A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 49. szám - A nemi fajtalanságnak törvénykezési jelentősége [Könyvismertetés. 1. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DONTVÉNYEK. Melléklet a Jog 49. számához. Budapest, 1906 december 9. Köztörvényi ügyekben. Az osztrák biróság 1905. április havában elválasztotta a feleket, az alperes részéről történt jogos ok nélküli elhagyás miatt, az alperes férj hibájából. A magyar honosságnak 1905. október havában történt megszerzése utan a vétkesnek nyilvánított férj kéri a házasság felbontását, a 115. §. 2. bekezdése alapján. A tábla elutasítja a keresetet, mert az elválasztás óta két év még nem telt el és a magyar honosságot szerzett fél több joggal nem élhet, mint az, aki eredetileg is magyar honossággal birt és aki a felbontást, a 107. §. szerint, csak két év után kérheti. A Kúria felbontja a házasságot, mert a 115. §. a felbontást nem köti a 107. §-ban megállapított két évi határidő elteltéhez. A 115. §. alapján a felbontást az a házasfél is kérheti, akit a külföldi biróság vétkesnek nyilvánított. A budapesti kir. törvényszék (1906. május 22-én 23,243' sz.) Az 18S9. április hó 24-én létrejött házasság felperes hibájából az 1894 . XXXI. t.-cikk 80. §-ának a) pontjában meghatározott bontó ok alapján ezennel bíróilag felbontatik, és felperes a 85. §. éltelmében vétkesnek nyilvánittatik. Ituiokok: Felperes a házasság felbontását a H. T. 115. §-ában adott jogánál fogva a törvény 80. §-a a) pontjában meghatározott bontó ok alapján kérte. Minthogy felperes a H. T. 115. §-ában meghatározott feltételeket okmányilag igazolta; minthogy a külföldi biróság ágytól és asztaltól elválasztó ítéletében indokul felhozott az a tény, hogy felperes az alperest 1903. évi szeptember 16-án minden jogos ok nélkül . . . elhagyta, a H. T. 80. §-ának a) pontjába ütköző', házassági kötelesség szándékos és súlyos megsértését képezi, ehhez képpest a törvény 115. §-a értelmében peres felek házasságát felbontani kellett, annyival is inkább, mert peres felek kibékülése, azoknak huzamosabb idő óta tartó különélése után többé nem is remélhető és tekintve, hogy a fent hivatkozott bizonyítékokkal megállapított tényállás mellett a per összes körülményeit és a felek életviszonyait szorgosan méltatva, a további együttélés a felbontást kérő' felperesre nézve elviselhetetlennek mutatkozott; ennélfogva a felek házassági köteléke az 1894: XXXI. t.-c. 80. §-ának a) pontja alapján felperes hibájából felbontandó és a 85. §. értelmében felperes vétkesnek nyilvánítandó volt. Az a körülmény, hogy a felbontást kérő felperes vétkességéből lettek peres felek ágytól és asztaltól elválasztva, csak azt eredményezhette, hogy e törvényszék által is felperes nyilváníttatott vétkesnek, de a felperes keresetének elutasítására okul nem szolgálhat azért, mert a H. T. 115. §-a értelmében a feltételek fennállása esetén a házasság felbontandó bármelyik fél kérelmére. A budapesti kir. ítélőtábla (1906. január 26-án, 6,518. sz.) Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és felperest keresetével el utasítja. Indokok: Felperes keresetében az 1894: XXXI. t.-c. 115. §. és 80. §. a) pontja alapján kéri házasságának a felbontását. Egyedül a 80. §. a) pontja alapján azonban a felperes kereeti joggal nem bir, mert a felek előbbi osztrák honosságára ekintettel bírói hatáskörrel birt lembergi polgári törvényszéknek B) alatt csatolt ítéletével joghatályosan megállapittatott, hogy az életközösséget a felperes szüntette meg és e tény miatt a felperes mondatott ki vétkesnek, következésképpen felperes az 1894: XXXI. t.-c. 81. §-ának 1. bekezdése értelmében a házasság felbontását e tény miatt nem kérheti. De nem kérheti felperes a B) alatt csatolt Ítéletnek az 1894. évi XXXI. t.-c. 115. §-ának és 80. §. a) pontjának alkalmazásával bontó ítéletté átváltoztatását sem; mert jóllehet a C) alatti okirat igazolja, hogy a felperes 1905. október 10-én magyar honosságot szerzett, a B) alatti ítélet pedig a feleknek ágytól _és asztaltól való különélését még a magyar honosság elnyerése előtt megengedte és jóllehet a B) a. itélet az ágy- és asztaltól való elkülönítést az elhagyás miatt s így oly tény miatt engedte meg, amely tény a jelen törvény szerint is bontó oku^ szolgál, minthogy azonban a felek elválasztása csupán 1905. április 20-án kelt Ítélettel engedtetett meg és e szerint ez az elválasztás két év óta nem tart, a magyar honosságot szerzett fél pedig több joggal nem élhet, mint az, aki eredetileg is magyar honossággal birt és minthogy az említett törvénycikk 107. §-ának rendelkezése értelmében bármely fél a házasság felbontását csak két évi határidő' lefolyása után kérheti: a kérelemnek ez a része is alaptalan. A m. kir. Kúria (1900. okt. 17. 