A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 48. szám - Az ipari titok a magyar joggyakorlatban - Néhány szó a positiv büntetőjogi iskoláról [2. r.]

A JOG körül egyenlő a kar vagyonos tagjaival, holott a keresés, ké­pesség, hirnév é;5 az érvényesülés ezen utjain ezt az egyenlő­séget sehol sem találja. — A tervezet nem helyezkedik sem az állami adó, sem egyéb közilleték alapjára, hanem tisztán a bizottság előtt ismert visszonyok mérlegelésére. Ha ez a rend­szer az egyházak kebelében be tudott válni, be fog az szerinte váln'i itt is; 1—2 évi hullámzás után a kamarák gyors és könnyen kezelhető módon fogják szerezni szükségleteik fedezését. Az elöljáróság hatásköre : 1. a közgyűlés előkészítése és határozatai végrehajtása ; 2. alsó és felsőb. ügyvédek, ügyvédhelyettesek és joggyakor­nokok felvétele és a lajstromok vezetése; 3. bizonyítványok kiállítása az ügyvédhelyettesek és joggyakornokok gyakorlati ide­jéről és magaviseletéről ;• 4. az orsz. egységes államvizsga vizsgáló­bizottsága ügyvédtagjainak választása; 5. felügyelet az ügyvéd­helyettesek és joggyakornokok felett; (5. a fegyelmi és ka­marai bíráskodás; 7. kamarai kirendelések; 8. kamarai érte­kezletek előkészítése ; 9. a kamarai vagyon kezelése ; 10. az illetékkivető bizottságok kiküldése és ez ügyekben a felebbe­zes elintézése ; 11. a választmány által kiküldendő bizottsá­gok kirendelése, vélemények és indítványok előkészitése; 12. az ünnepélyes megintés (185. §.). A közgyűlés a kamara közigazgatási és beléletére vonat­kozó szabályokat állapithat meg. Épp ugy joga van a kari megélést, tisztességet és a tagok egymásközti és a felek közötti visszonyt szabályozó elveket megállapítani. Utóbbiak a minisz­terhez felterjesztendők és jóváhagyásuk után törvényt helyette­sítenek és ugy a kamara, mint a Kúria fegyelmi bíróságára kőtelezők (189. §.). A kamara elöljárósága által a fegyelem, a kamara bei­élete és a tagoknak egymás közt és a felekhez való visszonya dolgában hozott, a közgyűléshez fel nem vitt határozatok a kamara tagjaira kötelezők (190. §.). Igazán bajos elképzelni, hogy a Pollák-íéle tervezetnek minden minutiára kiterjedő easuistikája mellett, még lehessen ujabb elveket, ujabb megállapításokat kigondolni. Annyi volna a kisebb-nagyobb ujabb birsággal (melyekkel a két tervezet amúgy is bővelkedik) és egyéb édességgel kecsegtető tilalom, hogy azok tömkelegében eligazodni alig lehetne. Lépten-nyo­mon csapdába kerülnénk, — a német kihágási törvénykezés min­tája- szerint: «Was man sonst nicht bestrafen kann, Sieht man als groben Unfug an.» Emlékeztet ez bennünket a Berezelly Jenő, a kassai kir. Tábla nagy tekintélyű elnöke által a 80-as évek legelején Pahler minisztersége alatt, fiatalsága hevében kidolgozott ügy­védi rendtartási törvényjavaslatra, melynél annak idején — meg­birálása alkalmával kiszámítottunk, hogy a mintaszerű, semmi panaszra okot soha nem szolgáltató ügyvéd is, vagyonát .messze meghaladó bírságokkal volt sújtható.*). (Folytatása következik) Az ipari titok a magyar joggyakorlatban. Irta DÓCZ! SÁMUEL dr. budapesti ügyvéd. Arról a bírói gyakorlatról kellene e helyen beszélni, mely az ipari titkok körül hazánkban támadt polgári és büntető perek nyomában fejlődött ki. Mivel azonban tételes rendel­kezéseink egyik irányban sincsenek, természetes, hogy a birói gyakorlat is szegényes., Hiszen olyan eseteket is csak igen korlátolt számban lehet felsorolni, amelyekben a károsult felek bíróság előtt kerestek orvoslást. Összesen négy ilyen magyar esetről sikerült tudomást szereznünk. Egy ízben megtörtént, hogy egy eladott • időszaki folyóiratnak címszalagjait ellopta, vagy ellopatta az eladó és felhasználta arra, hogy az újonnan alapított . konkur­rens lapját azok segítségével küldötte szét. Egy másik esetben egy versenyző vasöntöde felhasználta a másiknak öntőmintáit arra, hogy azok alapján készítse gyárt­mányait. Ugyancsak ilyen körülmények között folyt le a harmadik eset is, melyben egy konkurrens vállalat a másiknak árumin­táit és a vevők címjegyzékét kerítette meg. Egy analóg esetben a konkurrens cég hűtlen alkalmazottja kiadta az elküldött áruk számláit. Végül legutóbb történt a nagykanizsai eset, melynek lényege szintén vevők névjegyzékének elárulása volt. Ezen eseteket itt csupán történeti szempontokból, mint konkrét adatokat kívánjuk ismertetni, jogi szempontból csupán az utolsóval foglalkozunk