A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 51. szám - Az ügyvédi rendtartás két tervezete [8. r.]

372 A JOG Ezzel a meghatározással szemben abban rejlik — ha lehet e kifejezést használni, — e kérdésnek a pervezetés szempontjábóli ütöpontja: helyesen megítélni tudni, átlátni és hamarosan elhatározni, hogy adott esetekben mikor forog fenn tényleg annak a körülménynek megkívánt ssúkiégessége, hogy az eskü alatti kihallgatás a felek kérelmére, vagy hivatalból elrendeltessék, vagy a felek, vagy valamelyike által megajánlott eme bizonyítási mód: mellőztessék. Ez az úgynevezett «nehézség», helyesebben mondva: helyes megitélőképesség nem abban az esetben jut szerephez, ha más bizonyíték, mint a felek vallomása a perben nincs, de ott, ahol már csoportosultak bizonyítékok, ahol a bizonyíték kiegészítendő.1) ') Ahol más bizonyíték, mint a felek vallomása egyáltalában nincs, a bíróság foganatosíthatna ugyan a S. T. 100. §-a szerinti egvességi esküt is, de ez a felek egymás iránti bizalmatlansága folytán vajmi ritka. Ott ugyanis, ahol az egész per tulajdonképp csak egy állításból és egy tagadásból áll, a S. T. 95. §. 1. bekezdése szavai nyomán, ha «a döntő ténykörülményre nézve más bizonyíték egyáltalában nem forog fenn.> — önként — mintegy automatice, mint a végkifejtés egyetlen lehetősége jelenik meg az eskü alatti kihallgatás elrendelésének szüksége. Például: A. perli B.-t készpénzkölcsön jogcímén, melyet irás nélkül, négyszemközt adott át neki. B. tagadja, hogy a kölcsönt megkapta, vagy állítja, hogy ugyancsak négyszemközt kifizette. Itt tehát, hogy a birp az eléje hozott vitás ügyben Ítéletet mondhasson, többnyire szükségszerűen nem tehet egyebet, mint foganatosítja a felek eskü alatti kihallgatását s aki a perben a bizonyító fél ellenfele, az ilyen esetekben rendszerint pernyertes is lesz. Azon esetnél azonban, ahol az eskü alatti kihallgatás azon alapon rendeltetik el, mert a bizonyítás kiegészítése szükséges, a bírói gyakorlatban ugy látjuk, hogy ezen utóbbi kötelezettség alapján elrendelt bizonyitásfölvételi eszköz aránylag gyakoribb, mint arra talán szigorúan vett célszerű pervezetési szempontból szükség volna. Megjegyzendő ellenben itt az, hogy a birói tevékenység ez a része különösen olyan, mely bármely kritikai beavatkozástól leginkább megóvandó, mert ez a szabad mérlegelés megfelelő indokolás ellenében : teljes immunitást igénylő területe már. Sajnos azonban, a gyakorlatban többszörösen tapasztalt tény az, hogy sok izben a letárgyalt anyagnak a tárgyaló bíró részérőli nem eléggé precíz tudása, az Ítélethozatal kényszere és természetes consequentiájával, t. i. a megfelelő Írásbeli indokolással szemben érzett (néha pillanatnyi) «iszony» eredményezik azt a sok esetben merőben felesleges pervezető intézkedést, melylyel az ítéletre már amúgy is bőven megérett peranyag mellett, a felek eskü alatti kihallgatása elrendeltetik, noha ha szigorú kritikai szemmel a peranyag megvizsgáltatnék, az elrendelés szükségességének egyik törvényi előfeltétele sem áll fönn. Ilyen esetekben tehát egészen fölösleges módon és a S. T. 35. §. utolsó tételében lefektetett elv teljes figyelmen kivül hagyásával, merül föl gyakran ujabb tárgyalás megtartásának szükségessége és fölösleges módon szaporittatik a már néha a perértékkel, amúgy sem arányban álló perköltség. A bíró tehát csak a per