A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 4. szám - A gyakorlatiasság hiánya jogi oktatásunkban [3. r.]

A JOG hatóságokat, még ezt is csak ugy, ha informátióit kényszerhatalmi eszközök alkalmazása nélkül, a hivatali és a törvény I által védett egyéni titkot kiméivé, mindenkinek minden jogát respektálva szerzi be. Ilyen hatáskörrel kirendelt kormánybiztos működése nem ütköznék törvénycinkbe és nem is volna ratiöja annak, hogy ellene védekezzünk, mert amig ebben a sphaerában marad, a mig tényleges tevésre, rendelkezésre hatalma nincs, addig sem az egyéni, sem a közszabadságot nem veszélyezteti. » _ A gyakorlatiasság hiánya jogi /\ oktatásunkban. Irta DIÓSZEGI GYŐZŐ ctr. kii', járásbirósági jegyző T.nkén. I Folytatás.)*) A magyar jogászegyletben már évtizedek óta sürgetik a jogi oktatásnak gyakorlatias irányba terelését. Jeles szakférfiaink, mint : l écsey Tamás és mások, már régen felismerték a baj főokát, hogy t. i. jogi oktatásunknak legfőbb, mondhatni egyedüli hibája a gyakorlatias irány hiánya. Vécsey Tamás a magyar jogászegyletnek 188'.). évi november í) én tartott ülésén már arról értekezett, mik legyenek a gyakorlatias irány emelésének módjai és eszközei, de ö is inkább csak felvetette a kérdést, mintsem megfejtette, igaz, hogy sok életre való eszmét megpendített, de részletes és kidolgozott reformterv hiányában a kérdést nem sokkal vihette előbbre, azóta elmúlt 16 év és a dolog maradt az előbbi állapotában, sőt az oktatás talán még elméletibb lett. Az elméleti jog és államtudományi államvizsgáról és a jogi oktatásról 1902. évben közzétett miniszteri előadói Tervezet ismételten hangsúlyozza, hogy a tervezett jog- és államtudományi államvizsgának mindenekfelett elméleti vizsgának kell lennie. Szinte érthetetlen, mitől félti a Tervezet annyira a vizsga elméleti jellegét, talán a gyakorlatias iránytól, hisz akkor önmagával jön ellentétbe, mert más helyen és igen helyesen a gyakorlati irányt hangoztatja és az élet igényének megfelelő gyakorlatiasabb iránytól várja a jogi oktatás égető bajainak orvoslását. Vagy talán a Tervezet a gyakorlatias irányt csak a magánjog terén kivanja érvényesíteni ? A fentemiitett Tervezet más helyen kijelenti, hogy «döntő súlyt helyez arra, hogy az uj államvizsgáknak elméleti és tudományos jelleggel kell birniok és «nagy hibának tartaná, ha a tervezett uj államvizsga egész valójában nem őrizné meg a jelleget.» Itt meg ellenmondásba jön azon alábbi tétellel, mely szerint a minősítő vizsgák az általános képzettség, a doctoratus dedig a tudományos szakképzettség megítélésére való. De mire *) Előző közlemény a 2. számban. , való a doctoratus, ha a tudományos képzettséget már maga j az államvizsga is megadja, pedig a doctoratust a Tervezet sem akarja eltörölni, csak őt megillető tudományos színvonalára kívánja felemelni, illetve visszahelyezni, de eszerint az uj államvizsga fölötte állana a doctoratusnak, mely csak egy tudományágra, legfeljebb egy tudománycsoportra terjed ki, mig az uj államvizsga az összes jogi és államtudományi tárgyakból valódi tudományos képzettséget igér. Xo hát ez egyszerűen I lehetetlen. De teljesen felesleges, sőt elhibázott dolog az elméletnek é.» gyakorlatnak ily módon való szembeállítása. Ugy a magyar jogászegyletben, mint másutt többször megvitatott igazság, hogy az elmélet és gyakorlat egymással nem ellentétes, hanem egymást kiegészítő, egymással szorosan összefüggő dolgok. Az elmélet gyakorlat nélkül semmi, a gyakorlat pedig elmélet nélkül éppen nem szellemi munka, hanem közönséges mesterség. Amit mi közönségesen elmélet és gyakorlat névvel illetünk, az véleményem szerint csak ugyanazon fzakbeli képzettségnek különböző fokozatait jelenti. így a jogi képzettségnek 3, illetve négy fokát lehet megkülönböztetni: alap, közép, felső és legfelső fokot. Az alapfok a jogi alapismeretek megszerzésében áll. így például a magánjogot véve figyelembe, az ismeretek alapfokán áll., ki tisztában van a magánjogi alapfogalmakkal, milyen a tulajdon, birtok, vélelem stb. fogalma. Tételes tárgyak tekintetében az alapismereti khez tartozik a törvény szerkezetének, irányelveinek ismerete. Ilyen ismereteket nyújtani volnának hivatva a tulajdonképeni alapvizsgák, melyek a szó szoros értelmében alapvizsgák lennének. Az ismeretek középfokán áll, ki a szerzett alapismereteket a gyakorlatban is tudja érvényesíteni, ki ismeri a bitói gyakorlatot, ki a törvény egyes intézkedéseit adott esetekre öntudatosan alkalmazni tudja, és aki a törvényt önállóan magyarázni, hiányait felfedezni, szellemét átérteni képes. Ilyen ismereteket csak több évi gyakorlat utján