A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 52. szám - Ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése [1881:LX. t.-c. 168. §. 6. r.]

A JOG 383 De emellett ugy az utóbb idézett tszakasz, mint a beavatkozást rendes eljárásban szabályozó törvény (1868. t.-c. LIV. 72., 73. §§.) csak fő beavatkozást engednek meg. A főbeavatkozó pedig mindkét peres félnek ellenfele lévén, a megbeszélés alatt álló perben a végrehajtást szenvedőnek helye nincs. Mert az az igény, melyet felperes érvényesít (a felperes dologi jogának megsértése), a végrehajtást szenvedőt a végrehajtatóval szemben meg nem illetheti. A végrehajtást szenvedő beavatkozása tehát kizártnak tekintendő. Epp igy nincs helye perbehivásnak sem; mert nem lehet szó arról, hogy pervesztés esetére valamelyik peres fél a végrehajtást szenvedő ellen a pervesztésből folyóan szavatossági igényt kívánjon érvényesíteni. A végreh. törv. 204. §-a értelmében a tkvileg bejegyzett tulajdonos ingatlanának birói önkéntes árverésen való eladatását kérheti; kérdéses lehet, hogy ily esetben helye van-e a végrehajt, törv. 168. §-ában szabályozott keresetnek? A maros-vásárhelyi kír. Ítélőtáblának 4,129/904. sz. ítélete szerint nincs helye, mert nem forog fönn az az eset, hogy harmadik személy van sértve a végrehajtató eljárása által. Habár az önkéntes árverés akként is kérhető, hogy végrehajtási árverés hatályával birjon (id. tszakasz), ennél az árverésnél még sem lehet oly értelemben végrehajtatóról beszélni, amily értelem tulajdonítandó a végreh. tör. 168. §-a értelmében perbevonandó üvegre hajtatot) megjelölésnek. Az utóbb id. tszakaszban említett «végrehajtató)) alatt ugyanis ugy a törvény szavaiból, mint a tszakasznak a törvény rendszerében való elhelyezéséből következtetve, nyilvánvalóat azt kell érteni, aki kényszer végrehajtást vezet a végrehajtásn szenvedő ellen, miáltal a végrehajtatón és a végrehajtást szenvedőn kívül álló aharmadik személyn jogait sérti. A kir. Kúriának 1518-901. számú (Jogt. Közi. 1901. 176.1.) ítélete szerint nem csupán a szoros értelemben vett végrehajtás, hanem az ingatlanra foganatosított zárlat esetében is indítható végrehajtás alá vonás megszüntetése iránt kereset. ilyen esetben is, azaz a zárlattal is sérthető más, harmadik személy dologi joga. Különösen oly esetben, midőn a haszonélvezet tkönyv szerint nem a tkönyvi tulajdonosként bejegyzettet illeti, valóban pedig ő a jogszerű és tényleges haszonélvező. A kir. Kúria haszonélvezetnek a tkönyvbe haszonélvezőként szereplő végrehajtást szenvedő ellen vezetett végrehajtás alá vonását megszüntette azért, mert a haszonélvező meghalt s igy a tulajdonos, akire a haszonélvezeti jog hárult, a haszonélvezet végrehajtás alá vonása által dologi jogaiban sértve van. (Polg. Tvkezés XLVI. 131 1.). Épp így helyet adott a bpesti kir. it. tábla az 536/895. sz. ítéletében az örökösök keresetének akkor, midőn az özvegy haszonélvezeti joga tkvileg be volt ugyan jegyezve, de az özvegy másodszor férjhez ment s erről az alperes tudomással birt. Mert az ujabbi férjhezmenéssel az első férj hagyatékára megillető haszonélvezeti jog megszűnt. Ha tehát alperes a férjhezmenetelről tudott, tudnia kellett az abból folyó jogelenyészésről is ; s ha ennek dacára végrehajtást vezet, rosszhiszemű, aki tudomással birván a tkvi állás materialis alapja hiányáról a tkvi állásra sikerrel nem hivatkozhat. A többször id. 168. §-a utolsó bekezdésében foglalt szabály szerint, ha felperes az igényének alaposságát hiteltérdemlően kimutatja, az árverés felfüggeszthető; és pedig nemcsak akkor, ha az igény alapossága már a keresetben, hanem akkor is, ha csak a per során lett kimutatva. Olyan esetben, midőn felperes a tkvi tulajdonos, azaz felperesként a végrehajtást szenvedővel azonos nevü lép fel, a községi elöljáróság által kiállított személyazonossági bizonyítvány a felfüggesztés alapjául rendszerint elfogadható. Ha azonban felperes tkvön kivül álló, — az alább fölhozott esetektől eltekintve — a felfüggesztés elrendelhetőségéhez elfogadhatóvá kell tenni a végrehajtató rosszhiszeműségének megállapítására vonatkozó ténybeli adatok valóságát is, mert a felperes igénye alaposnak csak akkor mutatkozik. A maros-vásárhelyi kir. ítélőtábla 2,052/905. sz. ítéletében a tkönyvön kivül álló szerzővel szemben általában kimondja, hogy a felfüggesztés elre7ideléséhez a rosszhiszeműséget is bizonyitani kell. (Folytatása következik.) Külföld. A ( Harter Act->.