A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 46. szám - Az 1886. évi XXIX. t.-cikk és társai [4. r.]

332 A JOG melyeket a döntvény ölel tel, a 168. §'. és a döntvény hiányában jogi oltalom nélkül maiadnának. A tkvi rts. 148. §-a alapján az 1881 : LIX. t.-c. 6. §-a értelmében indítható törlési perek az előbbi tkvi állapot helyreállítását célozzák azon az alapon, hogy a bejegyzés eredetileg érvénytelen. A végreh. törv. 168. §-a alapján indítható perrel is végeredményében rendszerint az előbbi tkvi állapot helyreállítását — az ingatlannak a végrehajtási zálogjogtól való mentességét akarják elérni, de rendszerint nem a bejegyzés eredeti érvénytelenségéből folyóan, hanem abból az okból, hogy a bejegyzés a felperesként fellépő harmadik személyivel szemben hatálytalan. Nem helyeselhető tehát a gyakorlatban előforduló oly ítélkezés, mely minden egyéb megszorítás nélkül helyét látja a tkvi rts. 148 §-a alapján indított keresetnek, midőn alperes tudta, hogy tkönyvön kívül az ő adósától felperes szerezte meg az ingatlant. Lehetnek esetek, midőn ez a tudomás semmissé, s igy érvénytelenné teszi a bejegyzés alapjául szolgáló ügyletet (tilos ügylet ) és az ennek alapján történt tkvi bejegyzést; de a végreh. törv. 168. §-a alapján indítható perekben közvetve megtámadott bejegyzés eredetileg rendszerint nem érvénytelen; pld. a tkvben tulajdonosként szereplő egyént jogerősen elmarasztaló ítélet alapján hozott végrehajtási végzésnek megfelelően történt; — ilyen esetben a bejegyzésnek csak hatálytalanságát lehet — ha minden előfel étel fenforog — megállapítani. Az 1881 : LIX. t.-c. 6. §-a alapján indítható egyéb perekben sem orvosolható az a jogsérelem, amelyet a végreh. törv. 168. §-a van hivatva orvosolni. A joggyakorlat szerint a tkvi birtokos ellen indított perbe bevonható ugyan az is, kinek az ingatlanra zálogjoga, vagy végrehajtási zálogjoga van tkvileg bejegyezve; s habár az utóbbi rosszhiszeműsége esetében a zálogiog is törlendő lesz: de a végreh. törv. 168. §-a alapján indítható perek tárgya nem annyira a zálogjognak, mint a vitás ingatlanra vezetett végrehajtásnak megszüntetése; még pedig esetleg a további végrehajtási eljárás felfüggesztésével, — tehát a végrehajtatóval szemben annak biztosításával, hogy a vitás ingatlant felperes elől alperes el nem vonja. Az 1881. LIX. t.-c. 6. S-a alapján indítható, a tkvi rts. 148. és 155. §-án kivül eső többi per rendszerint föl nem jegyezhető, s igy közbejövő tkvi átírás folytán a per tárgytalanná válik. Az ellen, hogy az 1881. LIX. t.-c. 56 §-a a végreh. törv. 168. ví-át bármi részben is fölöslegessé teszi, azt hiszem, nem kell hosszasan érvelni. Mert valamely ingatlan végrehajtás alá Nem szükséges most állást foglalnunk azon tisdtán politikai fogalom mellett, amely hasonló rendszert tulajdonit a büntetésnek. Kommentárjainkban10) talán egyetlen büntetőjogi kérdés sem található, amely nyilt ellentétben ne állana azon elmélettel, amelynek a főbb alaptételeit föntebb megemlítettük s amelyeknek a cáfolata képezi a mi tudományos «Hiszekegyünket)). Szerintünk, az erkölcsi felelősség a szel'emi világ súlyának a központja. A jó és a rossz között az ember szabadon választhat; de az, amit természete szerint nem képes elkerülni, a fülébe kiáltja a lelkiismerete szavát az által, hogy helyesli a jónak a kiválasztását s helyteleníti a rossznak a megválasztását. A büntető törvény nem egészen maga az erkölcsi törvény; de azért a büntető törvényben nem loglalhat részt semmi olyas, ami nem egyik része az erkölcsi törvénynek. A puszta politikai szükségesség sohasem szolgálhat valamely olyan büntetés alkalmazásának a legitimálására, amely az igazságosság elvének ellentmond. Ha a becsületes embereknek békében és félelem nélkül való élésére, a született, vagy szokásszerű bűntettessel szemben, nem volna más büntetési eszköz, mint hogy kiirtassanak s hogy igy egy hamis közérdek nevében, az igazságosság szobrára takarót dobjunk : e jogot még akkor is meg kell tagadnunk egy olyan társadalomtól, amelyben minden jog és minden biztosság eltűnnék a határ nélküli büntető hatóság önkényes gyakorlása elől, amely hatóság föl volna hatalmazva arra, hogv a józan ész meghallgatásával, vagy annélkül, állapítsa meg azt, hogy mi képez akadályt a társadalmi érdekeknek a védelmében. fj Tiz kötet. (Fordító.) iFolvtatása