A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 47. szám - Német jogászgyülés [6. r.]

344 vatott, közreműködő (amticrenden) vagy csak javaslatba is hozott felügyelő bizottsági tag nevének és lakhelyének bejelentésemellett a cégbírónak megőrzés és bejegyzés végett benyújtandók. Ez az indítvány nem csupán a felügyelő bizottsági tagok felelősségérzetének erősbitése végett, hanem az angol jognak megfelelően, avégett is terjesztetett elő, hogy a felügyelő bizottsági tagok felelősségét a társulat prospektusai tekintetében is minden harmadikkal szemben létesítse. Itt áll előttünk a kellő iskolapélda arra nézve, hogy mily aggályos, ha idegen jogelveket és jogintézményeket, — amint ez más téren is oly gyakran ajánltatott és megkiséreltetett — minden fenntartás nélkül a hazai visszonyokra is vélik alkalmazóiatoknak. Mert ezen, — egyéni ellenőrzési jog engedélyezése nélkül (ohne Einraumung eines Individual-Kontrollrechtes) — egyáltalán nem is képzelhető angol törvényes rendelkezés, különös viszszásságok szüleménye volt, melyek csupán Angliában, de nem nálunk jelentkeztek. Angliában továbbá ezen intézkedés azért is volt szükséges, mert ott a Company act kibocsátásáig a prospektusból folyó felelősség csak igen elégtelen módon volt szabályozva, —mig nálunk az alapítási korszakban, melyre a fenti angol intézkedések lényege vonatkozik, a kibocsátók és társaik magán- és büntetőjogi felelőssége ezen csörgő élességgel (mit jener klirrenden Schneidigkeit) van szabályozva, melyet Klein osztrák igazságügy ér részvénytörvényhozásunk némely részének — talán nem is alaptalanul— szemére veti. Végül nem foroghatna fenn minálunk kétség aziránt, hogy a felügyelő bizottság tagjai teljes existentiájukat kockáztatnák egy prospektus érdekében, melynek helyességét és teljességét részletesen megvizsgálni, módjukban sem állana, — ugy hogy ezen indítvány elfogadása azonos volna a legtágabb terjedelmű strohmann-rendszer melletti törvényes propagandával. A kisebbség jogainak bővítése sem volna elfogadható. Törvényhozásilag felette aggályos ez irányban kényszerítő ok nélkül azon vonalon tulmenni, mely csak nemrég hosszas tárgyalások után szélső határ gyanánt megállapitUtott, ameddig minden veszély nélkül, különösen a zsarolás és meglepetés (Oberrumpelungen) veszélye nélkül a részvénytársaság és a demokratikus elem érdekében menni lehet. Itt annál nagyobb óvatosságra van szükség, mert a demokratikus elemnek a halárain tul való erősbödése, éppen az ellenkezőjét, t. i. a plutokratikus elem erősbödését vonná maga után. Mert a részvénytársaságokat domináló csoportok akkor kénytelenek volnának, a kisebbségi jogok révén őket fenyegető veszélyt részvénybirtokuk további szaporításával ellensúlyozni. . A vitában részt vettek: Sommer kiéli tszéki bíró, Dove berlini syndikus és Hackenburg dr. mannheimi ügyvéd. Utóbbi kiemeli, hogy a kérdés formulázása nem tünteti ki, vájjon a felügyelő bizottság szavatossága a részvényesek vagy a felügyelő bizottság javára fi.xiroztassék és részletesittessék. A felügyelő bizottsági tagok szavatosságának fokozása azt a gazdasági veszélyt rejti magában, hogy sok apró pénzmegtakarítót (kleine Sparer) arra csábítja, hogy vagyonát részvényekbe fektesse, mert a számos kautela által magát eléggé óvottnak véli. Az előadók indítványa a szavazásnál egyhangúlag elfogadtatott. * * * Ugyanezen osztály azon kérdést vitatta, hogy ^mennyiben korlátozható a biztosítási szerződéseknél a szerződési szabadság, — a hatálytalanítási záradékot ( V erirnrkungsklauselj illetőleg, — a biztosítottak javát célzó kényszerjogszabályok által?