A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 47. szám - Német jogászgyülés [6. r.]

A JOG 217 A váltótörvény nem tartalmaz ugyan intézkedést arra nézve, hogy a kibocsátó nevének a váltolevélnek melyik helyén kell jelentkeznie, de a kibocsátói kötelezettség jogi természetéből es a váltótörvénynek abból a rendelkezéséből, amely a kibocsátónak nem megnevezését, hanem név- vagy cégaláírását állítja fel lényeges kellékül, önként következik, hogy a kibocsátói aláírásnak a váltolevélnek oly helyén kell előfordulnia, hogy a váltó szövege aláírottnak jelentkezzék. Hogy tehát valamely személy, kinek névaláírása a váltó előlapján előfordul, kibocsátónak tekintethessék, szükséges, hogy maga a váltó külső alakja is feltüntesse, hogy a névaláírás az intézvényezetthez szóló felhívásra vonatkozik. A váltó előlapján annak egyik oldalán keresztben előforduló névírás tehát semmiesetre sem tekinthető érvényes kibocsátói aláírásnak. A m. kir. Kúria (1906. október hó 25. 1,159/1905. V. sz. a.) Thell Pál ügyvéd által képviselt K. József felperesnek, Leményi I.ivius dr. ügyvéd által képviselt K. Károly és neje M. Ilona alperesek ellen 2,000 kor. töke és járulékai iránt, a nagyszebeni kir. törvényszék, mint váltóbiróság előtt folyamatba tett ügyében következő végzést hozott : A m. kir. Kúria mindkét alsóbbfoku bíróság Ítéletét, az azt megelőző eljárással együtt, hivatalból megsemmisíti és a keresetet felperesnek visszaadatni rendeli. Indokok: A váltótörvény nem tartalmaz ugyanis intézkedést arra nézve, hogy a kibocsátó nevének a váltólevélnek melyik helyén kell jelentkeznie, de a kibocsátói kötelezettség jogi természetéből és a váltótörvénynek abból a rendelkezéséből, amely a kibocsátónak nem megnevezését, hanem név- vagy cégaláírását állítja fel lényeges kellékül, önként következik, hogy a kibocsátói aláírásnak a váltólevélnek oly helyén kell előfordulnia, hogy a váltó szövege aláírottnak jelentkezzék. Hogy tehát valamely személy, kinek névaláírása a váltó előlapján előfordul, kibocsátónak tekintethessék, szükséges, hogy maga a váltó külső alakja is feltüntesse, hogy a névaláírás az intézvényezetthez szóló felhívásra vonatkozik. A váltó előlapján annak egyik oldalán keresztben előforduió névaláírás tehát semmiesetre sem tekinthető érvényes kihocsátói aláirásnak. A kereseti váltón a szöveg jobb oldalán látható «K. József* névaláírás tehát kibocsátói aláirásnak nem tekinthető és minthogy a kereseti váltó előlapján a most említett névíráson és a két intézvényezett aláíráson kívül más aláírás nincs, nyilvánvaló, hogy a kereseti váltón a kibocsátói aláírás hiányozván, a «Váltótörvény» 3. §-ának 5. pontjában előirt lényeges kellék hiányában, ebből az okiratból a "Váltótörvény» 6. ij-a szerint váltókötelezettség nem származik és az erre az okiratra alapított kereset a váltóeljárás 4. §-a szerint már az elsőbiróság által hivatalból visszautasítandó lett volna. Minthogy ez nem történt meg, az alsóbb fokú bíróságok lényeges eljárási szabályt sértettek meg az által, hogy a per érdemi elbírálásába bocsátkoztak, a helyett, hogy a váltói útra nem tartozó keresetet hivatalból visszautasították volna. Az alsóbbfoku bíróság Ítéletei tehát eme lényeges eljárási szabály megsértése miatt a váltóeljárás 37. §-a alapján hivatalból megsemmisítendők és a váltói útra nem tartozó keresetlevél visszaadása elrendelendő