következik.) vonásának megszüntetése iránti perben nem valamely szabálytalan eljárás megsemmitését akarjuk ervenyes.tem hanem a szabályosan kieszközölt végrehajtás hatálytalanságát akarjuk kimondatni. . ., . . , , , A végrehajtási törv. 168. §-a alapján indítható pereket a csődön kívüli megtámadási perek sem helyettesíthetik Az utóbbi perek ugyanis kötelmi jogon alapulnak, ezekben a dolog csak mint a követelés kielégítésének tárgya szerepel ezeket a pereket hitelező indítja a kielégítésül szolgáló dolog tulajdonosa ellen. A végrh. törv. 168. §-a alapján indítható perek éppen megfordítva a hitelező ellen teendők folyamatba a tulajdonos által, s nem kötelmi, hanem dologi igény alapján. A többször idézett 168. §. alapján indítható/^ helyes minősítése: igényperek ingatlanra. Természetesen a nélkül, hogy az ingó'végrehajtás folytán indítható igényperekre vonatkozó különleges, — s éppen azért ki nem terjeszthető, — szabályok alkalmazást nyernének. Külómbséget kell tenünk az ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése és végrehajtás megszüntetése iránti perek között. Mert míg utóbbi magának a végrehajtás vezetésére vonatkozó igény megszűntének kimondását célozza, addig a végreh. törvény 168. §-a alapján indítható perek a végrehajtási jog fenn, vagy fenn nem állását nem érintik, s csupán a kielégítési alap korlátozását eredményezhetik és eredményezik. Ezért helytelen az oly kereseti zárkérés, melylyel felperes végrehajtás megszüntetését kéri, midőn tulajdonképen csak a perben kérdéses ingatlan végrehajtás alá vonásának megszűntét akarja elérni. Különben is végrehajtás megszüntetéséért csak a végrehajtást szenvedő vagy annak jogutóda léphet föl. A fentebbiekben kimutatni igyekeztem a Kúria 55. sz. döntvényének helyességét. E döntvény a végrehajtási törv. 168. § a alkalmazásának széles kiterjesztését vonta maga után. A mvásárhelyi kii'. ítélőtáblának 1901. évi 3,229. sz. (Márkus V. b. hat. 1901. 456. 1.) ítélete szerint e tszakasz más tekintetben is kiterjesztést igényel. Másfelől azonban nem helyeselhető, ha a joggyakorlat az ilyen perekben túllép azokon a korlátokon, melyeket a perek különös természete s az azokra előirt eljáiás miatt be kell tartanunk. Ugy a felebbvitel korlátozottsága, mint az eljárás írásbelisége azt követeli, hogy minden egyes esetben körültekintően és alaposan vizsgáljuk meg, hogy a per a végrh. törv. 168. §-a alapján indítható perek között helyet foglalhat-e? Ennek a vizsgálatnak akarok — különös tekintettel a joggyakorlatra — néhány sort szentelni. (Folyt, köv.) Az 1886. évi XXIX. t.-cikk és társai. Irta HALMI BÓDOG, máramarosszigeti tszéki aljegyző. A telekkönyvi betétszerkesztés, helyesbbités és átalakítási munkálatok tanácsoktól duzzadó utasításának egyes fejezetei foglalkoznak a bizottság lakásával, fűtésével és világításával, valamint a kiszolgálására rendelt egyének és bizalmi férfiakkal, melyek költsége az illető község közterhe, és szabályozza a helyhatósági bizonylatok kiállításának módozatait és költségét, amelyet a fél tartozik viselni. Ami a lakást és tartozékait illeti, az végtére is olyan jelentéktelen és egyes embert alig érintő költség, amely egyáltalán nem jöhet szóba, azonban az az egyéni kiadás, amely a helyhatósági bizonylat kiállításával felmerül, béklyója a rendezésnek és sürgősen rendeleti uton módosítandó lenne. A helyhatósági bizonylatban a lelkész, illetve anyakönyvvezető igazolja az elhalálozás időpontját, a helyhatóság képviseletében a községi biró és a jegyző bizonyitja, hogy maradtak-e leszármazók és mi a nevök. A helyhatósági bizonylatban a helyhatóság igazolja azt is, hogy az ingatlant kik tartják tényleg birtokukban. Ezt a bizonylatot természetszerűleg abban a részében, amelyben a tényleges birtoklás állapittatik meg, a bizottságnak kell készíteni és lehetőleg írásba is foglalni, ellenben az anyakönyvvezető illetve helyhatóság feladata az elhalálozás időpontjának és az örökösök neveinek megjelölése. A fennálló rendeletek a lelkésznek egy személyre vonatkozó leszármazási láncolat, illetve az elhalálozás kitüntetéséért 2 koronát, a jegyzőnek 50 fillér díjazást engednek, a polgári tisztviselő mint anyakönyVvezető egy személyre vonatkozó tanúsítványért 1 koronát jogosult felszámitani. Igy t-hát kissé bonyolultabb vagy régibb generációra vonatkozó nagyobb csa-