A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 46. szám - A kir. közjegyzöség kérdéséhez

A JOG 335 Teljesen téves tehát a Kamarának az a véleménye, hogy p. o. a 'Világszabadság, cimü lappal szemben a 8,835/98. I. M. számú rendelet alapján <a hajnali censura» teljesíttetett volna. A közbéke és nyugalom szempontjából felette veszélyes eme lappal szemben az idézett 8,835/98. L M. számú rendeletben megengedett kivételes eljárás nem gyakoroltatott. A lap kötelespéldányának a sajtóügyi közvádlóhoz való gyors beküldése tárgyában tétetett csupán intézkedés, — a vallásés közoktatásügyi és az igazságügyi m. kir. miniszternek a sajtórendészeti kötelespéldányok kezelése tárgyában kiadott 1898. évi 5,720. sz. rendelete alapján. E szabályszerű intézkedés mellett történt meg, hogy a kir. törvényszéki vizsgálóbíró egy alkalommal, a kérdéses lapot egész terjedelmében lefoglalhatta. A lapok kivételes ellenőrzését szabályozó, a #<í///>-kormány idejében 1898; évi február hó 7-én 8,835. I. M. sz. a. kibocsátott — jelenleg is érvényben levő rendelet tehát igazságügyi kormányzásom ideje óta alkalmazásban nem volt s annak alkalmazását a jövőben is kikérendő engedélyemtől tettem függővé. A rendelet — mint a Kamara előtt tudva van — az emiitett időszakban fellépett agrár-szocialista mozgalom idejében a szocialista időszaki lapok ellenőrzése és törvénybe ütköző tartalmuk megtorlása miatt adatott ki. E rendelet — amint már említettem a f. év nyarán fellépett arató-sztrájkmozgalom idejében sem alkalmaztatott. Az emiitett sztrájkból kifolyólag gyors intézkedés tétetett azonban a sajtóügyi megtorló eljárás szorgalmazása iránt. A birtokos s egyidejűleg a munkás osztálynak is helyrepótolhatatlan kárt okozó eme veszedelemmel szemben egyes esetekben tett bírósági intézkedések helyességét pedig — ugy vélem — állami közérdekből a kamara nem kifogásolhatja. .Mindezek után sajnálatomat fejezem ki a felett, hogy a kamara rendkívüli közgyűlése által kiküldött tiz tagu bizottságnak vonatkozó sajtóügyi munkálata, mindezideig hozzám fel nem terjesztetett. A t. kamarára bizom egyébként, hogy hozott határozatát továbbra is fenntartani, illetve azt további megfontolás tárgyává tenni kivánja-e? Magam részéről csak örömmel üdvözlőin, ha a kamara a sajtószabadság védelmében szavát mindenkor felemeli, s ismételve is hangsúlyozom, hogy ha a felügyeletem alatt álló igazságügyi hatóságok részéről bármikor törvénybe ütköző eljárást tapasztalnék — annak orvoslása iránt, — ha a panasz concret alakban elém terjesztetik — haladéktalanul intézkedni fogok. Az előadottakból teljes meggyőződést szerezhet a t. kamara az iránt, hogy a szóban levő rendeletnek legtávolabbról sem volt az a célja, hogy az által a sajtószabadság érintessék. A rendelet tisztán a kezelésre vonatkozó intézkedések szabályozására szorítkozik. Ha mindazonáltal a kibocsátott rendeletnek bármely pontja a legtávolabbról is félreértésre adhatna okot: bármely oldalról jövő jogosult panasz, kérelem vagy felvilágosítás esetén a megfelelő sürgős orvoslás iránt — amint ezt már a képviselőház nyílt ülésén is kijelentettem — mindig kész vagyok intézkedni. Minthogy azonban a kamara felterjesztésében és határozatában ujabb intézkedésre alkalmas ilyen concrete megjelölt sérelem nem foglaltatik s miután a hozzám felterjesztett iratokkal a tízes bizottságnak közgyülésileg megrendelt javaslata hozzám fel nem terjesztetett s így azt kell feltételeznem, hogy a munkálat még el sem készült: készségesen nyújtok jelen leiratom által a kamarának ujabb alkalmat arra, hogy az itt nyújtott felvilágosítások alapján javaslatait hozzám mielőbb felterjeszthesse. Budapest, 1900. évi október hó 31-én Polónyi Géza s. k. Az állami anyakönyvekről szóló 1894: XXXIII. t.