A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 42. szám - Ügyvédség és közjegyzöség [1. r.]

A J nem léptetett életbe és igy az akkori és későbbi számtalan gáncsvetés sem ártott még akkor az ügyvédi kar létérdekének és megélhetésének)). Ez a kijelentés nemcsak ellentétben van az előbb emiitett teljesen helyes kijelentéssel, hanem világosan a cikk írójának azt a vélekedését képezi, hogy a közjegyzői intézmény, és a közjegyzőség életbe léptetése gáncsvetés volt az ügyvédi kailétérdekének és megélhetésének ártalmára. A cikk irója tehát még most is táplálja ezt a téves és régen túlhaladott fogalmat, hogy a közjegyzői intézmény az ügyvédi kar létérdekének ártalmára szolgált előbb is, és most is. Nem lehet elhinni, hogy az ügyvédi kongresszus, amelyben a jogtudomány és gyakorlat magaslatán álló jogtudósok tanácskoznak, és akiknek fogalmuk van az igazságszolgáltatásra hivatott erők összhangzatos működésének horderejéről — és a közegek hatáskörének az állam igazságügyi céljainak szabatos rendezésének fontosságáról- — bele keverné a közjegyzői intézmény irányába ilyetén antagonismusnak még csak árnyékát is. Hiszen a gondolkozó jogász jól tudja, hogy az állam igazságszolgáltatásának rendjében ez a három intézmény : a biró, az ügyvéd, a közjegyző oly közegek, akik kivétel nélkül szükségesek, és ezek bármelyikének ledöntése az igazságszolgáltatásnak épületét összerontással tenyegethetné. Ezeknek együttes, összhangzatos működése tehát az állam céljainak fejlődésére és haladására egyaránt nélkülözhetlen. Kétségtelennek tartjuk, hogy az ügyvédi kongresszus nem fog eltérni sem tanácskozásában, sem határozatának kijelentésében ettől a felfogástól, mert tulajdonképen akkor lesz várható, hogy erélyesebb irányban hozandó határozata sikerre vezethessen Nem lehet a tanácskozások alkalmával figyelem nélkül mellőzni az igazságszolgáltatási politikának ezt a feltételét, hogy az igazságszolgáltatás keretében működő bírónak, — ügyvédnek, — közjegyzőnek összhangzatosan, — de mindegyiknek a maga saját hivatásának megfelelő hatáskörében, — az illetőségek pontos meghatározása mellett kell betölteni hivatásukat. A biró hivatása, hogy peres és vitás jogi kérdésekben határozzon, ítéljen és végrehajtson — az ügyvéd hivatása, hogy ügyfeleknek jogi tanácsot adjon, azokat jogügyleteikben képviselje, a vitás és peres kérdéseknél egyik felet a másik ellenfél irányába védelmezze. A közjegyző hivatása pedig, hogy perenkivüli jogügyleteket az ügyfelek egyező akarata értelmében a közhitelesség erejével intézze, azokról végrehajtható közokiratot vegyen fel, vagy a már kész iratot közokirat erejével ruházzon fel — jogügyletek és okiratok hitelesítését jogerejü hatással teljesítse. Minden jogász belátja, hogy ennek a hivatásrendnek az igazságszolgáltatás keretében meg kell lenni, amint hogy rendezett kulturállamokban meg is van. A cikk irója tehát téved, midőn a közjegyzői intézmény fennállását az ügyvédi kar elleni gáncsvetésnek jelzi, de ebben őtet a congresszus nem követheti. Minálunk nem a jogi intézmények szolgálnak egymásnak kárára, hanem az a körülmény, miszerint a mi kormányunk és törvényhozásunk eddig az ideig az intézmények közegeinek hivatását, hatáskörét és illetőségét összekeverték és pedig a biró munkakörébe utalták a perenkivüli jogügyleteknek a rendezését és elintézését, mi által s bíróságokat szükségtelenül oly nagy halmazával a munkának terhelték meg, mely miatt a bíróság ezt a legnagyobb részben kezelési munkát nem birja meg és folyton fokozódó hátralékokkal és idővesztegetéssel küzd, holott ily perenkivüli ügyeket az ügyfelek egyező akarata mellett a közjegyző a közhitelesség erejével hivatásszerüleg és időnyeréssel intézhetné, sőt az ügyfelek egyező akarata esetén annak telekkönyvi keresztülvitelét is hivatalból rendezheti, csak vitás kérdések felmerülése esetén tenné át az iratokat a bírósághoz. Más oldalról a közjegyző hatáskörébe utalja a törvény az ügyfeleknek peren kívüli jogügyekben bíróságok és hatóságok előtt való képviselését, — holott ily képviselés nem képezhet közjegyzői hatáskört, mert a közjegyzői nem lehet egyik félnek képviselője a másik ellen, hanem a közjegyzőnek hivatásához kötött közbizalmi jellegénél fogva, minden ügyfél irányába a pártatlan visszony határát nem léphetné át. Éppen ennyire visszás és helytelennek mondható, többeknek az a nézete, hogy az ügyvéd bizassék meg váltóóvások felvétele, okiratok és másolatok hitelesitésével, a tények jogerejü tanúsításával. De ez nem lehet helyes éppen annál az elvnél fogva, mert az ügyvédi