A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 47. szám - Német jogászgyülés [6. r.]

216 A J tanú szerepel, az nem felel meg az idézett törvényhelyben előirt alaki kelléknek. A IV. r. alperesnek ez a vitatott mulasztása azonban nem vonható az 1881. évi LIX. t.-c. 69. §-nak 1. pontjában emiitett ügyvédi mulasztás fogalma alá, mert a perujitási kereset perorvoslat lévén, annak mint ilyennek más jogalapja nem lehet, mint az alapkeresetnek; miből folyólag az alapperben vesztes felperes, a dolog természeténél fogva csakis az alapkereset jogalapjára döntő befolyással birt ügyvédi mulasztás alapján élhet perújítással, vagyis az alapperben eljárt ügyvédnek olyan mulasztása miatt, amely szerint ez az alapkereset jogalapját bizonyító valamely ténykörülményt kellő helyen fel nem hozott, vagy valamely rendelkezésére bocsátott bizonyítékot elő nem terjesztett, avagy valamely a jogalapot támadó ténybeli állítást kellő helyen meg nem tagadott. Minthogy pedig IV. r. alperesnek vitatott mulasztása ily mulasztásnak nem tekinthető : a perújítás esete az A. a. végrendeletre vonatkozóan sem forog fenn s a felperes keresete tulajdonképpen uj jogalapra fektetett önálló keresetnek tekintendő. Azonban azzal, mint ilyennel is el volt utasítandó, mert felperes az előző perben az A. a. végrendeletet alaki kellékek hiánya miatt kérvén érvénytelennek kimondatni, köteles volt mindazokat a nyilvánvaló és már akkor felismerhető alaki kellékhiányokat, amelyek az érvénytelenség megállapítását maguk után vonhatják, alapkeresetében felsorolni. Minthogy pedig az A. a. végrendeletnek az az alaki hiánya, hogy azon csak 3 tanú szerepel, magából a végrendeletből szembetűnően nyilvánvaló s ekként felperesnek feltétlenül módjában állott, hogy azt már alapkeresetében érvényesíthesse és minthogy ezt az alapkeresetben ennek dacára nem érvényesítette: a végrendelet alaki érvényét a jelzett alapon ujabb keresettel többé meg nem támadhatja. Az előadottakhoz képest, a másodbiróság ítélete a per főtárgyára nézve ezeknél az okoknál fogva helybenhagyandó volt. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A keresethez csatolt eredeti váltót a per megindítása után a kir. büntető törvényszék vizsgáló bírája a Bp. 169. §-a alapján a felperes képviselőjénél lefoglalta s bírói őrizetbe vette. E lefoglalás folytan az eredeti váltóval a felperes mindaddig nem rendelkezhetik, amig az az illető büntetőügy jogerős befejezésekor, esetleg a Bp. 187. §-a alapján ezt megelőzően neki ki nem adatik. Minthogy pedig a váltókövetelés az eredeti váltóban van megtestesítve, következően a hitelező váltón alapuló követelését csakis az esetben érvényesítheti, ha a váltóval rendelkezik. Annálfogva a kir. ítélőtábla a váltóperbeli eljárást mindaddig, amig a felperes az eredeti váltó fölötti rendelkezési jogát viszszanyeri, avagy esetleg a büntető eljárást befejező határozattal ezt a jogát végleg elveszti — felfüggesztendőnek találta. A kassai kir. törvényszék (1904. november '28-án 9,125. V. sz. a.) Reiner Lőrinc dr. ügyvéd által képviselt K. J. felperesnek, Polónyi Géza és helyettese Stekker Károly ügyvéd által képviselt S. János alperes ellen 6,000 K tőke s jár. iránti ügyében következőleg ítélt: Az 1903. évi december hó 24. napján 10,440. sz. a. kelt sommás végzés hatályának fenntartásával és az alperes illetőségi kifogásának az elvesztése mellett, tartozik az alperes a Györgycsőn 1894. évi május hó 7-én kelt 3,000 frtról kiállított váltó alapján, mint elfogadó a kereseti 6,000 K. tőke, ennek 1901. évi július hó 1-től járó 6% kamatát és összesen 154 K. 8 f. perköltséget felperesnek 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni