A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 51. szám - A peres felek eskü alatti kihallgatása [1. r.]

A JOG 371 A másik biró ekként panaszkodik: «Statistikára való utazás képezi" a felügyeleti hatóságok legkedvesebb foglalkozását)). A panaszlók tehát egyetértenek abban, hogy a statistika kedvéért a munka jóságát feláldozzák, vagyis a qualitást a mennyiségnek alárendelik. Megegyez véleményük abban is, hogy felülről első sorban azt követelik, hogy a biró tevékenysége bizonyos számarány szerint valamely mértéknek megfeleljen, a munka minősége a felügyeleti hatóságoknál csak másodsorban jön számba. A statistika elleni küzdés általában mostanában nagyon tetszetős. Miért hajszolja a kormány mindig a számot, s miért nem gondoskodik inkább sztmélyszaporitásról ? A statistikát az állami igazgatás egyik ágánál sem, igy az igazságügyi politikában sem nélkülözhetjük. Mig jobb eszközt ki nem találunk: ez marad a biró jogi tevékenységnek is erőmérője. Az állam rendszerint lakosságának számaránya szerint határozza meg, hogy az összes lakosok igazságügyi igényét hány biró elégíti ki, más államok statistikáiból megállapítja az ügyek átlagát, egyenlősíteni törekszik a munkaelosztást, mindezt a statistika segélyével érheti el, az igazságügyi politika érvényesülésénél a statistika éppen ezért fontos tényező. Szervezni addig nem lehet bíróságokat, mig a statistikai számítással rendbe nem vagyunk. Minden egyénnek egyéni képességéhez, kiválóságához vagy gyengeségéhez mérten bírósági állásokat szervezni nem lehet, hanem átlagokban kell meghatározni, hogy mennyit kell végezni egy bírónak. A gyakorlati életben aztán a gyengébbek erőhiányait a munkabíró elemek nagyobb tevékenysége kipótolja. Itt tehát csupán arról lehet szó, hogy mily arányú az az átlagos mennyiség, amit az igazságügyi kormány a bírótól általában követel. Ebben a tekintetben panaszra nem lehet okunk. Németországban átlagosan egy bíróra nagyobb számú ügy esik, mint nálunk. De akárhogy állana a mi viszonyunk a többi nyugati államok statistikai állapotához viszonyítva, egy kétségtelen, hogy az az össztevékenység, amit egy bírótól átlagosan kívánnak, az ő erejét nem meríti ki annyira, hogy e miatt kapkodó, ideges legyen Somlyódy az átlagról igy ir: «Ott fent a minisztériumban, — ahol a számok beszélnek — megállapították azt, hogy az országos átlag szerint mennyi Ítéletet kell egy bírónak évente hoznia, aki ezt a mértéket meg nem ütötte, az gyenge munkaerő, aki felülhaladta, az nagy munkaerő lett» (röpirat 24. 1.). Kétségen kivül igy van ez, s nem is lehet másként. Az a biró — akinek munkaátlagát a többi bírónak kell elvégezni — az erősebb munkaerők közt alig számithat, ami azonban nem zárja ki, hogy az ilyen biró a jelesebb erők közé ne számittassék. Lehet tudós katona és vitéz katona, amaz a vezérkarnál, ez a csapatnál teljesíthet számottevő szolgálatot, de aki se nem vitéz, se nem tudós, az egyik helyen se számit. Aki tehát csapatszolgálatot teljesít, annak vitézségben kell erősnek lenni, mi vidéki birák — akik a vezérkarhoz nem tartozunk — akkor teljesítünk hasznos és számottevő munkálatot, ha az évi átlagot le is dolgozzuk, s nem vesszük igénybe kartársaink segítségét. De ez az átlag nem pusztítja még el a szervezetet. • Sommás bírónál kontradiktorius perekben 200 ítélet képez évi középátlagot, azon alul a biró tevékenysége nem erős, azonfelül buzgalma dicséretre méltó. Közpolgári rendes perekben az évenkinti átlag 80 Ítéletnek felel meg. Polgári felebbezésnél átlagosan évente 200 ítéletet kell egy bírónak megszerkeszteni. , - Az a biró, aki ezt az átlagot helyesen és jól végzi el, rendszerint megnyeri a felügyeleti hatóságok dicsérő elismerését, s ily tevékenységet egy jól képzett biró elvégezhet. Az évi átlagnál a gyengébb erők tevékenysége rendszerint nem üti meg a mértéket, s ilyenkor a gyengébb szervezet elmaradását az erősebbeknek kell pótolni, s aki bírja is, és akarja is, hogy az elmaradottság helyrepótoltassék, bizony az a csapatnak erősebb katonája, kinek azonban tevékenységéről csak a statistika segélyével lehet meggyőződni. Statistikai ellenőrzés nélkül bizony sokszor kátyúba zökkenhetne az igazságügynek haladó szekere. Eddig a pontos birákról beszéltem. Most a kiváló erők képességeinek méltatására fogok rátérni. Tagadhatatlan, hogy kinevezéseknél nem mindég érvényesül a kiválóság, azonban valljuk be őszintén, hogy felsőbíróságaink szervezete mégis kitűnő. Azok, akik nem kellő előkészültség^el