A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 42. szám - Német jogászgyülés [4. r. ]

A JOG 303 sére megindult komoly, higgadt és méltóságteljes mozgalmát egyszerűen lefújták. ... Bíráink és ügyészeink magasztos feladataiknak teljes magaslatán állva, tudatában állásukhoz fűződő kötelmeiknek, a nehéz és valóban tarthatatlan helyzetüknek orvoslására szolgáló eszközök megválasztásában mindenkor bölss mérsékletet tanúsítottak. . . Amidőn a közelmúltban reservált tartózkodásukból kiléptek és az ország minden részében teljes higgadtsággal a sorsukat s létüket mélyen érintő kérdésekről tanácskoztak, a tömörülés s egységes szervezés ideáját is felvetették, —- vezető köreink ezen «mozgolódásán nem tartották <méltóságteljesnek», nem «célravezetönek. és ezen vezető férfiak szokott «áldásthozó» közbelépésével sikerült is a «mozgolódás> tovaterjedését «meggátolni». S mit látunk ez alatt Aüszriában, a honnét példát meríteni annyira nem szeretünk : Azt, hogy az osztrák birói és ügyészi kar szervezkedik, megszületik a «Richterverein» és benne azon régi, érdemes centrális orgánumot fog nyerni, mely szavát majd felemeli és hallatja mindenkor, ha a kar bármiféle védendő érdekéről leszen szó. . . . A modern jogállanrelsőrendü feladatai közzé tartozik emelni a birói kar niveauját, megteremteni a jó igazságszolgáltatást, százezrek, milliók létérdekét. . . A magyar birói kar sorsát érintő kérdések megoldása immár nem tür halasztást ... és akár «jóakarat», akár nem «az» vezérli intéző köreinket, az égetően sürgős kérdések szabályozására elérkezett ime az idő ! Akármiképpen akarják is kezelni a megoldandó kérdések egész complexumát, meg kell hallgatni az egyedül illetékes birói és ügyészi kar véleményét'. Kit és hol fognak meghallgatni nálunk? Birói karunk állapotának tarthatatlanságát congresszusokon fel nem tárhatja, azokat!] «sok okból» megtartani nem is lehet, centralis szere pedig nem lévén, a kérdések megoldásához szükséges adatokat hivatott tényező nem fogja szolgáltatni . . ezen és hasonló reflexiókat kelti fel bennünk az osztrák «Richterverein» megalakulása és világosan megmondjuk már előre, hogy sem a köz, sem a birói s ügyészi kar üdvére nem fog válni, ha vezető köreink, továbbhaladva eddigi útjukon az érdekelt tényezők véleménynyilvánítását akár mellőzni, akár « bölcs intézkedésekkel » sakkban tartani vélik. . . . Igazságügyünk jelenlegi vezetője türelmes szócsövei utján azt hirdetteti folyvást, hogy ő a magyar birói kar érdekében még majd többet teremt, mint amennyit a kaz maga óhajt. . . . Ugy is legyen! . . . De aztán ne váljék a szánt meglepetésből, igazi «meglepetés >. . ; . Falk Pál dr. Y Német jogászgyülés. V' (Folytatás.) A III. osztály a szokás- és iparszerü gonosztevők visszaseésének büntetőjogi kérdésével foglalkozott. I. előadó: Kahl dr. tanár, Il-ik Hoegel dr. bécsi főügyész. Meyer Ernő tanár véleményében kifejti, hogy a kriminálitásnak hatalmas növekedése, — a büntető statisztika nyomán — a visszaesések szaporodására visszavezetendő. A fennálló jog tehát elégfelen arra, hogy a büntetésnek azt a hatályt biztosítsa, mely a bűntettesek ujabb bűntetteinek megelőzésére irányul. A büntető psychologia és sociologia annak a felismérésére vezettek, hogy a bűntettért és a bűntettből élő egyén egy sociologikus typus. Ezen tények érleltették azt a belátást, hogy a szokásos gonosztevő, aki eddig csak sociologikus typus gyanánt létezett, valamelyes alakban büntetőjogi typusnak iesz felismerendő. A kérdés, mely itt feleletre vár, nem az, vájjon szükséges-e a szokásbeli bűnösnek