anyagának minden esetbeni tényleg alapos és biztos ösmerete alapján döntsön az eskü alatti kihallgatás fontos kérdésében, 1. ha a bizonyítás egyrészt más módon (okirattal, tanukkal) nem eszközölhető, vagy 2. ha a lefolytatott tanúkihallgatások, bizonyítási anyaga,2) kiegészítésre szorul, a bizonyításként fölhasznált okiratok aggályosak.3) Gyakorlatilag, bár kétségkívül nem helyes, ezenkívül még egy más szempont is közrejátszik, t. i. az u. n. felülvizsgálati ügyeknél4) relatíve több szükség forog fönn az elrendelésre nézve, mint az u. n. felebbezési ügyeknél6). A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítás a felsőbb fokon a kir. törvényszék felebbezési tanácsa előtt már nem reprodukálható. Itt tehát a feleken, az eskü alatti kihallgatás mellőzése folytán, jogsérelem eshetik s a szükségelt eskü alatti kihallgatás mellőzése, a tényállás hiányos megállapítása alapján, esetleg az I. birói itélet feloldását is eredményezheti, ami egyrészt az eljáró biróra ró, ujabb és olyan munkaterhét, melyért csak önmagát okolhatja, másrészt a feleket veti újból vissza az elsőbiróság előtti eljárás már befejezettnek vélt elsődleges állapotába, okoz hiábavaló költségeket s késlelteti a felek közötti jognyugalmi álláspont helyreálltát. Ha a bíróság az eskü alatti kihallgatást elrendeli és nem két magánszemély perében6) tárgyal, a per körülményeihez képest belátása szerint itéli meg, hogy több pertárs közül, a közkereseti vagy betéti társaság több tagja közül, vagy jogi személy több képviselője közül egyet vagy többet vagy valamennyit hallgassa-e ki eskü alatt. Hasonlag belátása szerint itéli meg a bíróság, hogy kiskorúak és gondnokoltak pereiben a felet vagy törvényes képviselőjét, illetőleg mindakettőt, a csődtömeg pereiben pedig a közadóst, vagy pedig a tömeggondnokot, illetőleg mindakettőt hallgassa-e ki eskü alatt.1) :) Esetleg a vallomások határozatlansága, ingadozása, a bennük foglalt ellentét. •) S. T. 77. §. •) ICO koronán alul. ) 100 koronán felüli ügyek. 6) Hanem például magánszemély perel közkereseti társaságot, jészvénytársaságot, egyesületet, vagy fordítva. •) S. T. 95. S 2. és 3-ik bekezdés. Ezek tekintetében a bíróság leghelyesebben külön bizonyítást rendelő végzésében határoz, melyet a peres felek előtt kihirdet s mely bizonyitásfölvételt vagy nyomban foganatosít vagy fooanatosittat,s) vagy teljesítésére határnapot tuz. Cogens (imperativ) szabályt képez a felek eskü alatti kihallgatásának kérdésében ama, pervezetési szempontból, elsőrangú fontosságú szabály, hogy t. i. ha a bíróság valamelyik félnek kihallgatását elrendelte, a másik fél szintén kihallgatandó, ha ez iránti kérelmét az eskü letétele előtt előterjesztette.9) Az ügyvéd által képviselt felek tárgyalása keretében ez a pont semmiféle felelősséget a tárgyaló biróra nem ró. Az ügyvéd által nem képviselt felet azonban a bíróság adott esetben alaposan kitanítani")) köteles azon jogát illetően: hogy joga van bizonyitékkép a saját maga eskü alatti kihallgatását is kérelmeznie. Teljesen még el nem döntött vitás kérdést képez a S. T. 95. §. eme 4-ik bekezdésének értelmezése. Vannak, akik azt állítják, hogy az egyik fél kihallgatása esetén, a másik fél is okvetlen személyes kihallgatás elé kerüljön. Praktikus jelentősége a kérdésnek például a következő eset kapcsán van: A bíróság elrendelte mindkét peres fél eskü alatti