A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 6. szám - A gyakorlatiasság hiánya jogi oktatásunkban [5. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 6. számához. Budapest, 1906 február 11 Köztörvényi ügyekben. Amennyiben a perújításnak hely adatik, az ügy érdeme felett intézkedő és a tényállás megállapítására hivatott bíróság az ügy érdeme szempontjából az alappernek és az ennél már adatul szolgált korábbi pereknek és ügyeknek egész anyagát is méltatni hivatva van. Az 1779. évi július 16-ik napjáról Rescriptum Declaratorium Illyricae Nationis cim alatt kibocsájtott legfelsőbb leirat szerint a mindenkori karlovici érsek haszonélvezetül kapja az állassal összekötött javadalmat és tartozékait, melyek mindenkor állagilag sértetlenül és jokarban fentartandók, e célból leltározandók és leltárilag állandóan ellenőrizendők. Habár tehát a felhívott legfelsőbb leirat 7., 8.. 12., 28., 29. és 30. pontjában foglalt rendelkezések szerint a mindenkori érsek elhaltával az illető javadalomban jelentkező és általa beruházott szükséges gazdasági felszerelés a javadalom állagává válik és haszonélvezetük az utódokra száll, ez a vagyonátháramlás a hitelezőkkel szemben másnak, mint az örökösödés jogi természetével bírónak nem tekinthető. A m. kir. Kúria felelülvizsgálati tanácsa (1905. december 18. G. 427/905 sz. a.) (í. János dr. felperesnek, a karlov ici gör. kel. szerb nemzeti egyházi alapok és alapítványok, továbbá A. Angelina Stefánia mint A. G. örökösei alperesek ellen 24,000 és 24,01)0 korona iránt lefolyt egyesített sommás peréből kifolyóan felperes részéről a karlovici gör. kel. szerb nemzeti egyházi alapok és alapítványok I. rendű, továbbá Gy. Angyelico Stefánia II. rendű és Gy. Gy III. rendű alperesek ellen, az újvidéki kir. járásbíróság előtt folyamatba tett perében következő ítéletet hozott: Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmével, felperes és ügyvédje pedig csatlakozási kérelmükkel elulasittatnak ; a felülvizsgálati eljárás költsége felperes és az I. rendű alperes között kölcsönösen megszűnt ettetik. indokok: Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelme arra irányul, hogy a felebbezési bíróság ítélete további eljárás elrendelése mellett feloldassák, illetőleg felperes keresetével elutasittasék ; felperes és ügyvédiének csatlakozási kérelme pedig arra irányul, hogy az alappeibeli ítélet a perköltség viselésére vonatkozóan is hatályon kívül helyeztessék, a felperes részére megítélt elsőbirósági eljárási költség, valamint az ügyvéd részére az elsőbirósági és felebbezési eljárásért megállapított járandóság felemeltessék; azonban ez iránt az I. rendű alperes részéről felülvizsgálati kérelmében, úgyszintén felperes és ügyvédje részéről csatlakozási kérelmükben felhozott panasz nem bír megállható alappal. A S. E. 190. szerint ugyanis a felülvizsgálati kérelemnek magában kell foglalnia annak kijelentését is, hogy a fél az ítéletet mely alapon támadja meg; továbbá a S. 185. E. §. szerint felülvizsgálatnak csak az e törzényszakaszban a —c) pont alatt meghatározott alapon van helye; a S. E. 197. §. szerint pedig a felülvizsgálati eljárásban a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás irányadó, és ez a tényállás csak azon az alapon támadható meg, hogy az ítéletben valamely jogszabály megsértésével voltak tények megállapítva, figyelmen kívül hagyva vagy felhozottaknak tekintve, és e részben bizonyítékul az Ítéleten kívül csak a tárgyalási jegyzőkönyv és mellékletei használhatók fel ; következésképpen a felülvizsgálati bíróság a bizonyítékok önálló mérlegelésébe és ez alapon a tényállásnak önálló megállapításába nem bocsájtkozhatik, 1. rendű alperes részéről pedig már csak a felülvizsgálati tárgyaláson felhozott uj panaszpontok és bizonyítékok, úgyszintén felülvizsgálati kérelmében, azonban a fenn kijelölt valamely alapra visszavezethető tüzetes panasz előterjesztése nélkül, az iránt íelhozottak, hogy a jelen perben mi és mi által van vagy nincs bizonyítva, valószínűsítve, vagy támogatva, és mi a való tényállás, a felülvizsgálati eljárásban tekintetbe nem vehetők. A kir. Kúria a perújítás megengedése iránt hozott 1903. G. 799. számú Ítéletében már kimondotta azt, hogy amennyiben a pei újításnak hely adatik, az ügy érdeme felett intézkedő és a tényállás megállapítására hivatott bíróság az ügy érdeme szempontjából az alappernek és az ennél már adatul szolgált korábbi pereknek és ügyeknek egész anyagát is méltatni hivatva van ; a felebbezési bíróság tehát az által, hogy a felperes részéről szolgáltatott uj bizonyítékok mellett a tényállás megállapításánál az alappernek egész anyagát újból és önállóan mérlegelés tárgyává tette, jogszabályt meg nem sértett. A S. E. 04. §. szerint a felebbezési bíróság, amennyiben kötelező bizonyítási szabály alkalmazásának esete fenn nem forgott, a bizonyítékokat szabadon mérlegelhette és ténybeli