A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 46. szám - A kir. közjegyzöség kérdéséhez

Megjegyzem, hogy a 12,000 koronát alapul csak példaként vettem, tehető ez 14,000 koronára is. Azt hiszem, hogy midőn a bírói kar a megélhetésért eseng és oly éles az ügyvédi kar becsületes megélhetésének kérdése: nem egyeztethető össze az igazságosság és méltányosság legelemibb elveivel sem az a tény, hogy a közjegyzők, aránytalanul könnyebb és kevesebb munka árán, sokkal nagyobb, de minden esetre oly jövedelmet élveznek, aminőhöz — nagyon kevés kivétellel — a birák soha sem is juthatnak. Oly kérdést vetettem fel, mely — hogy is mondjam — kissé gyűlöletes. De a megoldás, melyet ajánlottam, minden esetre igazságos. Ajánlom ügyvédi ésbirói kartársaim figyelmébe. Belföld. Az igazságügyminiszter leirata a budapesti ügyvédi kamarához. Az igazságügyminiszternek lapunk múlt számában már kivonatosan közölt, a sajtószabadság érdekében a budapesti ügyvédi kamara által elfoglalt álláspontot cáfoló leiratát az alábbiakban szószerint és egész terjedelmében közöljük. M. kir. Igazságügyminiszter. 34,926/111. I. 1906. sz. Az Ügyvédi Kamarának, Budapest. A f. évi augusztus hó 1-én tartott rendkívüli kamarai közgyűlés tárgyalás alá vette a nagyméltóságú kereskedelemügyi miniszter urnák a postaküldemények és táviratok lefoglalása s azokról adatok szolgáltatása tárgyában kiadott 1906. évi 34,662. sz. rendeletét, illetve az igazságügyminisztériumnak a f. évi június hó 4-én 20,486/906. í. M. számú azon rendeletét, melylyel az emiitett szabályzatot miheztartás végett az igazságügyi hatóságokkal közölte. A f. évi augusztus hó 1-én 1,987 1906. sz. a. kelt felterjesztéséhez csatolt közgyűlési jegyzőkönyv szerint a rendkívüli közgyűlés tárgyát «a kamarának állásfoglalása képezte az igazságügyminisztériumnak emiitett rendeletével szemben, melylyel a sajtótermékeknek bizonyos esetekben való lefoglalása körül megmagyarázza némely állami közegeknek a teendőit.» A jegyzőkönyv szerint a kamara választmánya a rendkívüli közgyűlés összehívása iránti beadványra vonatkozólag határozatot hozott, mely a közgyűlésen előterjesztetett. Ebben a határozatban a választmány hangsúlyozza, hogy <a budapesti ügyvédi kamara kötelességéhez híven mindig őre volt minden közszabadsági jognak s így a sajtó szabadsága érdekében is több izben síkra szállt, még pedig a legszabadabb szellemben ;» tekintettel azonban arra, hogy «a rendkívüli közgyűlés tárgyát az képezendi, hogy az igazságügyminiszternek 20,486/906. L M. számú rendelete jogi szempontból megfelel-e a törvényesség kívánalmainak, ennek a kérdésnek a megállapítása pedig mélyreható tanulmányt igényel, ami fel fogja ölelni azon intézkedéseket is, amelyek a jövő szempontjából netán szükségesnek mutatkoznak s melyeket az igazságügyminiszter a Bp. 567. §-ára vonatkozással kilátásba helyezett; ezen okokból a választmány arra kéri a közgyűlést, hogy bízza meg a választmányt, hogy a fenti szempontok figyelembe vételével készítsen e kérdésről egy folytatólagos közgyűlés elé terjesztendő munkálatot s e célból az augusztus elsejei közgyűlést szeptember havára halaszsza el.» A választmány előterjesztésén kivül több indítvány, illetőleg határozati javaslat nyújtatott be, melyekben a felvetett kérdés fölött a napirendre térés vagy az érdemleges határozathozatal kívántatott. A közgyűlés elfogadta végül Vázsonyi Vilmos dr. következő határozati javaslatát : «A kamara az igazságügyminiszter, illetve