A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 6. szám - A gyakorlatiasság hiánya jogi oktatásunkban [5. r.]

A JOG nyelvre lefordíttatta és emellett a feleknek a tárgyaláson a/, iratókra vonatkozóan tett előadásait a tolmács által ellenőriztette ; ilyen körülmények között a felebbezési bíróság tagjai előtt magyar nyelvű szövegben megvolt a pernek az a más nyelven kiállított anyaga is, amire maguk a felek súlyt helyeztek, és igy a felebbezési bíróság nem tartozott a megszerzett iratoknak azt a részét hivatalból méltatni, amire maguk a felek kifejezetten súlyt nem helyeztek és ekként amit maguk a felek bizonyítékul alkalmazni nem kívántak. A felebbezési bíróság a bizonyítékok megengedett mérlegelése szempontjából mellőzte az ítéletének indokai szerint az 1 rendű alperes által lényegileg arra nézve felhívott tanuk kihallgatását, hogy a már kihallgatott tanuk az A) és A) alatti okiratok kiállítását nem láthatták; ezt pedig a felebbezési bíróság a S. E. 64. ij. szerint belátásához képest megtehette. A felebbezési bíróság nem mellőzte az ítéletének indokaiban azokat a körülményeket és ezekre vonatkozóan csatolt okiratokat, melyeket I. rendű alperes P. Milivoj tanú vallomásának hiteltérdemlősége megdöntésére felhozott, egyúttal kiiejtette, hogy ezekkel annak a tanúnak vallomását, illetőleg ennek hiteltérdemlőségét miért nem találta meggyengitettnek és hogy a többi tanú vallomásának miért tulajdonított, szemben az alapperbeli Ítéletekben foglaltakkal is, bizonyító erőt; ezt pedig a felebbezési bíróság a S. E. 64. §. szerint belátásához képest megtehette. A felülvizsgálati bíróság Ítéletében foglalt ügyállás szerint felperes a szerinte A. G. karlovici érsek által kiállított A. és A. alatti okiratokkal ugyancsak A. G. részéről fizetni kötelezett összegeknek kifizetését követeli a jelen perben alperesektől mint A. G. örököseitől; minthogy pedig a felebbezési bíróság íteletében foglalt ügyállás szerint a felek között nem vitás, hogy az alperesnek a nevezett örökhagyónak örökösei, azonban az örökös az örökhagyó adósságáért rendszerint csak a reá szállott örökség erejéig felelős ; minthogy továbbá az a körülmény, hogy a peren kívüli örökösödési eljárás lefolytattatván, ezen az uton a hagyaték misége és mennyisége megállapittatott, hogy ebbe az eljárásba a hitelező kibocsájtott hirdetmény ellenére be nem folyt avagy e nélkül is befolyt és az eljárás eredményében megnyugodott, nem zárja ki annak lehetőségét és a hitelező részéről bizonyítását, hogy a hagyaték, illetőleg az örökösre szállott örökség mennyiségileg és értékileg több, mint ami a lefolyt örökösödési eljárásban megállapittatott; minthogy végül az örökségre hivatott által uralmába vett hagyatéki vagyon hagyatéki jogi minőségén nem változtat az, hogy az uralombavétel birói közbenjárás nélkül történt; ezeknél fogva a jelen perben, a felperesi követelés valódiságának megállapítása után, a jelen perre kiható hatálylyal és a felek között vitássá válta következtében el volt döntendő az illető hagyaték misége és mennyisége, illetőleg az, hogy alperesekre az illető örökhagyó után örökségképpen mi és milyen értékben szállott ; a felebbezési bíróság tehát azáltal, hogy ennek eldöntésébe is bocsájtkozotl és alpereseket a felperesi követelés valódiságának megállapítása után ezen az alapon marasztalta, anyagi vagy eljárási jogszabályt meg nem sértett, nevezetesen nem sértette meg az osztrák polgári törvénykönyv 797., 802., 811—815. £-nak rendelkezéseit sem. Az 1779. évi július 16-ik napjáról Rescriptum Declaratorium lllyricae Nationis cim alatt kibocsájtott legfelsőbb leirat szerint a mindenkori karlovici érsek haszonélvezetül kapja az állással összekötött javadalmat és tartozékait, melyek mindenkor állagilag