8,507. sz. a.) A másodbiróság Ítéletét megváltoztatja s az elsőbiróság Ítéletét hagyja helyben azzal a helyesbítéssel, hogy a házasságot a felperes vétkességének megállapítása nélkül és hibájára való kijelentés mellőzésével a H. T. 115. §-ának 2. bekezdése alapján bontja fel. Indokok: A lembergi országos tövényszék 1905 máj. 19-én jogerőre emelkedett ítéletével peres feleket ágytól és asztaltól elválasztotta s a jelenlegi felperest vétkesnek nyilvánította azért, mert felperes a jelenlegi alperest 1903 szept. 16-án jogos ok nélkül elhagyta és többszöri felhívás dacára sem tért hozzá vissza. Ezen az alapon kéri a C) alatti szerint 1905. évi október 10-én magyar honosságot nyert felperes a házasságnak a H. T. 115. §-ának 2. bekezdése értelmében való felbontását, annak kimutatásával, hogy közte és alperes közt a házassági életközösség időközben helyre nem állott. A H. T. 115. §-ának 2. bekezdése szerint, ha az ágytól és asztaltól való elválasztást a külföldi biróság a magyar állampolgárság elnyerése előtt kimondotta — amint a jelen esetben is történt — a magyar biróság felbonthatja a házasságot, ha az elválás oly tény miatt mondatott ki, amely miatt a házasság a H. T. értelmében is felbontható. Az idézett törvényhely a kereseti jog érvényesítését a H. T. 107. §-ában megállapított határidőhöz nem köti, tehát annak a határidőnek a magyar honosság elnyerése előtti vagy utáni leteltét nem kívánja meg ahhoz, hogy a magyar állampolgárrá lett házastárs bontó keresetét a magyar biróság előtt megindíthassa. A másodbiróságnak a H. T. 107. §-a alkalmazásának mellőzhetetlenségére alapított az az álláspontja, hogy a fenforgó esetben ágytól és asztaltól elválasztó ítéletnek bontó ítéletté való átváltoztatásáról van szó, nemcsak hogy nyilván ellentétben áll a H. T. 115. §-a 2. bekezdésének világos rendelkezésével, de arról, hogy külföldi bíróságnak külföldiek ágytól és asztaltól elválasztó Ítéletét a magyar biróság bontó ítéletté átváltoztassa, a H. T. más szakaszában sem rendelkezik. Tekintve már most, hogy a H. T. 115. tj-ának 2. bekezdése a kereseti jogosultságra nézve megszorító rendelkezést nem tartalmaz s igy e törvényhely alapján a házasság felbontását a külföldi biróság által vétkesnek nyilvánított házastárs is kérheti; tekintve, hogy a fentebb hivatkozott Ítéletben a jelenlegi felperes vétkessége meg van állapítva s igy annak ujabbi megállapítása helyt nem foghat: a H. T. 115. §-ának 2. bekezdése értelmében a magyar biróság csakis annak vizsgálására és eldöntésére van hivatva, hogy a hivatkozott ítéletben válóokként megjelölt ténykörülmények a H. T. rendelkezéseinek megfelelő valamely bontó oknak minősithetők-e ? Minthogy pedig a házastársnak jogos ok nélküli elhagyásával előidézett különélés a házastársi kötelességnek számdékos és súlyos megsértését állapítja meg, tehát a H. T. 80. §-ának a) pontjában meghatározott bontóokot foglalja magában, ennélfogva a másodbíróság ítéletének a felperest keresetével elutasító része megváltoztatandó s az elsőbiróság ítéletének a házasságot felbontó rendelkezése a felperes vétkességének és hibájának megállapítására vonatkozó kijelentés mellőzésével helybenhagyandó volt, még pedig a H. T. 115. §-a 2. bekezdésének felhívására vonatkozó helyesbítéssel azért, mert ez a törvényhely nem rendeli azt, hogy a bontóok más szakaszra való hivatkozással is megjelöltessék, amiért is az elsőbiróság ítéletének rendelkező részében a H. T. 80. §-ának bontó okul felhívott a) pontja helyett a H. T. 115. §-ának 2, bekezdését kellett a házasságok felbontó rendelkezés alapjául szolgáló törvényhelynek megjelölni. Alperes több almaszállitási szerződést ruházott át felpe résre, ellenérték ellenében. Minthogy a szerződéseknek az egyes eladókkal szemben érvényt szerezni nem lehetett és azok az árut nem szállították, felperes az átruházásért fizetett ellenérték visszatéritését és azonkívül a kár és elvont haszon megtérítését követeli alperestől. Az alsóbiróságok a szerződés átruházását engedményezésnek minősitik és minthogy a jelen (erdélyi) esetben alkalmazandó optk. szerint az engedményező az átruházott követelés valódiságáért és behajthatóságáért csak az engedményestől kapott összeg erejéig felelős, alperest csak a felvett érték visszafizetésére kötelezik. A Kúria megállapítja alperessel szembén a kárra és elmaradt haszonra vonatkozó igényt is, mert a vételi szerződéseknek kereskedők közt történt átruházása a kereskedelmi szokásoknak és gyakorlatnak megfelelően lényegileg továbbeladást kdpezi ; felperes és alperes között tehát nem engedményezési, hanem vételi szerződés létesült és minthogy a szállítás elmaradását az alperes mulasztása okozta, a K. 353. és 262. ij^-ali alkalmazandók. (M. kir. Kúria 1906. okt. 5. 398 190&. V. sz. T