a kereskedelmi miniszter 20,48ö 906. számú rendeletét törvénybe ütközőnek és a közszabadság szempontjából veszedelmesnek nyilvánítja. Az éjjeli ügyész intézményre vonatkozólag a kamara még Lányi igazságügyi ügyvivő korszakában kifejtette álláspontját. Ebben kizárólag jogi és nem politikai okok vezették. E véleményhez a kamara tehát most is ragaszkodik és kárhoztatja, hogy alkotmányos kormány igazságügyminisztere szabadságellenes eszközhöz nyúl. E határozatok tüzetes megokolására és pedig kizárólag ezen egyenes utasítással a közgyűlés tiz tagból álló bizottságot küld ki, melynek munkálata a választmány által közvetlenül az igazságügyminiszterhez terjesztendő fel.> Az elfogadott határozati javaslat értelmében az emiitett <munkálat» elkészítésére a tiz tagu bizottság megválasztatott. A közgyűlésen történt felszólalások lényege az volt, hogy a 20,486 906. I. M. számú rendelettel közölt 34,662/906. számú kereskedelemügyi miniszteri rendelet ez 1906. évi 21,809/b. sz. a. kiadott Lányi-Vörös féle rendeletnek az ismétlése; hogy az éjjeli ügyészség intézménye a sajtót terrorizálja, s mint előleges censura elfödendő, az igazságügyminiszter pedig a hajnali elkobzásokat a 20,486/906. I. M. számú rendelettel visszaállította ; továbbá, hogy a hivatkozott rendelet intézkedései laza szövegezésüek ; végül, hogy a rendőrségnek az a joga, hogy a magánlevelezéseket szemmel tarthatja, nemcsak törvényben nem gyökerezik, hanem a Bp. 171. és 172. §-aiban foglalt elvekkel homlokegyenest ellentétben áll.» Ezen állításokra vonatkozólag általánosságban megjegyzem, ho-y törvénykezési eljárásunkban a nyomtatványoknak lefoglalása tudvalevőleg a B. P. .067. §-a alapján történiks igazságügyi kormánya om ideje óta nincsen tudomásom arról hogy a B. P ezen Rákásza ellenére valamely esetben a vád nem teljes jogi alappal emeltetett vag 'a vizsgálat nem törvényes alapon rendeltetett volna ék S ebből kifolyólag már most felkérem a kamarát, hogy azokat az adatokat, amelyek - meggyőződése szerint - azt mutatnák, hogy a sajtótörvény vagy a rendeletek alkalmazása körül szabálytalanságok követtettek el - megfelelő intézkedés végett — tudomásomra hozni szíveskedjék. Valamely nyomtatvány -lefoglalását illetőleg, más szabály nincsen, mint az,'hogy a sajtóügyi közvádló a lefog alás elrendelésére irányuló indítványát a kir. törvényszéki vizsgálóbírónál előterjeszti; a kir. törvényszéki vizsgálóbíró pedig az indítvány felett határoz s indokolt esetben a lefoglalást elrendeli s a foganatosítás iránt a fő- és székvárosban az államrendőrséget megkeresi. A kir. ügyészség eljárása pedig az, hogy ha valamely nyomtatványnak (hírlapnak) sajtórendészeti szempontból történt megvizsgálása alkalmával sajtóvétség jelenségeit látja feníorogni: a sajtóügyi megtorló eljárást s ennek keretében esetleg a -lefoglalást* szorgalmazza. Ezen általános szabályok kapcsán közlöm egyébkent a Kamarával, hogy a kir. ügyészségek a sajtó utján elkövetett izgatás miatt indított ügyekben — a fennálló szabályok szerint — előzetes utasítást tőlem általában nem kérnek, vagyis az ilyen ügyekben az eljárás megindításához előzetes engedélyem nem szükséges. A kir. ügyészségek, illetve a kir. főügyészségek az ilyen ügyekben csak arra vannak kötelezve, hogy a törvényszerű lépéseknek mielőbbi megtétele mellett az eljárásról hozzám utólag jelentést tegyenek. Nem is kell külön hangsúlyoznom, hogy a kir. ügyészségek eljárását a kir. főügyészek, mint