és a kiszabandó Ítéleti illetéket is fizetni. Indokok : Az alperesnek a bíróság illetékessége ellen emelt kifogását a bíróság azért vetette el, mert a váltóeljárás 6. §-a értelmében a váltó fizetési helyére nézve illetékes bíróságnál valamennyi váltókötelezett megperelhető, minthogy pedig a kereseti váltó annak tartalma szerint Kassán lett volna fizetendő, alperes a váltót ezen kir. törvényszék előtt illetékes bíróságnál peresítette. Alperes kifogásaiban azt vitatja, hogy a váltó 1894. évi május hó 1-én kelt, a lejárat pedig 1901. évi július l-jével lett a váltóra reávezetve, a kereset indítása, tehát majd 10 esztendő leforgása alatt, a váltó értékét tőle senki sem kívánta, sőt a forgatók elleni visszkereseti jog fenntartása végett az meg sem óvatoltatott, mindezeknél fogva a kereseti váltó már elévült s mint ilyen az alperes ellen már nem érvényesíthető, annyival kevésbé mert a törvény és a váltószokások szerint a lejárat a váltó kiállításától számítandó 6 hónapnál tovább nem terjedhet. Az alperesnek ez a kifogása birói figyelembe nem vehető azért, mert az elfogadó elleni váltókereset a váltótörvény 84. §-ának rendelkezése szerint három év alatt évül el, amely elévülési idő mindenkor a váltó lejáratától számítandó. A kereseti váltó tehát, a mely 1901. évi július 1-én járt le, az alperessel, mint a váltó elfogadójával szemben a kereset beadásának időpontjában még el nem évült. Xem állhat meg és nem szolgálhat a sommás végzésnek hatályon kívül helyezésére alapul, az alperesnek az a további kifogása sem, hogy a váltó alapján azért nem kötelezhető a fizetésre, mert a perelt váltó egyike azoknak, amelyeket az alperes K. M! kitöltetlenül pénzszerzés végett átadott és a melyet K. M. fel nem találhatónak állítván, magánál viszzatartott és amely váltóra az alperes értéket sohasem kapott és azt K. M. jogellenesen és a létrejött megállapodás ellenére kitöltve, hamis kibocsátói és forgatói aláírásokkal ellátva értékesítette. OG A felperes a kereseti váltóból mint váitótulajdónos és mint hitelező a váltótörv. 86. i?-a szerint teljesen igazolva van, ezzel szemben az alperes, aki a váltón levő elfogadói nyilatkozatának a valódiságát nem tagadta, igazolni tartozott volna a per során azt, hogy a felperes a váltót rosszkiszemülcg szerezte. Minthogy a váltótörv. 81. §-a értelmében a váltón előforduló hamis aláírások a rajta lévő valódi aláírások váltójogi erejére befolyást nem gyakorolnak és erre a körülményre a váltón levő valódi aláírás tulajdonosa az olyan váltóbirtokos ellen sem hivatkozhatik, aki tényleg a hamis alá;rások alapján jutott a váltó birtokába, ha csak ez utóbbit rosszhiszeműség nem terheli; minthogy az alperes azt a körülményt, hogy a felperes válóbirtokos hamis aláírások alapján rosszhiszeműen jutott a kereseti váltó birtokába, a per során nem igazolta, valamint nem kísérelte meg annak a bizonyítását sem, hogy a váltót kitöltetlenül irta alá, illetve, hogy a váltó utólagos kitöltésére vonatkozóan közte és K. M. között megállapodás jött létre, és hogy K. M. a váltót a létrejött megállapodás ellenére töltötte ki s minderről felperes tudott, ennélfogva az alperesnek erre alapított védekezését sem lehetett figyelembe venni. Ami alperesnek az érték hiányára alapított kifogását illeti, ez a kifogás meg nem volt figyelembe vehető, mert eltekintve attól, hogy az alperes a perben semmivel sem igazolta, hogy a kereseti váltóra értéket kellett volna kapnia, a kifogásokban maga is elismeri, hogy 1891. évben K. M.