* Véleményezők: Gierke Gyula dr., königsbergi tanár és Samwer dr., góthai igazgató. Előadók: Schneider stettini felebbv. tszéki biró és Stichling dr., góthai nyug. felebbv. tszéki biró. A kérdés már előzőleg az innsbrucki gyűlésen is tárgyaltatott, de határozat akkor a nézetek eltérése miatt nem hozathatott. Ezúttal hosszú és beható vita után a következő határozat fogadtatott el: 1. Oly tartalmú megegyezések, hogy a biztosító a biztosított valamely kötelezettségének megsértése okából a teljesítést megtagadhassa, vagy a szerződéstől elállhasson, — csak azon megszorítással engedhetők meg, hogy a biztosítottnak mindenesetre megengedendő legyen jogvesztését, fönn nem forgó vétkességének igazolása mellett, elháríthatni. A biztosítási eset bekövetkezte után beálló kötelezettségek megsértésénél elég annak igazolása, hogy sem szándékosság, sem súlyos gondatlanság fenn nem forognak. 2. Amellett oly kötelezettségek megsértésénél, melyek kizárólag a biztosítási eset beálltának elhárítására irányulnak, — a biztosított jogában áll azt igazolni, hogy a biztosítási' eset a megsértéssel semmiféle kapcsolatban nem áll. 3. Nincs elfogadható- alapja annak, hogy ezen elvek csak a magánbiztositási szerződésekre korlátoztassanak. Éppoly kevéssé szükséges, érvényességüket egyes biztosítási ágak vagy nemek tekintetében kizárni. A biztosítottnak ellenben korlátlanul engedélyezendő a biztosítási szerződés felmondási joga a folyó biztosítási időszak berekesztésének időpontjára, — azon esetre, ha a biztosító vele szemben a hatálytalanítást érvényesiti. Közli: r. I. Nyilt kérdések és feleletek. Megszerezhető-e az ingó dolog tulajdonjoga? A Jog 44. számában fölvetett kérdéshez. — A szerdahelyi ember az újhelyi vásárra menet, útközben talált egy csapat több emberek által hajtott falka ökröt, melyből kettőt, vagyis egy párt kiválasztva, az uton megalkudott, — de hogy baja ne történjék, bementek a vásárba s ott annak rendje s módja szerint az u. n. cédulaházban a marhalevelet a vevő nevére átíratták, miután a jelen volt elöljáróság által kifogástalannak találtatott a marhalevél. A szegény gazdálkodó embereknek az a szokásuk, hogy ha az ökrét megjavítja, azt eladja és soványabbat s kisebbet vesz olcsóbban, hogy pénze is maradjon — se célból az elől említett ember 3 hónap multán beállított ökreivel ugyanazon vásárra s ott - mint lopottat, korábbi gazdája felösmerte s kiderült az is, hogy a marhalevél is hamisított. Sok utánjárásra kézrekerült az eladó tolvaj s a hamis marhalevél készítő s a vevő az ökrét s vele a vételárt is elvesztette, a tolvaj _ mint vagyontalan — el lett ítélve s a károsult két izben járt be Nyíregyházára végtárgyalásra. Hát Csulyok biró ur milyen ítéletet hozott volna, hisz a vevő jóhiszemű volt ? Szép Gedeon, ügyvéd, S.-A.