hivatásköréhez az ügyfelek részére jogi tanácsadás és az egyik félnek a másik ellenébe való OG 20! I védelmezése, ugy a peres és perenkivüli jogügyekben való képviselése tartozik. De amellett, hogy a mi törvényhozásunk hátrányára a nevezett igazságszolgáltatási intézményeink hivatásos hatásköre és munkaköre ennyire zavaros és szabatosság nélkül van összekeverve, — van a mi igazságszolgáltatási kormányzatunknak egy oly szégyenletes kinövése is, mely miatt az egész világ már is nagy bizalmatlanságának jelét adja a mi igazságszolgáltatásunk és jogbiztonságunk iránt — és ez abból áll, hogy eddig, de különösen a Tisza-féle kormányzat időszakában életbe léptetett 1904. évi XI. t.-c.-ben és ezzel összefüggő miniszteri rendeletben és törvényhatóságok szabályrendeleteiben, a zugirászat mondhatni törvényesen szabadalmat nyert a jogügyletek kötésébe való beavatkozás és a jogi okiratoknak készítésére. Mert ilyen munkálatok jogászi képzettség nélkül csak kontárkodást képeznek, tehát csakis a jogélet és jogrend veszedelmére vezetnek. Es mégis ez az emiitett Tisza-íé\e. törvény mellőzve az államnak jogi és igazságszolgáltatási közérdekeit -— a községi jegyzőket, mint a jogi képzettség nélküli, merőben közigazgatási közegeket, ezeknek fontos közigazgatási teendőiktől elvonván őket és igy általuk a zugirászokat hatalmazza fel jogi ügyletek megkötése körüli munkálatokra és az okiratok felvételére, holott erre az igazságszolgáltatás jogászi közegei: az ügyvédek és közjegyzők már előbbi törvénynél fogva vannak megjelölve. Ez az emiitett Tisza-féle törvény tehát sérti a másik még fennálló törvényt, károsítja a már törvényilag kijelölt hivatás közegeit. Ennek az absurditásnak haladék nélkül való elhárítása végett a közjegyzői kamarák, a közjegyzők országos egylete, egyes közjegyzők is az igazságügyi kormányhoz már többször előterjesztéssel járultak, de mindeddig siker nélkül. Visszatérhetünk tehát az emiitett cikk írójának arra a téves vélekezésére, hogy az ügyvédség létérdekének, a megélhetésnek kárára lett a közjegyzői intézmény életbe léptetve. Az itt előadattak folytán reméljük, hogy mindenki meggyőződést szerezhet arról, hogy az ügyvédség bajai nem származhatnak abból, hogy egy másik szükséges jogintézmény életbe léptetve lesz, különösen a közjegyzői intézmény, amely országunkban már századok óta, sőt a honfoglalás ideje óta különféle elnevezések alatt mint közhitelű intézmény mindenkor szükségkép létezett, soha sem volt ártalmas az ügyvédség létérdekére. Inkább az képezi a veszélyt, hogy a jogi intézmények nem összhangzatosan gyakorolhatják feladatukat amiatt, mert mindegyiknek hivatásos munkaköre a törvényben nem a jogtudomány tapasztalatai, és nem az állam jogrendjének és az igazságszolgáltatás közkivánalmainak megfelelő módon van rendezve, hanem az egyik intézmény működési köre a másiknak hivatásába bele vágva van szabályozva, sőt ezen intézmények feladatának még nagyobb hátrányára, a zugirászat szabadalmazva, vagy legalább is tűrve. Hogy ebben a helyzetben mennyi veszedelem rejlik az állam jogrendjében, mennyi kár a közönség és a külön jogi intézményekre, erről mindenki megdöbbentő tapasztalatot és közvetlen meggyőződést szerezhet több esetből, — a többi közt már csük akkor is, ha a telekkönyvi hatóságokhoz beérkező beadványok mennyiségét egy kissé megfigyeli, mikor is látni fogja, hogy a telekkönyvi beadványok tulnagy száma zugirászok és jogot nem ismerő kontárok kezéből kerül ki az ily beadványokhoz csatolt okiratokkal együtt és ez ellen nincs korlátozó törvény, azt a telekkönyvi hatóságok érdemileg el is intézik, teljesitik. A téves vélekedések ellenére tehát bizalommal nézhetünk az ügyvédi kongresszus összejövetelére és bizalommal kell várnunk, hogy a kongresszus az itt előadottak figyelembe vételével fog eljárni. * * Eddig a cikkíró! Pillanatnyira sem engedhetem, hogy köztem és a közjegyzői kar között bármily disszonantia helyet foglalhasson. Zimányi ur alaposan félreértett. Eszem ágában sem volt, az általam is szükségesnek és hasznosnak talált közjegyzői intézmény ellen fordulni. Kizárja ezt — tőlem el is tekintve — e lap múltja és az a körülmény, hogy A Jog hosszú éveken át mindaddig az «országos közjegyzői egyesület)) hivatalos közlönye volt, — mig az egylet saját hivatalos lapját meg nem indította. Kizárja végül azon nyomós körülmény is, hogy e hivatalos orgánum megindítása dacára is számos közjegyző — és ezek élén Zimányi ur — a A Jog-o\. nagybecsű dolgozataikkal ismételve felkeresik. Cikkem kifogásolt passzusa bármily erőltetett interpreta-