A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 48. szám - Ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése [1881:LX. t.-c. 168. §. 4. r.]

348 törvényei is meg tudják oltalmazni a tisztességes kereskedőt és iparost és lehetővé teszik ily gálád üzelmeknek büntetőjogi megtorlását. A törvényszék vádtanácsa 1903. november 27-én kelt határozatával vád alá helyezte a terhelteket. E határozat indokolásából a következőket idézzük: «A Btk. 361. és 362. §§-ainak rendelkezése szerint e cselekménynél csak oly egyénekről lehet szó, kik idegen vagyon kezelésével megbizatván, e tekintetben a megbízó irányában különös hűségi kötelezettséggel tartoznak. Az egyszerű hűtlen kezelés alanya bárki lehet, aki idegen vagyon kezelésével, gondozásával vagy felügyeletével van megbízva, azaz aki más vagyonának birlalatában van, tehát mindenki, akire habár ideiglenesen más vagyonának kezelése, felügyelete vagy gondozása, magán meghatalmazás alapján bizva van, de részint anélkül, hogy a reá bizott vagyon feletti jogi képviselet a megbízó által reá hárittatott volna. A megbízás alakszerűséghez kötve nincs, de szükséges, hogy általa az idegen vagyon kezelésére, gondozására vagy felügyeletére vonatkozó intézkedési hatalom a birlalat és az ennek megfelelő kötelezettség, — a megbízottra valósággal, habár esetről-esetre is, átruháztassék. Tárgya az idegen vagyon, mely valakire gondozás, felügyelet vagy kezelés végett bizva van, a maga legtágabb értelmében, tehát minden dolog, jog vagy jogigény, ami értékkel bír. Az elkövetés módja az, hogy az idegen vagyon kezelője, gondozója, felügyelője ezen minőségében annak, kinek érdekeit előmozdítani kötelessége, tudva, vagy akarva vagyoni kárt okozzon, tehát vagyona értékét csökkentse. A vagyoni kár azonban nemcsak a meglevő vagyonállománynak, illetve értékének csökkentéséből állhat, hanem abból is, hogy a bekövetkezendő vagy bekövetkezhető vagyoni haszon meghiusittatik. A vagyoni kár összege közömbös. A cselekmény maga be van fejezve a károsítás, illetve mulasztás tudatos elkövetésével, amennyiben ennek következtében a kár tényleg, de bármily összegben, vagy értékben bekövetkezik, vagy bekövetkezése el nem maradhat. A dolus abban áll, hogy a tettes tudja, miszerint cselekménye által annak, kinek érdekeit előmozditani kötelessége, vagyoni kárt okoz s egyúttal akarja is a károsítást létrehozni. Amennyiben ehhez még az a célzat is járul, hogy a tettes magának vagy másnak jogtalanul bármi néven nevezendő vagyoni hasznot szerezzen, ez által a hűtlen kezelés bűntetté minősül. Hogy a kereskedő üzleti könyvei, adatai, levelei tartalma képeznek-e forgalmi értékkel biró vagyont, s hogy a kereskedő üzleti köre, üzleti összeköttetései képezik-e a kereskedelmi életben átruházás, esetleg vétel tárgyát, hogy az üzlet átruházásánál vagy vételénél az üzlet vevőinek köre és össze_ mint azoknak a kapcsolatát vagy testületét, akik ugyanazon elvek alapján és ugyanazon stylusban dolgoznak, világos, hogy az olyan név nem felelhet meg a positivismus képviselőinek, akár kisebbségük miatt (amint egy virág nem csinál tavaszt, ugy egy tudós sem képez iskolát), akár pedig azért, mert azonkívül, hogy kevesen vannak, legnagyobb részük egyenetlenkedik s a követett és védelmezett rendszer igen sok alapelve tekintetében homlokegyenest ellenkező nézeteket vall. «A szabad akarat tagadása kétségtelenül non plus ultrá-]a az emberi phrenesisnek. Azon alapelvből, amely szerint szabad akarat nincs és amely szerint a bűntett szükséges és végzetszerű esemény . . az erkölcsi felelősség kizárásával, a társadalmi felelősséget állapítják meg ... Az erkölcsi beszámithatóság tagadása folytán a büntető igazságszolgáltatás a társadalom és a bűntettes közötti harcra van redukálva, amely harc — mint Pessina igen helyesen mondja — nagyon hasonlít az ember és a vadállat között az erdőben lefolyó küzdelemhez. . . Az erkölcsi beszámithatóság tagadása és ez okból — az embernek állati helyzetre való degradálása után igazán nem tudom, hogy miért ne lehetne megbüntetni akármelyik állatot, amely valamely embert megölt, vagy megsebzett. Ez éppen nem volna uj dolog. A büntetőjog barbár korszakában az állatoknak személyek ellen elkövetett sérelmek miatti megbüntetése napirenden volt. olme, ez a büntetőjog haladásának és újjászületésének az értéke)).1) ')De Mauro Mario: «S u 1 moderno materialismo in Diritto penal e.» tl—28. lap. (Folytatása következik.) OG köttetései, mint vagyoni értékkel