A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 46. szám - Néhány szó a positiv büntetőjogi iskoláról [1. r.] - Ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése. [1881:LX. t.-c. 168. §. 2. r.]

A JOG Ez az úgynevezett tkónyvi birtok. Ma már azonban a tkvi birtok fogalmát ugy az elmélet, mint a gyakorlat elejtette s a tkvi állást ngy tekintik, mely a tulajdonost csupán mutatja. Amint Zsögöd (Fejezetek í. 219 1.) mondja, a tkvi bejegyzettséget ugy kell felfogni, ahogy annak tárgya : jogjel, vagyis a tulajdonjog symboluma.-a E jogjel azonban a tkvbe tulajdonosként bejegyzett egyén dologi jogát teljesen még nem födi; ehhez a tkvi bejegyzés materialis alapja is szükséges. így a tkvi «bejegyzés» a jogváltozás teljes joghatályának csupán egyik kellékét képezi. (Tervezet II. k. 107. 1.) Ha tehát a bejegyzésnek nincs materialis alapja, a teljes joghatály egyik kellékének hiánya folytán a bejegyzés megtámadható ; még pedig nein azon az alapon, hogy a bejegyzésből folyó jogsértésből kötelmi visszony keletkezett, hanem azon az alapon, hogy az, akinek a bejegyzés sérelmére szolgál «dologi» igénynyel bir a tkönyv kiigazítására. (T. ugyanott; lásd bővebben T. II. 106. és következő lapjain.) Ez az igény csak a jóhiszemű harmadik jogszerző ellen nem érvényesíthető, aki a tkvi bejegyzés — «jogjel» — teljes joghatályába helyezett bizalomban, tehát abban a hiszemben szerez jogot, hogy a tkönyv tartalma való, anyagjogilag is alappal bir. Ez az úgynevezett njóhisisemüsegD, melyet a tkönyv nyilvánkönyvi jellege, s az erre alapított bizalom mellett meg kell védelmezni. A rosszhiszemű szerző tudatában lévén e tkvi állás materiális jogalapja hiányának, éppen ugy nem szerez a tkvi bejegyzés dacára dologi jogot, mint az, aki ingó dolgot jogalap nélkül vesz birtokba, s mint ahogy ingatlan rosszhiszemű birtoklása nem alkalmas elbirtoklás utján való tulajdonszerzésre. Ha pedig a rosszhiszemű szerző a tkvi bejegyzés dacára nem szerzett tulajdont, vagy más dologi jogot ; a tkönyvön kivüli szerző pedig a rosszhiszemű jogsértővel szemben dologi igénynyel bir a tkönyv kiigazítására, akkor a tkönyvön kívüli szerzőt a rosszhiszeműen tkönyvbe jutott szerzővel szemben valódi tulajdonosnak kell tekinteni s jogait mint ilyennek kell megvédeni. Nem dönti meg ezt a nézetet az a körülmény sem, hogy a rosszhiszemű tkvi bejegyzettről jóhiszemű harmadikra, vagy negyedikre a tulajdonjog átszállhat; mert ez az eredmény a publica fidesből foly, mely a már előadottak szerint a jóhiszemű szerzőnek oltalmat biztosit. A döntvénybirálatok további érve, hogy a végrehajtást szenvedővel kötött ügyletre nem lehet hivatkozni; mert a jogcím még elbírálás tárgyát kell hogy képezze, s ugy ez, mint a jó- vagy rosszhiszeműség fölötti vita alapos eldöntése a végrehajtást szenvedőnek perbenállását igényeli ; a 168. §. alapján indított perekben azonban a végrehejtást szenvedő perben nem állhat. Egyik érv sem rontja le a döntvény helyességét. Mert ha a felperesként fellépő «harmadik személy» jogszerzését a végrehajtást szenvedővel létrejött jogügyletre alapítja is, a szerzés érvényessége és joghatályossága, úgyszintén a végrehajtató rosszhiszeműsége is, a végrehajtást szenvedő perben állása nélkül is elbírálható; mint ahogy elbíráljuk az adós és harmadik személy között a hitelezők kijátszására létrejött jogügyletek joghatályosságát a csődön kivüli megtámadásképpen indított perekben s mint ahogy megállapíthatjuk a megajándékozott felelősségét a megrövidített hitelezőkkel szemben (optkv. 953. §.). A joggyakorlat ezekben a perekben sem kívánja meg a jogátruházó adós perbená'lását. Pedig az utóbbi két esetben a hitelező joga kötelmi természetű, s mégis a vele kötelmi visszonyban nem álló harmadik személylyel szemben nyer érvényesítést. A 168. §. alapján indított perekben azonban a jogszerző «harmadik személy» dologi igényt érvényesít, ez az igény tehát — egyéb kellék fenforgása esetén — kötelmi visszonyban nem levő végrehajtatóval szemben is érvényesíthető. Ami pedig a döntvény ellen fölhozott azt az érvet illeti, hogy a döntvény álláspontja a végrehajtások könnyelmű felfüggesztését fogja eredményezni, nem alapos. Mert amint bővebben ki lesz fejtve, az árverés csak akkor függeszthető föl, ha a végrehajtató rosszhiszeműsége is hitelt érdemlőleg ki van mutatva. A tapasztalat azt mutatja, hogy a bíróságok a felfüggesztés kérdésében kellő szigorral járnak el. Különben inkább szenvedjen késedelmet az úgyis rövid lejáratú per eldöntéséig az árverés, mint hogy jogos érdekek szenvedjenek, soha helyre nem hozható sérelmet. A rosszhiszemű szerzőt meg nem érdemlett védelemben nem részesíthetjük. A döntvény ellen, s általában az idézett 168. §. ellen fölhozott az az érv sem fogadható el, mely szerint a végrehajtási törvény alapján beadható jogorvoslatok által, valamint az 188.1. LIX. t.