A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 47. szám - Ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése [1881:LX. t.-c. 168. §. 3. r.]

A JOG 339 hallgatás nem fog a már eddig alkalmazásba vett felületesség­gel foganatosíttatni; rendes eljárásban s megkereséseknél meg­honosodott, hogy a tanú rendszerint a feltett kérdésekre igen­nel vagy nemmel felel, ami arra a veszedelemre vezet, hogy a tanú voltaképpen nem az érzékszerveivel észlelt dolgokat mondja el, hanem a kérdésekre a maga meggyőződésével, tehát ítéletével válaszol, a hatások okait mérlegeli, az észlelt hatások nyomán következtet s midőn igennel vagy nemmel válaszol, a saját ítéletét nyilatkoztatja ki tanúvallomásként. Szabályban van kifejezve az is, hogy a tanú megeske­tése mellőzendő, ha a kihallgatott csupán rendelkező nyillatkozatot tesz, amelynek hatálya az esküvel való megerősítéstől nem függ. így volt ez a gyakorlatban eddig is. Gyakran pótolta a fél az okiratok hiányát a jogi érdekeltek bíróság előtt tett nyilatkozatával, ilyen esetekben a tanuként kihallgatott egyén megesketése mellőztetett. A tanú járandóságai tekintetében a javaslat kijelenti, hogy a tanú csupán a megjelenésével járó uti költségnek, s esetleg szük­séges ellátási költségeinek megtérítését követelheti, időmulasz­tásának megtérítését pedig csupán akkor, ha a megjelenés által keresetében károsodott. Ennek az utóbbi pontnak törvényszakaszba foglalása sok egyenetlenségre vezethet. Az időmulasztás megtérítésé a félre néha aránytalanul magas terhet háríthat, s a szakasz alkalmazása is nehéz, mert az egyének visszonyai változók, egy vállalkozónak időmulasztása gyakran igen magasra értékelhető. Gyakorlati tekintetek nem teszik indokolttá, hogy a törvénybe ilyen uj szakasz felvétessék. Az okiratokkal való bizonyítás tekintetében a javaslat a kötött bizonyítás szabályait némiképen fen tartotta. Közhatóságnak hivatalos hatáskörén belül, közhitelesség­gel felruházott személynek ügykörén belül, szabályszerű alakban kiállított okiratai tartalmát a javaslat magával az okirat által bizonyítottnak tekinti (332. §".). Ezeknél a közokiratoknál tehát első szempont az alak­szerűség, mert a közokirat bizonyító ereje csak amellett véte­tik számba. A javaslat intézkedése lényegben megegyez a mai élő perjoggal (1868. évi LIV. t.-c. 165. §.}, azonban jellegzeteseb­ben fejezi ki, hogy mit tekint közokiratnak, igy a javaslatban foglalt rendelkezés megfelelőbb. A törvényjavaslat 333. ^-a szerint az ellenbizonyítás a közokirattal szemben is meg van engedve. Mai eljárás szerint a közokiratnak hamisságát vagy sza­bálytalanságát kell az ellenfélnek bizonyítani. A hamisságot a judikatura a valódiság tekintetében értel­mezte, de rendszerint nem foglalt helyet az a bizonyítási mód, hogy a felek nem ugy jelentették ki akaratukat, mint ahogy az okirat tartalmazza. Bár az ujabbi judikatura már liberálisabb irányt követett, azonban még sem lett törve mesgye arra, hogy a bizonyítás a tartalommal szemben is érvényesülhet. Az alakszerűség megdöntésére azonban a bizonyítás eddig is szabadon érvényesülhetett. A javaslat 333. £-a semmiféle korlátot fel nem állit. A törvényjavaslat tehát a német és osztrák perrend szabályaitól eltér, s amazoknál liberálisabb, amit a szabad bizonyítási rendszer érdekében csak méltathatunk. A szabályszerű alakban kiállított magánokiratok tartal­mát, a kiállítóval szemben a magánokirat is bizonyíthatja. A törvényes vélelemre és bizonyítási kötelezettségre fennálló per­jogi szabályok a mai perjog szabályaitól lényegileg alig kü­lömböznek. Az ellenbizonyítást a javaslat a szabályszerűen kiállított okiratokkal szemben is megengedi. A kötött bizonyítás szabályai, egyéb okiratok — mint bizonyítási eszközök — alkalmazásánál már nem érvényesülnek. A kereskedő által tett nyilatkozatok alakszerűségére a keresk. törvény 313. t;-ban foglalt szabályozás érvénye a 337. i;-ban fenntartatott. A 340. §-ban ki van jelentve, hogy az 1875 : XXXVII. t. c-nek a kereskedelmi könyvekkel, alkuszok naplóival, köt­jegyeivel való bizonyításra vonatkozó szakaszait a javaslat nem érinti. A birói szemlére és szakértők által való bizonyításra fennálló perjogi szabályok, a célszerűségi igényeknek teljesen megfelelő kibővítéssel, vannak a javaslat XI. és XII. fejezetei­ben elhelyezve. A 362. és 363. $i?