A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 52. szám - Ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése [1881:LX. t.-c. 168. §. 6. r.]

382 A JOG nyilt, sok a titkos protektora ezen élősdieknek és ők azonfelül a politika kedvencei. Elég ok arra, hogy az alábbi szakaszok csak pium desiderium maradjanak. Mint zugirász büntetendő, aki ügyvédi bejegyzés nélkül feleket hatóságok előtt dijért képvisel vagy részükre dijért beadványokat készit, dijért ügyvédi munkát végez, vagy erre magát felajánlja. Zugirásznak tekintendő az is, aki ügyvéd által való képviseltetés céljából feleket gyűjt vagy keres (312. §.). Büntetése első izbenöO—300 korona ; másodízben 200 — 1,000 korona, mely behajthatlanság esetén fogházra átváltoztatandó ; harmadízben 1—6 havi fogház és 50—2,000 koronáig terjedhető, fogházra átváltoztatható pénzbüntetés (313. §.)• E két szakasz az ügyvédség legfájósabb sebét érinti. Kívánatos volna, hogy abból minél több a gyakorlati életbe törvény alakjában átvitessék. A XV. fejezet avegyjes intézkedései* első sorban az ügyvédvizsgáló bizottság tagjait 3 évre rendelik az elöljáróság által választandóknak (316. §.). E bizottság tagjai 2/3-ban felsőbir., Vs-ban alsóbir. ügyvédek, kik mint ilyenek 10 évnél tovább működnek. Különös tekintetet érdemlő esetben oly bizottsági tag is kirendelhető, ki 5 év óta ügyvéd, Ez okok a miniszterhez való felterjesztésben indokolandók; ha a miniszter azokat nem fogadja el alaposaknak, más tag választandó (317. §.). Az igazságügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a Kúria, Táblák, Törvényszékek és a közig, bíróság előtti ügyvédi képviseletet ünnepélyes talárhoz kösse (319. §.). — Végre ki van elégítve abbeli kíváncsiságunk, vájjon fel lesz-e véve a talár is az ügyvédi requisitumok közzé. A külsőségekre oly nagy súlyt fektető Pollák-nál ezt szinte biztosra vettük. A felsőbir. ügyvédség_ behozatala azt mintegy imperative követelte. Es mert a bifurcatiót célravezetőnek nem tartjuk, vele együtt a talár kérdése is elejthető. A nyugat kulturállamaiban a tekintély mindig külsőségekkel jár, — hisz még asztalhoz is csak full-dressben ülnek, — nálunk ellenben semmiféle tekintély nem fűződik a ruhához! Követelhető a tisztességes fekete öltözékben való megjelenés, ügyvédek és birák részéről egyaránt, — de ezen tul már nálunk a krajcáros komédia kezdődik. Emlékezzünk csak vissza, hogy mennyit szenvedett a diszmagyarban nuntiumokat vivő főrendiházi és képviselőházi jegyzői kar addig, mig ezt az ősi szokást be nem szüntették — mire való tehát a copfot a judicaturába is átvinni ? Ma is nagy tekintélye van a felső és alsóbiróságok társas üléseinek, ha ott a külső decorumot megóvják. Ehhez sem talár, sem barrett nem szükséges. És azért tévesnek tartjuk az Ind. azon állítását, hogy «a köntös a tárgyalásokat ünnepélyesebbekké, a bíróságokat nagyjelentőségű hivatásukra figyelmesebbé és a jogvédelemmel való visszony bensőségessé való tételére fogékonyabbá teszi». Szép szóvirágok, melyeknek azonban benső értékük és bizonyitóerejük nincs. Az sem áll, hogy «e köntös régtől óta óhaja mindenkinek, aki a bírói eljárás ünnepélyességében többet lát egyszerű külalakiságnál és tudja, hogy az emberi léleknek mit jelent a szertartásosságnak mindennemű megjelenése)). Kötve hisszük, hogy a talár oly rémmód imponáljon felperes vagy alperesnek, a vádló vagy vádlottnak. Csak legyen a talár tulhosszu, tulbő, tulszük, csak legyen azon valamely folt, vagy kilássék belőle a nem túlságosan gondozott öltözet (és ezek mindennapi dolgok) — és vége lesz minden hatásnak, sőt sok esetben a magistratura vagy barreau despectálásával, ellenkező hatást szül. Semmiesetre azonban nem tanácsos a talárkérdés megoldása, — a bíróságoknál hason módon behozandó kötelező talárviselet elrendelése nélkül; sőt ennek amazt meg kell előznie. Pollák is, mint Nagy, az igazságügyminisztert felhatalmazza, hogy az ügyvédi teendők díjazására vonatkozó szabályzatot (tarifát) a kamarák meghallgatásával rendeleti uton megállapítsa (320. §.). Erre nálunk szükség van, mert hiányzik — az Ind. szerint — az ügyvédi ténykedések megbirálására a kellő alap. Kell, hogy e skála a bíróság előtt feküdjék és a mai, az önkénynek rést nyitó állapot megszűnjék. A XVI. fejezet átmeneti intézkedéseiről nincs különös mondani valónk. * * * Most, midőn a két tervezet összes lényegesebb