kerülnek a felső bíróságokhoz, készültségük fogyatékosságát dicséretreméltó buzgalommal, ambitióval igyekeznek kipótolni. Tapasztaljuk azt is, hogy a kiválóbb tehetségeknek majd mindenike előbb vagy később — bejut a felsőbb bíróság körébe. Ha tehát a biró nem csupán a munka teljesítését tűzte ki feladatául, s nemcsak ebben fáradozik dicséretreméltó buzgalommal, de az önképzésre, választékosságra, csinre is gondot fordít, ha dolgozatainál éles elmét, kiforrott okos gondolkodást s lendületes fenköltséget árul el: kiválóságával igy is meg fogja előzni azokat, kik nagyobb előkészültség hiján csak a munka mennyiségének számarányát kívánják fokozni erős törekvéseikkel. Ne csüggessze tehát a tehetségesebb erőket a statistikával való verseny, az értékes munkának itt is kiváló becse van. De arra, hogy a biró a munka értékére is számottevő nagyobb tevékenységet fejthessen ki, a biróképsés iskolája szükséges. Nálunk erre van fordítva legkevesebb gond. Már magának a testületi együvétartozandóságnak intensivebb ápolása is, közvetve hathatósan előmozdítaná a nemes verseny ébredését, a biró törekvésének magára hagyottsága képes a gyengébbek törekvő vágyát még csirájában elhervasztani. Fölülről kellene ébreszteni a biró küzdő vágyát, kijelölve a magasabb célt, melyet az élet a maga fejlődő igényével a biró hivatásaként megjelölt. Figyelmezteti-e most valaki a birót arra, hogy neki nem csupán a Gri/l-íé\e zsebkönyvtár útbaigazító adatait kell éberen alkalmazni, de figyelemmel kell lenni az élet igényeire, a gazdasági szükségletek keletkezésére, neki a törvényt keletkezésének okaival kell megismerni, tudni, hogy azok a szükségletek, melyek a törvény felépülésének okait képezték, valódi szükségletek-e máig is, vagy már átmentek az evolutio természetes hatásain ? Neki a törvény hézagait pótolni, az uj szükségletekhez megfelelő szabályokat alkalmazni, ekként a szokásjog talaját termékenynyé tenni magasabb feladata! Ébresztetik-e kellően felülről a bírói önállóságra törekvés ? a független szabad gondolkodás ? Nem az képezi-e az igazgatás politikáját, hogy a biró a szűkebb munkakörben mint pontos, rendszerető ember érvényesüljön, nem fordítva gondot arra, hogy a szélesebb látkör és szabadabb mozgás a biró erkölcsi fölényét és értékét emeli. Szabadabb irányzatú biró alkothat nagyokat, a chablonos biró, amint Magnaud megjegyzi: «csak a rubrikákat taxálja nagyra, de nagyot nem alkot». A múltnak mulasztásai gyorsan pótlandók, ha csak azt nem akarjuk, hogy a chablonos biró mesterségnek tekintse a birói magasabb hivatást, melynek művészeti nívóját kell előkészíteni. Hathatós eszköz erre a birósági könyvtárak gyarapítása. Szaktestületek érintkezéseit könnyűvé kell tenni, s minderre a kezdeményezésnek felülről kell irányittatni. De különösen a jövő számára kell gondoskodni alkalmas erőkről. A jegyzői karnak intensivebb kiképzése elháríthatatlan feladatát képezi a kormány gondoskodásának. Szükséges az egész kart köztudatára ébreszteni annak a nagy feladatnak, amit a haza, a társadalom a magyar birói kartól méltán várhat. De ez testületi átmelegedés, lelkesület, s a vágynak magasabb célokért való ébredése csak ugy mehet végbe, ha a vezetők az együvétartozandóság fejlesztésén fáradoznak, s a biró független gondolkodását az ügyes alkalmazkodási hajlamnál többre becsülik. Ezen a ponton az összetartásra én is szívesen buzdítok, de nem tartom áldásosnak azt a munkát, mely az előre buzdítás helyett az elégedetlenség szítására szolgáltat tápanyagát \A peres felek eskü alatti kihallgatása.*) / Irta RÉVAY BÓDOG dr. budapesti VI. ker. kir. jbirósági albiró. /. Az eskü alatti kihallgatás a ma érvényben levő gyakorlatban. Nemcsak a peres ügyek érdemi eldöntését illetőleg játszik csaknem túltengő fontos szerepet, de alakilag, pervezetési szempontból is, egyike a legfontosabb momentumoknak a sommás perben: a felek eskü alatti kihallgatása. A kérdés taglalásánál első sorban áll: mint perjogilag legfontosabb, az eskü alatti kihallgatás el- vagy el nem rendelésének kérdése. A S. T. 95. §-a elég világosan jelöli meg az elrendelés szükségességének eseteit, mondván, hogy a bíróság kérelemre vagv hivatalból is elrendelheti a félnek eskü alatti kihallgatását, ha valamely döntő ténykörülményre nézve más bizonyíték egyáltalán nem forog fenn, vagy a bizonyíték kiegészítése válik szükségessé. *) R é s z I e t «A helyes pervezetés a kir. járásbiróságok előtti eljárásban)) cimü gyakorlati perjogi tanulmányból.^.