A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 48. szám - Az ipari titok a magyar joggyakorlatban - Néhány szó a positiv büntetőjogi iskoláról [2. r.]

A JOG 347 s lépjenek be hozzá. Megszerezte Sch. könyvelő révén a gyár vevőinek címjegyzékét és a gyár mintáit. Az igy megkárosított részvénytársaság igazgatója feljelentette K. A.-t sikkasztásra való felbujtásért, de a járásbíróság K.-t felmentette, mért a panaszos igazgató vádját vele szemben beigazolni nem tudta. K. erre hatóság előtt rágalmazásért jelentette fel A.-t, a r.-t. igazgatóját, de ebben a perben a járásbíróság, mivel A. már bizonyítani tudott K. terhére, nem rehabilitálta K.-t és fölmentette A.-t a hatóság előtti rágalmazás vétsége alól. A. kutatta, hogy honnan értesült K. a gyár üzletében előfordult minden nevezetesebb eseményről s a nyomok saját könyvelőjéhez, Sch.-hez vezettek. Ezért több kereskedő jelenlétében szemére vetette a könyvelőnek, hogy ő az áruló, ő tart fenn titkos összeköttetést K.-val. Sch. nyomban ott hagyta a gyár szolgálatát s már másnap belépett K. gyárába s följelentette A. igazgatót rágalmazásért. A. föntartotta állítását s annak igazolására bizonyítékokat ajánlott fel. A bíróság a bizonyításnak helyt adott s kilenc tanút hallgatott ki, akik egybehangzóan vallották, hogy Sch. és K. között szoros összeköftetés állott fönn, hogy K. Sch.-től kapta a gyár vevőinek jegyzékét és hogy K. a gyárban előfordult eseményekről Sch. utján értesült. A bíróság ennek alapján a panaszolt igazgatót a rágalmazás alól fölmentette. A negyedik eset a legérdekesebb dogmatikai szempontból. Maga a tényállás ez volt : • Nagykanizsán történt, hogy két nagy vevőközönséggel bíró borkereskedő cég üzleti alkalmazottait éveken át jelentékeny honoráriummal és még féríyesebb igéietekkel rábírta egy harmadik borkereskedő cég, hogy a szolgálatadó cégek üzleti titkait (a vevők névsorát, a szállított áru minőségét, annak mennyiségét és árát) időnkint vele közöljék. A két kijátszott cég csak akkor jött rá a turpisságra, mikor észrevette, hogy vévőközönsége napról-napra erősen fogy és ennek az okait kezdte fürkészni. Az alkalmazottak ellen hűtlen kezelés, a konkurrens cég ellen pedig a hűtlen kezelésre való rábírás miatt bűnvádi feljelentést tettek. A vizsgálat kétségtelenül megállapította, hogy az üzleti titkok elárulása következtében a két cég elveszítette évek hosszú során át szerzett vevőközönségének nagy részét, viszont a könyvszakértők konstatálták, hogy a felbujtó cég az árulás idején oly üzleti összeköttetésre és vevőközönségre tett szert, amelyet csak a két cég alkalmazottainak kémszolgálatai folytán szerezhetett meg. Az ügyészség a vádat elejtette. E határozatának indokolása szerint: «a vizsgálat adataival bizonyítható, hogy egyik cég a másik kettőnek alkalmazottjait arra birta rá, hogy szolgálatadó cégüknek üzleti titkait, nevezetesen a vevők névsorát, a szállított áruk minőségét, annak mennyiségét és az árát időnkint vele közöljék. Alig lehet kétséges, hogy az irodai személyzetnek eme hűtlensége alkalmas volt arra, hogy a két cég hosszú évek során szerzett vevőközönsége nagy részét elveszítse. A könyvszakértői szemle adatainak egybevetéséből következtethető, hogy a felbujtó cég a vele versenyző 2 cég alkalmazottai által elkövetett árulás időpontjában és az arra következő időszakokban oly üzleti összeköttetésekre tett szert, melyek csak a 3 comptoirista kémszolgálata révén keletkezhettek. De teljesen pozitív adatokkal, nevezetesen a feljelentést tett cégekkel üzleti összeköttetésben álló cégek leveleivel is megállapit; ható, hogy a szolgálati hűségnek a versenycégek alkalmazottjai részéről való megszegése a felbujtó cégnek bőséges alkalmat nyújtott a versenytársak vevőkőzönségének elhóditására. A szolgálati hűtlenség truktifikálásának cáfolatát nem képezheti az a körülmény, hogy a kritikusnak jelzett időben kedvezőbb ajánlatokkal környékezett vevők nagy része a (felbujtó) céggel már korábban állott üzleti összeköttetésben. Ámde ezen tényállás az okozott vagyoni kárnak a sértett felek által felajánlott bizonyítékok felhasználásával való bizonyítása esetén sem fedi a Btk. 861. §-ának a deliktum ala• nyára vonatkozó meghatározását. A Btk. 361. §-ában körülirt bűncselekményt azon megbízott követi el, aki másnak vagyona ; (követelések vagy más vagyontárgyak) felett rendelkezik. A : vizsgálat alatt körülményesen megállapittatott, hogy terheltek : az ő szolgálatadóiknak vagyonjogi képviseletére jogilag indo\ kolható képességgel nem birtak, mert összes tevékenységük kizárólag csak a kereskedelmi könyvekbe esetről-esetre