A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 51. szám - Agrarismus az igazságszolgáltatásban

374 A JOG kinevezett ügyvédi tagokból álló 4-es tanácsban határoz (144 §.). — Miért bizzák ezt a fontos, autonómiánk diszét képező jogot, minden parancsoló szükség nélkül: másra? Az állás fontosságánál és kiválóságánál fogva, a választás a közgyűlésre volna bizandó. A tanács ezen törvény szabályai szerint jár el (146. §.)• A vádat azon kamara ügyésze képviseli, amely I. fokulag eljárt ; de képviseletét a bpesti ügyvédi kamarára is átruházhatja, mely ez esetben saját ügyészét, annak helyettesét, vagy választmányának valamely tagját rendeli ki. Az ügyészséget illető vádlási jogot a Kúriánál a bpesti kir. főügyész gyakorolja (147. §.). Az ügy lényegére vonatkozó bizonyítékok alapján, az Ítélet jogerőre emelkedése után 2 év alatt,perújításnak van helye (148. §.). A kamara fegyelmi bíróságának tagjai cselekményei, vagy mulasztásaiból származó fegyelmi vétségek esetében, a legyeimi bíráskodást a m. kir. Kúria vegyes tanácsa gyakorolja. A vegyes tanács ügyvédtagjai, fegyelmi vétség esetén, ugyanazon szabályok alá esnék, mint a Kúria rendes birái (149. §.). Pollák tervezete szerint igazolásnak van helye, ha a fegyelmi Ítélettel marasztalt ügyvéd a főtárgyalásról önhibáján kivül elmaradt (282. §.). Éppúgy, ha valamely fél a tárgyalásról elmaradt és e miatt vesztessé vált, vagy ha a felebbezés beadását mulasztotta el önhibáján kivül (283. §.). Ujrafelvételnek van helye a fenn idézett Nagy-ié\t 148. §. esetében. Nem élhet ujrafelvétellel az elitélt, mielőtt az ítélet jogerőre emelkedett; aki az ujitás tárgyát képező ténykörülményt a tárgyaláson beismerte ; aki panaszát visszavonta, vagy a vád átvételét megtagadta ; a kamara ügyésze és a kir. ügyész (288. §;>. A kamara elöljárósága, vagy fegyelmi bíróságának határozatait a Kúria ügyvédi tanácsa bírálja felül (296. §). E tanács áll az elnökből és 6 rendes tagból; ezek fele a Kúria rendes biráiból, fele felsőbirósági ügyvédekből áll (297. §.). Az elnököt és a kúriai bírákat a Kúria 3 évre választja ; az ügyvédi tagokat az igazságügyminiszter 3 évre nevezi ki. (Lásd fentebbi megjegyzésünket a Nagy-íé\& tervezet 144. §-ánál.). Révai Lajos dr. (Folyt, következik). Agrarismus az igazságszolgáltatásban. -f^ Irta KELETI FERENC dr., szolnoki ügyvéd. Már a csődtörvény a közönséges és kereskedelmi csőd közt tett megkülönböztetés által az agrarismus szolgálatába állott, a birói gyakorlat azonban ezt még fokozta. A csődtörvény 84. §-a értelmében, «ha a csődnyitást kellően igazolt, bár le sem járt követelés alapján egy vagy több hitelező kéri és valószínűvé teszi azt, hogy az adós tartozásai annak vagyonát meghaladják, a bíróság . . az adóst olyan meghagyással idézi meg, hogy vagy a csődöt kérő hitelezőket biztosítsa, vagy fizetési képességét a cselekvő és szenvedő állapot előterjesztésével igazolja. Amennyiben az adós az érintett meghagyásnak eleget nem tesz és a hitelezők a csődnyitási kérelemtől el nem állnak, a csőd azonnal elrendelendő)). Eszerint tehát, ha az adós nem is kereskedő, ha a csődöt kérő hitelező követelését nem biztosítja, vagy fizetési képességét a cselekvő és szenvedő állapot előterjesztésével nem igazolja, ellene a csőd elrendelendő. Mármost e szakaszt a gyakorlatban olyképpen értelmezik, hogy kereskedőnél elégséges a fizetésképtelenség igazolása, nem kereskedővel szemben a vagyonbeli elégtelenséget kelj igazolni. Mig kereskedővel szemben egy vagy több kielégítési, végre, hajtás foganatosításának bizonyítása elégséges a fizetésmeg szüntetés bizonyítására, addig nemkereskedőnél be kell igazolni' hogy az adós vagyonát tartozásai meghaladják. Ez ingatlanoknál a költséges szakértői becslést teszi szükségessé, ami a csődkérelmezést szerfölött költségessé teszi. A hitelező csak akkor határozza el magát a csődnyitási kérvény beadására, ha adósa elleni követelését végrehajtás utján behajtani nem remélheti, mivel adósa vagyonát már más hitelezői lefoglalták. A csődeljárás célja az adós vagyonát hitelezői közt egyenlően felosztani, szükség esetében az álhitelezők és álátruházások hatályon kivül helyezése céljából a megtámadási jognak gyakorlata által. A kereskedőnél ez lehetséges és többnyire sikerül is. A nemkei eskedővel és különösen a földbirtokossal szemben ez majdnem lehetetlen. Pedig ha a földbirtokos álátruházások, rokoni foglalások és betáblázások által hitelezőit ki akarja játszani, épp ugy sújtandó, mint a kereskedő, ki ezt cselekszi; ezt követeli a jogegyenlőség elve. Mit tapasztalunk azonban ? Csak jöjjön egy hitelező abba a