-c. módosításáról alkotott 1904: XXXVI. t.-c. életbeléptetése tárgyában a m. kir. bel- és igazságügyi miniszterek 118,339/1906. B. M. számú rendeletet adtak ki, mely az életbelépés napját 1907. január l-re tüzi. A m. kir. minisztérium (2,800'160ő. M. E. sz. a.) ugyancsak hosszabb rendeletet bocsátott ki a diplomáciai képviselők, konzulok és ezek helyettesei, mint magyar állami anyakönyvvezetők által követendő eljárásnál szükséges eltérések megállapítása tárgyában. Külföld. Adalékok a york-antwerpeni szabályok egyöntetű magyarázására.*) Előre bocsátom, hogy az a meggyőződésem, hogy a yorkantwerpeni szabályok felfogására vonatkozó panaszok inkább látszólagosak, mint reálisak, s inkább az a boszantó, hogy azt a néhány elvi rendelkezést, ami e szabályzatban foglaltatik, tévesen és eltérően magyarázzák és alkalmazzák azok, akikre ez tartozik, — ami különben talán minden más törvénynyel vagy szabályzattal is megesik. Maga a york-antwerpeni szabályzat a gyakorlati életben nagyon jól vált be s mindnyájan, akik a tengeri kereskedelemben érdekeltek vagyunk, örülünk, hogy egyesületünk ezt a szabályzatot megalkotta. *) York and Antwerp rules of General Average. A nemzetközi jogi egyesület által alkotott és 1890. évben valamennyi tengeri hajózást üzö állam által elismert az a szabályzat ez, amely a nagy havariákra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A hajóbérlési szerződések egyenesen kikötik e szabályzat alkalmazását. A nemzetközi jogi egyesület berlini kongresszusán Jacques L a n g 1 o i s által tartott előadás nyomán. A tévedések és eltérések azonban csak detailokra vonatkoznak ; az elvek maguk az alkalmazásban úgyszólván sértetlenül maradnak s éppen ezért a legnagyobb óvatossággal kell fogadnunk minden olyan kísérletet, amely a york-antwerpeni szabályok megváltoztatását célozza. A magyarázatban és ennélfogva az alkalmazásban felmerült eltéréseket maguk a kárbecslők is megszüntethetik, ha egyöntetűen járnak el. Első kérdésnek felvetem a következőt: Megengedhető-e, hogy a york-antwerpeni szabályzat 1. pontjával ellenkezően, a tengerbe vetett fedélzeti rakomány a nagy hajókárba külön megállapodással betudható? Kétségtelen, hogy ily speciális megállapodás közérdekbe nem ütközik ; csak az a kérdés, hogy mely állam törvényei tiltják el a feleket e megállapodástól, a york-antwerpeni szabályzatra való hivatkozással. E különös megállapodás igazolja a feleknek azt a szándékát, hogy a york-antwerpeni szabálytól eltérni akarnak. A kárbecslőnek pedig, amikor a felmerült kárt becsüli: kötelessége a hajótulajdonos és az árutulajdonos közt létrejött megállapodásokra való figyelemmel — a tisztében eljárni. Nézetem szerint a hajótulajdonos és árutulajdonos e különleges megállapodásának a york-antwerpeni szabályzat útját állja, noha egy felmerült esetben, amely az angol bíróság előtt tárgyaltatott, ez a bíróság ellenkezően döntött. Igaz ugyan, hogy e konkrét per csak a hajótulajdonos és a biztosító közt folyt le, a biztosítási szerződés pedig azt a pontot is tartalmazta, hogy «a biztosító magára vállalja a nagy havaria esetén azoknak a károknak kifizetését, amelyekre az előtte ismeretlen szerződésben a hajótulajdonos kötelezettséget vállalt avagy a york-antwerpeni szerződés értelmében, ha ez a fuvarozási szerződéssel konformis.