külön büntetőjogi kezelése, hanem az: hogy melyik kezelés a helyesebbik ? Helytelen módnak jelzi Meyer a «visszaesésnek» általános, a büntetés-sulyosbitó oka gyanánt szereplő kezelését. Mert nem minden visszaeső: szokásos bűnös és nem minden szokásos gonosztevő : visszaeső. De lege ferenda csak az alkalmi és szokásos gonosztevő közti megkülönböztetés használható. A «visszaeső» fogalmának el kell tűnnie a törvényből, hogy helyet csináljon a szokásos gonosztevőnek. Akkor a visszaesés vagy jobban mondva : az előbüntetés (Vorstrafe) helyesen lesz s szabadon mérlegelendő indiciumnak a büntettek szokásszerü elkövetésére, — talán a legfontosabbiknak, de nem az egyedülinek elfogadva. A büntettek iparszerü elkövetésével egyenrangúvá teendő ama szokásszerü elkövetési mód, mely különnemű jogi javak (Rechtsgüter) ellen támad [teljes chronikus kriminalitás). Nem ugyanarra 2 fokra helyezendő a szokásszerü támadás ugyanazon jogi javak ellen (részleges chronikus kriminalitás). Az iparszerü bűntett elkövetésének esetére kiszabandó büntetéssel való fenyegetésnek, «PP ,Jgy mint a telJe3 chronikus kriminalitás esetére nézve, annak legkisebb és legmagasabb mértékének az egyszeri elkövetésre kiszabott büntetés többszörösének kell lennie, — és neme szerint, ha egy évre vagy többre terjedő büntetésekről van szó, fegyházat kell kilátásba helyeznie. A részleges chronikus kriminalitás, a delictum természete szerint, vagy szigorúbban megfenyegetendő, vagy a rendes büntetés fenyegetésének átengedendő és ekkép a különös részben figyelembe veendő. A büntetéskiszabás lényege és a büntetés végrehajtásának feladatai azt igénylik, hogy az iparszerü és szokásbeli büntevők ellenében hozott büntető .ítéletek, mint relatíve határoltak hozassanak, vagyis a birói Ítéletben hasonlókép mint a törvényes büntetésfenyegetésnél a kiérdemelt büntetés határai megállapitandók. A birói ítélet határain belül egy büntetésvégrehajtási hatóságnak meg kell állapítania a végleges büntetést, a rabnak erkölcsi és testi állapotára és azon életfeltételekre való figyelemmel, melyek rá a szabadságban várnak. Aschaffenburg orvostanárnak véleménye a büntető statisztikából indul ki. Ez mutatja, hogy a visszaesések száma az elsőévben 9 9, a 2-ikban 7 7, a 3-ikban 5-3, a 4-ikben 4, az 5-ikben 31%-ot tesz ki. Ebből azt következteti, hogy nevezetes bűntettmegakadályozásról az elszenvedett büntetés folyományaképen nem lehet szó, mert különben nem következnék be oly gyorsan a visszaesés. A német birodalmi büntető statisztika azt is bizonyítja, hogy az elsőizben elitéltek közül az első •"> év alatt 39. a 2—4 ízben elitéltekből 54;7, az ötször és többször elitéltekből 72-8°/o — a legközelebbi öt év alatt újból elítéltetett. E számok mutatják, hogy a mai büntetés nem kielégítő ellenszer a visszaesés ellen. A leghatásosabb fegyver a visszaesés elleni küzdelemben a büntetés végrehajtási. Gross János dr. gráci tanár azt a két fogalmat: visszaesés és szokásosság, minőségük folytán együvé tartozóknak találja, ellenben az iparszerüség fogalma ezektől szigorúan elkülönítendő. Az iparszerünél a megkülönböztetés nem a nyereségre irányuló vágyban, — mely a nem visszaeső tolvajnál is fennáll, — hanem a praedispositióban rejlik (a szó aktiv értelmében). Aki iparszerüleg orgazdaságot, szerencsejátékot, vadorzást, uzsorát, fajtalanságot üz, — az közvetve vagy közvetlenül elhatározta, hogy életét ebből kizárólag vagy mellékesen akarja fenntartani (ipar itt az, amivel keresni iparkodnak). A visszaesés és szokásszerüség jelenségei elválaszthatatlanul egymáshoz tartoznak, a