sértetlenül és jókarban fenntartandók, e célból leltározandók és leltárilag állandóan ellenőrizendők. Ehhez képest Angyelics Germán a karlovici érseki állást elnyervén, nyilvánjóhiszemüen vette és tartotta állagilag sértetlenül és jókarban haszonélvezetül birtokba az illető javadalmat és tartozékait, amennyiben ugyanis az alsóbirósági ítéletekből vagy tárgyalási jegyzőkönyvekből vagy mellékleteiből nem tűnik ki, hogy alperesek felhozták és bizonyítani kívánták volna azt, hogy a nevezett az illető javadalmat és tartozékait nem állagilag sértetlenül és jókarban vette át és hagyta vissza; már pedig az állandóan követett birói gyakorlat szerint, de az osztrák polgári törvénykönyv 331., 359. és 1,137 §§. rendelkezéseihez képest is, a jóhiszemű birtokos és a haszonélvező az illető dologba tett javítások megtéritését követelheti. Habár tehát a felhívott legfelsőbb leirat 7., 8., 11., 28., 29. és 30. pontjaiban foglalt rendelkezések szerint a mindenkori érsek elhaltával az illető javadalomban jelentkező és általa beruházott szükséges gazdasági felszerelés a javadalom állagává válik és haszonélvezetük az utódra száll, ez a vagyonátháramlás a hitelezőkkel szemben másnak, mint az örökösödés jogi természetével bírónak nem tekinthető; következésképen a felebbezési bíróság az által, hogy az Angyelics Germán elhaltával az illető javadalomban jelentkező és általa beruházott gazdasági felszerelések értékét a hagyaték cselekvő állapotába tartozónak minősitette, anyagi jogszabályt nem sértett. Az alsóbirósági Ítéletekből vagy a tárgyalási jegyzőkönyvekből vagy ezek mellékleteiből nem tonik ki, hogy I. rendű aipeies felhozta és bizonyítani kívánta volna azt, hogy azokat az összegeket, amelyeket a felebbezési bíróság őszi gazdasági munka és vetőmag, úgyszintén értékpapírok régi kamatai címén a hagyaték cselekvő állapotában felvett, az I rendű alperes az örökösödési eljárás folyamán az illető adóhivatalba befizette; ezek iránt tehát I. . endü alperes részéről már csak a felülvizsgálati kérelemben felhozottak tekintetbe nem vehetők uMtm*. A febbezési bíróság az ítéletének indoka, szer.n kiejtette azt, hogy a hagyaték szenvedő állapotába felvett teleleken kivu mások részére hagyatéki teher fennállását vagy létezését miert nem találta bizonyítottnak; erre nézve pedig l rendű alperes felülvizsgálati kérelmében a S. E. 185. és 19/, §§-ban meghatározott valamely alapra visszavezethető tüzetes panaszt elo sem terjesztett A felebbezési bíróság ítéletében foglalt és a felebbezési tárgyalási jegyzőkönyvekkel vagy ezek mellékleteivel meg nem cáfolt ügyállás szerint maga 1. rendű alperes kívánta azt, hogy a hagyaték cselekvő állagának folyó kamata számításba azért ne vétessek, mert a G. János dr. javára a hagyaték ellen korábban megítélt és kifizetett tőke után ugy is fizettetett kamat; a felebbezési bíróság tehát akkor, amikor sem a hagyaték cselekvő állapotánál a folvó kamatokat, sem szenvedő állapotánál a G. János dr.-nak kifizetett tőke után a kamatokat számításba nem vette, tulajdonképpen éppen az I. rendű alperes kívánságának megfelelően járt el, egyébiránt ha a felebbezési biróság által az I. rendű alpeiesre szállott tiszta örökség gyanánt megállapított 171,299 korona 17 fillérből le is vonatik még az az összeg, amit 1. rendű alperes a tárgyalási jegyzőkönyvek és mellékletei szerint a G. János dr.