felügyeleti hatóságok, mindenkor a legbehatóbban ellenőrzik. Ezen általános megjegyzések után rá kell mutatnom a t. kamara közgyűlési jegyzőkönyvében foglalt állításoknak nyilvánvalóan téves voltára a következőkben : A szóban levő 34,662/906. ker. min. rendelete a posta- és távirdai hivatalok és közegek részére adatott ki s ehhez képest postai és távirdai belkezelési szabályokat tartalmaz, vagyis azokat az eljárási módozatokat szabályozza, melyek a már biróilag elrendelt lefoglalás foganatosításakor a postai és távirdai közegek ügykörébe is tartoznak. A lefoglalás elrendelésének és foganatosításának büntetőjogi szabályai e rendeletnek keretén teljesen kivül állanak, az által semmiképen nem érintetnek, azokat a bűnvádi perrendtartás tartalmazza s igy egyáltalában nem lehet azt állítani, hogy ez a rendelet a törvénybe ütközik. Sőt éppen azért, hogy ez elkerültessék, tér el a szóban forgó rendelet a 21,809/906. b. számú rendelet szövegétől. Az «adatszolgáltatásinál például a jelenleg érvényben levő szabály nem engedi meg, hogy az igazságügyi vagy a rendőri hatóságok valamely egyén számára érkezett levelet vagy postaküldeményt megtekinthessenek. Az ilyen adatokról csak -értesítések* nyerhetők. A fentebb kiemelt szempontból lényeges kijelentése továbbá a rendeletnek, hogy a sajtótermékek, kivéve azokat, melyeknek elkobzását jogerős bírói ítélet rendeli el, a postánál nem foglalhatják le s nem tartóztathatják fel sem az ügyészségek, sem a rendőri hatóságok. Ugyanily lényeges uj rendelkezése továbbá a rendeletnek, hogy ha bírói Ítélettel elkobzandónak kimondott nyomtatványok lefoglalásáról van szó, a postahivatalok az ilyen küldemények lefoglalását és kiszolgáltatását a kir. ügyészség s illetve a rendőri hatóság intézkedésére csak abban az esetben foganatosíthatják, ha nyitva feladott küldeményről van szó. Ismételve constatálnom kell tehát, hogy a kereskedelemügyi minisztériumban szövegezett, de teljes hozzájárulásommal kiadott ez a rendelet a postai kezelés szempontjából adatott ki, hogy abból a megelőző utasításnak a törvénynyel ellenkező rendelkezései kiküszöböltettek s nehogy a korábbi rendelet hatása alatt félreértések merülhessenek fel, abba figyelmeztetésül több oly garantialis természetű uj rendelkezés is vétetett fel, mely szorosan a postai és távirdai kezelésre vonatkozik. Hogy nem vétettek fel abba a büntetőtörvények összes garantialis intézkedései, ez ok miatt, mikor azok e rendelet keretén kivül sértetlenül fennállanak, ugyancsak nem állitható, hogy a rendelet a törvényekkel ellenkezik A kamara a vezetésem alatt álló igazságügyi kormányhatóságnak is felrója az úgynevezett «éjjeli ügyészség intézményének* a íentartását. Bár a nyilvánosság terén a megfelelő nyilatkozatok ide vonatkozólag már megtétettek, s bár hivatalos intézkedéseim egyes mozzanatainak actaszerü közlését a kamara nem igényelheti : mégis az okok, a körülmények, s a tényállás ismeretének hiányából származott félreértések lehető teljes megszüntetése végett kijelentem a kamarának, hogy az úgynevezett éjjeli ügyészség intézménye igazságügyi kormányzatom ideje alatt mint fogalom is ismeretlen, s hogy a vezetésem alatt álló minisztériumnak hivatalom elfoglalása után tiz nap múlva — egyebek közt — első actaszerü teendője volt a lapok kivételes ellenőrzési módját ama öt kir. főügyészség területén is, ahol az elrendelve volt, az 1900. évi április 19-én ad 14,178 006. I. m. számú rendelettel megszüntetni.