*j Sir Joseph W a 11 o n a londoni fötörvényszék birájának előadása nyomán. Bajos dolog volna erről a tárgyról gyakorlati szempontból valami ujat mondani, a kereskedelmi köröket érdeklő valami uj szempontból beszélni e kérdésben nekem, aki jogászember vagyok. Az ügyvédek és birák gyakran belepillantanak ugyan az üzleti élet gépezetébe; feladataik közé is tartozik a szerződés jogi hatását is következményeit mérlegelni, kibogozni és megvilágítani a szerződő felek kölcsönös jogait és kötelességeit. De viszont nem az ö feladatuk, hogy a kereskedőknek megszabják avagy csak tanácsolják, hogy milyen szerződést kössenek egymással, habár a gyakorlati élet bizonyítja, hogy sok üzletkötés nem jöhet létre jogi tanács nélkül. A világ kereskedelmét azok a szorgalmas emberek intézik, akik napról-napra, óráról-órára az árra és szállítási dijra, költségre és kiadásra gondolva, s azzal számolva nem érnek rá arra, hogy még a fölött is gondolkozzanak, hogy a konkrét ügyletnek jogi szempontból minő korlátai vagy feltételei vannak. Az általános, irott jogszabályok gyakran nem oly világosak és kimerítők, mint a biztositónak a kötvény szélére odavetett klauzulája, avagy az a három vagy négy kabelgram, amit a hajóügynökök London és Jokohama közt váltanak egymással. Az üzlet és ügylet alapja természetesen mindenkor a szerződés. De e szerződés formáját a hajózási üzletben a szokás szentesitette. Ily általános szokásokat megrögzítve találunk a Lloyd kötvényeiben, a fuvarlevélben vagy a hajóbérleti szerződésben. Sok szokást szentesitett már a birói gyakorlat, sőt sokat vettek fel különösen külföldi államok a törvénykönyveikbe. De az ilyenfajta szerződési feltételek kényszer erejével birnak a felekre nézve, akár aitarják ők azokat, akár nem. Más szerződési feltételeknek kötelező ereje csak akkor áll be, ha a felek határozottan ki nem zárták azokat a megállapodásukból. Ha azután vita támad a szerződésből, annak rendszerint az az oka, hogy a szerződés szövege nem fedi a szándékolt ügylet tartalmát. Természetesen első sorban a szerződés szövege veendő figyelembe, mert a bíróságnak nem áll hatalmában a szerződés szövegét megváltoztatni s a felek közt olyan szerződést statuálni, amilyet ők maguk kötöttek volna, ha előre látják az ügylet elé tornyosuló nehézségeket; a birói határozat nem mindig megnyugtató. Én csak azt látom, hogy a kereskedők nem érnek rá arra, hogy abstrakt elvekkel foglalkozzanak, hogy bírálgassák óvatosan a törvényszabta kellékeket, s hogy előre mérlegeljék a kereskedelmi ügyletekre vonatkozó törvények hatását és következményét. A világ kereskedelmi forgaima folyton fejlődik és változik s a változás és fejlődés megfigyelését egy társaságnak, — olyannak mint a mi társaságunk, — kell figyelemmel kisérnie. Ezzel a bevezetéssel csak mentegetni akarom azt, hogy értekezésem nem annyira gyakorlati dolgokkal, mint amaz elvek rövid ismertetésével foglalkozik, amelyeken a Harter Act fel van épitve. Azt hiszem, alig lesz szükség kiemelnem azt, hogy a Harter Act nem készült olyan törvények analógiájára, amelyek szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket statuálnak. Kétségtelen, hogy annak a törvénynek egészen más alapja van, amely a tengeren való összeütközést vagy a mentést szabályozza. De nem tartozik a Harter Act a büntető vagy quasi büntető törvények közé sem, amelyek bizonyos szerződések megkötését a közrend és közmorál érdekében büntetéssel sújtják. És jóllehet a Harter törvény érdekében argumentálni lehet oly irányban, hogy megszabja a hajótulajdonosnak, mikép ő maga vagy alkalmazottai a hajó túlterhelésétől óvakodjanak, nehogy a hajó hajózásra alkalmatlanná való válásával a rajta levő személyek testi épségét és életét, magának a hajónak és rakományának biztonságát veszélyeztessék, — mégsem tekinthető a Harter Act egyszerűen tengerészeti közigazgatási törvénynek, amely a hajó felszerelését, rakodását abból a szempontból szabályozza, hogy a hajó hajózásra alkalmas legyen s ne fokozza túlterheltségével a személyzet s utasok életveszélyét. A Harter Act szerződéseket szabályoz ér megszabja, hogy a fuvarozási szerződést kötött üzletfeleknek nem áll jogukban olyan kikötéseket tenni, amelyek ugyan törvénynek megfelelőek, de éppen a Harter Act következtében törvényellenesek. Célja a törvénynek, hogy a kereskedőket és hajós vállalkozókat megvédje a hajótulajdonosok fuvarozási szerződésének túlkapásától. A Harter Actban az a szellem tükröződik vissza, amely a munkásvédő törvényeket hozta létre vagy összehasonlítható az uzsoratörvénynyel is; amazok a munkást a munkaadó, emezt az adós a hitelező kizsákmányolása ellen védi. Lehetséges, hogy megjön az a kor, amikor az állam minden életviszonyt törvénynyel szabályoz. De napjainkban az állam fel*) A ((Harter Act » az Egyesült Államoknak az a törvénye amely szigorú büntetést szab ki arra a hajóra, amely a rakodó vonalon tul van megterhelve, és amely vétlen mulasztás (negligence clause) alapján is megállapítja a hajótulajdonos vagyoni felelősségét a bekövetkezett balesetekért.