A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 48. szám - A Berczelly-féle 1880. évi ügyvédi rendtartási javaslat [2. r.]

A JOG 349 ingatlan már a felperes jogszerű tulajdona volt (Polg. Tkezés L. 108. 1.). A mvásárhelyi kir. Ítélőtábla 272/903. sz. ítélete szerint pedig : az ingatlan végrehajtás alá vonása a végrehajtási zálogjog bejegyzésével kezdődik, a további eljárás csak folytatása a végrehajtás alá vonásnak, aki, vagy akinek jogelőde tehát csak a végrehajtási eljárás folyama alatt szerzi meg a végrehajtás alatt álló ingatlanra a dologi jogot, a végrh. törv. 168. §-ában szabályozott keresettel jogosan nem élhet. Az utóbbi ítélet szerint azonban már sikeres lehet a perindítás, ha nem ugyan a felperes, de jogelőde, a végrehajtató zálogjogát megelőzően szerzett tkvön kívül dologi jogot. Az tdód tehát jogelőde jogán végrehajtás alá vonás megszüntetése iránti keresettel fölléphet. Hogy jogutód alatt nemcsak az örököst, de a siegularis successort is kell érteni, következtetem abból, hogy a fenti táblai határozatban a «jogelőd» közelebbről meghatározva nincs, — az alatt tehát nemcsak az örökhagyó, hanem általában minden jogelőd értendő. Ennek ad kifejezést a kir. Kúria 1901. évi 4,848. sz. Ítéletében (Polg. Ttörvénykezés XLIII.), midőn kimondja, hogy ily keresetet az itj tulajdonos mint jogutód is indíthat. így a mvásárhelyi kir. it. tábla is 1,578/904. sz. ítéletében, mely szerint az uj tulajdonos jogelődétől nyert jog alapján, ha jogát a végrehajtató nyilvánkönyvi jogának megszerzése után szerezte is, jogosított keresettel föllépni. Ezt az álláspontot az 55. számú döntvény sem zárja ki; mert ebben ez a kérdés eldöntést nem nyer, erről az indokolás sem szól. A tulajdon-átruházással s a tulajdon-szerzéssel a korábbi tulajdonos összes jogai az uj tulajdonosra szállván át, nincs elfogadható indok, mely az uj tulajdonos föllépési jogosultságát kizárná. A korábbi tulajdonosnak ellenben a tulajdon-átruházás folytán érdekeltsége megszűnvén, per-inditásra ?iem jogosított. Az örökös joga a perindításra már az előadottakból, de az optkvnek 547. §-ában foglalt s a joggyakorlat által általában elfogadott szabályból is foly, mely szerint az örökös az örökhagyóval egy személynek tekintendő. Ugy a magyar jogterületen, mint ott, ahol az optkv. van alkalmazásban, állandó a joggyakorlat, hogy végrehajtás alá vonás megszüntetése iránti keresettel a tulajdonos elhalálozása esetében a vélelmezett örökösök is fölléphetnek. Az ily Ítéletekben a magyar jogterületen, ott, ahol az ipso jure örökösödés van hatályban, legföljebb a ^vélelmezett* örökös elnevezés helyessége lehet kétséges. Ott azonban, hol az optkv. 547., 800. és 811. §-ai értelmében a hagyaték az örökösnek az ^örökségbe lépéss>-re (800. §.) vonatkozó nyilatkozata előtt az elhalt birtokában levőnek s gondnok által képviselendő jogi személynek tekintendő, vélelmezett örökös perben állása a most idézett tszakaszok rendelkezéseivel ellentétben állónak látszik. Mert az említett jogszabályokra tekintettel, elfogadási nyilatkozat előtt még vélelmezett örökösről sem lehet beszélni. Ezen a jogterületen tehát az örökség megnyíltán fölül bizonyítani kell az örökséget elfogadó nyilatkozat megtételét is. Az örökösi minőség bizonyítására elégnek tartom, ha általában az örökhagyó vagyonához nyilatkozott valaki örökösnek s nem szükséges, hogy az örökösi elfogadó nyilatkozat éppen a végrehajtás alatt álló ingatlanról szóljon. Az örökösi minőség bizonyításának, — mint általában a joggyakorlat szerint más perekben — az elsőbirósági ítélet hozataláig bármikor helye van. Nem szükséges továbbá, hogy az örökösök mindenike föllépjen felperesként. Mert az ily perekben nem az örökhagyó igényének, vagy követelésének érvényesítéséről, hanem a hagyaték tárgya ellen intézett támadás elhárításáról van szó. Erre pedig annak, aki érdekeltségét kimutatja, jogosítottnak kell lenni Vitás volt régebben az, hogy a végrehajtást szenvedőnek végrehajtással nem terhelt társtulajdonosa, kinek jutaléka az 1881. évi LX. t.-c. 156. §-a alapján szintén árverés alá kerülhet, fölléphet-e végrehajtás alá vonás megszüntetése iránti keresettel ? Ma már azonban ez a kérdés a joggyakorlat által e!döntöttnek tekintendő; akként, hogy : az ily kereset indítására a társtulajdonos is jogosítva van. Mert, amint a mvásárhelyi kir. it. táblának 1901. évi 3,229. sz. (Márkus: F. b. h. 1901. 456. 