A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 51. szám - Agrarismus az igazságszolgáltatásban

A JOG 375 misségi panasznak van helye a kir. Kúriához. Tekintettel a csekély ügyforgalomra, ez nem eredményezné a Kúriának számbajövő megterhelését. Ezután áttér a közigazgatási bíróság rcformálásának tervére : kimutatja, hogy a szabadalmi ügyekben a jogszolgáltatás alsó fokon mindenütt vegyes bíróságokra van bizva, amelyek műszaki és jogi szakérőket egyesítenek magukban, s hogy a jogszolgáltatás egyöntetűsége és összhangja feltótlenül megkívánja, hogy a felsőfokú bíráskodás is ilyen szervezetű bíróságra bizassék. Ez a törekvés mind erősebbé válik azokban a külföldi államokban is, amelyekben évszázados gyakorlat érlelte meg a tisztán jogászbiróság judikaluráját. Nálunk a szabadalmi tanács jelenlegi szervezete nem felel meg, mert nem áll hivatásos szakbirákból és mert az időről-időre történő kinevezés és a bitói hivatásnak mellékfoglalkozásként való ellátása nem fér össze sem a birói függetlenségnek, sem a hivatásszerüségnek elvével. A közigazgatási bíróságnak tervbe vett reformja nyújtja a legjobb alkalmat arra, hogy oly átmeneti intézmény létesíttessék egy, a közigazgatási bíróság kebelében alkotandó külön tanács alakjában, amely hivatásos szabadalmi szakbirákból és pedig ugy jogászi, mint műszaki birákból alakíttatnék s amelyben egyelőre többségben volna a szakbírói elem, később pedig a szabadalmi hivatal bíráinak fokozatos előléptetése utján kizárólagossá válnék. Ezen külön tanács hatáskörébe volna utalandó a successive megvalósítandó törvényhozási reformok során nemcsak a szabadalmi, hanem a védjegy, a mintaoltalmi és a szerzői jogi ügyekből folyó mindennemű jogviszonyoknak legfelsőbb fokon való elbírálása is. E tanács tagjai egyelőre más ügyekkel is volnának foglalkoztathatók, idővel azonban a fejlődésnek imént jelzett iránya folytán kizárólagos szakbirósággá válnék e tanács, amely a szükséghez képest később önálló szervezetet is nyerhetne. A tetszéssel fogadott előadás tárgyához még Kohn dr. és Kayser Szilárd dr. szabadalmi biró szóltak hozzá s azután az elnök a vitát berekesztette. Irodalom. Magyar alkotmány- és jogtörténet. Különös tekintettel a nyugati államok jogfejlődésére, irta Timon Ákos. III.-ik bővített kiadás. Bpesl, 190(3. nagy 8°. XIV. és 770 I. Ára 16 korona. Midőn 1860-ban, az októberi diploma után, az egyetem kapui jó későn, — már november 15-ike körül — újból megnyíltak, nemcsak tanárokban, de magyar tankönyvekben is nagy volt a hiány. A jogtudományi karnak akkori — számban 7 — tanárai akkép segítettek magukon, hogy a tananyagot hallgatóiknak lediktálták. Képzelhető, hogy mily sovány adagu tudomány csepegtetett ekképen a tanulni vágyó ifjúság agyába. A jogtörténet is csak : egyetemes jogtörténet volt. Amig a «jó öreg Wenczel a coutume-ök «Mundiumok», «Ge\verék» és a achsen- und Sch\vaben-Spiegel»-ek kérdésével bőségesen foglalkozott, addig a magyar alkotmány- és jogtörténetről alig esett szó, mert az ily tudomány akkor még csirájában sem létezett. Ez volt azon naiv korszak, melyben egy egyszerű fordítás még a tudományos akadémia tagságára is nyújtott elegendő jogcímet. A későbbi évtizedek sem voltak túlságosan kedvezőek egy magyar irányú kodifikáció, különösen pedig egy magyar tárgyú jog- és alkotmánytörténet fejlesztésére. Kodifikátoraink és törvényhozóink vetélkedtek abban, hogy mindenben a külföldet majmolják és igy kaptunk egy csomó, a németből rosszul fordított