-nak pénzszerzés végett összesen 18,050 frt értékű több váltót, közte a kereseti váltót is átadta és ezen váltókra 6,000 frtot kapott, tehát ezen összegből érték a kereseti váltóra is jutott. Alperes kifogásként a per során felhozta azt is, hogy tekintettel arra, hogy az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely van kijelölve, a váltó ez okból a vt. 43., 44. és 111. §§-ai értelmében a telepesnél és ha ilyen a váltón megnevezve nincsen, a kibocsátónál lett volna fizetés végett bemutatandó és miután fizetés nem teljesíttetett, az óvás is felveendő lett volna. Minthogy azonban a felperes az óvás felvételét elmulasztotta, az alperes elleni váltókeresetét elvesztette. A váltótörvény 44. §-ának második bekezdése értelmében a telepitett idegen váltónál olyan esetben, amikor a váltón az intézvényezettol különböző személy telepesként megjelölve nincsen, az elfogadó ellen irányuló kereset fenntartása végett az óvás felvétele nem szükséges. Minthogy pedig a kereseti váltó telepitett váltó ugyan, azonban rajta az intézvényezettol különböző személy mint telepes megnevezve nincsen, a felperes az alperessel szemben kereseti jogának fenntartása végett óvással élni nem tartozott. Az alperesnek az a védekezése pedig, hogy a váltó fizetés végett a kibocsátónál lett volna, a váltótörvény 113. §-a élteimében bemutatandó, mi alappal sem bír, mert a váltótörvénynek az a felhívott §-a kizárólag a saját váltóra vonatkozik. Mindezek alapján a 10,440/903. p. sz. alatt kibocsátott sommás végzést hatályában fenntartani és az alperest mint pervesztes felet a prts 251. §-a alapján a rendelkező részben megállapított perköltségek megfizetésére kötelezni kellett. A kassai kir. ítélőtábla (1905 április 4-én 147. v. sz. alatt) következő végzést hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét hatályon kívül helyezi s a váltóperbeli eljárást a budapesti kir. büntetőtörvényszék központi vizsgálóbirájának 1904 január hó 8-án 17/1904. szám alatt kelt végzése szerint csalás büntette s más büntetendő cselekmények miatt terhelt K. M. ellen folyamatba tett büntető ügy jogerős befejezéséig, esetleg, amennyiben a Bp. 169. §-a alapján lefoglalt kereseti váltó a felperesnek a jelzett büntetőügy befejezése előtt kiadatnék, eddig az időpontig felfüggeszti s a kir. törvényszéket az eredeti váltónak a budapesti kir. büntető torvényszék vizsgálóbirájához leendő visszaküldésére utasítja. Indokok: A keresethez csatolt eredeti váltót a per megindítása után a budapesti kir. büntetőtörvényszék vizsgálóbirája 17/1904. számú határozatával a Bp. 169. §-a alapján a felperes képviselőjénél lefoglalta s birói őrizetbe vette. E lefoglalás folytán az eredeti váltóval a felperes mindaddig nem rendelkezhetik, amig az az illető büntetőügy jogerős befejezésekor, esetleg a Bp. 187. §-a alapján ezt megelőzően neki ki nem adatik. Minthogy pedig a váltókövetelés az eredeti váltóban van megtestesítve, következően a hitelező váltón alapuló követelése csakis az esetben érvényesíthető, ha a váltóval rendelkezik. Minthogy továbbá a fennforgó esetben a felperes a lefoglalt váltóval nem rendelkezik és azt a tárgyalás alkalmával bemutatni képtelen volt, a váltóbiróságnak pedig nem képezheti feladatát, hogy egy büntető uton lefoglalt váltót az illető hitelező érdekében a büntető bíróságtól a. lefoglalás tartama alatt megszerezzen, — snnélfogva a kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének hatályon kivül helyezésével a váltóperbeli eljárást mindaddig, amig a felperes az eredeti váltó fölötti rendelkezési jogát visszanyeri, avagy esetleg a büntető eljárást befejező határozattal ezt a jogát végleg elveszti — felfüggesztendőnek találta. A m. kir. Kúria (1906. október hó 24-én 963. V. sz. alatt) következő végzést hozott : A m. kir. Kúria a másodbiróság végzését indokainál fogva helybenhagyja.