A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 42. szám - Német jogászgyülés [4. r. ]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 42. számához. Budapest, 1906. október 21. Köztörvényi ügyekben. / z egyházi személyek legnagyobb körére és igy különösen a végrendelet nélkül elhalt alsóbb rendű rom. Kath. papokra nézve kétségtelen, hogy ezen minőségük nem semmisiti meg az attól független szerzés és vagyonjogi érvényesülés lehetőségét és éppen azért azokban az esetekben, melyekben az egyházi személynek ezen minősége s állása nem zárja ki a külön vagyonjogi személyiség letét, önállóságát és érvényesülhetését, az egyházi személynek ezen külön tekintetbe vehető személyisége utáni örökösödés szintén a közönséges örökjogi szabályok alá esik. Ebből az alapgondolatból indulva ki, birói gyakorlatunk abban állapodott meg, hogy azoknál az egyházi személyeknél, akiknél a most kiemelt vagyonjogi személyiség önállósága érintetlen marad, csak azon vagyon képezi a külön örökjogi szabályozás tárgyát, amelyet az ily egyházi személyek az egyházi javadalom jövedelméből, vagy ily egyházi állásra való tekintettel más egyházi forrásból szereznek ; aminek természetes következménye, hogy ezen külön szabályozás köréből kiesnek mindazok az egyházi személyek, akik nem birnak egyházi javadalommal, egyházi forrásból eredő jövedelemmel. Ezekből következik, hogy a végintézkedés nélkül elhalt alsóbb rendű kath. papok hagyatéki vagyonának csak szerzeménye esik a hármas felosztás alá, amelyet az egyházi javadalom jövedelméből, vagy ily egyházi állásra való tekintettel más egyházi forrásból szereztek, amint ezt az elvet a kir. Kúria a 7,203 901. sz. a. hozott ítéletében is kimondotta. A m. kir. Kúria (1906. szept. 12. 6,017 1906. polg. sz.) Frecct Menyhért dr. ügyvéd által képviselt csanádi róm. kath. püspök, mint a kisjenöi római kath. egyház képviselője felperesnek, Lippai Lajos dr. ügyvéd által képviselt 0. Ferenc és érdektársai alperesek ellen örökösödés iránt az aradi kir. törvényszék előtt folyamatba tett ügyében következő' ítéletet hozott: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletének azt a részét, amelylyel a kisjenöi m. kir. adóhivatalnál 45. n. t. sz. a. birói letétként kezelt 99H. K 53 filí. tőke és letéti kamata idó'sbb 0. Ferenc I. r. alperes javára Ítéltetett meg; amelylyel továbbá a közalapítványi kir. ügyigazgatóság által felszámított 47 K. 50 fill. költség a hagyaték terheként meg nem állapíttatott; és végül amelylyel felperes az ügygondnok javára megállapított dij megfizetésére köteleztetett, — helybenhagyja ; a felperest perköltségben marasztaló rendelkezést illetően ellenben mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja és felperes és a Lippay Lajos dr. ügyvéd által képviselt alperesek közt a perköltséget kölcsönösen megszünteti. Végül pedig az elsőbiróság ítéletének jogerőre emelkedett azt a rendelkezését, amely szerint a hármas felosztás alá eső összeg a kisjenöi m. kir adóhivatalnál mint birói letétpénztárnál 1901. évi január hó 24-én 9. n. t. sz. alatt és 1901. április hó 20-án 62. n. t. sz. a. letétileg elhelyezett és együttesen 5,148 K. 48 fill. tevő összegben állapíttatott meg, a kir. Kúria hivatalból akként helyesbiti, hogy a hármas felosztás alá eső összeghez a lejárt szelvények után befolyó és a nevezett kir. adóhivatalnál 1901. évi április hó 23-án 66. naplótételszám alatt elhelyezett 240 K. is tartozik. Indokok: A kir. igazságügyminiszternek és a kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1904. T. 107/15. szám alatt kibocsátott és 1904. évi szeptember hó 1-én hatályba lépett rendelete, melyiyel az alsóbb rendű, vagyis a kollonicsi egyezmény hatálya alá nem eső latin, görög és örmény vallású egyházi személyek hagyatéki ügyeire nézve az eljárás az 1894 évi XVI. t.-c. 127. §-ában nyert felhatalmazás alapján az érvényben fennálló anyagi jogszabályok épségben tartásával szabályoztatott, a fennforgó és már 1901. évi január 8-án megnyílt hagyatéki ügyből folyó vitás kérdés megoldosánál csak annyiban jöhet figyelembe, amennyiben ez a rendelet: fennálló anyagi jogszabályokat szabályozó királyi és helytartótanácsi rendeleteket egyenként idézi. Az tény, hogy ezekben a rendeletekben nincs az a kérdés szabályozva, hogy a végrendelet nélkül elhalt alsóbb rendű róm. kath. papok hagyatéki javainak mely részei esnek a hármas felosztás alá; de másrészt az egyházi személyek legnagyobb körére és igy különösen a végrendelet nélkül elhalt alsóbb rendű róm. kath. papokra nézve kétségtelen, hogy ezen minőségük nem semmisiti meg az attól független szerzés és vagyonjogi érvényesülés lehetőségét és éppen azért azokban az esetekben, melyekben az egyházi személynek ezen minősége s állása nem zárja ki a külön vagyonjogi személyiség létét, önállóságát és érvényesülhetését, az ily egyházi személynek ezen külön tekintetbe vehető személyisége utáni örökösödés szintén a közönséges örökjogi