-nak kifizetett kamat és perköltség gyanánt felszámított (34,201 korona 92 fillér), az I. rendű alperes részére még mindig nagyobb érték jelentkezik, mint amennyi feljieres jelen perbeli követelésének és P. Mária egyidejűleg 1905. G. 428. szám alatt elbírált követelésének teljes kielégítésére szükséges. Áttérve felperes és ügyvédjének panaszára, a fenn kifejtettek szerint alperesek mint örökösök az örökhagyó adósságáéit vannak perbe vonva és igy reájuk nézve a per egységesen lévén eldöntendő, az I. rendű alperes felebbezése következtében az elsőDiróság Ítélete a S. E. 139. §. szerint a nem felebbező II. és III. rendű alperes nevében is felebbezettnek volt tekintendő és minthogy a költség viselésének kérdése rendszerint a per főtárgyának mikénti eldöntésétől függ, az I. rendű alperes felebbezésének az a része is, ami az alapperbcli költség viselésére vonatkozott, a II. és III. rendű alperesekre ugyancsak a fenti hatállyal bírt; már pedig az állandóan követett birói gyakorlat szerint a perújítás az alapperbeli költség viselésének kérdését rendszerint nem érinti és az újított perben nincsenek megállapítva olyan ténykörülmények, amelyekből jogszerűen következtetni lehetne arra, hogy az alapperbeli alperesek ott rosszhiszeműen védekeztek; továbbá felperes az alapperben azért vált vesztessé, mert ott követelésének valódisága bizonyítottnak nem találtatott és minthogy erre nézve a bizonyítás kötelezettsége az alapperben is felperest terhelte, az, hogy felperes az alapperben vesztes lett, a felperes mulasztásának tudandó be; ilyen körülmények között a felebbezési biróság az által, hogy az alappcrbeli ítéletet a perköltség viselésére vonatkozóan hatályon kívül nem helyezte, jogszabályt nem sértett. Ami a felperes részére megítélt elsőbirósági eljárási költségnek és a felperesi ügyvéd részére megállapított elsőbirósági és felebbezési eljárási járandóságnak összegéi illeti, az, hogy ami e tekintetben irányadó, hogy ugyanis a teljesített munkának és felmerült költségnek milyen összeg felel meg, ténykérdés ; mint ilyen tehát a S. E. 197. §. szerint csak azon az alapon támadható meg, hogy valamely jogszabály megsértésével voltak tények megállapítva, figyelmen kívül hagyva vagy fölhozottaknak tekintve; már pedig erre az alapra visszavezethető tüzetes panasz a csatlakozási kérelemben fel nem hozatott, mert az, hogy a megállapított összeg a teljesített munkával és felmerült költséggel helyes arányban van-e, a felebbezési biróság szabad mérlegelésének keretébe tartozott, az pedig, hogy a felebbezési biróság a megállapitásnál valamely számbaveendő tételt figyelmen kivül hagyott, a felebbezési biróság ítéletéből nem tűnik ki. Felperes és az I. rendű alperes között a felülvizsgálati eljárás költsége a S. E. 204. §. alapján kölcsönösen azért szüntettetett meg, mert I. rendű alperes felülvizsgálati kérelme és felperes csatlakozási kérelme egyaránt sikertelen maradt. Az, hogy a törvénytelen gyermeknek időközben elhalt anyja kész volt eskü alatt vallomást tenni arra nézve, hogy ö alperessel a válságos időben nemileg közösült, a per eldöntésére mi befolyást sem gyakorolhat, mivel a sommás eljárási törvény nem ismer olyan eljárási szabályt, mely szerint a fél által állított valamely tény annak halála által hitelesítettnek volna tekintendő. (A m. kii'. Kúria felülvizsg. tanácsa 1905. december hó 15 1 G 331/polg. 1905. sz.) A házasság erkölcsi és társadalmi jelentőségéből következik, hogy ha a férj a nejével szemben olyan durva magaviseletet tanusit, mi a nő részéről a házassági életközösség megszüntetésére jogos okul szolgálna, azonban a nő mégis hónapokon keresztül férjével a legbelsőbb házassági életközösséget folytatja a no olyannak tekintendő, aki a férjének megbocsájtott; ilyen esetben tehát a nő az arra alkalmas tényekben már kifejezett megbocsájtás őszinteségét nem vitathatja, és utóbb pusztán az illető durva bánásmódot, egyéb a férj részéről később elkövetett •selekmények hiányában, a házassági életközösség megszüntetésére jogos okul többé fel nem hozhatja. (A m. kir. Kúria noly telulvizsg. tanácsa 1905. évi december hó 21. G. 474/1905. sz.)