A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 49. szám - A nemi fajtalanságnak törvénykezési jelentősége [Könyvismertetés. 1. r.]

A JOG 225 ból hozattak, hogy felpereseket lehetetlenné tegyék. Ez az elő­adás határozatlan és nem foglal magában oly ténybeli állítást, amely a határozatok megsemmisítésének okául szolgálhatna. Fel­peresek megtámadták a közgyűlésnek az alapszabályváltoztatást magában foglaló abbeli határozatát, hogy a közgyűlés Budapesten, Pozsonyban vagy Bécsben tartassák meg. Erre vonatkozólag fel­peresek előadták, hogy a részvénytársaság székhelyén tartható meg és ezért semmis az alapszabály ama módosítása, mely szerint a közgyűlés máshol is tartható. Ez az álláspont alaptalan, mert sem az alapszabályból, sem a dolog természetéből nem követ­kezik, hogy a közgyűlés csak a részvénytársaság székhelyén volna megtartható. Abból, hogy aK. T. 157. §-ának 1. pontja értelmé­ben a társaság székhelye és ezen kivül 8. pontja értelmében a közgyűlés helye is alapszabályilag meghatározandó, azt kell követ­keztetni, hogy a törvény az oly esetek lehetőségét is szem előtt tartotta, amelyekben a közgyűlés helye a társaság székhelyével nem esik össze, mert különben nem lett volna célja a törvény abbeli szabályának, hogy a társaság székhelye is és a közgyűlés helye is alapszabályilag határozandó meg. Nem törvényellenes a határozat abból az okból sem, hogy a közgyűlés helye vagylago­san határoztatott meg, mert a K. T. 157. §-ának 8. pontja nem foglal magában oly tilalmat, mely a közgyűlés helyének vagylagos meghatározását kizárná. Törvényellenes volna az oly határozat, amely közgyűlés helyéül kizárólag valamely külföldi helyet jelölne meg, mert a közgyűlésnek kizárólag külföldön való megtartását az a körül­mény zárja ki, hogy a K. T. 178. §-a esetében esetleg a bíróság hivja össze a közgyűlést, már pedig a bíróság a közgyűlést kül­földön nem tarthatná meg. De idevonatkozó törvényes szabály hiányában nincs ok semmisnek tartani az oly határozmányt, amely egy külföldi helyet vagylagosan jelöl meg a közgyűlés helyeként, mert ily esetben a közgyűlésnek a belföldön való' megtartása is lehetséges. Ennélfogva nem teszi semmissé a közgyűlés határozatát az, hogy a közgyűlés megtartásának helyeként Bécs is vagyla­gosan megjelöltetett. Ennélfogva felpereseket keresetükkel el kellett utasítani és mint pervesztest a prts. 251. §-a értelmében a perköltség fizetésére kellett kötelezni. A budapesti kir. Ítélőtábla (1905 április hó 4-én 80/905­V. sz. a.) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az alperes részvénytársaság megtámadott köz­gyűlése oiyan határozatot, mely szerint a közgyűlés ezentúl kizá­rólag valamely külföldi helyen volna megtartandó, nem hozott, — az a kérdés tehát, hogy az ilyen határozat törvényellenes volna-e ? ebben a perben elbírálást nem igényel. A kir. ítélőtábla tehát az elsőbiróság Ítéletének ide vonatkozó indokolását mel­lőzte és ítéletét a benne felhozott egyéb indokok alapján, mégis ezeknek azzal a helyesbítésével hagyta helyben, hogy a felperes által megtámadott közgyűlés 1902. évi szeptember hó 21-én és nem ugyanazon hó 25. napján tartatott. A m. kir. Kúria (1906. évi október hó 3. napján 998/905. V. sz. alatt) következő ítéletet hozott: A kir. Kúria mindkét alsóbiróság ítéletének részbeli meg­változtatásával, az alperes részvénytársaság által 1902. évi szep­tember hó 21 napján tartott közgyűlésen hozott azokat a hatá­rozatokat, amelyekkel az alperes