lehet szerezni, azért az ismeretek középfokát ma csak az u. n. gyakorlati bitói és ügyvédi vizsgák nyújthatják. Csak ezekután lehet szó szoros értelemben vett tudományos képzettségről, amit sem az alap sem az államvizsga, hanem csakis a szó valódi értelmében vett doctoratus nyújthat. A doctoratus nyújtja tehát az ismeretek felső fokát. Az össszes ogi és államtudományi tárgyakból ily tudományos képzettséget szerezni úgyszólván lehetetlen, alapos és mélyreható elméleti tudományos fokot csak egyes tudományágakból lehet szerezni. A megfelelő tudományos színvonalra felemelt doctoratus adja tehát az ismeretek felső fokát. A szó valódi értelmében vett doctoratus felett más fok tulajdonképen nem is létezik. A doctoratussal biroknak jogi tanintézetekben a tanításra jogosultsággal kellene birniok, enélkül a doctoratus lucus a non lucendo, maga az elnevezés önállása megnehezittessék és azon gyanúsításra nyujtassék ok, mintha az országgyűlés a dynasztiát lefegyverezni s a hűséget megsérteni szándékoznék. Különben azért is kívánta azt a következő országgyűlésre elhalasztani, mivel az országgyűlésnek a kibocsátott nyilatkozványához hűnek maradnia kell, abban pedig a még elvégzendők elősorolásában e tárgy nem foglaltatik. A ház engedett a miniszterelnöknek. (96. 1.) Az 1848. márc. 28-án kelt kir. leirata honvédelmi minisztériumra nézve megemlíti, hogy e minisztérium hatáskörének mindenekelőtt az országosan egybegyűlt K. K. és R. R. által is kedveltnek tartott ama legszorosabb kapocsnak kellő méltánylásától, mely a pragm. sanctio által egyesült örökös tartományok közt létezik," különösen pedig U felségének, mint a pragm. sanctio föntartására, mind a fegyveres seregnek törvényszerű alkalmazására s a katonai hivatalokrai nevezésekre vonatkozó jussától, — melyet () felsége magának továbbra is fenntart — kell szükségkép föltételezve lennie . Ezen homályos és általánosságban tartott tételeket azután az 1848. márc. ;il-én kelt kir. leirat minden kétséget kizárólag tisztázza. . E leirat utal arra, hogy a közös diplomába, a közös katonai testületek, mérnökség, tüzérség stb. ellátására szükséges költségekről jövendő leszámítás iránt ideiglenes rendelkezés tétessék . Erre válaszol még ugyanaz nap Kossuth, hogy mig a pragm. sanctio kapcsa fönnáll, addig nekünk vannak Ausztriával közös ügyeink, amelyek költségeihez járulnunk kell. A beszéd teljesen összehangzik a főiirat tételeivel. Hadügyi szempontból kiválón érdekesek a jelölt kir. leirat következő sorai: -'valamint a honvédelmi szerkezet s a környülállások szükségéhez képeli hadi ajánlatok körüli rendelkezést a törvényhozás köréhez, a rendes katonaságnak az országbani elhelyezését s béke idejébeni alkalmazását pedig a kir. helytállónak, a felelős magyar minisztérium utján ^yakorlandó kormányzatához tartozónak elismerem, ugy viszont a hü karok és rendek kir. házam s a pragm. sanctióval szentesített birodalmi kapocs iránti hü ragaszkodásuktól bizton varom, miként önként átlataudják, hogy a magyar hadseregnek az ország határain kiviili alkalmazása, nem különben a katonai hivatalokrai kinevezések a szükségez birodalmi összhangzás végett egyenesen csak legfelsőbb királyi elhatározásomtól függhetnek, az ezen esetekbeni ellenjegyzés tehát a folyvást kir. személyem körül leendő miniszterre lessen bízandó.T> Erre a tételre azt jegyezte meg Kossuth, midőn egyidejűleg elismeri a katonaajánlást, ugy a hadseregnek az országban leendő elhelyezése tárgyában az országgyűlés jogai tekintetbe vételének nagy fontosságát, — hogy a pragm. sanctiónál lógva tagadhatlan vannak kötelezettségeink ; de midőn a leirat azt mondja, hogy a hadügyre s különösen a hadseregnek az országon kívül vitelére nézve a felelős miniszter ellenjegyzése mellett magának tartja fönn <) felsége az intézkedést, ez által hadi tekintetben is ki van viva hazájának önállása, mennyire ez papiroson lehetséges. Kossuth is ez alkalommal a hadügy végleges szervezését a jövő országgyűlés teendői közé sorozza. Az 1848. aug. 1 í* én mondott beszéde. - ha érvényesülhetnek az abban kimondott elvek, — alapul szolgált volna oly fejlődésnek, minő 186*. után következett volt be, t. i. a magyar közjog keretébe illesztett közös hadsereg mellett, mint kiegészítő nemzeti haderő a honvédség jött létre. Beöthy akkor mindezekre nézve ugy nyilatkozik : «Kossuth volt. ki a fejedelmi nyilatkozatra válaszolt. Válasza rendkívüli fontossággal bir saját eljárása s a helyzetre vonatkozólag . . . . Lényegében tehát Deák Ferenc álláspontját foglalta el. mely az 1,867 : XII. t.-c-ben jut kifejezésre. (L. A magyar államiság fejlődése II. k. gg& s. k. l.i