törvényt, mely honi jogvisszonyainkra alig volt- alkalmazható, sőt néha a külföldi törvényhozás által már lomtárba is volt vetve. Pedig a jogtudományban is csak ugyanazt az irányzatot kell követnünk, mely az iskolában a nézlettan tanítása körül foglalt helyet. A modern tanító : oktatását az iskolaszobában kezdi és a gyermeket lassan-lassan, de biztos alapon a szülei ház, saját szülő faluja vagy városából kiindulva az egész világegyetem megösmerésére vezeti. Hasonlóképen nekünk is elébb saját jogéletünket kell alaposan megismernünk, hogy ebből kiindulva azt a külföldi jogintézményekkel összehasonlíthassuk és a szükséges tanulságokat ezekből levonhassuk. Ami a saját intézményeinkben jó, azt már azért is, mert saját szülöttünk, gondosan meg kell őriznünk a külföldi, bár mily csillogó, de visszonyainkhoz nem illő elméletekkel szemben. Sok, plagiatori tevékenységet kifejtő pseudo tudósaink mellett feltámadt ezúttal egy valódi tudós is, aki nekünk egy negyedszázadi munka gyümölcse gyanánt eredeti hamisítatlan magyar alkotmány- és jogtörténetet nyújt. Nagy és nehéz munka volt ez, mert semmiféle rendszeres dolgozat, tanulmány vagy összegyűjtött anyag nem állott Timon rendelkezésére; őserdőben kellett magának utat vágnia, mig végre nehéz munkáját siker koronázhatta. E siker aztán párját ritkító is volt. Az 1903-ban megjelent nagy és drága munkából alig egy félév alatt 2-ik kiadást kellett rendezni és most ujabb 3 év múlva már a HI-ik kiadás is fekszik előttünk, — tehát 4 év alatt három kiadás! Őszintén gratulálunk szerzőnek ezen kiérdemelt nagy sikeréhez. Sőt e siker csak fokozódott az által, hogy e munkából Schiller Bódog dr. fordításában és az előkelő Putlkammer és Miihlbrecht berlini jogi könyvkiadó-cég kiadásában «Ungarische Verfassungs-und Kechtsgeschichte* cim alatt egy német kiadás is látott napvilágot, sőt egy angol kiadás is van előkészülőben. E német fordításnak köszönhető, hogy a külföld legkiválóbb szaktudósai is nemcsak e munkát magát bírálták és méltatták, hanem ennek kapcsán a magyar alkotmánytörténettel is behatóan kezdtek foglalkozni. Első sorban áll ezen szaktudósok sorában Laband híres alkotmányjogiró, aki — az előszó szerint, — Timon érdemeit a magyar alkotmány- és jogtörténet megalkotása körül a nagy német jogtörténetirónak Eichhornnak érdemei mellé állította. Ezen az Archív für öff. Recht XIX. k. Il-ik füzetében megjelent ismertetést lapunk 1904. évfolyamának 41. számában tettük közzé. Del Vccchio rlorenci egyetemi tanár is e könyv értékét Pertile, az olasz jogtörténet megalkotójának munkájával mérte össze az < Archivio storico ítaliano* V. sorozat XXXIV. kötetében. Ép oiy elismerőleg nyilatkoztak Stoerk, Solmi, Vinogradoff és Schreuer, többrendü külföldi előkelő folyóiratokban. Timon dicsősége magyar hazánkra is viszfényt vet. O becsületet szerzett a magyar tudománynak a minket messze-messze felülhaladó külföldi tudományos világ előtt. A jelen HI-ik kiadás a Timon által megalkotott rendszert és alkalmazott módszert ezúttal is változatlanul meghagyja és a könyvet csupán a középkori magyar hadszervezet fejlődési történetével, az állandó hadsereg felállításáig (1715. VIII. t.