volt. Egyúttal felperes a helytelen fellépése által ellenfelének okozott perköltség viselésére is kötelezendő volt. Ellenben felperes ügyvédje részére munkadíj és kiadás saját felével szemben sem volt megállapítható : mivel felperes ügyvédje nyilván céltalan munkájáért díjazást saját felétől sem követelhet. Bűnügyekben. Vádlottat a felebbviteli tárgyaláson a védője képviselte, ebben az esetben pedig a Bp. 425. második bekezdésének rendelkezéséhez képest a kir. törvényszék ítélete a vádlott előtt kihirdetendő sem lett volna s így ezen szabályellenes eljárásból vádlott javára a semmisségi panaszhoz való jog nem származhat. Vádlott nején elkövetett inzultusnak már vége volt, mikor vádlott a sértettet megtámadta és bántalmazta, ebből a tettből pedig azt a jogi következtetést kell levonni, hogy vádlott nem jogos védelemben, hanem a nején elkövetett sérelem megtorlása végett cselekedett. A m. kir. Kúria (1906 október 18-án 9,268 906. B. sz. alatt) súlyos testi sértés vétsége miatt vádolt E. A. elleni bűnügyben következő ítéletet hozott: A vádlott semmisségi panasza visszautasittatik, a védő semmisségi panasza pedig elutasittatik. Azonban a kir. törvényszék ítéletének a büntetésre vonatkozó része a Bp. 385. 3-ik pontjában meghatározott és ugyanezen törvényszakasz végbekezdése értelmében hivatalból figyelembe vett semmiségi okon, a Bp. 437. §. harmadik bekezdéséhez képest megsemmisíttetik, vádlott javára a Btk. 92. §-a alkalmaztatik és ehhez képest vádlott a Btk. 302. és 92. §-ai alapján, az 1892: XXVII. t.-cikk 3-ik §-ában megjelölt célokra fordítandó 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett a temesvári kir. járásbíróságnál lefizetendő, a behajthatatlanság esetében 2 napi fogházra változtatandó 20 korona pénzbüntetésre mint főbüntetésre és 1 napi fogházra átváltoztatandó 10 korona pénzbüntetésre mint mellékbüntetésre ítéltetik. Indokok. Vádlottat a felebbviteli tárgyaláson a védője képviselte, ebben az esetben pedig a Bp. 425. §. második bekezdésének rendelkezéséhez képest a kir. törvényszék ítélete a vádlott előtt kihirdetendő sem lett volna s igy ezen szabályellenes eljárásból vádlott javára a semmisségi panaszhoz való jog nem származhatván: vádlottnak semmiségi panaszát a Bp. 567. §-anaK utolsó bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó 434. §. harmadik bekezdése értelmében vissza kellett utasítani. Minthogy a kir. törvényszék azt a tényt fogadta el valónak, hogy vádlott a sértettnek testét akként bántalmazta, hogy ennek következtében a sértett tíz nap alatt gyógyult testi sérülétt szenvedetthez a tett pedig büntetendő cselekménynek összes ismérveit kimeríti ; minthogy továbbá a kir. törvényszék azt a tényt is valónak elfogadta, hogy a vádlott nején elkövetett inzultusnak már vége volt, mikor vádlott a sértettet megtámadta és bántalmazta, ebből a tettbői pedig azt a jogi következtetést kell levonni, hogy vádlott nem jogos védelemben, hanem a nején elkövetett sérelem megtorlása végett cselekedett s igy vádlott védőjének a Bp. 385. §. 