behatóbban. A harmadik helyen emiitett eset részletei ezek : _ A M. Gy. Cz. részvénytársaság kötelékéből K. A. ügyvezetőigazgató busás végkielégítés mellett azzal a kötelezettséggel lépett ki, hogy hasonló vállalatot sem alapítani, sem ilyenben, résztvenni nem fog. Kilépése után néhány nap múlva azonban már meg­szegte igéretét. Erzsébetfalván hasonló gyárat alapított és titkos összeköttetést tartott fönn a r. t. alkalmazottaival, különösen a könyvelővel. Fölkereste a részvénytársaság külmunkásait s rábírta őket, hogy a r. t. gyártól vállalt munkát hagyják abba *) Lásd oUngarische Gerichtshalle» 1880. évf. 52—61. számaiban «Der Entvurf einer neuen Advokatenordnung» cimü cikksorozatunkat. Feltűnő, hogy P o 11 á k Indokolása ezen Berezeli y-féle javaslatot fel nem emliti. A két tervezet bírálóinak ugy ezt az 1880.. évi javaslatot, és az erről folyt enquetetanácskozások jegyzőkönyveit, mint az ahhoz fű­zött részletes és •érdemleges bírálatunkat is figyelmükbe ajánljuk. — Mi már térszüke miatt is és mert in propia causa forgunk, attól ezúttal eltekinteni kénytelenülünk. TÁRCA. Néhány szó a positiv büntetőjogi iskoláról. .A Jog eredeti tárcája.— A Jog szíímárá irta DON ALEJANDRO GROIZARD Y GOMEZ DE • - ! LA SERNA, a spanyol államtanács elnöke. Spanyolból fordította THÓT LÁSZLÓ dr., a spanyol kir. Tud.' Akad. tiszteletbeli tagja* : Nem;kevésbbé kemény kritikát kaptak a társadalmi vé­delem uj -hirdetői Crivellari Guiliótól,i') a kiváló olasz jogász­tudóstól is. «Az ember azt hitte volna — így szól — hogy az uallami érdek-i> szerencsétlen elmélete végleg elavult és el­tűnt; és mégis azt látjuk, hogy — bár más néven — föl akarják azt eleveníteni. Az- coállami érdeket» — amely a leg­kegyetlenebb büntetésekre jogosított föl — a társadalmi véde­lemmel vagy fotitartással helyettesítették némelyek s annak a nevében a vérpadnak permanenciában lételét kívánják akkor, Emidőn korunk legkiválóbb szellemei oly állhatatosan követelik a halálbüntetés eltörlését)). «A társadalomnak joga van ahhoz, hogy föníártsa és védelmezze önmagát, irják a positiv iskola apostolai s ismétlik a tanítványai. De hogyan érhető el ezen cél ? A régi módon. Régebben egyetlen - ország sem foglalkozott egyébbel, mint a saját létföntartásával. Ez kötelezte arra, hogy a bűntettest *) Előze közlemény a «Jog» 46. számában. . 3 11 ,Co ncett-i fondamentali didiritto penale» T könyv, 13. 1. Torino, 1888. -,. , . . ­i száműzze azáltal, hogy őt minden módon megfossza annak a lehetőségétől, hogy továbbra is hazájában éljen. Innen az al­ternatíva : a halál, vagy a száműzetés. Azonban ezen, már gya­korlatiasan alak, az államok kölcsönös ellentállása folytán, ma már elégtelen reakció volna. .A reakciónak, hogy hatásos le­gyen, a bűnöst nemcsak' hazájától, haném az egész' társadalmi élet lehetőségétől meg kell fosztania. A' deportáció nem egyéb, mint a börtönbüntetés egyik neme;' végrehajtása akkor volna célszerű, ha az elitélt egyén egy teljesen elhagyatott helyié vitetnék. A teljes magány nem egyeztethető össze az ember életével. Nem képzelhetünk el magunknak egy' öceánbeh szi­getet, amelynek a közelében ne járna el hajó. Egy másik esz­köz volna: az örökös rabság ; azonban eztín büntetés az elitéltre nézve szökés, vagy kegyelem folytán,- mégis csak megszűnnék. Szóval: nincs más absolut és teljes eliminativ eszköz, mint a hat'ál.» hyciv./fSíaa • iiiík-íőlh^ - :'. ibh~i sa l n «Es :ha ez sem volna elég — mondják némelyek akkor, ha a régi kor megbüntette, a gyermekeket atyjok bű­neiért, ugy műveltebb korunknak meg. kellene, akadályoznia oly egyéneknek' a világra jövetelét, akik —. minden valószínű­ség! szerint — bűntettesek, vagy legalább is bűnös, hajlamúak lennének. Nem kellene megbüntetni a bűntetteseknek a gyer­mekeit, hanem meg kellene akadályozni a születésüket, s ia bűntettes halálával, vagy örökös • elszigetelésével, , mesterséges kiválást kell előidézni, amelylyel a fajta javítva lenne. I «S mindez a társadalmi védelem és föntartás nevében történnék ! Ha ezen elméletet valamely, napjainkig fönmaradt viasztáblába vésve, vagy az inquisitió legborzalmasabb korsza­kából származó kéziratba irva talonok, ,ugy azt bizonyára e Nero, Caligula, vagy Diocletian elme-szüleményének, avagy az Arbués Péter, vágy. a Torquemada vérengző hajlama mag­dal Sü Tvjrfl UíO'i y,\ fWaOvbd fis^í .XJ.Í rrcn-yi&tefeo tíüa Üh'i-Í

Next

/
Thumbnails
Contents