intézkedéseit ismertettük, véleményünket mindkettőről csak abba foglalhatjuk össze: hogy meg volna bízandó a két szerző egy u abb, mindkét tervezet előnyeit magába fogadó javaslat kidolgozásával. Tömérdek sok a jó mind a kettőben, — főleg a jelen sivár helyzettel szemben. Pollák-VizV saját gyakorlatából merített esetei egytőlegvie figyelmet érdemelnek, de ily alakban nem valók a codexbe, - mert különben a sok fától nem látjuk az erdőt. A 'kétségkívül nagyobb gyakorlati codificatori tehetséggel biró Nagy feladata volna ezt a fát megnyesni, tulbő hajtásait levágni ^és concrét, általános érvényű elvek közös megállapításával a casuistikát a judicaturának átengedni. Csak korlátokat nem kell szabni a judicaturának — és e garantiát a szabad mérlegelés joga és a vegyes kúriai bíráskodás nyújtja, — és a Pollák tervezetében oly nagy gonddal összeállított sérelmek maguktól megszűnnek. Periculum in mora! Ha már Pauler 1880-ban az ügyvédek helyzetét tarthatatlannak, egy uj ügyvédrendtartás alkotását égetően szükségesnek nyilvánította, - mennyivel inkább áll ez ma, midőn az ügyvédkérdés sikeres megoldása többé nem a kar 'kérdése, hanem egyike a legnehezebb, legbonyolultabb és a legtöbb veszélyt magában rejtő socialis problémáknak, mely többé nem kérőleg, hanem követelőleg lép fel. A törvényhozás többé az ügyvédi kérdés elől el nem zárkózhatik; apathiáiából fel kell ébrednie és gyorsan cselekednie, hogy a magyar alkotmányos szabadságok egyik fő tényezőjét coute-qu'-il coute megmentse. Révai Lajos dr. Ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése. Irta POSONI GÁBOR dr, marosvásárhelyi kir. Ítélőtáblai biró. X (Folytatás.)*) Arra a további kérdésre, hogy ki ellen indítható a kereset, a végreh. törv. 168. §-a alapján a felelet nem lehet más, mint az, hogy: a végrehajtó, illetőleg végrehajtatok ellen, kik a dologi jogot sértő végrehajtást vezetik; még pedig, tekintettel arra, hogy amint már fentebb is — a maros-vásárhelyi kir. ítélőtábla határozatára hivatkozással — előadtam, az ingatlan végrehajtás alá vonása a végrehajtási zálogjog bejegyzésénél kezdődik: a kereset, hogy teljes sikert érjen el, mindazok ellen indítandó, kiknek javára végrehajtási zálogjog van tkvileg bejegyezve. Még pedig, amint a Kúria 744—900. sz. a. kelt Ítéletében (Polg. Tvkezés XLI. 101. 1.) kijelenti, a végrehajtásnak érvényesnek kell lenni; nincs helye tehát a Kúria szerint végrehajtás alá vonás megszüntetése iránti keresetnek, midőn az a végrehajtás alapjául szolgált sommás végzés kézbesítésének hiányára van alapítva. Ezt a végrehajtás elrendelésének akadályát képező hiányt ugyanis csak a végrehajtást szenvedő érvényesítheti és pedig nem a végrehajtást foganatosító tkvi hatóság előtt. A tkvi hatóság előtt a végrehajtató és harmadik személy között folyó végrehajtás alá vonás megszüntetése iránti perben a végrehajtás elrendelhetőségének alaki előföltételei vizsgálat tárgyává nem tehetők. Az eddigiek szerint a per a végrehajtatón és végrehajtást szenvedőn kivül álló «harmadik személy» és a végrehajtató között foly. Vitás lehet az, hogy a perbe a végrehajtást szenvedő beavatkozhatik-e ? E tekintetben kifejlődött joggyakorlat nincs. A maros-vásárhelyi kir. ítélőtáblának 3098/905. sz. a. kelt, a kir. Kúria 8,772/905. sz. a. kelt Ítéletével helybenhagyott ítélete szerint a végrehajtást szenvedőnek a perben tartott tárgyaláson megjelent ügygondnoka részére képviseleti dij meg nem állapitható. Ez a határozat azonban a kérdést meg nem oldja, mert az indokolás szerint a díjmegállapítást azért tagadták meg, mert a végrehajtást szenvedő nem fél; de nem dönti el azt, hogy fél — beavatkozás folytán — lehet-e vagy nem ? Nézetem szerint a végrh. törv. 92. §-a, mely a végrehajtató jogai megvédése céljából a végrehajtást szenvedőnek az igényperbe való beavatkozást megengedi, a 168. §. alapján indítható perekben alkalmazást nem nyerhet. Mert ez a sommás eljárásban tárgyalandó igényperekre megállapított kivételes eljárási szabály, már e kivételességénéi fogva — mint már fentebb emiitettem — ki nem terjeszthető. Különben is — mint fentebb már szintén előadtam — a végrehajtás alá vonás megszüntetése iránti perben a rendes eljárás szabályai nyernek alkalmazást, a végreh. törv. 92. §-a s a sommás eljárást szabályozó 1893. XVIII. 22. §-a tehát már ezért sem jöhet figyelembe. *) Előző közlemény az 50-ik számban.