A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 46. szám - A kir. közjegyzöség kérdéséhez

336 A JOG Ilyen és ehhez hasonló eltérések mutatkoznak a new-yorkantwerpeni szabályzat gyakorlati alkalmazásánál s annak értelmezésében. De meg vagyok győződve arról, ha öt-hat különböző országban működő kárbecslőből egy nemzetközi bizottság alakulna, s átvizsgálná a különböző felfogásokat és értelmezést, azokat összegyűjtené és közreadná, akkor olyan gyűjtemény birtokába jutnánk, amely kiinduló pontja lehetne az eddigi helytelen és ellenkező felfogások kiküszöbölésének. E gyűjtemény évről-évre kiegészítendő lenne az elmúlt évben felmerült esetekkel, amelyek azután a nemzetközi jogi egyesület kongresszusain megvitatandók lennének. így azután kialakulhat a new-york-anlwerpeni szabályzat valódi értelmezése és annak helyes gyakorlati alkalmazása. Közli Král Miklós dr. Az árverési kérvény elintézése a jelen vegzes jogerőre emelkedéséig fölfüggesztetik, a becsatolt adó- és becslési bizonylat pedig hiánypótlás végett 30 napra visszaadatik mivelm elárvereztetni kért ingatlan jelenleg a bácsalmási 2 „U. sz betétben A. i. 1,384 és J,385. hr. sz. foglaltatik, az adób.zonylat pedig nem ezen ingatlanok adóját tartalmazza. Kérdés: történt-e 18(50 óta valamely jogcselekmeny mely az időközben beállott elévülést megakasztja ? A jelen végzés erre enged következtetni, mert különben a kérvényt a lnnine elutasította volna. De erre a végzésben hivatkozni is kellett volna. Ha korholandónak találjuk az 1800. évben eljárt bíróság tudatlanságát, — ugy nem kevésbbé megrovandó az ez ügyben eljárt ügyvéd is, aki közel 4U évig a fülét sem mozgatta és jogutódjaira hagyta e kemény dió feltörését. Ügyvéd ésbiró: par nobile fratrum ! Irodalom. Magyar Jogi Lexikon. A Márkus Dezső dr. szerkesztésében megjelenő Magyar Jogi Lexikon VI. (befejező) kötete f. é. december első hetében jelenik meg. Dei derecho publico de' Hungria. (Magyarország közjogáról.) l'or el Dr. Ladislaus Thót. Madrid, 1906, Magyar jogász: T/wt dr., ezidőszerint az igazságügy-minisztériumba berendelt albiró, spanyol nyelven irta ezen kis értekezést, mely előbb egy spanyol folyóiratban, és most külön füzetben is jelent meg. A kis füzet Lastres y |iuz Francisco volt spanyol miniszterelnöknek, ki nagy magyarbarát, van ajánlva és ki szerzőnek megígérte, hogy nemcsak Spanyolországban, de a spanyol gyarmatokban is terjesztetni fogja ezen kis füzetet. Szerző rendkívüli szolgálatot tett ezen értekezése által, hazánk közjogának oly területeken való megismertetése ügyének, mely területekre nem igen jut már nyelvi okokból közjogunk igaz és hü ismertetése. Minden igaz hazafi csak köszönettel adózik ezért szerzőnek, ki különben a külföldi nyelv ismereteit tekintve, valóságos modern Mezzofanti. Vegyesek. A kereskedelmi követelések kamatainak adója. A kereskedelmi ügyletből származó követelések kamatai nem tőkekarnatadó, hanem 111. oszt. kereseti adó alá esnek, a pénzügyminiszter Í906 évi 27,136. sz. a. kelt határozata szerint, mely igy szól: A közigazgatósági biróság által hozott 1900. évi 17. számú döntvény azon határozott kijelentésénél fogva, hogy a kereskedelmi ügyletekből eredő követelések után élvezett kamatok még akkor is mentesek tőkekamatadó alól, ha azokról váltó, kötelezvény vagy bárminő adóslevél állíttatik ki, az ezen döntvény