A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 46. szám - A kir. közjegyzöség kérdéséhez

A JOG 333 Iádnál, ahol több elhalt jogelőd után jutnak a tényleges birtokoshoz, a helyha'ósági bizonylatért, csak a lelkésznek 12 koronát kell a télnek fizetnie, nem beszélve arról, amit a helyhatóság tőle (enyhe kifejezéssel élve) nem mindig méltányos összegben követel, amelyet azonban haladék nélkül kell befizetnie. Már most szeretném én azt az ékesszólással rendelkező embert látni, aki el birja azzal a községi emberrel hitetni, hogy ilyen nagy költség leszurása után az ő részére teljesített munka mégis ingyenes és a kormánypolitika humanitárius irányzatából fakadott. Nem az istenáldott alföldi föld emberét értem, aki anyagi helyzete és intelligenciája révén a költséget meg nem érzi és az eljárás intencióját átérteni birja, hanem a határszéli vármegyék, a román vidékek bizalmatlan és teljesen intelligencia hiján lévő és azonkívül kétségbeejtő pénztelenségben, az őket kegyetlenül sarcoló uzsora, némely lelketlen jegyző és pap nyomása alatt sínylődő proletárjait, akik. ha módjukban van (vagyis a jelen törvény értelmében), még a tájékát is kerülik a munkálatnak és hagyják a tkkvet a régi zavarban, mintsem hogy ilyen mérvű, nekik szörnyű kinos anyagi áldozatot hozzanak. Mint mondottam, különösen azért jár nehézséggel a helyhatósági bizonylat beszerzésére a népet rábírni, mert a fél nincs reá kényszerítve, de még igy is inkább volna ha;landó a szegény ember is erre a rendezési funkcióra, ha a helyhatósági bizonylat diját nem kellene azonnal készpénzben a lelkész és a jegyzőnek kifizetni, ha ennek a munkálatnak közteherszerü jellege, annak az adózás szerinti behajtásában is nyerne kifejezést és a jegyző és lelkész az általa kiállított okiratok és adatokról szabályszerű könyvet vezetve, azt bizonyos időszakokban, mikor a gazdasági visszonyok némi készpénzt juttatnak a népnek, egyenletesen és méltányosan behajtatna. Csak emellett a patriarchális kezelés mellett remélhető, hogy a legalsó néposztály, akinek a létminimum kis parcellája az egyetlen gazdasági erő forrása, hajlandó lesz a hagyatéki eljárás lefolytatásához szükséges, de neki még mindig aránytalanul és nyomasztóan drága adatok beszerzésére. Amiképen a pap és a jegyző a maga egyéb járandóságát behajtja, azonképen szedje be a helyhatósági bizonylat kiállítási költségét is. A most vázolt reformjavaslat kodifikácionális szempontból nem vitás, de csak pillanatnyi segítség. Az egyes tárcáknál dívó mérhetetlen takarékossági rendszer mellett nem is merném ajánlani, hogy az eljárás etikai jellegének megfelelőleg díjtalanul rendeltessék kiadatni a helyhatósági bizonylat és a vallásügy-, belügy-, pénzügy- és igazságügyminisztériumi szövetségre lépve állapítsanak meg a jegyző és lelkész részére a munkálatok tartamára külön államsegélyt, illetve a gör. kath. lelkészek részére a nemzetiségi vidékeken különben is évenként nyújtott államsegélyt a munkálatok tartamára a munkálatok esztendejében emeljék fel. Csak ilyen uton érhető el a becsületes és kimerítő rendezés, mert a jelenlegi intézmények mellett, amikora bizottság a felebbvaló hatóságok sürgetésére a székhelyre bevonul, csak félbeszakította, de nem fejezte be munkáját. A pénzügyminisztérium szintén tartozik ennek a munkálatnak valamivel. A helyszínén való azonosításoknál, midőn akár a tkkvekbcn, akár a felek előtt kevéssé ismert parcelláknak megállapítása történik, a bizottságoknak óriási küzdelmük van a ka'aszteri térképpel, amely atavistikus birtoklási visszonyokon alapul és raita az a birtoklás van kitüntetve, ami a kataszteri térképkészítés évében szerepelt. A kataszteri térkép a földvásárt, a földforgalmat tartozik követni és a kataszteri nyilvántartó mérnököknek legalább kétévenkint kötelességük lenne a tkkvi változásokat a kataszterben kitüntetni, amely a jelenleg duló takarékossági rendszer mellett, például az én esetemben 44 év óta nem történt meg. Szervezeti szempontból a törvény abbeli rendelkezését, hogy egyes községek tkkvi helyesbbitési, illetve átalakítási munkálatának vezetésére csakis bíró (albiró, törvényszéki vagy járásbiró) küldhető ki, vagyis mellőztessék a bírósági aljegyző vagy jegyző ez iránybani tevékenysége. Tartsa meg a bíró referensi jellegét és teljes jurisdikcióval felruházva intézze ezen birtokrendezési munkálatot, ne pedig mint a tkkönyvi hatóság kiküldöttje. Ne álljon be az a komikus anomália, hogy a rangfiataíabb székhelyen ülő, tkkvi ügyszakot vezető albirócska felülvizsgálhassa és joghatályosan kritizálhassa a rangidősbb hasonló minőségben alkalmazott kiküldött birótársa munkáját, mint azt a jelen törvény kiküldötti rendszere