-c.) bővítette. E tárgygyal lapunk irányánál fogva bővebben nem foglalkozhatunk. Lapunk már két izben bőven ismertette e jeles munkát és ez felment bennünket attól, hogy azzal itt ujabban és érdeme szerint foglalkozzunk. De őszintén örülünk e munka jól kiérdemelt sikerének. Eredetileg tankönyvnek készült, de e kereten messze tul nőtt és igy annak hasznát nemcsak a tanuló ifjúság, nemcsak a szak- * tudósok szük köre, de a közjogi és alkotmányjogi kérdésekkel foglalkozó, vagy azokban tájékozást kereső művelt közönség is veheti. Kiváló értéket nyújt e munkának, ez utóbbiak szempontjából azon körülmény, hogy szerző anyagának feldolgozásánál mindenütt a nyugati államok jogfejlődését figyelemmel kiséri és igy hű tükröt állit élénkbe, melyből saját intézményeink belbecse iránt tájékozódhatunk. Hiszen a szülő még a saját torzszülöttjét is szeretettel körülveszi, mennyivel nagyobb tehát az öröm akkor, ha saját ivadékát mások gyermekével összehasonlítva, azt tapasztalja, hogy ép, izmos és szépség dolgában is másokkal vetélkedő sarjadéknak adott életet. Bizony-bizony a mi ősrégi, az ezer évet is meghaladott alkotmányjogunk bátran szembe szállhat a külföldi kulturállamok hason jogintézményeivel. Az, hogy viselete nemzeti és némelyekben a küllőidétől elütő, csak díszére válik, haszuavehetőségét és alkalmazhatóságát pedig legkevésbbé sem alterálja. Éljünk mi csak mindig a magunk módja szerint és ne majmoljunk másokat. E célból azonban sok úttörő Timon Ákosokra van szükségünk. r. I. Vegyesek, Előfizetés a A yOG-ra. Azon vidéki t. előfizetőink, akiknek előfizetése lejárt, mai számunkkal postautalványt kapnak, amelylyel szíveskedjenek hozzánk juttatni az előfizetési pénzeket, A lejárat idejét a szelvény hátsólapjára ragasztott cirnszalag tünteti fel. A tisztességtelen verseny tárgyában a kereskedelemügyi miniszter egy igen fontos és figyelemreméltó rendeletet bocsátott ki, mely igy szól: 61,013./IV. sz. Valamennyi Il-od fokú iparhatóságnak. Panasz tárgyává tétetvén előttem, hogy a belföldi forgalomban magyar származásúaknak feltüntetett áruk tekintetében iparhatósági magatartása nem felel meg mindig a törvény követelményeinek és hogy ez is hozzájárul annak az eredménynek az előidézéséhez, hogy a közönség valótlan jelzések használata által az áru származása tekintetében gyakran félrevezettetik : a tisztességtelen verseny ellen irányuló védekezésnek hatályosabbá és egyöntetűbbé tétele céljából szüségesnek tartom az iparhatóságoknak, mint a tisztességtelen verseny elleni védekezés legfontosabb szerveinek és az itt figyelembe jövő igen fontos hazai közgazdasági érdekek leghivatottabb őreinek figyelmét következőkre felhívni : Az ipartörvény 58. §-a, mely szerint «egy iparos vagy kereskedő sem használhat cégén, nyomtatványain vagy hirdetéseiben oly jelzőket, jelvényeket, vagy adatokat, melyek a tényleges üzleti viszonynak, vagy a valóságnák meg nem felelnek*, — kiterjed azokra az esetekre is, melyekben külföldi származású áruk bizonyos jelzők, jelvények felhasználásával vagy hamis adatoknak közlésévei hazaiak gyanánt tüntettetnek fel. Kiterjed nevezetesen e szakasz tilalma arra, hogy ily félrevezetésre alkalmas jelzők, jelvények és adatok a cégen, cégtáblán, a nyomtatványokon, üzleti leveleken, körleveleken az áru burkolatán a hirdetésekben és pedig akár a kitett árukon vagy árumintákon alkalmazott feliratokon, árjegyzékekben, akár falragaszokon, akár pedig újság vagy élőszóval való hirdetésekben, sőt magán az áru sem alkalmaztassanak. Mert habár a törvény a cég nyomtatvány, hirdetmény mellett magát az árut kifejezetten nem is emliti, a törvény célzata kétségtelenül az, hogy valótlan adatokkal a közönség egyáltalán ne legyen megtéveszthető, már pedioaz árun magán alkalmazott megtévesztés megjelölt hatása még