kapott utasítás értelmében való bejegyzések teljesítéséből állott a nélkül, hogy az üzletben és annak ügyleteiben bármely tekintetben önállóan intézkedhettek volna. így tehát ők idegen vagyonérdekek védelmével megbízva nem lévén, eme érdekek megsértése miatt a Btk. 361. §-a alapján bűnvádi felelősségre nem vonhatók». Az ügyészi határozat a továbbiakban ezt mondja: «Ezek után alig van már aktuális jelentősége annak a jogi kérdésnek, vájjon üzleti titkok, üzleti összeköttetések és hasonlók képezhetik-e ezen delictum objectumát ? Erre a kérdésre a magyar Btk. alapján igenlő választ kell adni, mert a magyar Btk. 361. §-a, ellentétben a vele rokon német bír. Btk. 66. §-ával, meg elégszik a vagyoni kár okozásának puszta megjelölésével, holott a német birodalom Btk.-e a delictum obiectumát szabatosan írja körül. A terhelteknek a társadalom erkölcsi rendje szempontjából elitélendő tettei, — tételes jogunk hiányánál fogva (?) —a büntethető cselekmények sorába nem vonhatók». A károsult cég erre maga vette át a vád képviseletét. Kitejtette, hogy a vád beigazolást nyert, hogy az elejtés alaki okból történt. Beadta a vádiratot, melyben kijelentette, hogy mélyen sértett jogos érdekeit minden törvényadta módon érvényesíteni fogja. Erős a hite, úgymond, hogy hazánk ez idő szerinti nyilatkozásának tekintenők. Jó, hogy távol vagyunk a positiv elvek gyakorlati megvalósításától; de, ha ugy látnók, hogy közel vagyunk azoknak győzelméhez, akkor én önként kiküszöbölném magamat a társadalomból, amelybe azon elvek utat találnának s önkéntes számkivetésre ítélném önmagamat». * * Szerencsére nem fog elérkezni ez a nap. A Lombroso tanítványai által hirdetett jogi tanításoknak, az eszmék mozgalmában, nincs föntartva más érték, mint amely a történelemben az eretnekségeknek volt a dogma elleni harcban s amilyen a nagy tévedéseknek van a népek által elismert nagy igazságokkal szemben. «Ötven év alatt — mondja egy kiváló francia publicista12) — a Lombroso elmélete nyom nélkül el fog tűnni; a történetíró csupán egy érdemét fogja elismerni, azt, hogy számtalan vitát provokált, uj eszméket keltett s ellentmondásokat' szüntetett meg s végül, hogy nagyfontosságú társadalmi kérdések iránt keltett élénk figyelmet. . . . Született bűntettes csakugyan van, csakhogy Lombroso azt igen hiányos módon definiálta s ennek következtében sokkal gyakoribbnak tartotta, mint amilyen az a valóságban. Lombroso nem középszerű tehetség; a tévedés óriási arányokat ölt benne : folytonosan és határozottan csalódik ; ha egyszer megkezdett utján elindul, nem néz semerre sem s következetesen halad tovább, szinte vakmerően. Nyakassága, vaksága, ismeretes.» Még ennél is sokkal keményebb bírálatot olvasunk De Muro Marió-tó\, a cataniai egyetem nagytekintélyű tanárától. «A tudományok történetében — igy szól — éppennem ritka '») Jaques Menit: «Le phenonomene Lombroso.s Jelenség az, hogy régi és közismert tévedéseket, uj alakban, vagy a nyilvános vitatkozás mezején nem látszó szempontok szerint újítja föl valamely merész, harcias szellem, arra vágyakozva, hogy uj szellemet öntsön a rég elavult dolgokba és hogy hírnévre tegyen szert ő maga. Vájjon nem tette-e magát halhatatlanná Herostrates azáltal, hogy az ephesosi Dianatemplomot fölgyújtotta ? Ugyanez történt napjainkban is a büntetőjog terén. Egy régi s úgyszólván kimerített kérdés, a bűntett fatalismusának a kérdése részesült abban a nagy szerencsében, hogy nagy-. | hangú s mesterséges frázisokkal és ravasz okoskodások kisérej tében életre kelt századok óta bemohosodott sírjából. A veszedelmes doktrína — ami napjainkban különben igen könnyű dolog — lassanként odáig jutott útjában, hogy behatolt az egyetemek szentélyeibe s hogy az emberi tudás nagy centrumaiban is szert tett képviselőkre. Innen a parlamentek lépcsőire szándékozik jutni, hogy viszont onnan a törvényhozást is hatalmába ejtse. Éppen ezért helyénvaló dolog lesz, hogy még mielőtt a baj meggyökeresednék és tovább terjedne, mi is — a gondolatnak a tudományos műhelyekben dolgozó szerény munkásai, — előkészítsük fegyvereinket s részt vegyünk a harcban, annál is inkább, mert ellenfeleink sem pihentetik kezeiket, hanem napról-napra erősebben dolgoznak. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy talán a haza volna veszélyben s hogy az ellenség Róma kapuit döngetné, hanem szükséges, hogy a közvélemény ne legyen továbbra is félrevezetve, mistifikálva és meghamisítva és hogy a materialismus ama fattyuhajtása ne szennyezze be a tudománynak a szelíd és szerény gyümölcsöseit. «Ha igaz az, hogy az uj iskola neve nem jelent mást,