részvénytársaság feloszlása és felszámolása valamint három tagból álló felszámolóbizottság kirendelése elhatároztatott, továbbá felszámolókul J. A. dr., Sch. Zs. és K. Zs. dr. megválasztattak, amelylyel az alperesi társaság alapszabályainak 15. §-a oda módosíttatott, hogy a rendes köz­gyűlés Bécsben is megtartható, végre amelylyel a társaság igaz­gatósága, illetve felszámolóbizottsága oda utasíttatott, hogy a társaság felszámolási erejének szövegét és a most felsorolt hatá­rozatoknak megfelelően módosított alapszabályokat a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknél bejegyeztesse, megsem­misíti és az alperes társaságot kötelezi, hogy felpereseknek 15 nap alatt és végrehajtás terhe mellett 354 K. 60 fill. perbeli és L68 K. 90 fill. két izbeli fellebbezési költséget fizessen, valamint az ítéleti illetéket viselje, egyebekben a kir. Kúria a másodbiró­ság Ítéletét ht lvbenhagyja. Indokok: A m. kir. Kúria megjegyzi, hogy az elsőbiróság ítélete indokolási részében felemiitett, K. F. dr. által az alperes részvénytársaság ellen folyamatba tett hasonlótárgyu perre vonatkozó iratok jelenleg a kir. Kúrián 999/905. V. sz. alatt beérkezett fel­terjesztő jelentés mellett őriztetnek és hogy a kir. Kúria az első­biróság ítéletében felhívott most emiitett per mellékleteit bete­kintette. Az alperes részvénytársaság 1902. évi szeptember hó 21. napján hatályban volt alapszabályainak 43. §-a értelmében a tár­saságnak az alapszabályok 3. §-ában megállapított időnek letelte előtti feloszlása, a K. T. 301. §-ában felsorolt többi esetekto eltekintve, csak oly közgyűlésen hozott, ezt tárgyazó határozattal mondható ki, illetve határozható el, amely közgyűlésen a kibocsá tott részvények legalább '/-része alapszabályszerűen képviselve van és a jelenlevők szavazatának '/„-része a feloszláshoz hozza járul. Az 1902. évi szeptember hó 21-ik napján megtartott köz­gyűlésről felvett jegyzőkönyv tartalma szerint a közgyűlésen csak 2,697 részvény volt képviselve, már pedig az alperes társaság ekkor érvényben volt alapszabályainak 7. §-a szerint az alaptőke kibocsájtott 7,000 db. részvényből állott. Ezek szennt.mivel a közgyű­lésen a részvények 2,'3-része képviselve nem volt, az alapszabályok 43. §-a értelmében a társaság az azok 3. §-ában megállapított 90 évi tartam előtti feloszlásra vonatkozó határozathozatalra ké­pességgel nem birt, mivel az alapszabályok 18. £-ának az a rendelkezése, hogy abban az esetben, ha a közgyűlés alkalmá­val a részvényesek kellő számban képviselve nincsenek, uj közgyűlés hívandó össze, amely tekintet nélkül a megjelent részvé­nyesek számára, jogosítva van mindazon tárgyak felett határozni, amelyek az elnapolt közgyűlés napirendjére kitűzve voltak, mint általános szabály, az alapszabályok 43. Jvában megállapított kivé­telre alkalmazást nem nyerhet, mely kivételes rendelkezés hatá­rozott befejezést nyert abban a feltételben, hogy az időelőtti felosz­lást kimondó határozat csak az oly tárgyaláson hozható, amelyen a részvényesek - ;i-része képviselve van, ez a feltétel pedig fenn nem forogna akkor, ha erre az esetre is az alapszabályok 18. i^-ának fenn jelzett rendelkezése alkalmaztatnék. Ezek alapján tehát a kir. Kúria mindkét elsőbiróság vonat­kozó részének megváltoztatásával, az e tekintetben határozathoza­talra képtelen közgyűlésen az alperes társaság feloszlását és ebből folyólag a felszámolást elrendelő, valamint az ezzel kapcso­latban álló, jelen ítélet rendelkezési részében felsorolt