szabályok alá esik. Ebből az alapgondolatból indulva ki, birói gyakorlatunk abban [ állapodott meg, hogy azoknál az egyházi személyeknél, akiknél | a most kiemelt vagyonjogi személyiség önnállósága érintetlen | marad, csak azon vagyon képezi a külön örökjogi szabályozás | tárgyát, amelyet az ily egyházi személyek az egyházi javadalom | jövedelméből, vagy ily egyházi állásra való tekintettel más egyházi forrásból szereznek; aminek természetes következménye, hogy ezen külön szabályozás köréből kiesnek mindazok az egyházi személyek, akik nem birnak egyházi javadalommal, egyházi forrásból eredő jövedelemmel. Ezekből következik, hogy a végintézkedés nélkül elhalt alsóbb rendű kath. papok hagyatéki vagyonának csak szerzeménye esik a hármas felosztás alá, amelyet az egyházi javadalom jövedelméből, vagy ily egyházi állásra való tekintettel más egyházi forrásból szereztek, amint ezt az elvet a kir. Kúria a 7,203/901. sz. a. hozott ítéletében is kimondotta. Helyesen intézkedtek tehát az alsóbiróságok akkor, amikor a hármas felosztást ki nem terjesztették a 45/901. tételszám alatt letétbe helyezett 996 K. 93 fl.-nyi összegre, amely takarékpénztári s igazgatói jutalék czimen illette az örökhagyót és igy javadalmával és viselt egyházi állásával mi összefüggésben sem áll. A közalapítványi kir. ügyigazgatóság abbeli kérelmével, hogy az általa felszámított 47 K. 50 fill. a hagyaték terheként állapíttassák meg, helyesen utasíttatott el, mert egyrészt a fentebb idézett rendelet szabályai a jelen perben nem nyerhetnek alkalmazást ; és másrészt mert a pervitelbó'l származó költség hagyaték-' rendezési költségnek amúgy sem tekinthető. A felperes és a Lippay Lajos dr. ügyvéd által képviselt alperesek közt felmerült perköltséget azért kellett kölcsönösen megszüntetni, mert egyrészt ezek az alperesek is szolgáltattak okot a jelen perre az által, hogy a jelzálogos terheket is a hármas felosztás alá eső szerzeményből kivánták törleszteni; és mert másrészt a per során is, a folyamatban volt alkudozásokra való tekintettel, felperesnek tisztán csak 800 koronát akartak juttatni. Végül a másodbirósági ítéletnek az ügygondnoki díj viselésére vonatkozó rendelkezése az elsőbiróság ítéletéből átvett indokból hagyatott helyben. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Nincs törvényes akadálya annak, hogy az óvadékra kötelezett fél helyett, annak nevében és annak javára, harmadik személy is le ne tehesse az óvadékot éppen ugy, mint a letélelre kötelezett nem tartozik a letételkor kimutatni azt, hogy a letett óvadékot sajátjából vagy kölcsön utján teremtette elő: ennélfogva tiltott vagy semmis jogcselekménynek az sem tekinthető, ha valaki tulajdonjogának fentartása mellett bocsát vagyonértéket óvadékul a letevő rendelkezésére. Mégis miután a tulajdonjog e fentartása csakis annyiban hatályos, amennyiben az ovadékletételi kötelezettség céljával nem ellenkezik, alperessel szemben tehát hatálytalannak nem tekinthető, miután az alperesi jogalap az óvadék céljával összefüggésbe nem hozható. A gyulai kir. törvényszék (1905. november hó 22-én 3,650. P. sz. a.) Zoltán Géza dr. ügyvéd által képviselt B. A. felperesnek, Láráti János ügyvéd mint W. Fülöp közadós csődtömeggondnoka alperes ellen 2,000 K. s jár. iránti ügyében következőleg ítélt: A kir. törvényszék, mint csődbíróság felperes viszakövetelési jogát az 1881. XVII. t.-c. 42. §-a értelmében a Budapest székes-főváros tanácsánál letétben levő és a székes-fővárosi számvevőségnél a magánbiztositékokról vezetett főkönyv 27-ik lapján W. F. letevő nevén bevételezettként szereplő és a Pesti hazai első takarékpénztáregyesület 26,029/62. számú betétkönyvecskéből álló óvadékletétre megállapítja és az alperes tömeggondnokot 15 nap és végrehajtás terhe alatt ez óvadékletétnek a leltárból való kitörlésére és arra kötelezi, hogy az eme óvadékra a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék 1904. november 25-én 91,774. sz. végzésével a csődtömeg javára elrendelt letiltás megszüntetését és az óvadéknak a zár alól való feloldását ugyanezen idő alatt ez ítélet alapján kérelmezze, kötelezi végül, hogy felperesnek 143 K. 60 fill. perköltséget 15 nap és végrehajtás terhe alatt megfizessen. Indokok: YY. F. csődügyében a gyulai kir. törvényszék 8,691 904. sz. végzése alapján és a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék 80,395/904. sz. kiküldése alapján Budapest székesfőváros III. ügyosztályánál cselédközvetitő intézet engedélyezése céljából letett biztosítéki 2,000 K. birói zár alá vétetett és erről 1904. november 3-án az A. alatti zárlati jegyzőkönyv és csődleltár felvétetett. E takarékbetéti könyvvel elhelyezett óvadék, a kereset szerint felperes tulajdonát képezi, és arra igénvét és tulajdonjogát a budapesti V. ker. kir. járásbíróság 1904. Ip. XI. 406. számú ítéletével már meg is állapíttatta. A csődtömegbe bevont ez óvadékletét feloldása iránt felperes 1904. sp. XI. 1,055.