1.) Ítéletében kimerítően ki van fejtve : «a törvény célzata és a 156. §. (végreh. törv.) rendelkezése értelmében felperesek (a társtulajdonosok) csak akkor kötelesek eltűrni azt, hogy tulajdonjutalékuk is árverés alá kerüljön, ha ők a valóban és jogosan végrehajtást szenvedőnek tulajdonostársai,» — ellenkező esetben a tulajdonostársak az árveréssel dologi jogaikban szenvednek sérelmet. Ezt a sérelmet pedig legtöbb esetben — amint erről alább még lesz szó — csak a végrehajtási törvény 168. §-a alapján indítható keresettel orvosolhatják. Kérdés tárgyát képezheti továbbá az, hogy ha valakinek tulajdonjoga tkvileg elő van jegyezve, s a végrehajtási zálogjog az előjegyzés nem igazolásától feltételezetten lesz bekebelezve, az előjegyzett tulajdonos indithat-e a végrh. törv. 168. %-a alapján keresetet} (Folytatása következik, i Az erdélyrészi birtokrendezés. Az erdélyrészi birtokrendezés tekintetében a Királyhágón inneni birtokrendezési szabályoktól eltérő rendelkezések állanak fenn, de végtelen szomorú tapasztalatok tanúskodnak arról, hogy a nagyon is széttagolt s az egységes vezéreszmét nélkülöző törvények mily mérhetetlen és soha nem pótolható gazdasági károkat okoztak épen a magyar fajnak. S hogy miért épen a magyar fajnak f azt leginkább a vonatkozó törvényeknek a szász és román vidékekre vonatkozó kivételes intézkedései, indokolják. Erdély birtokrendezéséről már az 1847/8. évi erdélyi III., IV., V., VI. és XV. t-cikkek gondoskodtak és az 1843. V/29-én kelt nyilt parancstól elkezdve a rendeletek egész sora foglalkozott a kérdéssel az absolut uralom idejében is. Az 1871: LIII. t.-c. külön fejezetet (X. fejezet 60-82. §.) szentel Erdély és a kapcsolt részek úrbéri viszonyai rendezésére és az ezutáni törvények is erre a területre különös szabályokat állítottak föl, amelyek keretében megint további kivételes intézkedések fordulnak elő. Az 1871 :LV.; 1880 : XLV.; 1892: XXIV. t.-cikkek kellett volna balzsamul szolgáljanak — nem Gileadban, hanem az erdélyi részekben; azonban üdvös eredményt csak az 1890: XVIII. t.-c. — a volt naszódvidéki községek birtokvisszonyainak rendezése tárgyában — és a kapcsolatos törvények vontak magok után. Ezek a községek ma százezreket fordíthatnak vallási és iskolai célokra, mig székelyföldön ugy az egyházak, mint az iskolák züllenek. Hogy mennyire sikerül a sok jóindulatot tanúsító jelenlegi kormánynak a bajokat orvosolni — azt a jövő mutatja meg. A kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtáblák éveken át elegendő anyagot juttattak jelentéseikben az ig. minisztérium rendelkezésére, azonban a «vidék zöldséges kertjét> bizony nem értékesítették eleddig. A központban pedig «zöldség» sem termett. Az ig. miniszter által 1906 november hó 12-re összehívott nagyszabású enquete-en, hogy mennyire sikerült a sokat vajúdó kérdést előbbre vinni, azt ebben a pillanatban aligha sejthetjük. A kolozsvári királyi ítélőtábla gyakorlatában előfordult, azonban speciell a székelyföldet nem érintő érdekesebb esetek gyűjteményét, mellékletünkön közöljük. Tóth György dr. Belföld. A Berczelly-féle 1880. évi ügyvédi rendX tartási javaslat. X (Folytatás.) A 69. §. kötelességévé teszi az ügyvédnek a rendes könyvvitelt. A meghatalmazás felmondásával járó képviseleti kötelezettség határideje a 70. §. szerint ugyanazon bíróság területén lakó feleknél 8, belföldi e területen kivül lakó feleknél 15, külföldieknél az értesítés vételétől számítandó 30 napra terjed. Ha a felek lakhelyüket időközben változtatták és erről ügyvédjüket nem értesítették, a határidő a hivatalos lapban a fél költségére közzétett 3-ik hirdetés napjától számítandó. A 93. §. feljogosítja az ügyvédet, hogy az ügyiratok kiadása előtt, költségei és dijai megtérítését, esetleg azoknak bírói kézhez való letételét és e ténynek igazolását követelhesse. Ha a fél e kívánatnak eleget nem tesz, akkor az ügyvéd az iratok kiadását megtagadhatja, köteles azonban a pert, amennyiben ez még befejezve nem volna, folytatni. Mellőzésével azon határozatoknak, melyek fennálló t'rdtsunkkal azonosak, vagy attól csak lényegtelenül eltérnek, — áttérünk a 76. §-ra. E szakasz első alineája a félnek a behajtott követelésről szóló értesitését 8 napra terjeszti ki. A második alinea szerint jogában áll az ügyvédnek, a megbízója ügyében javára bíróilag megítélt képviseleti költséget és munkadijat — még a megbízója vagyona felett elrendelt csőd esetében is — a behajtott pénzekből, nyugta ellenében visszatartani és az igényelt munkadijának és bíróilag