határozato­takat megsemmisítette. Helybenhagyta a kir. Kúria a másodbiró­ság ítéletének azt a rendelkezését, amelylyel felperesek kereseti kérelmükkel az alapszabályok 43. §-ának módosítását kimondó határozat megsemmisítésére vonatkozólag elutasitattak; mert ezen alapszabály módosítására, amely a tervezetből átvett rendel­kezésre nem vonatkozik és igy alapszabályi módosítás utján meg­változtatható, kivételes alapszabályi rendelkezés hiányában csak az alapszabályok 18. tj-ában meghatározott határozatképesség szük­ségeltetik, ez pedig a fentebbi megállapítás szerint fenforgott. A másodbiróság ítéletének indokait elfogadva, a kir. Kúria sem találta megsemmisithetőnek azt a közgyűlési határozatot, amely szerint az alperes társaság rendes közgyűlése Budapesten, vagy Pozsonyban tartandó meg. De mindkét alsóbiróság ítélete vonat­kozó részének megváltoztatásával a kir. Kúria megsemmisítette a közgyűlésnek az alapszabályok 15. §-át olyképen módosító hatá­rozatát, hogy a társaság közgyűlése Bécsben is megtartható, mert Magyarországra nézve magánjogi vonatkozásban Bécs külföld lévén, a kereskedelmi törvényben megállapított felügyeleti jog gyakorlása szempontjából meg nem engedhető, hogy Magyarországon főtelep­pel biró és mint ilyen ugyanitt bejegyzett részv.-társ. külföldön tarthasson közgyűlést. Alperes a kereseti követelés túlnyomó nagyobb része tekintetében pervesztes lévén, az 1868 : LIV. t.-c. 251. §-a alapján agy a perbeli, valamint az azzal egy tekintet alá eső kétizbeli felebbezési költség zselésére is köteleztetett. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. 1,822/896. tábl. 2. Az úrbéri haszonvételekre jogosult telkek száma az 1871 : LIII. t.-c. 71. §-ra tekintettel az úrbéri kárpótlási ada­tok alapján helyesen állapíttatott meg; mert e tekintetben főkép az derítendő fel, hogy 1848 január 1-én hány házhely után gyakoroltatott a faizás, az 1848. év előtti adóösszeirásoíc és úrbéri kárpótlási iratok szerint pedig kétségtelen, hogy a házhelyek száma ugyanaz volt, mint amennyi megállapítva lett. A kiszakítandó erdőilletmény ugyanis csak az 1848 január 1-éig valósággal élvezett erdei haszonvételek alapján állapitható meg s igy a haszonvételek mértékének kiszámítá­sánál alapul csak az 1848 január 1-én tényleg létezett úrbéri telkek száma s nem a kataszteri adatok szerinti jelenlegi birtok­mennyiség, vagy a kárpótolt terület nagysága alapján kiszá­mítandó eszményi telkek száma fogadandó el, miután ez csak a volt úrbéresek egymás közötti részesedés mértékénél szol­gálhatna kulcsul. Ily eszményi telkek megállapításának szük­sége azonban nem forgott fenn; mert alperesek az egymás közötti részesedésre nézve egyetértő megállapodásra jutottak (Kúria 18/895.). 3. Epületfaizás és makkoltatás cimén külön erdőterület követelése nem jogosult. 1822/896. tábl. Epületfaizás cimén a volt úrbéreseket, tekintettel arra, hogy a földesúri birtokosoknak erre vonatkozó kötelezettsége az 1854. évi úrbéri ny. parancs 53. §. szerint végkép meg let szüntetve, külön erdőterület nem illeti, vaiamint a makkoltatás gyakorlata sem tekinthető oly alapnak, melyből kifolyólag külön erdőterület követelhető. (Kúria 18/895.) 1,109/1896. tábl. 1. A) A volt úrbéreseknek erdőilletményül az 1871: LIII. t.-c. 71. §. 2. pontja értelmében egy egész telek után hat holdnál nagyobb erdőtér nem volt megállapítható, habár a tűzifa hasz­nálatán kivül a szabályozás alatti erdőből más célra szükséges

Next

/
Thumbnails
Contents