A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 47. szám - Német jogászgyülés [6. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 47. számához. Budapest, 1906. november 25. Köztörvényi ügyekben. A számadás előterjesztésére irányzott felhívási keresetnek érdemleges tárgyát nem a felhívottnak számadása, hanem azon kérelem képezi, amelyet a felhivó azon esetre terjeszt elő, ha a felhívott sem nyilatkozatot, sem számadást nem ad be. Ha tehát a felhívott a felhívási keresetben foglalt kérelemhez képest elmarasztaltatott azért, mert a felhívási keresetre a törvényes határidőben nem nyilatkozott és számadását sem adta be, az elmarasztalással szemben nem lehet ugyan helye annak, hogy a felhívott a felhívási keresetre utólag nyilatkozatot adjon be, de nincs elzárva a felhívott attól, hogy számadását az elévülési határidőn belül, birtokon kivül utólag is beadhassa. Ebből folyóan az ily esetben akár önálló uj kereset, akár perujitási kereset alakjában előterjesztett számadás, keresetnek nem tekinthető, hanem a felett, mint számadás felett az 1881. LIX. t.-c. 82. §-a értelmében kell eljárni. A m. kir. Kúria (1906 okt. 16. 6,592/1905. P. szám) Cziner Miksa dr. ügyvéd által képviselt X. János és érdektársai felpereseknek, Rárösy Gyula dr. ügyvéd által képviselt N. István és érdektársai alperesek ellen számadás előterjesztése iránt lefolytatott, az alperesek által megújított és a rimaszombati kir. törvényszék 1905. évi január hó "24. napján 98. sz. a. kelt Ítéletével elintézett ügyében következő végzést hozott: A királyi Kúria mindkét alsóbiróság ítéletét, az ezt megelőző eljárással együtt megsemmisíti és Sz. K. Sámuel és érdektársainak 1903. évi március hó 30-án 1,826. szám alatt iktatott beadványát számadásnak nyilvánítja, s ennek folytán az elsőbiróságot arra utasítja, hogy a felett az 1881. évi LIX. t.-cikk 82. §-a értelmében járjon el. Az eddig felmerült költséget a felek közt kölcsönösen megszünteti. Indokok : Az alsóbirósági Ítéletek fejezeteinek á felek perbeli állását feltüntető részei kiigazitottaknak tekintendők az által, hogy a jelen végzés fejezetében a felek perbeli állása a felhívási keresetnek megfelelően jelöltetett meg. Rendelkező részben megjelölt beadvány megbirálásánál figyelembe veendő az, hogy a számadás előterjesztésére irányzott felhívási keresetnek érdemleges tárgyát nem a felhívottnak számadása, hanem azon kérelem képezi, amelyet a felhivó azon esetre terjeszt elő, ha a felhívott sem nyilatkozatot, sem számadást nem ad be. Ha tehát a felhívott a felhívási keresetben foglalt kérelemhez képest elmarasztaltatott azért, mert a felhívási keresetre a törvényes határidőben nem nyilatkozott és számadását sem adta be, az elmarasztalással szemben nem lehet ugyan helye annak, hogy a felhívott a felhívási keresetre utólag nyilatkozatot adjon be, de nincs elzárva a felhívott attól, hogy számadását az elévülési határidőn belül, birtokon kivül utólag is beadhassa. Ebből folyóan az ily esetben akár önálló uj kereset, akár perujitási kereset alakjában előterjesztett számadás keresetnek nem tekinthető, hanem a felett, mint számadás felett az 1881. LIX. t.-c. 82. §-a értelmében kell eljárni. .Minthogy pedig a fennforgó esetben N. János és érdektársai felhivóknak 5,021/1900. p. számú felhívási keresete következtében X. István és érdektársai felhivattak azért, mert törvényes határidő alatt sem számadást, sem a felhívási keresetre nyilatkozatot be nem adtak, az 1,518/1901. p., 4,226/1901. p. és 1,899/1902. p. számú első- másod- és harmadbirósági ítéletekkel a felhívási keresetben foglalt kérelemhez képest elmarasztaltattak, ennek megtörténte után pedig 1,826/1903. p. szám alatt perujitási keresetnek cimzett beadványt adtak be, s a perújítás megengedése esetében beadványukat a felhívási keresetre adott nyilatkozatnak, esetleg számadásnak kívánták tekintetni, s minthogy az alsóbiróságok azon eljárása, hogy az emiitett beadványt ujitott keresetként fogadták és intézték el, a fentebb kifejtetteknél fogva szabályellenes volt, ezeknél fogva mindkét alsóbiróság Ítéletét, a megelőző eljárással együtt, az 1881. évi LIX. t.-cikk 39. §-ának a) pontja alapján meg kellett semmisiteni s az elsőbiróságot a rendelkező részben meghatározott eljárásra kellett utasítani. Önként értetik, hogy amennyiben az elsőbiróság ugy találná, hogy az 1,826/1903. p. számú beadvány az 1881. évi LIX. t.