meggyőződését a per egész anyagából belátásához képest alkothatta meg. csak az okokat tartozott az ítéletben tüzetesen előadni, amelyek ténybeli meggyőződését előidézték és amelyek miatt valamely bizonyítást elégtelennek tartott vagy a fél ajánlotta bizonyítást mellőzött; következésképen a felebbezési bíróság belátásától függött az, hogy az A. és A. alatti okiratoknak a S. E. 78. §. rendelkezéséhez képest az aláírás szempontjából általa más kétségtelen aláírás összehasonlításával, a tanuk vagy szakértők vallomásával és egyéb vonatkozó adattal ezeknek bármi okból hitelt érdemlősége szempontjából, továbbá más tényekből következtetés utján, tehát G. János dr. ellen K. Miklós megrágalmazása miatt lefolyt esküdtbirósági, úgyszintén G. János dr. és a tanuk ellen lefolyt egyéb bűnügyi eljárásból és ezeknek az eljárásoknak melyik mozzanatából, minthogy a bűnösség meg nem állapíttatott, más tényekre vonatkozóan mit talált vagy nem talált és miért bizonyítottnak, valószinüsitettnek, vagy támogatottnak ; ellenben a felebbezési bíróság ítéletében akként nyilatkozott mérlegelés és arra alapított ténymegállapítás a S. E. 197. g szerint érdemileg felülvizsgálat alá nem vonható. A S. E. 44. §. szerint a biróság az ott meghatározott esetekben a polgári per tárgyalását felfüggesztheti, ezt tehát megtenni nem köteles; már pedig a felebbezési bíróság a jelen per tárgyalását G. János dr. ellen, Kempner Miklós megrágalmazása miatt folyamatba tett büntető eljárás befejezéséig, ítéletének indokai szerint a bizonyítékok megengedett mérlegelése szempontjából, nevezetesen azért nem függesztette fel, mert kifejtette azt, hogy a jelen perre vonatkozóan annak a büntető eljárásnak bármely eredménye egyéb ténybeli meggyőződésének megalkotásánál befolyással ugy sem bírna; azonban ezt a felebbezési biróság a S. E. 04. §. alapján a fenn kifejtettek szerint belátásához képest megtehette. Az a körülmény, hogy felperes a felebbezési eljárásban uj tényállításokat és bizonyítékokat megfelelő előkészítő irat alkalmazása nélkül érvényesített, a S. E. 141. és 142. ^. szerint okul szolgálhat arra,, hogy e miatt I. rendű alperes kérelmére a tárgyalás az előkészítő irat megfelelő közlése nélkül is elhallasztassék; ámde a felebbezési biróság a felebbezési tárgyalási jegyzőkönyv szerint ezen az alapon a tárgyalást I. rendű alj eres kérelmére el is halasztotta. Az a körülmény, hogy a felebbezési biróság az önálló felebbezéssel nem élt, II. és III. rendű alpereseket a folytatólagos felebbezési tárgyalásokra meg nem idézte, nyilván csak ezeknek az alpereseknek válhatott esetleg hátrányára ; e miatt tehát az 1. rendű alperes sikerrel nem panaszkodhatik. Az, hogy a perbíróság hallgatta ki a területén kívül lakó és a reá hivatkozó fél által előállitott P. M. tanút, a S. E. 18. és 82. tj§- rendelkezéseihez képest eljárási szabályba nem ütközik; a S. E. 88. és 156. §§. szerint pedig a felebbezési biróság a tanukat szembesítheti és a felvett bizonyítást ismételheti, ezeket tehát megtennni nem tartozik ? egyébiránt a felebbezési biróság az ítéletben a S. E. 04. §. követelményének megfelelően indokolta azt, hogy P. M. és F. A. tanút miért nem szembesítette ; illetőleg ismételten miért nem hallgatta ki; az ugy anis, hogy a fődologban egyező, de a mellékkörülményekben netán ellentétes tanúvallomások a fődolog iránt minő bizonyító erővel bírnak és hogy az illető mellékkörülmény a fődolog szempontjából figyelembe vétessék-e, a S. E. 64. §. szerint a felebbezési biróság belátásától függött; ugyanez áll arra nézve is, hogy a felebbezési biróság figyelmen kivül hagyta azt, illetőleg súlyt nem helyezett arra. hogy az illető esküdtbirósági itélet szerint K. M. nem marasztaltalott el és miért nem G. J. dr. részére az ott felmerült költségben. Ugyancsak a bizonyíték megengedett mérlegelése szempontjából mellőzte a felebbezési biróság az ítéletének indokai szerint az A) és A) alatti okiratokra vonatkozóan ujabb szakértők meghallgatását, illetőleg a szakértői szemle ismétlését; ezt pedig a felebbezési biróság a S. E. 64. és 156. tj. szerint belátásához képest megtehette. Ha való is az, hogy az elsőbiróságnál és a felebbezési bíróságnál eljárt birák azt a nyelvet, amelyen a megszerzett iratok kiállítva vannak, nem értik; mégis ez a körülmény jelenleg mi jogi jelentőséggel sem bir; mert a felebbezés szóbeli tárgyalás utján intéztetvén el, a S. E. 152. ij. szerint a per a felebbezési biróság előtt a felebbezési kérelem és ellenkérelem határai között újból volt tárgyalandó és ez a felebbezési tárgyalási jegyzökönyvek szerint meg is történt; már pedig a felebbezési biróság ítélete, a felebbezési tárgyalási jegyzőkönyvek és mellékletei szerint a felebbezési tárgyaláson tolmács alkalmaztatott, a felek tüzetesen megjelölték a megszerzett iratok közül azokat, amelyekre maguk súlyt helyeztek, ezeket a felebbezési biróság tolmács által magyar