meghozatalát megelőző időben követett gyakorlat alapján az 1898. évi 38,1)59. számú itteni ügyiratban elfoglalt álláspont már túlhaladott s többé irányadónak nem tekinthető. A kereskedelmi ügyleiekből származó és akár váltóba, akár kötelezvénybe foglalt vagy telekkönyvileg is biztosított tőkék kamatainak megadóztatásánál tehát az említett 1900. évi 17. számú döntvény eivei alkalmazandók, a következők szem előtt tartása mellett. Ha a telekkönyvi végzésben kifejezést nyert az a körülmény, hogy a bekebelezés a kereskedelmi és váltótörvényszék határozatára és könyvkivonat alapján történt, akkor a tőkekamatadó kivetése az ügyfelek meghallgatása nélkül hivatalból mellőzhető. Ha azonban ez a körülmény a telekkönyvi végzésből nem tűnik ki, akkor az ilyen végzések alapján, valamint a kir. biróság iktatókönyvi adatai felhasználásával a felek okvetlenül jegyzőkönyvileg kihallgatandók s ily módon megállapitamió, hogy a kérdéses tőke üzleti követelést képez-e, vagy forog-e fenn kereskedelmi követelés alakjába burkolt voltaképeni pénzkölcsön-ügylet. A megállapithatólag kereskedelmi ügyletből folyó kamatjövedelmek után a tőkekamatadó nem vethető ki, hanem a vonatkazó végzések rendszersen gyűjtendők és a III. oszt. kereseti adó kivetésénél leendő felhasználás végett az egyenesadó-kivető bizottsági előadónak adandók át. Kuriosum gyanánt közöljük az alábbi végzést. Ujabb adaléka ez azon vastag tudatlanságnak, amely régebben, az alkotmány helyreállítása után, a törvényhatóságok választása folytán bírói székbe ültetett bírák elméjét borította: A bácsalmási kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság (1906. augusztus 17-én 6,225/1906. tkvi sz. a.) K. Lipótnak G. György elleni végrehajtási ügyében következő végzést hozott: A 12,255'1806. sz. végzés ugy igazittatik ki, hogy ennek folytán 150 frt. és 243 frt. tőke és jár. erejéig nem zálogjog, hanem a végrehajtási zálogjog rendeltetik bekebeleztetni a bácsalmási 2,770. sz. betétben A, L. 1—2 alatt foglalt ingatlanokból a Cs. Lőrincet illetett felerészre. Mert: a budapesti e. b. váltótörvényszéknek 72,749/1860. sz. a. végzése és a zombori U-od alisp. hivatalnak 1,106/1866. sz. megkeresése értelmében a fenti követelés kielégítési végrehajtás tárgyát képezte és a megkéréséi is végrehajtási zálogjog bekebelezésére irányult s a végrehajtási zálogjog helyett közönséges zálogjog bekebelezése tollhibából történt. (? !) A méltóságos főszerkesztők alkonya. A «Grill-íéle. döntvénvtár* cimü kéthetenként megjelenő folyóirat, — kiadójának jelentése szerint — az év végével megszűnik. E száraz ténynek, kevésbbé száraz, — és irodalmi visszonyainkba mélyen bevilágító — mellékkörülményei vannak, melyekből lapunknak is némi kis szerep jutott. Olvasóink bizonyára még visszaemlékeznek azon erélyes actióra, melyet az utolsó két évben gomba-módra felszaporodott döntvénytárak és az ezek megjelenésével kapcsolatos, a tisztességes verseny határait túllépő reklám-üzelmek ellen indítottunk.