« Az angol bíróság álláspontja nézetem szerint téves. Mert ha a biztosítási szerződésben a biztosító «előtte ismeretlen megállapodás* szerint szabályzóit kötelezettségei vállal is magára, vájjon szabad-e ennek az ismeretlen megállapodásnak a törvénytől avagy a törvényerejű szokástól eltérnie ? A york-antwerpeni szabályzat pedig törvény erejével birván, az attól való eltérés semmis. Megemlítem, hogy a york antwerpeni szabályzat XVII. pontját a newyorki felebbezési bíróság helytelenül értelmezi, mert nem tesz különbséget a nagy hajókárba betudandó azon összeg közt, amely a hozott áldozatok értéke s azon összeg közt, amely a költség és készkiadásból ered. Bonyolulttá teszi ezzel a részesedésre kötelezett értékek megállapítását. Pedig a XVII. pont semmiféle irányban nem szorul magyarázatra, szövegezése világos s a gyakorlatban teljesen bevált az alkalmazása. A hivatkozott bíróság Ítéletében ugyanis nem tett külömbséget a nagy havariába betudandó, tengerbe dobott áruk értéke megállapításánál. A tengerbe dobott áruk értékelésében eltér az amerikai gyakorlat a kontinentális gyakorlattól, amely utóbbi helyes értelmezése szerint a tengerbe dobott s a nagy havariába betudandó áruk értéke akként állapítandó meg, hogy levonandó mindazon költség és kiadás, amely felmerült volna, hogy az áru rendeltetési helyére jutva a teljes értékét elérhette volna. A tengerbe dobott áruk értékeléséhez hasonló elbánás alá veendő a VII. pontban szabályozott az a kár, amely a zátonyon fekvő vagy veszélyes helyzetben levő hajó gépjeit éri a hajó felszabadítása céljából végzett munkálatok közben. De különbséget kell tenni a zátonyra jutás és megfeneklés között. A zátonyra jutott hajóra a VII. pont, a megfeneklett hajóra a XVIII. pont szabályai irányadók. A hajó megfeneklik a hajóparancsnok hibája, tévedése folytán s a hajó falában vagy a gépekben szenvedett kár csak kis havaria lehet s nem vonható a VII. pont rendelkezése alá. Ellenben a zátonyra jutott hajó megszabadítása végett a VII. pont szerinti szándékos kártétel megtéritése a nagy havariába tartozik. A gyakorlatban a kárbecslők nem mindig ügyelnek a zátonyra jutott és a megfeneklett hajó gépeiben keletkezett károk osztályozásában. Volt olyan kárbecslés is, amely a zátonyra jutott hajó gépeinek megrongálása által okozott kár megfelezte s felét a nagy, a másik felét a kis havariába tudta be. Kézzel fogható, hogy ez a felosztás helytelen. Felmerül még a dokkolási költség kérdése. A zátonyra jutott hajó okvetlenül dokkba vontatandó, mielőtt újból útra kelne, hogy hajózásra való alkalmas volta tekintetében megvizsgáltassák. Ha a hajó csak addig marad a dokkban, amig a vizsgálat tart, a dokkolási költség nem tudatik be a nagy havariába, ha azonban a gépek megjavitandók és a hajó a javítás tartama alatt a dokkban marad, a vizsgálati időn tul terjedő dokkbérköltség a nagy havariába betudandó. Az ezzel ellenkező gyakorlat a szabályzat téves magyarázatában gyökeredzik. A javítási költségek jelenleg kétféleképpen állapittatnak meg. Némely országban szakértők becsülik fel, mig más államokban a javítást végző iparosoktól beszerzett számlákat fogadják el alapul. Azt nem lehet állítani, hogy egyik mód megbízhatóbb a másiknál. A szakértő épp oly megbízható, mint az iparos, avagy megfordítva, lehet mindkettő megbizhatlan A hollandus gyakorlat szerint, ha a javításokat közbenső kikötőben végzik, akkor a számlák szerint, ha a rendeltetési helyen végzik, akkor a szakértők véleménye alapján állapittatik meg a javítási költse^.