-c. li. S-a, a tkvi rts. 148. §-a és az 1881. LIX. t.-c. 50. §-a alapján indítható perekben kellő jogorvoslat található a tkönyvön kivüli igénylő jogsérelmének orvoslására. A tkönyvön kivül álló ugyanis, mint tkvilcg nem érdekelt, felfolyamodással rendszerint nem élhet, többnyire ez áll az előterjesztésre is s a formailag nem kifogásolható eljárás ellen beadott előterjesztésnek sikere különben sem lehet. A tkvi rts. 148. §. és az 1881 : LIX. t.-c. (i. §-a alapján inditható perek ritkán azonos tárgyúak a végreh. törv. 168. §. alapján indítható perek tárgyával; s éppen azok az esetek, függhet valamely belső októl, hanem bizonyos positiv kritériumon, a bűntettes veszélyességén alapszik, amelyet — Ferri%) szerint — részint magából, a bűntettes által véghezvitt cselekményből, részint pedig azon anthropologiai csoport szerint kell megállapítanunk, amelyhez minden egyes bűntettes tartozik. A positiv iskola, miután előbb az emberi cselekmények impulsiv okait három csoportra osztja s azokat az anthropologiai, fisikai és társadalmi tényezők nevével jelöli: azt hirdeti, hogy azok közül egyiknek sincs egyenlő hatása a tisztességes emberre és a bűntettes egyénre, sőt még a bűntettesekre se egymás között, akiknek sem a bűntettről, sem a büntetésről nincs abstrakt fogalmuk, amely csak a józan lelkiismeretű egyéneknél található és amelyet az ethikai alapon álló jogtudósok követelmény gyanánt állítanak fel. «Vannak a rosszra született lények, mint a bűntettesek — igy szól Lombroso — akik szervezve vannak a rosszra s akik nem csak a vadembereknek, hanem a legvérengzőbb vadállatoknak is az atavistikus reprodukciói . . . .; ezeknek az elpusztításával nemcsak magunkat mentjük meg önmagunknak, hanem megakadályozzuk azt is, hogy azoktól még gonoszabb és vadabb lények származzanak)).4) E megdöbbentő konklusióval összhangzatban, ezen kiváló anthropologus — aki, nem tudjuk, vájjon szerénységből, vagy kevélységből oszegény és a jogi dolgokhoz") nem értő elmegyógyásznak)) nevezi magát — ugy vélekedik, hogy a halálbüntetés az egyetlen hatásos orvosszer. S az ő nyomdokait követő Garofalo is, aki azt hirdeti, hogy az igazi született 3) Ferri: «Lascuola positiva di Diritto erimin a 1 e» 52. 1. — Garofalo: «Di un eriterio positivo della penalitá» Napoli, 1880. 4) A p p u n t i a 1 n uovo jiru»etto (' o d i c e p c n a 1 e » Troppopresto. II. fej. Torino. 1888. •M Ugyanaz, ugyanott. VII büntettessél szemben nem alkalmazható más büntetés, mint a halálbüntetés és hogy csak az ezzel való fenyegetés képes megfékezni gondolatait és — legalább néha — paralizálni az erkölcsi érzéktől távoleső ösztöneit.6) Hogy meddig mennek az absolut felelősség hivei ezen alapelvnek a védelmezésében, kitűnik a Garofalo következő szavaiból : «Elfogadom — igy szól — alapelvem minden következményét : ha az elmebeteg gyilkos valóban és állandóan olyan veszélyes, mint a született bűntettes, akkor semmi okot sem találok arra nézve, hogy a guillotine-nal szemben, különbséget tegyünk a két csoport között)).7) Ezen szavakat Gabelli — igen helyesen — igy javítja ki: «Annyi bizonyos, hogy senki sem mondhatja, miszerint az uj iskolában nem találunk újdonságot. (hizet alá vétel és gyógyítás helyett, vérpadra küldeni az elmebetegeket: ez már csakugyan uj dolog. Ha kódexeink magukévá tennék ezen elméletet, ugy ez maga is elég lenne arra, hogy hírhedtekké tegye azokat».8) A positivisták az extensiv büntetéseket elébe helyezik az intensiv büntetéseknek. Garofalo hevesen tiltakozik az ellen, hogy a szokásszerü bűntettesekkel szemben határozott tartamú büntetés alkalmaztassák. «Azt kell mondanunk nekik : — igy ir — tudjuk, hogy gonoszabbak, ravaszabbak és szilajabbak vagytok, mint azelőtt; de ez nem baj : a törvény azt akarja, hogy ne legyetek megláncolva azon társadalomnak a közepette, amely annyira fél tőletek; ezért tehát dolgozzatok szabadon ; raboljatok és öljetek.))») °) Appunti al nuovo Codice penale. > XVII. fejezet 168. lap. *) Garofa o: «Criminologia.» ») L. Settimio Piperno: «La nuova scuola di Diritto penale in Itália. Studio di scienza sociale. di 1 — Róma °) Garofalo: «D i un eriterio positivo d e 1 la p e n alittá » 75. 1. Napoli, 1886.