mellett találjuk, ahol a személyi dissoranciák, egyik hivatalnoknak a másikkal szemben táplált animositására is visszavezethetők gyakorta azok az ostoba vagy arrogáns glossákkal kisért pótlás végett való visszautasításai a helyszínén felvett ! jegyzőkönyveknek ; a különböző birói felfogások küzdése, amely alkalmas arra, hogy ennek az eljárásnak tekintélyét aláássa. De lege ferenda az eljárást teljesítő biró a saját jegyzőkönyveinek referense is és csak az ellenmondások utalandók, illetve osztandók ki más bírónak. Socialis politikát követ el a kormány, mikor a tkkvi visszonyokra tekint szerető és atyai gondoskodással, de a socialis politika csak ugy jó, ha általöleli a kis embert. Ez volt a célja az én írásaimnak, megadni a kis embernek a lehető legnagyobb oltalmat, amit a jogok neki biztosithatnak és míg a legnagyobb magyar nemzetgazdasági erőforrás a föld legalitását kivánja a jó és a társadalmi élet belső rendje, minél olcsóbban juthasson ehhez a rendhez. y A kir. közjegyzöség kérdéséhez. Irta ZOLTÁN SÁNDOR dr, óbecsei járásbiró. Ez is igazságügyi sociális kérdés. Legalább is abban az értelemben, hogy az igazságyügy terén jelenleg rendezésre váró kérdések megoldásakor a közjegyzői intézménynek is szeiep kell, hogy jusson. Csorba Géza kir. közjegyző ur cikkének {Jog 41. sz.) azon részével, mely az örökösödési eljárást egészen a közjegyzők hatáskörébe utalni kivánja, az egész jcgi kar egyetértend. Az örökösödési ügyek helyett a járásbíróságok nemsokára amugyis a váltóügyeket kapják és igy elesik talán a birói létszám szaporításának a szükségessége. A közjegyzői hatáskörnek az emiitett cikkben felsorolt többi esetekre való kiterjesztését is osztatlan örömmel fogadná az egész magyar jogászközönség, valamint ennek természetes következményét: a községi és körjegyzők eltiltását az ingatlanokra vonatkozó szerződések készítésétől. Alig van ingatlanra vonatkozó adásvételi ügylet, melynél a szerződő felek valami, a rendes ügylettől eltérő teltételt ki nem kötnének, vonatkozzék ez akár magára az - ingatlanra vagy annak haszonélvezetére, akár a vételárrészleteknek miként leendő fizetésére. A községi jegyző, kinek idejét hivatalos ügyei lelkiismeretes elintézése legalább is éppen kellőleg igénybe venne, a szerződést a legritkább esetekben foglalja azonnal és téliesen írásba, hanem e helyett irománymintába szoritja — igen gyakran rosszul, hiányosan és napok multán — a szerződő felek kijelentett akaratát. Ennek következménye, hogy az ingatlanokra vonatkozó perek legtöbbjében talál szerepet egy ilyen corpus delicti és a szerződést készítő jegyzőnek drága és legtöbb esetben felesleges tanúvallomása. De már a hatáskörében ekképpen kiegészített közjegyzői intézmény személyi részének kérdését nem oldja meg sem C sorba Géza közjegyző ur, sem a közjegyzői memorandum az igazságosság elveinek megfelelőleg. A kérdésnek sokkal egyszerűbb a megoldása, mely egyúttal teljesen beleillesztődik a többi igazságügyi személyi kérdések megoldásába és mely teljesen feleslegessé teszi, hogy a többi köztisztviselő jevedelméhez mérten aránytalanul nagy jövedelmet élvező közjegyző budgetjét óriási fogalmazó-, kezelő-, segéd-, irnoki és szolgaszemélyzet költségeivel megterhelje. Evek hosszú sora óta, most már állandóan napirenden van az ügyvédi kérdés, sőt az ügyvédek tisztességes megélhetésének kérdése. A birák előléptetési visszonyai és anyagi helyzete valósággal sanyarú. Alig van az országban törvényszék, melynek területén nem volna 8—10 vizsgázott jegyző és aljegyző, kik évek óta hasztalanul és nyomasztó anyagi gondokkal küzdve várják kineveztetésüket. A közjegyzői hatáskör kiterjesztésével egyidejűleg szaporitandónak tartanám a közjegyzők számát, még pedig akképpen, hogy majdnem minden jelenlegi székhelyen legalábbis még egy közjegyzői állás lenne szervezendő. Az uj közjegyzői állásokra a közjegyzői helyetteseken kivül az ügyvédi és birói kar érdemesebbjei lennének kinevezendők. Oly közjegyzői székhelyen, melyen a jelenlegi közjegyző jövedelme például 12,000 koronát meg nem halad, csak egy közjegyző maradna,; viszont olyan székhelyen (és mennyi van olyan az országban!), melyen a jelenlegi jövedelem 24^000 koronán felül van, 12,000 —12,000 korona jelenlegi jövedelemnek megfelelőleg; további állás is lenne szervezendő. A hatáskör kiterjesztésével a jövedelem minden bizonynyal 50°/0-kal emelkedik, ugy hogy az átlagjövedelem 18,000 koronára rug. Ha ebből a szükséges költséget levonjuk, tiszta jövedelemként még mindig oly összeg, jelentkezik, melyből a közjegyző évente 2,000 koronát nyugdij-pótló járadékbiztosításra befizethet. S még akkor is marad oly összeg, mely a táblabíró jövedelmét meghaladja.