-ok uj intézkedéseket statuálnak árra az esetre, ha a szemle tárgya perben nem álló harmadik sze­mélyek birtokában van. Gyakorlati tekintetek tették szüksé­gessé, hogy a perjogi intézmények hézagai itt pótoltassanak. A felek eskü alatti kihallgatására contemplált intézkedé- I sek lényegileg megegyeznek a sommás eljárás vonatkozó sza­kaszaival. A szabad bizonyítási rendszer itt érvényesül legkivá­lóbban, a biró szabad mérlegelése korlátnak itt alávetve nincs, csupán meggyőződését tartozik indokolni, a fél állításainak valódiságát a biró a per lényegtelen mellékkörülményeiből támogatva láthatja, szóval oly korlátlan szabadságot biztosit a javaslat a biró részére, hogy azzal az ideges és tapasztalat­lan biró könnyen visszaélhet. Igaz, hogy ez az intézkedés tetőzi be a szabad bizonyí­tási rendszert. így ebből az elvi szempontból én azt meg nem támadhatom, azonban már itt kifejezést kivánok adni annak a meggyőződésemnek, hogy az intézményeknek ez a liberálisabb rendszere csak erős birói kar mellett válhatik be. A biróképzésre tehát már most meg kell tenni az elő­készületeket. Nem az válik az államnak javára, ha minden egyes alkalmazottjának egyéni munkáiát mennél jobban ki tudja hasz­nálni, hanem az a cél a jövőben inkább hasznot hajtó, ha az erők jobbátételére a jelenben gond fordittatik, az önképzés­től elvont, s a bíróságok kollégiumaiban egyoldalúan nevelt iijakból nem fog válni oly erős birói kar, mely a jövő foko­zottabb igényeit kielégíthetné. Változtassunk tehát a rendszeren, s a jegyzőket — kik közül a jövő birói kara kialakul —- inten­sivebben képezzük, a rájok fordított fáradságot a jövő kama­tostul fogja visszatéríteni. Ingatlan végrehajtás alá vonásának j/ megszüntetése. Irta POSONI GÁBOR dr, marosvásárhelyi kir. ítélőtáblai biró. V (Folytatás.)*) x1 Jilsö kérdés, hogy az ügyvédi képviselet az ily perekben mennyiben kötelezői Erre a kérdésre felelnek a Grecsák «Magyar Döntvény­tár)) III. kötetének 177. és 179. lapjain közölt határozatok, melyek megfelelnek annak az állandó joggyakorlatnak, hogy az ily perekben az ügyvédi képviselet kötelező. Mert az ilyen perekben az 1881 : LX. t.-c. 168. §-a sze­rint jegyzőkönyvi eljárásnak van helye. A jkvi eljárás pedig az 1868. LIV. tezikknek a végrehaj­tási törvény hozatala idejében is hatályban volt 144. §-a értel­mében írásbeli eljárás. Az írásbeliség rendesen összefügg az ügyvédi képviselettel; itt annálinkább, mert a jkönyvi eljárás a rendes eljátás egyik neme (1868. LIV. 91. §), a rendes eljárásban pedig az 1881. LIX. 12. §-a értelmében az ügyvédi képviselet kötelező. Ez utóbb idézett tszakasznak az ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése iránt indított perekben alkalmazandó rendelkezését az 1893. XVIII. t.-c. sem helyezte hatályon kívül, mert e törvénynek a képviseletre vonatkozó szabályai (7. §) csak «sommás eljárásban*) nyernek alkalmazást. A sommás eljárás szabályai az 1881 : LX. t.-c. alapján indított perekben csak annyiban alkalmazandók, amennyiben ez a törvény sommás perbeli eljárást rendel. (1893: XVIII. t.-c. 229. §.) A 168. §• alapján indított perekre azonban sommás eljá­rás nincs rendelve. Igaz ugyan, hogy a tkvi hatósággal felruházott jbirósá­goknál jkvi eljárásnak oly értelemben, mint a tszék tkvi ható­ságánál, nem lehet helye ; mert jkvi eljárás alatt az 1868 : LIV t.-c. 144. és következő szakaszai értelmében pertári eljárás ér­tendő, ami a jbírósági szervezetre tekintettel, a tkvi hatóság­gal felruházott jbiróságnál — pertár hiánya miatt — helyt nem foghat: ámde ebből nem az következik, hogy a jbíróság előtti perekben a jkvi eljárás egyáltalán mellőzendő s a per­beli cselekmények a fél által személyesen végezhetők, hanem az következik, hogy a jkvi eljárás a jbiróság előtti eljárásnak megfelelően módosul, azaz a peres felek képviselői nyilatko­zataikat a tárgyaló biró előtt írják jkvbe ; vagy — ami oksze­rűen nem kifogásolható — a bírónak mondják el jkönyvezés céljából. Az ügyvédi képviselet a peres felek egyaránt mindenikére kötelező; mert a jkönyvi eljárás szabályaira tekintettel, e tekin­tetben különbség nem tehető. Különös ugyan az, hogy sommás perből folyóan a peres fél maga kérhet végrehajtást, s az ekként végrehajtási zálog­joggal megterhelt ingatlan végrehajtás alá vonásának megszün­tetése iránt indított perbe csak ügyvédi képviselettel léphet be de ez a helyzet az ilyen per természetéből foly, függet­*) Előző közlemény a 46-ik számban.

Next

/
Thumbnails
Contents