bíró dolgok, figyelembe vétetnek-e, arra a kereskedelmi szakértők fognak választ adni». A vádhatározat érdemleges része igy szól: «A vádtanács a három terheltet, kik az őket üzletében alkalmazó N. N. cégnek a vezetésükre és igy felügyeletükre és gondozásukra bizott könyveiből és levelezéseiből a vevők neveit, lakhelyét, az árut, annak mennyiségét és árát kijegyezte és ezeket az adatokat jegyzékbe foglalta és a jegyzékeket, tudva azt, hogy ezáltal szolgálatadójának, akinek érdekeit előmozditani köteles volt, vagyoni kárt okoz, magának és egy másik cégnek pedig jogtalan vagyoni hasznot szerez, a másik cégnek kiszolgáltatta, ezért a nevezett 3 rendbeli alkalmazottat és egy másikat azért, mert ismerve az előbbiek szorult anyagi helyzetüket, készpénz adásával és jobb javadalmazásu állások szerzésével való hitegetés mellett szándékosan és azon célból, hogy az őt alkalmazó cégnek, s közvetve magának, mint e cég utazójának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, reábirta a részletezett cselekmények elkövetésére, a felbujtó főnököt pedig ugyanezért: 1. a 3 alkalmazottat a Btk. 361. §-ába ütköző és a 363. §• szerint minősülő hűtlen kezelés büntette miatt mint tetteseket a 2. a negyedik alkalmazottat és a főnökét ugyané cselekmény miatt, mint részeseket a 69. § a 3. alapján (felbujtás?) vád alá helyezi». Az eset a napisajtóban is érdeklődést keltett és a tekintélyesebb jogi szaklapok is tárgyalták. A P. H. 1904. évi április hó 14-én megjelent számában a törvényszéki rovatot bevezető cikk: «Megvásárolt üzleti titok.D (Büntetőtörvénykönyvünk hiánya.) (Az igazságügyminiszter figyelmébe) cim alatt ezeket irja : «A kereskedői körök, de a jogászközönség szempontjából is fölötte fontos, figyelemreméltó ügyben döntött most a szombathelyi királyi ügyészség. A bünpör eredménye meggyőzően szól amellett az elszomorító tény mellett, hogy büntetőtörvénykönyvünk hiánya miatt egyik kereskedő megvásárolva a másik kereskedőnek legféltettebb üzleti titkait, a legtisztességtelenebb konkurrenciával tönkre teheti vetélytársát anélkül, hogy ezért megfenyítenék. Büntető uton — amint ezt maga a kir. ügyészség is kénytelen volt konstatálni — még csak felelősségre sem lehet vonni, mert hát «a társadalom erkölcsi rendje szempontjából elitélendő ugyan a tett, tételes jogunk hiányánál fogva azonban a büntethető cselekmények sorába még sem vonható». Igy szól az indokolás egyik pontja. Hogy mennyire gondosabban őrzi például a német birodalom a tisztességes kereskedők érdekeit az ilyen tisztességtelen versenynyel szemben, klasszikusan illusztrálja az a körülmény, hogy amig nálunk az üzleti titok elárulása és megvásárlása még csak kihágást sem képez, addig Németországban olyan súlyos bűntett, melyet öt évig terjedhető fegyházzal sujt a törvény. Mindenesetre anyira érzékeny hiány ez, amelyet novelláris uton föltétlenül sürgősen pótolni kell, ha csak azt nem akarjuk, hogy a tisztességes kereskedők nálunk ebből a szempontból «vogelfrei»-ok legyenek. A kommentár ezekkel a szavakkal záródik: A vád teljesen bebizonyult. A bíróság megállapította, hogy az alkalmazottak elárulták az üzleti titkot, a felbujtó cég pedig a másik két cég vevőközönségét ilyen bűnös uton szerezte meg. És mikor már mindent szépen tisztáztak, mikor már csak az volt a kérdés, hogy a felbujtót és az árulókat hány évre csukják el, jött rá az ügyészség arra a megdöbbentő dologra, hogy hiába folytatták le az egész vizsgálatot, mert hát a büntetőtörvény hiánya miatt nincs olyan paragrafus, amelynek alapján a gazságot meg lehet torolni. Ez a konkrét eset bizonyára erősen foglalkoztatja majd a létérdekükben imminensen fenyegetett kereskedői köröket és a kereskedelmi kamarák elkövetnek mindent, hogy a kormányt rábírják egy olyan novelláris törvényjavaslat megszerkesztésére, amely aztán lehetővé teszi a tisztességes kereskedőkkel szemben elkövetett hasonló büntettek szigorú megtorlását. r \ Ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése. Irta POSONI GÁBOR dr, marosvásárhelyi kir. ítélőtáblai biró. V (Folytatás.)*) Kimondották a bíróságok, hogy felperesnek a zálogjog bejegyzésének idejében kell tulajdonosnak lenni. Erre látszik utalni az 55-ik számú döntvény is, midőn oly harmadik személyről szól, ki a végrehajtató nyilvánkönyvi jogait megelőzően szerzett jogot. A kir. Kúria 5,532/905. sz. Ítéletében is azért ad helyet a keresetnek, mert az alapzálogjog szerzésének idejében az *) Előző közlemény a 47-ik számban.