-Ujhely. Vegyesek, Országos ügyvédigyülés. Az ügyvédgyülés állandó bizottsága f. hó 21-én tartott és különösen a vidéki képviselők által meglepő számban látogatott ülésében, elhatározta az országos ügyvédgyülésnek sürgős egybehivását. E célból saját kebeléből egy albizottságot küldött ki, mely e gyűlés programmját egybeállítani fogja. Ennek megtörténte után a gyűlés elnökileg leszegybehiva. Van tehát kilátásunk, hogy a nagygyűlés már január havában lesz megtartva. Illetőségi összeütközés esete a magyar és horvát bíróságok közt a házasságjog terén. Lapunk ezidei 45-ik számában a «Magyar házasságjogunk és a horvát bíróságok* cimü cikkünkben közölve volt egy eset, amidőn egy magyar illetőségű magyar állampolgár Horvátországban házasságra lépett egy horvát illetőségű magyar nővel. A házasság a horvát törvény szabályai szerint lett megkötve. Később a házasfelek közti visszályok folytán a férj a magyar H. T. 114. §-a alapján valópert indított a magyar bíróságnál. Az asszony illetőségi kifogása elvettetett és a Kúria részéről is a magyar bíróság illetékessége megállapittatott. A feleség azonban ebbe bele nem nyugszik és külön pert indit a horvát egyházi bíróság előtt, — azzal az indokolással, hogy a házasság Horvátországban köttetett, tehát annak érvényessége és feloldhatósága is a horvát törvény szerint még akkor is megbírálandó, ha külföldiek forognak szóban. A magyar törvény azért nem alkalmazható, mert az a teljes válást rendeli, holott a horvát jog szerint a katholikus házasfelek házassága feloldhatatlan. A cikk Írásakor ez a kérdés még nem volt egyházbirói ítélettel eldöntve. E döntés — a fennti cikk jeles Írójának ujabb jelentése szerint — e napokban megtörtént és amint másképp várható nem volt: a magyar álláspont hátrányára. A horvát egyházi bíróság az ügy elbírálására magát illetékesnek nyilvánította. Csak egy kis kavics a magyar állam ablakába dobva, de elég arra, hogy az erős léghuzamot nyomban megérezzük. Kíváncsiak vagyunk, hogy mily állást foglal el majd igazságügyi kormányunk ezen horvát fricskával szemben. Velünk mindenki packázhatik, mert mi csak politizálunk és az ily sértést és törvényünk kiforgatását, állampolgáraink jogos érdekének védelmét, kúriai ítéleteink tekintélyének kijátszását, nyugodtan zsebrevágjuk. Nem vagyunk-e mi nagy, hatalmas és boldog nemzet enélkül is ? r. I. «A Magyar Iparjogvédelmi Egyesület* november 9-diki ülésén Bawngarten Nándor dr. egyet, magántanár tartott előadást a «berni egyezmény»-hez való csatlakozásunk kérdéséről. Ez a nemzetközi egyezmény, melyhez jelenleg 15 állam tartozik 666 millió lakossal, a külföldi szerzőknek is jogvédelmet biztosit. Egyúttal a fordítási jogot is fentartja a munka szerzőjének, ha müvét közzétételétől számított 10 év alatt lefordíttatja. A nemzetközi egyezmény tehát az iró szellemi tulajdonának védelmét fokozza és így az iparjogvédelmi egyesületnek már alapirányzatánál fogva kell támogatnia a csatlakozás eszméit. De emellett gazdasági és culturális tekintetek is a csatlakozás mellett szólnak. Előadó behatóan ismerteti a jelenlegi joghelyzetet, amint az 1884. évi szerzőjogi törvényünk és a külföldi államokkal kötött egyes nemzetközi szerződések folytán alakult. Ezt a jogállapotot összehasonlítja azokkal az előnyökkel, amelyeket a berni egyezmény a szerzőknek és kiadóknak nyújtana. Végül sorra cáfolta azokat az aggályokat és ellenvetéseket, melyeket e reform ellenzői felhoztak. Az előadás conclusiója az, hogy a felvetett kérdés minden oldalról való megvitatása után tegye meg az egylet "a szükséges lépéseket az illetékes ministeriumoknál és a törvényhozásnál a csatlakozás előkészítésére. Az iparjogvédelmi egyesület elhatározta, hogy az előadást nyomtatásban közzéteszi és e tárgyat egyik legközelebbi ülésében napirendre tüzi.