*) Apró, szürke emberkék — kevés jogi tudással, de annál merészebb vállalkozási szellemmel, — akik a jogtudományt is fejős tehénné lealacsonyították — nyakra-főre indítottak jogi gyűjteményes vállalatokat vagy folyóiratokat, melyek semmiféle irodalmi belbecscsel nem birtak és nagyobbára mások verejtékes munkájával összegyűjtött felsőbirósági határozatok compilatiójából állottak. Az efféle munkát bármely első éves jogász is végezheti, amint tényleg dii minorum is végezték az összes szerkesztői vagy ollózási teendők legnagyobb részét. Az ily gyenge tudományos alapra fektetett vállalat, obseurus egyének aegise alatt zöldágra nem juthat, kiadóra szert nem tehet. Ezt maguk az irodalmi vállalkozók is belátták. Ehhez nagy név, kiváló állásban lévő jogi celebritás kell, hogy a reklám tamtam-ütései annál zajosabban, annál tágabb körökben és annál sikeresebben hassanak. És csodák csodája, — akadtak tényleg nagynevű emberek, akik a rájuk nézve is kissé kényes következményekre nem is gondolva, köztiszteletben álló, egy nagy mult és jelen dicsfényétől körülövezett nevüket egy kétes értékű irodalmi vállalat rendelkezésére bocsátották és teljes jóhiszeműen pictus masculus gyanánt szerepeitek, — a ma is mint annak előtte csupán nagy nevek után induló naiv jogászközönség léprekeritésére. Csak utólag, a saját kárukon tapasztalták, hogy arany helyébe talmit kaptak. Csodálatos, hogy éppen a tudósok körében akad leginkább az oly hiszékeny ember, aki a hízelgő irodalmi faiseurök csábhangjainak ellentállani nem tud, és nevét: a rádium értékével biró tekintélyét és előkelő társadalmi positióját hozzáköti egy a sötétből felmerült, csak az anyagi hasznot és nem az irodalmi babért áhitozó vállalkozó nevéhez. A fecsegő veréb rászáll a sas széles vállára és mert vele együtt a nap felé emelkedik, magát is sasfióknak hiszi és a maga részére is követeli azt az elismerést, mely csak az igazi érdem, az eredménydus szellemi munkában töltött élet osztályrésze lehet. A jóhiszeműségnek ezen kijátszása és az irodalmi niveaunak ezen lesülyesztése ellen emeltük szavunkat. Szavunk azonban a pusztában elhangzottnak látszott. Az udvarnál, a kormányoknál és a nagyuraknál az a szokás divik, hogy a még oly bölcs tanácsra nyomban nem reagálnak, nehogy a «consilmm mutare in melius» : külső befolyás vagy pressio eredményének lássék. Fődolog, hogy a jobb belátás végre itt is győzött és a méltóságos főszerkesztő urak egyike már megelégelte a dicsőséget és a hozzá nem illő fegyverbarátságot. És ebben tükröződik vissza a helyzet igazi volta. Most kitűnik, hogy az élelmes vállalkozó és éppúgy annak kiadója csak a főszerkesztő ur nagy nevének kiaknázására számított és csak ettől várta vállalatának virágzását, jóllehet a főszerkesztő ur legfölebb tiszteletpéldánya utján állott a kiadmánynyal nexusban, — ha ugyan az ily tiszteletpéldányt neki juttattak. Mert alig hogy a méltóságos ur hátat fordít a nevét exploitáló vállalatnak, — az már elveszti létjogosultságát és a helyzet magaslatán álló kiadó gyors elhatározása folytán megszűnik. A sas továbbra is sas marad és a nap felé száll, — a veréb pedig szépen lenn marad a sivár földön és csodálkozik az idők es az emberek múlandóságán! A jó példa vonz, — reméljük, hogy legközelebb más méltóságos urakról is fogunk hallani, kik nevüknek cégérül való használásával jóllakva, a főszerkesztői címről lemondanak és főszerkesztő, címzetes állásukat otthagyják. Jó bornak nem kell cégér! r. I. tárráiát'/f? %S0í lMu&M számának «Döntvény-özön» cimü aicajat i tollabü, . továbbá R ó t h Pál dr.-nak a «J o g» 1905. évf. 11 szamában megjelent «Birák mint lapszerkesztők, Cimü cikkét és számában has°»cimü cikkét a -Jog., 1905. évi 16-ik