1. a) és c) pontjára fektetett semmisségi panasza minden irányban alaptalan ; ennélfogva a védő semmisségi panaszát a Bp. 557. §-ának utolsó bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó 437. negyedik bekezdése értelmében el kellett utasítani. Minthogy azonban a kir. törvényszék részéről megállapított azok az enyhítő körülmények : hogy a vádlott büntetlen előéletű, hogy beismerésben volt és hogy a cselekményt erős felindulásban követte el, súlyosító körülmények teljes hiányában annyira nyomatékosak, hogy a Btk. 92. §-ának alkalmazása indokolt: ugyanazért a kir. törvényszék ítéletét a büntetésre vonatkozó részében a Bp. 485. ij. végbekezdése értelmében hivatalból figyelembe vett 385. §. 3-ik pontjában megjelölt semmisségi okon a Bp. -137. §. harmadik bekezdéséhez képest megsemmisíteni és e részben a Btk. 92. §-ának alkalmazásával a törvénynek megfelelő ítéletet hozni kellett. A bűnvádi panasz tétele a B. P 71. £-a szerint még mellőzés okául sem szolgálhat, annál kevésbbé pedig indokolhatja a biróküldésnek csak a B. F. 29. i;-aban meghatározott feltételek fennforgása esetében megengedett elrendelését. A m. kir. Kúria (1900. október hó lü-án 7,994/1900. B. sz. a.) R. Ottó által hivatali hatalommal való visszaélés és egyéb büntetendő cselekmények miatt feljelentett Sz. Ferenc és társai ellen folytatott bűnvádi ügyben, biróküldés iránti ügyben következő végzézt hozott: A biróküldés iránti kérelem elutasittatik. Indokok: R. Ottó a fentebb jelzett bűnvádi ügyben való eljárásra illetékes tordai kir. törvényszék helyett, abból az okból kéri más bíróságnak, nevezetesen a budapesti kir büntető törvényszéknek kiküldését, mert a tordai kir. törvényszék elnöke és több bírája ellen bűnvádi panaszt adott be; azok tehát mint érdekeltek, a feljelentés fol)tán folyamatba tett jelen bűnvádi ügyben nem járhatnak el. Minthogy azonban a bűnvádi panasz tétele a B. P. 71. §-a szerint még mellőzés okául sem szolgálhat, annál kevésbé pedig indokolhatja a biróküldésnek csak a B. P. 29. §-ában meghatározott feltételek fennforgása esetében megengedett elrendelését : az ez iránt előterjesztett kérelmet elutasítani kellett. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. 105. §. Az ügyvédi rts, 71. §-ának az a rendelkezése, hogy az ügyvéd eljárásából folyó kártérítési kötelezettség a polg. perbírósághoz tartozik, nem zárja ki azt, hogy az ügyvédi díj megtérítése iránti váltóperben a kártérítési kötelezettség figyelembe vétessék annyiban, amennyiben az ügyvéd mulasztásából vagy hibájából a per sikerre nem vezetvén, az ügyvédi munkadíj vagy költség meg nem Ítélésére irányul. A kir. törvényszék mint váltóbiróság: Felperest ügyvédi munkadíj iránti keresetével elutasította, mert az alapperbeli alperes R. K. a váltón nem személyesen vállalt kötelezettséget, hanem csak mint H. K. örökösei gondnoka s mégis felperes anélkül, hogy a k. iparosok hitelszövetkezete igazgatóságától (jelenlegi alperes) erre nézve határozott utasítást kapott volna, helytelenül csakis a meghatalmazott ellen indítván meg a pert, keresetével jogerősen elutasítva lett; ennél fogva tehát azon perből felmerült munkadija és költségei megtéritésére igénynyel nem birhat. A kir. ítélőtábla: A kir. törvényszék ítéletének megváltoztatásával a k. iparosok hitelszövetkezete felszámolás alatt álló cég alperest, a kereseti tőke s jár. megfizetésére kötelezte. Indokok: A váltókeresetre vonatkozó ügyiratokkal bizonyítva van, hogy alperes cég, felperest a keresethez mellékelt váltón alapuló követelése beperesitésével megbízta ; továbbá, hogy felperes a megbízás folytán tényleg eljárt és hogy ügyvédi költsége megbízójával szemben a kereseti összegben jogerősen megállapittatott.