álláspontját a most ismertetett nemzetközi felfogásokkal. Az egyezménytervezet a következő: 1. cikk: Hajóösszeütközés esetén megindítható a kereset vagylagosan, a felperes választása szerint: a) az alperes hajótulajdonos kereskedelmi vagy személyi lakhelyének bírósága előtt; ha az alperes társaság, a kereset a társaság székhelye szerint illetékes bíróság előtt indítható ; b) az összeütközés helyére illetékes bíróság előtt, ha az a szerződő-államok területéhez tartozó vizeken történt : c) az alperes hajó lajstromozási (anya) kikötőjére illetéke^ bíróság előtt ;