kihallgatását s a kihallgatási halárnapra alperest személyesen, külön idéző-végzéssel szabályosan megidézte, mig felperes képviselője vállalkozott, hogy felét a kitűzött határnapon előállítja. Ez szabályszerű s gyakorlatilag teljesen elfogadott idézési mód. Alperes kihallgatásra megjelent, ki is hallgattatott. Felperesi képviselő ellenben a tárgyaláson bejelenti, hogy fele pl. sürgős ügyben vidékre utazott s igy nem volt képes előállítani. Az elutazás szükségességét azonban semmivel sem tudja igazolni. Alperes kéri felperes mulasztása következményeinek kimondását. Felperes ragaszkodik hozzá, hogy fele részére uj kihallgatási határnap állapíttassák meg. A bíróság a S. T. 99. §-a értelmében a 64. szabályai szerint ítélvén meg felperes megnemjelenésének tényét, nem lát fennforogni okot a távolmaradás enyhébb beszámithatására. Nézetünk szerint a törvény a 95. §. 4-ik bekezdésében azt szándékolta, hogy egyoldalú perbefejezés ne legyen lehetséges, hanem mindkét félnek egyaránt mód adassék, hogy a biróság előtt saját személyében, eskü alatt is nyilatkozhassék. Az semmiesetre se lehetett a törvényhozó célja, hogy ha feleknek egyenlően ez a bizonyítási mód felhasználása már megadatott s azzal valamelyik peres fél nem élt, indokolatlanul a peres eljárás befejezését igazolatlan távolmaradásukkal gátolhassák.1') Nyilván ez tűnik ki a 99. §. helyes értelmezéséből is. Az imperativ szabály tehát csak az eskü alatti kihallgatás adott viszonyok közötti elrendelésének szükségére s nem egyszersmind a foganatosítás szükségességére áll fönn. Az anyagi igazság kiderítésének elérése könnyittetik meg azáltal, hogy a biróság az egyik fél megesketése előtt, hivatalból is elrendelheti a másik fél kihallgatását.12) (Folytatása következik.) Az ügyvédi rendtartás két tervezete. X. (Folytatás.) X VII. A fegyelmi eljárásban legfontosabb a Aagy tervezetének a Kúria vegyes tanácsára vonatkozó intézkedése. E tanács az elnökön és helyettesén kivül a Kúria 10 rendes birájából és 10 az ig. miniszter által 3 évre kinevezett budapesti ügyvédi kamaiai tagból alakul (98. §.). Csak oly ügyvéd nevezhető ki, aki legalább 10 évig gyakorló ügyvéd ; ezen állás és a kamarai választ mányi tagság összeférhetlen. A vegyes tanács az elnökön kivül 6 tagból, felerészben a Kúria választott biráiból, felerészben a kinevezett ügyvédekből álló tanácsokban határoz (u. o.). Az alábbiakban csak azon §-okra reflektálunk, melyek az L'rdts. és az 1887. évi XXVIII. t.-c.-től lényegesen eltérő módosításokat tartalmaznak. A kamara tisztviselőinek és választmányi tagjainak kötelessége minden oly tudomásukra jutott esetet, melv az ügyvédi kar tisztességét és becsületét sértené, a választmánynak bejelenteni (104. §.). — Denunciatorius jellegénél fogva nem helyeseljük. Végezze azt mindenki saját lelkiismeretével külső kényszer nélkül! Az ügyvédek és ügyvédjelöltek 100 korona pénzbírság terhe alatt kötelesek a vizsgálóbiztos előtt tanúskodni Egyéb tanuk és szakértők, ha a vizsgálóbiztos előtt megjelenni vonakodnak, az illetékes büntetőbíróság által hallgatandók ki A tanuhallgatásnál a kamarai ügyész, panaszos, panaszlott jelen lehetnek es a tanúhoz kérdést indítványozhatnak. (111 §.). ") S. T. 98. §. 3-ik bekezdés. 9) S. T. 95. §. 4-ik bekezdés. 10) S. T. 37. §. 3-ik bekezdés. akadál^zml^tén.^1^1 '—^ványnya, betegségi >2) S. T. 95. §. 5-ik bekezdés.