-cikk 88. §-a rendelkezéseinek meg nem felel, a pótlás iránt saját hatáskörében intézkedhet. A költségek kölcsönös megszüntetését az ügy körülményei indokolják. Alperes felülvizsgálati kérelmét az általa csatolt postai feladóvevény s igy a saját okirata szerint a határidő utolsó napján adta fel, nem is a felebbezési bíróság jegvzői irodájához, hanem szabálytalanul a kir. törvényszék felebbviteli tanácsának jegyzőjéhez címezve és az azt tartalmazó levél csak délután 5 órakor érkezett, amikor már a jegyzői iroda rendszerint zárva van. Ennélfogva postai késedelemről szó nem lehetvén, az elkésés nem vétlen, hanem az alperes ügyvédének mulasztására vezetendő vissza. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa. (1906. okt. 25. I. G. 466/1906. P. sz. a.) Narancsik Károly dr. ügyvéd által képviselt N. Istvánné, H. Tetlia felperesnek, D. Antal, utóbb Gojkovits Sabbas dr. ügyvéd által képviselt N. István alperes ellen ideiglenes nőtartás iránt a dárdai kir. jbíróság előtt folyamatba tett ügyében következő végzést hozott: Alperest igazolási kérelmével elutasítja. Indokok : Felperes az igazolási kérelem tárgyalására a kitűzött határidőben meg nem jelenvén, az teendő fel, hogy az igazolási kérelemben felhozott tényeket valóknak elfogadta Minthogy azonban alperes felebbezési bíróságnak 1905. évi július hó 27. napján kihirdetett D. 245 2. számú ítélete ellen intézett felülvizsgálati kérelmét az általa csatolt postai feladóvevény s igy saját okirata szerint Siklóson express mellett postára 1905. évi augusztus hó 11-én, vagyis a határidő utolsó napján adta fel, nem is a felebbezési bíróság jegyzői irodájához, hanem szabálytalanul a kir. törvényszék felebbviteli tanácsának jegyzőjéhez címezve és az azt tartalmazó levél a hivatalból felterjesztett borítékon látható postai bélyegző lenyomata szerint csak délután 5 órakor érkezett a pécsi postahivatalhoz, a mikor már a jegyzői iroda rendszerint zárva van, ennélfogva postai késedelemről szó nem lehetvén, az elkésés nem vétlen, hanem az alperes ügyvédének mulasztására vezetendő vissza : alperest igazolási kérelmével el kellett utasítani és tekintettel arra, hogy a fél, kizárólag az ügyvédje mulasztásából származó költségben nem marasztalható, a válasziratra okot szolgáltatott alperesi ügyvédet saját személyében ennek költségében elmarasztalni. Az alperes ügyvéde részére a felülvizsgálati kérelemért és az annak elkésve beadása miatt felmerült egyéb munkálataiért, mulasztása miatt munkadíj saját felével szemben sem állapíttatott meg. A perujitási kereset perorvoslat lévén, annak mint ilyennek más jogalapja nem lehet, mint az alapkeresetnek ; miből folyólag az alapperben vesztes felperes, a dolog természeténél fogva, csakis az alapkereset jogalapjára döntő befolyással birt ügyvédi mulasztás alapján élhet perújítással, vagyis az alapperben eljárt ügyvédnek olyan mulasztása miatt, amely szerint ez az alapkereset jogalapját bizonyító valamely ténykörülményt kellő helyen fel nem hozott, vagy valamely rendelkezésére bocsátott bizonyítékot elő nem terjesztett, avagy valamely a jogalapot támadó ténybeli állitást kellő helyen meg nem tagadott. A m. kir. Kúria (1906. október 24. 2,669 1905. P. sz.) Kaszay István ügyvéd által képviselt özv. L. Istvánné F. Ilona mint kisk. L. Pál és Ilona t. és t. gyámja felperesnek, Safáry Gyula ügyvéd által képviselt L. János és érdektársai végrendelet és fiókvégrendelet érvénytelenítése és jár. iránt a kalocsai kir. törvényszék előtt folyamatba tett ügyben következő íteletet hozott: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Felperes perujitási keresetét az alapperben eljárt ügyvédjének, a IV. r. alperesnek mulasztására, tehát az 1881. évi LlX. t.-c. 69. §-nak 1-ső pontjára alapítja; továbbá erre vonatkozó uj tények előadása nélkül azt vitatja, hogy az alapperben hozott harmadbirósági ítéletnek az az indokolása, hogy néh. L. Pál végrendelete és fiókvégrendelete az 1876. évi XVI. t.-c. 6. £-ban felsorolt alaki kellékekkel bírnak, az idézett törvényszakaszszal ellentétben áll. Az alapperben hozott harmadbirósági ítélettel jogérvényesen meg lévén állapítva, hogy az idézett végrendelet és fiókvégrendelet az 1876. évi XVI. t.-c. 6. §-ban felsorolt alaki kellékkel bírnak, ez a jogkérdés jelen ujitott perben többé vita és megbirálás tárgyává nem tehető. Ami a perújítás kérdését illeti: Felperes perujitási keresetében nem is állitja, hogy IV.r. alperes a B. a. fiókvégrendeletre vonatkozóan az alapperben valamely — az ügyvesztességet maga után vonó — mulasztást követett volna el; a B. a. fiókvégrendeletre vonatkozóan tehát perújításnak — ügyvédi mulasztás megjelölésének hiánya miatt — hely nem adható. Az A. a. végrendeletre vonatkozóan felperes az ügyvédi mulasztást abban találja, hogy IV. r. alperes a végrendelet alaki érvényességét az alapperben az 1876. évi XVI. t.-c. 1. Ij-nak b) pontja alapján is meg nem támadta, tehát hogy az alapkeresetet nem fektette arra a jogalapra is, hogy mivel a végrendeleten csak 3