másik az elsőnek csak iteratív urna és senki sem mondhatja, hogy hol húzandó a határ az «ismételt visszaesés* és a szokásszerüség közt. Ugyanazon valóság előtt állunk itten, melylyel a büntetőjogban oly gyakran találkozunk. Senki sem tudja, hogy hány ember teszi az embertömeget; hogy mikor kezdődik a bűntett «kivitelének kezdete*, hogy mit jelentenek a nyilvános, veszélyes, belátás és ezer más kifejezés. Az osztrák legf. ítélőszék ismételve kijelentette, hogy a tolvaj a lopást akkor «szokta meg», ha ismételt érzékeny büntetés dacára és dacára annak, hogy a tett elkövetése idejében szükséget nem szenvedeti", — mégis lopott. Bizonyára helytelen ez a magyarázat, mert a büntetés hatása és a szükség egyfelől, a megszokás másfelől nem korrelativ fogalmak. Hoegel előadó nem osztja a bűnesetek növekvése feletti pessimistikus nézeteket. Mindenekelőtt helyes képet kell alkotnunk az úgynevezett kriminalitás terjedelméről a jelenben és a múltban. Utóbbira nézve nem léteznek statisztikai feljegyzések; nem is használnának semmit, mert a statisztikai adatok összehasonlíthatóságának előfeltétele a büntetőjog és büntető eljárás egyformasága és utóbbinak idő és hely szerinti hatása. Mindazonáltal a 17. és 18-ik század törvényeiben és rendeleteiben és a különféle kulturrajzban elegendő támpontot nyerünk a hivatásszerű gonosztevők és azon kor erkölcs-durvaságának megítélésére. És azokból azt következtethetjük, hogy az összehasonlítás korántsem a mult javára és a jelen hátrányára válnék. A mai büntető statisztika félrevezet, mert teljesen hamis következtetésekre csábit a büntethetőség terjedelme és a visszaesés tekintetében. Az elitélések statisztikája elsősorban függ a büntető határozatok terjedelmétől. Tul sok a büntetőhatározatunk és igy nem csodálkozhatni azon, ha jelenleg annyi embernek van előbüntetése és így a visszaesők sorába tartozik. így Ausztriában 1873—1899. három millió elitélés történt uj, 1873. előtt még nem létezett bűncselekményekért. Természetes tehát, hogy ennek folytán jelenleg több előzőleg megbüntetett kerül elitélésre, mert számuk a népességben szaporodott. Az elitélési számok nagysága függ továbbá a repressió mértékétől. Megfigyelhető volna p. o. az angol büntető statisztikában, hogy az iszákosság miatti büntetések száma teljesen a rendőrség közbelépésének mértékétől függ — és igy nem is adja hű képét az iszákosság valódi jelenlegi állapotának. Ugyanezt látjuk Ausztriában a kóborlás és koldulás okából való elítéléseknél. Éles kifejezést nyer ez oly bűncselekményeknél, melyek üldözése a sértett indítványától függ, mint p. o. a becsületsértésnél. Németországnak 50,000-en felüli elitélései még megközelitő képét sem adják az e téren elkövetett bűncselekményeknek, mert lehetséges, hogy egy napon lesz egy millió becsületsértés elkövetve. Éppúgy téves volna abból, hogy Ausztriában — 26 milló lakossal — 90,000-nél több becsületsértés miatti elitélés történik — azt a következtetést vonni, hogy itt az emberek négyszeresen gorombábbak, mint Némethonban. A magasabb elitélési számok a perrendi intézményekkel és avval függnek össze, hogy a 90,000 elitélésből 50,000-nél több esik Galiciára és Bukovinára, ahol a zugírászat és a perlekedési viszketeg alkalmat adnak a bíróságnak nagyobb igénybevételére. Ha a statisztikai számok visszonya az igazi bűnösséghez minden bűncselekménynél (Straffaelligkeit) egyenlő volna, akkor még mindig nyernénk egy következtetésekre alkalmas miniatűr képet. Tényleg azonban torzképet nyerünk, mert e visszony a különféle bűncselekményeknél nagyon különböző.