helyzetbe, hogy egy eladósodott fölbii tokos ellen követelését csődnyitás kérelmezése utján kelljen érvényesíteni, ez oly kockázattal jár, hogy inkább veszni hagyja a követelését, mintsem a csődnyitást kérelmezné. Mikor a hitelező követelése lejár, az adós földbirtokos részint valódi, részint álkövetelésekkel annyira telerakta birtokait, hogy tartozási állapota vagyonát jóval meghaladja. Mégis, ha csődöt kérnek ellene, azt vitatja, hogy vagyona meghaladja tartozásait, azt állítja, hogy a hitelező csak bosszantása céljából kéri a csődöt, és inkább, mintsem a csődnyitást tűrné, — melyet vagyoni helyzeténél fogva a törvény értelmében önmagának kellene kérnie, — provokálja a költséges szakértői becslést. A becslés megtörténvén, bár ez konstatálja, hogy tartozásai vagyonát meghaladják, most meg avval áll elő, hogy a csőd a csődtörvény 87. §-a értelmében vagyonhiány miatt el nem rendelhető, arra számítván, hogy a csődöt kérő hitelező, ki követelésének nagy részét még a csődnyitás esetében is elveszei, nem lesz hajlandó, a tekintettel a különböző helyeken lévő ingó és ingatlan vagyonra, nagy összegre felszaporodható csődeljárási költségek viselését magára vállalni és azokat egy nagy összegnek birói letétbe helyezésével biztosítani. És eléri azt, hogy a bíróság a csődnyitást attól teszi függővé, hogy a csődöt kérő hitelező a csődnyitási költségek viselésére késznek nyilatkozik-e ? Ha mármost a hitelező, kinek már a csődnyitás kérelmezése által sok költsége merült fel, és ki többet kockáztatni nem hajlandó, a csődeljárási költségek viselésére késznek nem nyilatkozik, és az e célra a bíróság által megállapított összeget birói kézbe le nem teszi, a bíróság őt csődnyitási kérelmével elutasítja. Pedig a csőd elrendelése esetében a megtámadási jog gyakorlatának segítségével előreláthatólag okvetlenül annyi lesz a csődvagyon, hogy a csődeljárás költségei bőven lesznek fedezhetők. Az egyes csődhitelező pedig, ki követelését amúgy is egészben vagy részben elveszti, nem terhelhető még azzal, hogy a csődeljárási költségek viselését magára vállalja, és azokat egy nagy összegnek birói letétbe való helyezésével biztosítsa. Ha a csődnek célja az, hogy a közadós vagyona hitelezői közt aránylagosan szétosztassák, és egyik hitelező a másiknak rovására kedvezményben ne részesüljön, akkor kell, hogy a csődnyitási kérelemnek hely adassék, mihelyt a csődnyitásnak a csődtörvény 84. §-ában körülirt feltételei megvannak, még ha a panaszlott nem is kereskedő, hanem földbirtokos. Belföld. A Magyar Jogászegylet f. hó 15-én tartott teljes ülésén, amelynek tárgyát Fazekas Oszkár dr. előadása képezte, «Sürgős iparjogvédelmi reformok* cimen, Székely Ferenc dr. koronaügyész elnökölt. A jelen voltak között láttuk Décsey Zsigmond dr. kúriai tanácselnököt, Ballá Lajos dr. miniszteri tanácsost, a szabadalmi hivatal elnökét, Galdnffy Sándor min. tanácsost, a szabadalmi hivatal alelnökét, Pompéry Elemér, Kósa Zsigmond dr. Kayser Szilárd dr. szabadalmi bírákat, Bornes, Schilling és Perimutter dr. szabadalmi albirákat, Pechár Kornél dr.-t a védjegyügyi osztály jegyzőjét, stb. stb. Az előadó elsősorban Polónyi igazságügyminiszternek ama törvényjavaslatával foglalkozott, amely a Kúria tehermentesítése érdekében a semmisségi panasz oly irányú reformját célozza, hogy a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozó ügyekben a semmisségi panasz elintézésére ne a kir. Kúria, hanem a kir. Ítélőtáblák legyenek illetékesek. Ösmerteti a bűnvádi perrendtartás keletkezésének történetét és kimutatja, hogy pusztán elnézés folytán nem történt gondoskodás a bűnvádi perrendtartásban arról, hogy a szabadalmi törvénynek és a védjegytörvénynek különleges intézkedései néhány hónappal megalkotásuk után hatályon kivül ne helyeztessenek a bűnvádi perrendtartásnak általánosságban tartott ellentétes rendelkezései állal. Ecseteli a jelenlegi helyzet tarthatatlanságát, amely mellett a magyar ipar szempontjából oly nagy fontossággal biró bitorlást ügyekben az ország t>4 törvényszéke 64-féleképpen itélkezhetik és a felsőbiró ságok egyike sem juthat abba a helyzetbe, hogy a birói gyakorlatra e részben irányító befolyást gyakoroljon. A Polónyi-(é\& törvényjavaslatot tartja a legjobb alkalomnak arra, hogy a törvényhozásnak az az eredeti intenciója, hogy ezen ügyek a legfelsőbb bíróság elé vitessenek, jogaiba visszahelyeztessék és javasolja, hogy oly- értelmű rendelkezés vétessék be az emiitett törvényjavaslatba, amely szerint a szabadalombitorlási és védjegybitorlási ügyekben a másodfokú bírósági ítéletek ellen bármily semmisségi ok alapján sem-